Ez az életem 9. rész

Sziasztok! 

Nos itt is van a következő :) 

Köszönöm a pipákat és az egy szem komit :) 

Nos sokat most nem is igazán mondanék. 

Hosszú napom volt és fárasztó is, pluszba itthon agyfaszt kaptam 

úgy felidegesítettek... mindegy lényegtelen... Hibákért bocsi, Kiny majd felteszi a kijavított verziót :)) Jó hosszú rész lett! :) 

Köszönöm még egyszer a díjat :) :D 

Remélem tetszik és jó olvasást :) ^^ 

Egy kérdést így végére. Kinek tetszik a fejlécem? :D

xoxo Bell Boo ^^ <3

Féltékeny vagy!

(zenét a vége felé vagy ahogy szeretnétek)

„Balesetek bárkivel megtörténhetnek!” Liam

„Lehet, de nem vele!” Zayn.

„Mindezt egy kis féltékenykedés miatt?” Cemy.

Reggel vagyis inkább hajnali hatkor keltett fel az én szépségem. Lassan kivánszorogtam hozzá és igyekeztem nem elaludni állva. Kimerítő napom volt és nem is igen aludtam ki magam. Lassan tisztába tettem, megetettem és elmentem zuhanyozni. Mire kiértem Zayn a kicsivel a kezében, teljes felszerelésben áll a nappaliban. Rona nagyra nyitott szemekkel figyelte őt. Totál hasonlítanak egymásra. Megálltam és csak néztem őket. A pici észrevesz és felém kezd el kapálózni. Zayn is megfordul és hozzám sétál. Rámosolyogok a picimre és átveszem tőle. Reggelit is kéne csinálnom. A hasam hírtelen hatalmasat korog a reggeli szó hatására. Leteszem a kicsit a járókájába és a konyhába megyünk. Ő is követ lassan minket és gagyog. Zayn egész reggel egy szót sem szól. Szendót csinálok és leteszem elé. Ronát befektetem az ágyába játszani. Visszamegyek reggelizni és elkezdünk az esküvőről beszélgetni. Jobban én hozom fel a témát. Zayn csak engem figyel és válaszolgat a kérdéseimre. Nem akarom felhozni ezt a számomra kényes témát.  

-         Szóval elveszed őt! – jelentem ki nemtörődöm stílusban.

-         Szóval együtt vagy Harryvel! – vágja rá.

-         Kit érdekel, hogy én együtt vagyok e vele vagy sem? A mi dolgunk! – vonok vállat.

-         A tiétek? A média, Harry és az én dolgom! – áll fel.

-         A tiéd? Mégis mi közöd lenne neked ahhoz? – nevetek fel szarkasztikusan.

-         Van közöm! Van egy lányunk! Nem fogom megengedni, hogy Harry kihasználjon! – morogja.

-         Kihasználni? Mond csak ki használ ki, kit? – nézek rá gúnyolódva.

-         Elmegyek! Az esküvőn találkozunk – indul kifelé.

-         Remélem nem! – morgom az orrom alatt.

Csak a bejárati ajtó csapódását hallom. Lassan felöltözök én is és elmegyünk vásárolni. Valami ruhát kell néznem a kicsinek. Benézünk különböző bababoltokba. Az eladók segítenek. Néha már túlságosan is tenyérbe mászóak. Nem azért, hogy őket szapuljam, de amikor rohadtul nem szeretnéd, hogy odajöjjön hozzád, az egyikük ezt kiszagolja és csak azért is zaklat. Komolyan fizetni nem akarnak helyettem? Miután vettem a kicsinek egy halvány rózsaszín alkalmi ruhát az esküvőre, hazamentünk. Harry a házam előtt áll a kocsijával. Amikor látja, hogy közeledem, kiszállt és bevárt az ajtóban. Rona tapsikolni kezdett, amikor meglátta Harryt. Odaértünk hozzá, átvette a karjába és egy csókot adott a nyilvános utcán.

-         Mit fogsz mondani, ha ez megjelenik? – kérdezem a lépcsőházban felfelé tartva.

-         Az igazat! Hogy a feleségem vagy és van egy lányunk – nevet fel.

-         Bolond! Nem ezt kérdeztem – rázom meg a fejem vigyorogva.

Vállat von és belép a lakásomba. Hagyom játszani a kicsivel. Addig átöltözöm itthoni cuccokba. Lassan vetkőzök lefelé, amikor Harry és Rona feje megjelenik mellettem. Gyorsan magamra rángatom a kinyúlott felsőm. Felemelem a kicsit és nyomok egy puszit a nyaka és az arca közé. Elfordítja a fejét és felnevet. Fényképező villanást látok. Harry kivakuzza a lányom agyát. Felé nézek és megforgatom a szemem. A kicsi lassan elalszik és kimegyünk a nappaliba. Vagyis mennénk, mert Harry elkap a derekamnál fogva és a falnak nyom. Rátapad a nyakamra majd felfelé és az ajkaimmal kezd el játszani. A kezeim a göndör fürtjei közé csúsztatom és közelebb húzom a fejét. Egy kicsit elválok tőle. Azért mégsem a lányom szobája előtt kéne.

-         Harry… - suttogom a szájába.

-         Hm? – hümmög vissza.

-         Ezt nem itt kéne! – húzódok hozzá közelebb.

A combom alá nyúlt és felemelt egy kicsit. Lassan elsétált velem a nappaliba és leültetett a háttámlára. Lehúzta rólam a pólót és elkezdte kényeztetni a nyakam. Megkapaszkodok a háttámlában és hátrahajtom a fejem. Az egyik kezével a derekam fogja, hogy hátra ne essek míg a másik a nadrágommal babrál. Amikor abbahagyja a kényeztetésem újból felkap a karjaiba és a fürdő felé veszi az irányt. Belöki az ajtót és leültet a mosógépemre. Elkezdem vetkőztetni. Először az ingjét gombolom ki szép lassan. Néhol végigsimítok a mellkasán. Lassan lehúzom róla és kirángatom az atlétáját is. Lassan áthúzom a fején és a kockáit rajzolom körbe a hasán. Lassan kibontottam a nadrágját is. Letoltam a vékony csípőjén és ő is lehúzta a nadrágom. Amikor a kezét végighúzta a nőiességemen megremegtem. Egy jól eső nyögés szakadt fel a torkomból. Ruhán keresztül kezdett el izgatni. A hajába markoltam ami igen csak tetszett neki. Felmorgott valahonnan mélyről és rátapadt a nyakamra és szívni kezdte. Széttárta a lábam még jobban, mint ezelőtt és lehúzta a falatnyi csipke bugyim. Megemelte a fenekem és előrébb húzott. Nekidöntött a falnak míg a kezeimet a mosógép szélére helyezte. Lassan eltűnt a látókörömből. Nem láttam tovább mit csinál csak éreztem. A nyelvét belém mélyesztette és mozgatni kezdte körkörösen. Felnyögtem és egyre jobban kapott el a vágy. Amíg a nyelve mozgott a kezei a combom simogatták. Amikor a nyelve áttért a csiklómra akkor elkezdődött el az igazi élvezet. Egyik ujját lassan eltűntette bennem majd még egyet. Lassan ki és be húzogatta. Míg a nyelve lassan és izgatóan mozgott elérkezett az orgazmusom. Hangosan elélveztem. Aztán felmászott hozzám lehúzott és megcsókolt.

-         Biztos, hogy akarod? – kérdezi.

-         Harry, ha nem lenne biztos itt lennénk? – kérdezek vissza.

Bólintott majd lassan megint megcsókolt. Lerántott a mosógépről és a zuhany alá tolt. Megengedte a meleg vizet és megint felemelt. Egy erős lökéssel belém temetkezett. A falnak nyomott és gyorsan mozogni kezdett bennem. Többször is felnyögtem. A körmöm a vállába mélyesztettem és ráhajoltam a nyakára. Szívni kezdtem a bőrét mire egy nyögés és egy morgás félét hallok felőle. Őrült mozgásba kezd mire elér az orgazmus és felsikoltok. Még párat lök magán és leáll. Lassan kihúzódik belőlem és magához húz. Egy ideig állunk a zuhany alatt ölelkezve. Harry elkezdi mosni a testem és én is lemosom őt. Törölközőben megyünk ki a konyhába  ahol Zayn ül. Teljesen lefagyok. Mit keres itt? Megfogom a törölközőm szélét és Harry mellé állok. Zayn végignéz rajtunk és gyilkos düh jelenik meg a szemeiben.

-         Szóval megdugtad őt! – jelenti ki nyersen.

-         Zayn, mit keresel itt? – kérdezem őt pásztázva.

-         Téged, de látom elfoglalt voltál! Eléggé elfoglalt! – gúnyoldóik rajtam.

A szemei csakis megvetést sugároznak felénk. Mi baja van? Ennyire zavarja, hogy Harry meg én? Harry elém áll és maga mögé tol.

-         Zayn szerintem menj el! Részeg vagy! – néz végig rajt Zayn.

-         Mi? Eszedbe se jusson kocsiba ülni – lépek ki Harry háta mögül.

-         Te csak ne félts engem! A lányom anyja egy ribanc! Mióta megszültél hány pasi fetrengett az ágyadban? – mondja. 

-         Most fejezd be Zayn! – morgok rá.

-         Miért nincs igazam? Tudod miért kételkedtem a gyerekben? Mert minden jöttment fazonnal megdugatod magad! Honnan tudjam, hogy az enyém? – lép közelebb hozzám.

Harry megfogja a csuklóm és magához húz. Tudom, hogy a részegek őszinték, de Zaynt még nem láttam így. Totál kiütve. Mi van, ha a kicsihez is bement? Most félnem kéne tőle?

-         Elég! Ezt nem bírom tovább! Idejössz részegen kioktatni őt miközben te sokkal rosszabb vagy! Ahelyett, hogy hinnél neki és szeretnéd tiszta szívedből itt sértegeted! Mégis mi jogon jössz ide pattogni? Te dobtad el magadtól! Haver fél évig a rinyádat hallgattuk ahelyett, hogy megkerested volna! Szóval húzz innen és holnap kérj bocsánatot! – morog rá Harry.

-         Milyen érzés volt megdugni az én nőmet Styles? – kérdezi tőle közönyös hangon.

-         Nem a te barátnőd! Zayn húzz haza! – indul el felé.

-         Száll le róla Styles! – lép közelebb Harryhez.

Csak állok ott szótlanul. Zayn kilépked a lakásomból és bevágja az ajtót. Gyorsan becsukom kulcsra és visszamegyek a konyhába. Harry a pultnak dőlve áll és engem figyel. Odamegyek hozzá és magához húz.

-         Sajnálom… Régen láttam Zaynt ennyire kiütve – motyogja.

-         Már nem fáj Harry. Nem fájnak a szavai. Én elfogadtam, hogy nekünk ez az út nem válik be – sóhajtok fel.

-         Zayn egy barom! – simogatja az arcom.

-         Harry? – nézek fel rá.

-         Hm? – megint az a hümmögés.

-         Vigyázz ránk jó? Kérlek! Bízom benned! – nézek a szemeibe.

-         Megígérem! – csókol meg.

Visszacsókolok és behúzom a szobámba. Kutatok a szekrényembe és kidobálok neki Kol göncei közül valamit. Csak egy boxert vesz fel és befekszik az ágyamba. Felveszek egy hosszabb pólót, bugyit és ráugrok. Felnyög a csapódástól és kinevetem.

-         Szerinted ez vicces? – kérdezi nyögve.

-         Szerintem az! – nyújtom ki a nyelvem.

Hirtelen alá kerülök és elkezd csikizni. Az oldalamon halálosan csikis vagyok. Sokáig kínoz majd megkegyelmez és megcsókol. Levegőért kapkodva válok el tőle. Pár napja, ha azt mondták volna, hogy Harry és én együtt leszünk képen röhögtem volna az illetőt. Erre tessék. Itt vagyok vele és egy ágyban alszunk. Két nappal később az esküvőre készülődök. Harry korán reggel megjelent nálam. Lemorogtam a fejét és beengedtem. Persze az újságok már elkezdtek kombinálni. Szerintük van egy közös gyerekünk, Zayn féltékeny Harryre, ami valamilyen szinten igaz. Harryvel csak nevettünk a kitalációjukon. Most éppen készülődök vagyis készülődnék, ha Rona hagyná magát felöltöztetni.

-         Kicsim kérlek! – nyögök fel.

-         Baj van? – lép mellénk Harry.

-         Nem hagyja, hogy felöltöztessem – sóhajtok bosszúsan.

-         Menj majd én megoldom! – vigyorog rám.

-         Na persze! Egy nőt nem tudnál felöltöztetni csak le! – nyújtom ki a nyelvem.

-         Miket nem mond anyu mi? – néz Ronára.

-         Persze, meg se halld amit beszélek! Mintha két gyerekre kéne vigyáznom – indulok el öltözni.

Egy fehér csipkés ruhát veszek fel. Csipke mániám van koktélruhák terén. Gyorsan lezuhanyzom, hajat mosok és begöndörítem a hajam. Kisminkelem magam és felrángatom a lábamra, a fekete magas sarkúm. Felveszek pár ékszert és be is fújom magam. Egy gyors fél órás készülődésből megúszom az egészet. Rona kacajait hallom meg a nappaliból. Elteszem a cuccokat amik kelhetnek és kisétálok. Harry és a kicsi a nappaliban szórakoznak. Harry eléggé elszórakoztatja a lányom. Tényleg ért a gyerekekhez. Nekidőlök az ajtófélfának és nézem őket. Egy darabig csendben maradok majd elszólom magam. Mindketten úgy néznek rám mintha valami bűnt követtek volna el.

-         Ti meg mit műveltek? – nevetek fel.

Harry nem felel a kérdésemre. Egyszerűen csak végignéz rajtam majd hatalmasat nyel. Kidülledt szemekkel bámul rám továbbra is. Lassan elindulunk a templom felé. Harry átadja nekem Ronát és végignézek rajt.

-         Látom rendesen felöltöztél! – nézek Harryre.

-         Még, hogy nem értek hozzá mi? – suttogja a fülembe.

-         Úgy látom figyeltél – vigyorgok rá.

Amikor beérünk a templomba Harry leszakad tőlem és a srácokhoz megy. Zayn és Perrie nem messze tőlük beszélgetnek a rokonainkkal. Mellesleg Zayn húgai is itt vannak. Végignézek Perrien. Egy egyszerű lila, fodros ruha van rajta. Megkeresem anyát a templom egyik kis szobájában. Benyitok hozzá és megölelem. Anya ruhája oldalt betűzött, néhol gyöngyös ruha. Egyszerűen meseszép. Lassan megszólalnak a harangok és visszasietek a helyemre. Leülök Zayn és Perrie páros mellé. A fiúk mögöttünk ülnek és Perrie barátnői. A kicsi érdeklődve forgatja a fejét. Lassan bejön anya a terembe és mindenki feláll. Rona nagyra nyílt szájjal nézi anyut. Majdnem felnevetek és becsukom a száját. Lassan végigunom a pap beszédét és az izgő mozgó Ronával foglalkozok. Lassan kisunnyogok, mert egyre rosszabb lesz. Kint a templom kertjében megsétáltatom. Szed egy pár virágot és megnézegeti majd felém nyújtja. Annyira imádom a lányom.

-         Te legalább adsz a mamának virágot – sóhajtok fel.

A templomi esküvőnek lassan vége és kijön a nép. Harry megkeres és ad egy puszit a hajamra.

-         Eltűntetek! – suttogja a fülembe.

-         Szokása Harry! Szokd meg! – morogja mögöttünk Zayn.

-         Ki kellett hoznom. Szerintem megunta a pap beszédét, mint sokan mások is – vigyorgok a picire.

Harry felnevet mellettem és beállunk egy közös képre. Miért kell mindenbe belekötnöd Zayn? A srácok megrohamoznak és körbezsongják a lányom. Először Louis veszi a kezébe majd Eleanorhoz sétál vele. követjük őket a srácokkal. Hallanunk kell mit hord össze.

-         Szívem nekünk is ilyen gyerek kell! Látod milyen édes? Tiszta apja! – vigyorog rá.

-         Persze szívem! – nevet fel Eleanor.

Louis után Niall veszi a kezébe, aki eszik! Hogy a francba varázsolt elő szendvicset a templomban? Összeráncolom a szemöldököm és elmosolyodom. Hátulról két kar kulcsolódik a derekam köré. Egy fej a vállamon pihen. Harry a nyakamba szuszog aminek hatására megborzongok. A nyakamon is csikis vagyok.

-         Imádják a lányod – mondja a nyakamba.

-         Ki nem? – kérdezem egoistásan.

Harry felnevet és felegyenesedik. Végül visszakerül hozzám a lányom és elindulunk London külvárosába. Egy nagy fogadóban lesz a vacsora. Harry megvár a kocsijuk mellett és együtt indulunk be. Az ültetés szerint én Zayn mellett ülök, mellettem a kicsi. Feszengek mellette. Nem tudom, hogy reagáljak erre az egészre.  Zayn a szeme sarkából bámul engem, amíg ki nem hozzák a kajákat. Néha összekapcsolódik a pillantásunk. A szemeiben csak dühöt tudok felfedezni. Eléggé bunkó volt már a templomban is. vacsora alatt egyszer sem szólunk egymáshoz. Nem akarok így lenni anya esküvőjén. Így inkább kihívom magammal ,amíg anya a kicsire figyel és azt hiszem eteti. Kilépünk a levegőre és a korláthoz sétálok. Veszek egy mély lélegzetet és megfordulok. A lehető legtávolabb áll tőlem, a falnak dőlve. A haja elől felzselézve, és piszok szexi öltönyben.

-         Mond mit akarsz? – kérdezi bunkón.

-         Én… Szarul érzem magam, mert feszengenem kell melletted Zayn! Fogalmam sincs, hogy mikor veszted el megint a kontrollt! Pá napja megrémültem tőled! Nem láttalak még ennyire részegen, sőt még részegen sem láttalak – motyogom a földet bámulva.

-         Te érzed szarul magad? – kérdezi gúnyosan és hidegen. 

-         Kár volt felhoznom. Nem akarok veszekedni az anyám esküvőjén! Csak ennyit akartam – fordulok meg.

-         Végre! Elhúzhatok a közeledből! – morogja.

Hallom, ahogy csukódik az ajtó. A fal mellé sétálok és lecsúszok a földre. Egy ideig pislogok magam elé, hogy kiűzzem a könnyeket a szemeimből. Szertelek Zayn! Rohadtul szeretlek! Nagy levegőket veszek és felállok. Bemegyek és visszaülök a helyemre. Zayn sehol. Perrie asztalánál ül és beszélgetnek meg csókolóznak. Miért zavar ennyire? Nem egészen pár napja még féltem tőle. Még magamnak sem ismertem be, de megvolt bennem a félelem érzet. Harry lassan leül mellém és ránézek. Gyorsan felállok és anyához sétálok. Felkérem Yasert egy táncra. El akarom mondani neki, hogy elakarok tűnni innen, de mégsem teszem. Végül megkeresem a lányom és a kocsim felé veszem az irányt. Beültetem és lassan bekötöm. Megint az-az érzés tör rám mint azon a bálon. Úgy érzem, hogy el kell tűnnöm. Sietősre veszem a figurát. Harry viszont kiviharzik utánam és elkap. Mielőtt megszólalna elhadarom neki a mondandóm szinte könyörögve csak, hogy engedjen el.  

-         El kell tűnnöm! Kérlek, mond meg anyának, hogy sajnálom. Én… Azt hittem, hogy menni fog, de nem… Kérlek eressz el! – nézek rá könyörögve.

-         Miattuk mész el? – kérdezi mérgesen.

-         Nem… Én, csak… Nem érted! El kell tűnnöm Harry! Kérlek! Kérlek! – sírom el magam.

-         Nyugodj meg! Elviszlek! Túl zaklatott vagy, hogy vezess – törli le a könnyeim.

-         Ne Harry! Csak.. Csak engedj el! – tépem ki magam a karjai közül.

Beszállok a kocsiba és elindulok. Amilyen gyorsan csak tudok hazahajtok. Amikor beérek becsapom az ajtót és megfürdetem a kicsit. Lefektetem és dúdolok neki. Megvárom amíg elalszik és lezuhanyzom én is. Fel veszek egy sortot, egy fehér pólót és kimegyek. Becsukom az ajtót és nekidőlök. Lecsúszok a szőnyegre és elsírom magam. Fogalmam sincs mennyi ideje ülök az ajtó előtt sírva. Lassan feltápászkodom és csinálok egy nyugtató teát. Leülök a kanapéra és mélyeket sóhajtok. Négy nappal később egyikükkel sem beszéltem. Mindegyikük hívogatott. Egyszerűen senkivel sem akartam beszélni. A napokban hallottam, hogy nemsokára Zayn is elveszi Perriet. Gratulálok nekik! Négy napja most először teszem ki a lábam a lakásból. Bemegyek a stúdióba és viszem a kicsit is. Reggel nyolckor sms-t kaptam, hogy menjek be felénekelni egy dalt. Felvettem egy sötétkék sortot, fekete inggel. Az alját kicsit betűrtem és begöndörítettem a hajam. A picit is felöltöztettem és elpakoltam a barna kézi táskám. Feltettem a napszemüvegem a fejemre és elindultam. Beérve a stúdióba a srácok letámadtak. Addig vigyáztak a lányomra míg én énekeltem. Jó érzés újra énekelni a stúdióban. Sajnos amíg a kicsim fel nem nő nem turnézhatok. Bár bevállalnám így is. A szám végére érve elindulunk a srácokkal a Starbucks-ba. Amikor beérünk nagy tumultust veszünk észre az egyik asztalnál.         Az egyik sarokban leülünk és rendelünk. Én a kicsinek egy fagyi tölcsért kérek. Lassan eleszegeti és egy szót sem szólok.

-         Héj, jól vagy? – kérdezi Adam.

-         Ja, mi van veled? – kérdezi Luke is.

Próbálnak jó hangulatot teremteni. Ami meg is lenne csak én nem illek ide a hülye búskomorságommal. Lassan a kicsi is elmajszolja a tölcsért.

-         Semmi. Próbálok gyereket nevelni – mondom monoton hangon.

-         Na, jó! Ez nekem nem tetszik! – rázza meg a fejét Kol.

-         Ez van! Ezt kell szeretni! Most bocs, de mennem kell – állok fel.

-         Mi? Cemy mi van veled? – kérdezik.

-         Semmi! Hagyjatok már! Fáradt vagyok! – indulok el.

Amikor kilépek az ajtón Harrybe botlok. Csak nézek rá majd elindulok. Viszont utánam kap és nem ereszt el. Visszahúz magához és óvatosan megölel.

-         Hívtalak, küldtem üzenetet! Nem válaszoltál! – néz a szemembe.

-         Én csak egyedül akartam lenni – sóhajtok fel.

-         Cemy beszéljünk jó? Szólok a… - közbevágok.

-         Ne szólj nekik, csak gyere! – húzom el.

Beköti a kicsit és beszáll ő is. Elindulunk felénk. Az úton egyszer sem beszélünk. A lakásba érve levetkőztetem a kicsit és a járókájába teszem. Harry leül a konyhában és vár.

-         Nézd én… Sajnálom oké? – lépek elé.

-         Hol voltál négy napig? Miért tűntél el? A szüleid és Zayn totál kiborult. Cemy jól vagy? – fogja meg a kezem.

-         Persze csak… Rendeznem kell magamban a dolgaim. Nemsokára megint esküvőre mész… Zayn esküvőjére – sóhajtok fel.

-         Nem megyek! Inkább maradnék veletek! Megígértem, hogy vigyázok rátok nem? – mosolyog rám.

-         Ühüm – bólintok.

A kezeit a derekamra csúsztatja és szorosan megölel. Visszaölelem és közben azon jár az agyam, hogy Zayn totál kiborult. Hát még, hogy ki voltam miatta. Harry estig marad és egyszer sem veszi fel a telefonját, ami már huszadszor szólal meg, csak bámulja a képernyőt miközben a lányom az ölében ugrabugrál. Folyamatosan kinyomja és az asztalra dobja. Nem szólok neki. Megint ugyan olyan zavarosan érzem magam, mint James halála után. Akkor voltam ilyen. Hónapokig ki sem mozdultam a lakásból. Anya hozott kaját és szótlanságom láttán egyszerűen hazament. Hiába erősködött, nem tudott szóra bírni. Még én is azt hittem, hogy megnémulok. Most meg Zayn miatt legyek ilyen? Na nem! Megfogadtam, hogy nem! Megint nem!

-         Harry! – nézek rá.

-         Mond! – néz rám. 

Rátapadok az ajkaira és mohón falni kezdem őket. Most gondolom jól meglepődött. Visszacsókol és közelebb húzódik hozzám. A csókunk végén a kis csibém felkuncog. Minket néz vigyorogva.

-         Tetszett a kisasszonynak? – hajol le hozzá Harry.

-         Szerintem igen! – nevetek fel.

-         Mit szólsz hozzá, ha téged is összepuszilunk? – kérdezi tőle.

Ad neki egy nagy cuppanós puszit mire Rona felnevet hangosan. Egészen fürdetésig puszilgatjuk, ami nagyon is tetszik neki. Miután megfürdettük, mert Harry ki nem akart maradni belőle. Ő altatta el és meg is etette előtte. Furcsa, hogy többet törődik vele, velünk mint a saját apja. Tudja hol lakom, tudja, hogy letézünk mégsem jön át, hogy a lányával legyen. Ha csak átjön akkor is pampogni tud, hogy kivel ne legyek. Mintha neki nem lenne mindegy! Mintha, még mindig azt hinné, hogy az övé vagyok. Pedig rohadtul nincs így! Nem értem miért féltékenykedik ennyit! Szeret oké! Nem értem az észjárását. Meg aztán minek veszi el azt a…

-         Hé, itt vagy? – rángat ki Harry a gondolataim közül.

-         Aham csak jár az agyam – nézek rá.

-         Min? – lép elém.

-         Azon, hogy többet törődsz velünk, mint Zayn – bököm ki.

-         Mert… Mindegy – sóhajt fel.

-         Harry! – szólok rá.

-         Mert szeretlek! – kapja el a derekam.

Nagyra nyílt szemekkel bámulok rá. Szeret? Ilyen rövid idő alatt belém szeretett volna? Képtelenség! Jézusom! Most mit csináljak? Ajaj Cornelia Effy Maya Jett! Rohadt nagy kalamajkában vagy! Most mit mondjak neki? Basszus!

-         Tudom, hogy te nem érzel így, de én igen! Jobbat érdemelsz, mint Zayn! Lehet, hogy nálam is, de… Lehetne ennél trébb a helyzet? – vakarja meg a tarkóját.

-         Sss… Fogd már be! – teszem az ujjam a szájára.

Felnevetek és megcsókolom. Fogalmam sincs mit mondjak neki. Zaynél mért nem volt ilyen egyszerű? Francba is! Harryvel csókolózom, de az eszem megint rajta jár. Kilenc körül most már tényleg hazaindul. Két napja Harryn azon van, hogy meggyőzzön engem, hogy menjek el vele egy koncertjükre. Hozzam a kicsit is, jól elleszünk. Aha, ők jól ellesznek! Én meg azon fogok aggódni, hogy mikor ugrik nekünk Zayn vagy a kicsi megsüketül e még felnőtt kora előtt. Harry az utóbbin kiröhögött. Fejbe vágtam egy párnával és kialakult közöttünk egy órás párnacsata. Szakadtunk a röhögéstől amikor kiszakadt az egyik párnám és százfelé repültek a tollak. Újra gyereknek éreztem magam. Párnacsatánk után egymásnak estünk. A zuhany alatt is az előbbieken nevettünk. Rona is beszabadult a szobámba és elkezdett játszadozni a tollakkal. Ugrált is benne, ahogy egy hathónapos babától kitelik. Harry végig videózta az egészet. Végül belegyeztem, hogy elmegyek arra a koncertre. A koncert holnap este lesz. Harry korán el is ment, hogy kialudja magát. Lassan kitakarítottam a tollakat a kicsi segítségével. Este beszéltem a srácokkal is. Vagyis inkább átjöttek és lecseszték a fejem.

-         Szóval furán viselkedsz! Eltűnsz megint! Aztán összejössz azzal a Styles gyerekkel! Majd mintha mi sem történt volna jól vagy! Mi a fene van veled Cemy? – kérdezi Luke morogva.

-         Ja erről nem is beszélve, hogy leráztál a kávézóból és kezdtél megint olyan lenni, mint régen – száll be Adam.

-         Na ja és mit kell megtudnunk? Hogy Zayn a kicsi apja, Harry meg a pasid! Totál kavar van itt! Jó lenne ha felvilágosítanál, mert nem értek semmit! – nyafog Kol.  

-         Kivoltam Zayn miatt! Harry csak segít nekem, hogy jobban legyek és őszintén működik is. Zayn elveszi Perriet! Együtt lesznek, de szuper! Kol te még túl kicsi vagy ehhez – kacsintok rá.

-         Hogy mi van? – szólal fel az említett.

-         Szóval egyedül maradsz a kicsivel! Jól van ez az ember összerakva? – mordul fel Luke.

-         Nem érdekel már! Azt csinál amit akar! Nem fogok miatta sírni! – morgok.

-         Beverjem a képét? – kérdezi Adam.

-         Ne merészelj hozzá nyúlni Adam Scott! – állok fel.

-         Nem érdekel mi? – vigyorog rám.

-         Szeretem és? – nézek ki az ablakon.

-         Az jó, mert itt van! – mondja Kol.

Megfordulok és meglátom őt. Egy fekete farmer van rajta, szürke póló, fekete bőrdzseki és belőtt séró. Utoljára a barna szemeibe nézek bele. Köszön a srácoknak és leül.

-         Khm, szóval eljössz a koncertre! – szólal meg.

-         Mintha kértem volna az engedélyed! – mondom.

-         Fejezd ezt be! Beszélni jöttem! – dől hátra.

-         Veled nem lehet beszélni! – ülök le én is.

-         Asszem mi távozunk! – állnak fel a srácok.

Lassan kisétálnak és becsukom utánuk az ajtót. Visszamegyek a konyhába és leülök. Az egyik lábam felpakolom a másik székre és várom a mondandóját. A nemrég kiöntött narancslémbe kortyolok, amikor megszólal. 

-         Tudod egészen összeilletek Harryvel. Egész jók is vagytok együtt. Nem akar elvenni feleségül? Tarthatnánk együtt az esküvőt is – nevet fel.

-         Jól vagy? – nézek rá furán.

-         Hogy jól e? – kérdezi bunkón.

Feltápászkodik a helyéről és egészen elém sétál. Kiveszi a kezemből a poharam és megragadja a derekam. Szorosan hozzám préselődik és belenéz a szemeimbe. A mostanra már barnából, átfeketedő szemeibe nézek. Teljes komolyság uralkodik el rajta.

-         Őrülten hiányzol! – mondja az ajkaimtól pár milliméterre.

-          Zayn… - ejtem ki halkan a nevét.

Lassan elenged majd hátrébb lép tőlem. Hiányozni kezdenek a karjai a derekamról. Mintha mi se történt volna lassan visszaül a helyére és engem néz tovább. Meg kell csókolnom! Éreznem kell őt! Most azonnal! Elé állok és magam felé fordítom. Nagy nehezen sikerül elfordulnia. Feltornászom magam az ölébe és rátapadok az ajkaira. Visszacsókol és hevesen ostromoljuk egymás száját. A kezei a fenekemre csúsznak és még közelebb tol magához. Az ujjaimmal a hajába túrok mire felmordul. Teljesen lázba jövök a csókunktól. Előrébb dől a bárszékből és a kezei a pólóm alá furakodnak. Aztán elszakad tőlem.

-         Nem! Így nem megy! – csúsztat le magáról.

-         Sajnálom! Én… Nem… Nem akartalak letámadni – hajtom le a fejem.

-         Nem! Azzal semmi baj nincs! – emeli fel a fejem.

Rám mosolyog és egy apró csókot nyom a számra. A fejét a nyakamba temeti és egy pár percig így állunk. Lassan elválik tőlem és végigsimít az arcomon. 

-         A koncerten találkozunk – indul az ajtó felé.

Csak állok és nézek magam elé. Az órára esik a pillantásom és készülődni indulok. A zuhany alatt folyamatosan a csókon álmodoztam. Sőt egy kicsit a készülődéssel késésben is voltam. Így csak magamra kaptam egy szürke kényelmes mamuszt, egy farmer sortot, egy szürke mintás pólót, fekete bőrdzsekit és felöltöztettem a kicsit is. a hajam begöndörítettem egy kicsit, raktam rá egy szürke sapkát is. Mindent kiszúrnak ezek a firkászok. Mielőtt kimozdultam volna feltettem a napszemüvegem. Kocsiba ültünk és indultunk a koncertre. Harry útközben küldött egy sms-t, hogy hátul várni fog. Várt is két debella állattal körülvéve. Amikor odaértem hozzá levette a szemüvegét és megölelt minket. Elvette az egyik táskám és átvette tőlem a kicsit is. Harry összekulcsolta a kezünket és elkezdett befelé húzni. Mintha én nem tudnám a járást, de jól esett. A két majom mögöttünk jött egészen az öltözőkig. Bementünk a közös öltözőbe. Ott volt mindenki. A mindenki alatt értem a bandát, Eleanort, Daniellet, Perriet és a bandáját és a srácokat. Mit keresnek ők itt? Adamre néztem kíváncsian aki csak vállat rántott. Na szuper! Őt ne kérdezzem! Harry elengedte a kezem és letette a cuccom valahová. Zayn éppen akkor ért be. Gondolom cigizni volt. Nem szólt semmit sem. Csak levetődött Perrie mellé és az ölébe húzta.

-         Nos izé, Luke! Beszélnünk kell kint! Öt perc! – nézek Lukera.

-         Oh, oké – néz rám.

Kimentünk a hátsó kijáraton. Nekidőltem a falnak és vártam, hogy belekezdjen. Egy ideig szuggeráltam őt amit kezdte zavarni. Majdnem elröhögtem magam amilyen képet vágott, de még tartottam magam.

-         Szóval mi ez az egész gyűlés? – nézek rá.

-         Jössz a koncertre, jövünk mi is! Ennyi! – von vállat.

-         Aha. Luke tudod kit nézz madárnak! – lépek elé.

-         Kolt? – kérdezi.

-         Hülye! – nevetek fel.

-         Miért? Őt lehet! – vigyorog rám.

-         Lebuktál! Titkolsz valamit! – bökdösöm a mellkasát.

-         Nem tudok semmit! – néz bele a szemembe.

-         Ki fogom húzni belőled! Figyellek Luke! – mutogatom az ujjam a szemeink közt.

-         Bolond! – nevet fel és átkarolja a nyakam.

-         Menjünk vissza! Hiányzik a csibém – indulok befelé.

-         Harry? – kezd el cukkolni.

-         Nem! A lányom te buta – nézek rá aranyosan.

-         Pak-pak. Tudom, hogy Harryre gondolsz! Olyan, mint egy csibe mi? Puha és selymes az ágyban nem? – húzogatja a szemöldökét, miközben vigyorog.

-         Menj már! – nevetek fel.

Egészen az öltözőkig hülyéskedünk. Luke átvette Kol szerepét vagy alapból ilyen ő is. Tele vagyok őrültekkel, de nem baj! Szeretem őket! A koncert a kicsinek eléggé érdekes volt. Végig táncoltattam majd lepihentünk egy órára. Imádom nézni, ahogy kacag a lányom és a hatalmas barna szemei úgy csillognak, akárcsak az apjáé. A lányok közül Eleanorral és Daniellel jövök ki a legjobban. Eleanor ugyanúgy odavan érte, mint Louis is.

-         Ne is mond! Amióta megfogta a kicsit állandóan egy babáról álmodozik meg a közös gyerekeinkről – nevet fel.

-         Mond meg neki, hogy tíz gyereket akarsz – nevetek fel.

-         Mondtam már neki. Erre azt mondta, hogy felneveli mind a tízet. Teljes sokkban vagyok – nevet fel ő is.

Perrie egész végig furán méreget minket. El is észreveszi és visszafordul hozzám beszélgetni. Danielle elmegy egyet sütizni és hoz nekünk is valamit a büféből. Perrie egyszer csak elénk sétál és ránk morog.

-         Hogy tudsz ennyire kétszínű lenni? Először elveszed tőlem Zaynt, aztán kavarsz Harryvel! Rátapadsz a hülye gyerekeddel Louisra! Pedig utálod őket! Hogy is van ez? – kérdezi gúnyosan.

-         Te most lehülyézted a lányom? A Zaynnel közös gyerekünket? – adom Eleanornak a kicsit.

-         És? Egy egyszerű gyerek! Zayn engem vesz el és tőlem születik majd igazi gyereke akit szeretni is fog! Ribanc! – vágja hozzám.

-         Azt ajánlom állítsd le magad! Ne hülyézd le a lányom! Lehet, hogy hét hónapos, de értelmesebb, mint te magad vagy! – állok elé lazán.

-         Zayn soha nem lesz a tiéd! Ezt jól kegyezd meg! Engem fel vállal nem úgy, mint téged! Bár ki is vállalna fel egy ribancot. Ja várj, Harry aki igen! – folytatja a gúnyolódást.

Ökölbe szorítom a kezem és orrba vágom. Felsikolt, mint egy ötéves és az orrához kap. Eleanor tátott szájjal néz rám. Ez kellett már! Meg aztán, lehülyézi a gyerekem, olyanokkal jön amihez semmi köze! A fiúk éppen akkor toppannak be lihegve. Mindenki megáll az ajtóban. Perrie a csaphoz rohan és a vérző orrát mossa le.

-         Itt meg mi van? – kérdezi Liam.

-         Semmi! Elmegyek! Nem nézem a rózsaszín pudli fejét tovább! – morgok.

-         Miért ütötted meg? – kérdezi Zayn.

-         Kérdezd őt, ha ennyire érdekel! – bunkózok.

-         Téged kérdeztelek és tőled akarom hallani a választ – csattan fel.

-         Lehülyézte a lányunk, ja és még sértegetett is! Örüljön neki, hogy nem törtem be az orrát – fordulok El felé.

Elköszönök tőle és átadja a kicsit. Zayn a kocsinál ér utol. Éppen nyitnám ki az ajtót, de becsapja előttem. Felnézek rá és egy dühös, magyarázatra váró Zaynnel találom szembe magam.

-         Mi volt ez? – kérdezi dühösen.

-         Engem az a ribanc ne sértegessen! Fogalma sincs miről van szó! – nézek a szemeibe.

-         Ezért muszáj volt megütnöd őt? Hogy lehetsz ennyire féltékeny? – kérdezi a kocsihoz szorítva.

-         Féltékeny? Na ne röhögtess! – nevetek fel gúnyosan.

-         Kösz, hogy elintézted a menyasszonyom az esküvőm előtt! Talán zavar, hogy elveszem? – bunkózik.

-         Kurvára nem érdekel, hogy elveszed e vagy sem! Nem egészen egy hete azon nyafogtál, hogy Harry és én együtt vagyunk. Minek törődjek a te esküvőddel, hm? – lökök rajta egyet.

Ahogy hátrébb lép húz magával engem is. Egy kocsi majdnem elcsap minket, de Zayn időben visszatol az ajtómnak. Az izmai megfeszülnek és erősen magához húz. Lassan elválik tőlem és elindul visszafelé. Még mielőtt átérne átkiabálok neki.

-         Ha nem lennél ennyire kibaszottul hülye, most engem vennél el! – indulok el.

Rátaposok a gázra és elindulok hazafelé. Totál idegbetegen. Végül is az igazat mondtam neki. Még, hogy féltékeny vagyok? Rohadtul dühös vagyok! Ő a totál féltékeny. Részegen jelenetet rendez nálunk és még én vagyok féltékeny? Valaki kilöknek elém és félre rántom a kormányt. Csak azt veszem észre, hogy a szembe jövő sávból száznegyvennel száguld felém egy Porsche. Mire lenne esélyem, hogy eltolassak belém száguld, majd pördülök párat a másik sávba és oldalról még ketten belém csapódnak. Hátrapillantok, hogy a kicsi rendben van e még. Ekkor még valaki belénk tolat és felborulok a kocsival. Az-az utolsó emlékem, hogy füst szagot érzek.