Ez az életem 4. rész

Sziasztok! 

Nagyon szuper felnézni a blogra és látni h egyre 

több pipa van és a közvélemény kutatásban is. 

Nos itt a következő rész. Lesz benne minden ami kell (:3) 

Nos nem is húzom tovább az időt. 

Köviről kint az oldalon lesz infó. 

Hibákért bocsi.. 

xoxo Bell Boo ^^ 

Élvezetes játék! 

 „Azt láttam, hogy őt gyalázzák! Egyszerűen nem hagyhatom!” Cemy.

„Már megint elbasztunk mindent!” Zayn. 

Eleinte furcsa volt, hogy nem kereste a társaságom, de idővel hozzászoktam. Legalábbis azt hiszem. Hogy működhet e az idő feledékenysége? Nem hinném. Mindenki folyton arról papol, hogy elfelejted és találsz mást. Akkor mi van, ha én nem akarom elfelejteni? Vagyis akkor mi van, ha nem megy? Ezerrel próbálkozom, de nem megy. Hogyan tudott ennyire beleivódni a lényembe? Nem tudom miért játszik velem, velünk a sors, de nem jó tréfa. Zayn és én talán mindig is összeillettünk? Kitudja! Ahogy kezd hiányozni azt érzem, hogy üres vagyok. Pár hete még azt hittem, hogy boldogan tudok a szemébe nézni most azt mondanám nem megy. Nem tudnék belenézni azokba a barna szemekbe. Félnék, hogy kitalálná, hogy mit érzek iránta. Meg aztán fél éve nem láttuk egymást. Ő is olyan mint volt és én is. Nagyban tévézek Kol lakásában amikor mennek a hírek és megemlítik Zaynt és azt, hogy gyalázzák twitteren. Azonnal felmentem és egy kis tartalmas szöveget írtam ki nekik. Nem igazi rajongók akik ezt csinálják. Olyan miatt sértegetni, amiről ő nem tehet feldühödtem. Hihetetlen, hogy az emberek a származásod miatt csak így elítélnek. Fogtam magam és hazamentem. Remélem, hogy otthon van. Amikor becsörtettem a lakásba egyből hozzá mentem fel. Látnom kell milyen állapotban van. Jaser mesélt anyának róla, hogy az ilyenek miatt hogy szokott viselkedni. Voltam így én is a padlón. De idővel már leszoktam róla. Egyenesen felmentem a szobájába és bekopogtam.

-         Gyere – szól ki.

Bemegyek és halkan becsukom az ajtót. Nem szólalok meg csak nézem őt. Teljesen megváltozott külsőre. A haja sokkal hosszabb lett és a borostái is eléggé szépen látszanak. Zayn így még sokkal szexibb vagy. Bár ő mikor nem az? Csak ül az íróasztalánál és nézi a twittert. Miért nézi azt a szart? Halkan odasétálok elé és lecsukom a laptopot. Amikor észrevesz felnéz rám.

-         Minek nézegeted azt a szart? – morgok.

-         Milyen érzés másokat porrá alázni? – kérdezi halkan.

-         Idióta vagy! Ne vedd magadra! Semmi joguk hozzá, hogy ítélkezzenek amiatt mert félig pakisztáni vagy! A állítólagos rajongóid meg sem érdemlik a szereteted! – ülök le az asztalra.

-         Szar érzés – sóhajt fel.

-         Tudom, de szard le! Nem lehetsz állandóan az ő hatásuk alatt! Azt csinálod ami neked a legjobb! Tartsd észben! De, azért… Jól vagy? – kérdezem halkan.

-         Mióta érdekel, hogy vagyok? – kérdezi bunkón.

-         Jah minek is kérdeztem meg! – állok fel.

Elindulnék mellette, de elkapja a kezem. Feláll és magához húz. A karjait a testemre fonja és magához szorít. A fejét a nyakhajlatomba temeti és percekig csak ölel. Visszaölelem és beletúrok a hajába. Olyan jó érzés hozzáérni. Tessék! Itt vagyok és megint picsogok, mint egy öt éves. Idővel elenged majd vissza leül. Muszáj megkérdeznem hol van most az a rózsaszín pudli.

-         Mond csak Perrienek nem melletted kéne lennie ilyenkor? A barátnőd nem? – kérdezem kíváncsian.

-         Turnéznak – mondja röviden.

-         Jha, szar ügy! – morgom az orrom alatt.

Kimegyek az erkélyre cigizni egyet. Erről még mindig nem tettem le. Ha már meg kell halnom valamiben akkor ez legyen. Alig szívok párat ő is kijön mellém. A korlátra könyököl és ő is rágyújt. Néma csendben állunk egymás mellett amikor megszólal.

-         Csak ezért jöttél ide? – kérdezi felém fordulva.

-         Aha – fújom ki a füstöt.

-         Volt értelme? – fordul a kert felé.

-         Kitudja! – vonok vállat.

Lassan elszívom a cigim és indulásra készülök. Remélhetőleg jól van és így is marad. Nem pátyolgatni akarom, csak érdekel, hogy… Francba is hazudok magamnak is! Érdekel, hogy van. Szétvet a vágy, hogy megcsókoljam és beszéljünk. De már semmi sem lesz a régi.

-         Akkor én megyek. Majd beugrok még – indulok el.

-         Aha – mondja unottan.

-         Neked is szia – morgom.

Egy fél percet még állok, hátha kinyög valamit, de semmi. Véglegesen is elindulok a kocsim felé. Legalábbis azaz úti célom, de hírtelen rántást érzek meg a karomon, majd hozzápréselődök az ajtóhoz és az ő ajkait érzem meg az enyémeken. Sietősen, gyorsan és minél többet akarva csókol. Az ujjaimat a hajába fúrom és egy kicsit meghúzom. A kezei a fenekemre tévednek és örömmel markolnak bele. Anya hangja térít minket vissza a valóságba. Zayn nem akar elengedni. Behúz a fürdőjébe és ránk zárja az ajtót. Újból az ajkaimnak támad amit örömmel fogadok. Miért nem érzek semmit sem? Most valami vonzódást kellene éreznem, de semmi. Miért nem működik? Fél év túl sok idő volt? Anya csak beszél miközben mi faljuk egymást.

-         Zayn Perrie hívott! Este érkezik. Pár napig lesz itt – mondja végszóként.

Hát persze! Az ő nevének mindig ott kell lennie mindig. Talán ezért nem működik? Már a kémia sem ugyanaz, de a szívem mégis titkon őt akarja. Francba is Zayn! Lassan elengedem a fekete tincseit és elengedem őt is. Anya már eltűnt a terepről. Kinyitom az ajtót, de a kezemre simítja az övét. Hátulról teljesen nekem simul és érzem ahogy beleszuszog a nyakamba.

-         Ne menj még! Kérlek! – suttogja a nyakamba.

-         Zayn… Perrie – nyökögök.

-         Ne foglalkozz most vele! – csókolgatja a nyakam.

Elhúzza a kezem a kilincsről és visszazárja az ajtót. Mindkét kezem az ajtóhoz nyomja és teljesen odaszorít. A csípőjét erősen az enyémhez szorítja és a nyakam kezdi el szívni és csókolgatni. Egyszerre átjár a kéj amit kelt bennem.  

-         Zayn – nyögöm ki a nevét.

Utolsóként beleharap a nyakamba és elengedi a kezeim. A tenyerei a hasam cirógatják. Lassan felhúzza a pólóm és a kezei felcsúsznak a mellemre be a melltartó alá. Lassan masszírozni kezdi amíg lent folyamatosan körkörös mozdulatokat végzünk a csípőnkkel. Hátravetett fejjel nyögök fel. Érzem, hogy belemosolyog a nyakamba és megfordít. Leveszi rólam a pólóm és a nadrágomhoz indulnak a kezei. Lassan kigombolja a nadrágom és a szemeibe néz. Hírtelen mintha a fejébe látnék, eszelős tűz gyullad a szemeiben. A vágy tüze amit a puszta érzésemmel és nyögéseimmel váltottam ki belőle. Lassan lehúzza a cipzáram is és lassan lehúzza a combomig. Lassan lehajol és kiköti a cipőimet is. elfolytok magamban egy nevetést amíg a fűzővel babrál. Visszatér a nadrágomhoz és lehúzza. Már csak fehérneműben

állok előtte, amíg ő melegítőben és egy trikóban pózol előttem. Az alsó ajkába harap és most fordítok a szerepen. Én lököm neki az ajtónak és a füle mögötti kis részt kezdem el csókolgatni. Egy kicsit meg is szívom mire erős markolást érzek meg a combjaimon. Tehát erre beizgul. Hm, jó tudni. A kezem megkeresi a trikója alját és felhúzom. Lassan végigsimítok a v vonalától, a kockáin át a nyakáig. Lehunyt szemekkel élvezi az érintéseim. Miért nem tudom élvezni? Basszus nem megy! Elhúzódok tőle és csak nézek magam elé.

-         Zayn nem megy – suttogom.

-         Nekem sem – hajtja le a fejét.

-         Én, akkor megyek. Majd jövök– szedem össze a ruháim.

-         Mikor? – néz fel rám.

-         Nem tudom – motyogom.

-         Cemy mikor? – csattan fel.

-         Turnézok! Nem tudom mikor! Kielégítő válasz volt? – bunkózok.

-         Ja, a turné fontosabb – morogja.

-         Úgy gondolom nincs beleszólásod! – öltözök fel.

-         Igazad van nincs! – erőltet egy mosolyt magára.

Fáj így látni őt. Erőltetett mosolygással. Miért nem tudtam belemenni abba a hülyeségbe amit kínált? Hiszen annyira akartam őt. Akartam kettőnket. A nyakamon érzem, ahogy kifújja a levegőt.  

-         Miért nem mész? – bunkózik.

-         Akartam a nyitott kapcsolatot Zayn, de nem tudnék olyan önző lenni, hogy ne csak magamnak akarjalak. Ezért inkább elengedtelek – lépek ki az ajtón.

Útközben felveszem az eldobált dolgaim. Mielőtt kilépnék az ajtón megállít. Megint nekinyom az ajtónak és megcsókol. Beletúr a hajamba és elmosolyodik.

-         Kezdjük újra mit szólsz? – húzódik el.

-         Megint öljük egymást? – nevetek fel.

-         Nem! Inkább kényeztessük egymást! Kezdetnek most azonnal! – préselődik hozzám.

-         Nézd én… Fél éve nem… Nem tudom miért, de nem megy. Letudtalak volna teperni amikor veszekedtünk, de aztán… Mintha kihalt volna belőlem ez az érzés – dadogok.

-         Akkor sokkal többet kell felidegesítenem – nyalja meg az ajkait.

-         Menj a fenébe! – nevetek fel megint.

-         Örülök, hogy itt vagy! – komolyodik el.

Elmosolyodom és magamhoz húzom egy csókra. Magához szorít és hevesebben kezd el csókolni. A kezeit a derekamra simítja és közelebb húz magához. Az ujjaim automatikusan a hajába fúródnak. Belemosolygunk a csókba mind a ketten. Kihasználjuk a helyzetet. Muszáj lesz, ha nem akarom érezni azt a fojtogató dolgot, hogy nem az enyém. Kicsit elhúzódik tőlem és csak ölel magához.

-         Zayn mondtam, hogy… - nyit ránk anya – Cemy? – döbben le.

Szétreppenünk Zaynnel és anya felé fordulok. Nagyon meg van lepődve. Zayn elég szorosan áll mögöttem. Olyan szorosan, hogy érzem a dudorodó nadrágját. Elindul bennem valahol mélyen egy kis lüktetés. Elfolytok egy nevetést és köszönök anyának.

-         Szia anya. Hazaértünk a turnéról. Gondoltam benézek. Ja és kibékültünk Zaynnel – mondom.

-         Oh, ennek örülök. Nem jössz le? – kérdezi kedvesen.

-         Igazából… De – mondom nagy nehezen.

-         Jó. Zayn te meg indulj már ki a reptérre Perriért – parancsolgat anya.

-         Oké, mindjárt – mosolyodik el.

Anya összehúzott szemöldökkel lép ki a szobából. Zayn egész idő alatt egy centit sem távolodott el tőlem. Amint anya eltűnt a színről elröhögtem magam. Zayn csak áll mögöttem mindenféle értelemben és csak bámul maga elé.

-         Ne röhögj! Felizgultam rád! Ez a te hibád! Elégíts ki! – vigyorog.

-         A szegény nagyfiú segítségre szorul? – lépek közelebb hozzá.

-         Most, hogy mondod – ránt magához.

A kezeivel belemarkol a fenekembe és közel tolja a csípőjét az enyémhez. Bent is reked a tüdőmben a levegő. Most ő vigyorog rajtam. Megfogom a kezét és fordítok a helyzetünkön. Most én döntöm neki a falnak. A kezeim levezetem a nadrágjához. Végigsimítok az övén és a nadrágján is. Elfojtott nyögés törekszik fel a torkán. Nyúlna a kezeimért, de elhessegetem onnan őket. 

-         Cemy… - nyögi ki a nevem.

-         Sss… Most én irányítok. Nem engedem, hogy hozzám érj. Csak bírd ki - fogom be a száját az egyik ujjammal.

Lassan kicsatolom az övét és felnézek a szemeibe. Látom, hogy nyúlna hozzám, de tartja magát. A szemei teljesen elködösültek a vágytól. Jó tudni, hogy ezt váltom ki belőle. Kigombolom a farmerja gombját és lehúzom a cipzárt is. Mindezt a szemébe nézve. Hajolna felém egy csókért, de megrázom a fejem.

-         A-a. Nem érthetsz hozzám – vigyorgok rá.

-         El fogok menni helyben. Kérlek – nyöszörög.

Jó nézni, ahogy szenved. Egyszerűen gyönyörűen néz ki vágytól csillogó szemekkel, borostával, hosszú hajjal. Mintha egy angyalt néznék. Piszok szexi angyalt! Lassan lehúzom a farmerját a combjáig. Boxeren keresztül kezdem el izgatni. Lassan fel és le húzom a kezem. Halk nyögéseket ad ki magából. Az őrületbe foglak kergetni Zayn. Egyre gyorsabban kezdem el simogatni az anyagon keresztül. Alig bírja visszafogni a nyögéseit. Felettébb szórakoztató. Nem vagyok betegesen perverz. Gondolom így még senki sem elégítette ki. Még az rózsaszín pudli sem. A csúcs előtt megállok és egy apró csókot adok a szájára.

-         Lejárt az időnk – suttogom a fülébe.

-         Mi? – nyitja ki a szemeit.

-         Sajnos így kell, hogy hagyjalak. Anyu már vár rám. Még a végén rosszakat gondol rólam – kacsintok rá.

Kilépek az ajtón mire felnyög és a falba üt. Lesétálok a lépcsőn. Anya a nappaliban tévézik Jaserrel együtt. Leülök melléjük és csak nézek előre. Eszeveszettül vigyorogni támad kedvem, de nem lehet. Anya kiszúrná egyből. Lábak dobogását hallom az emelet felől.

-         Nos izé… - köszörüli meg a torkát Zayn.

-         Igen? – néz hátra anya.

Hátranézek én is és beleharapok a számba. Mennyire mulatságos így látni. Felizgult állapotban. Bár nem úgy néz ki, mint aki… Áh, segített magán. 

-         Elmentem… Vagyis elmegyek Perriért – javítja ki magát.

-         Zayn minden rendben? Furcsa vagy! – kérdezi anya.

-         Tényleg? Az előbb még semmi baja sem volt – szólok közbe.

-         Pe… Persze. Jól vagyok. Megyek – indul el.

Nagyon törekszem elfojtani a röhögésem. Anya zavartan fordul vissza. Úgy érzem lesz ennek még böjtje. Eléggé szétszórtnak tűnt. Egy ideig még tévézünk majd vacsora közben kivesézzük a turnét és nagy nehezen elfelejtődik az amit mondtam mielőtt elmentem volna. Zayn és Perrie is beesnek az ajtón és leülnek hozzánk. Őszintén már nem zavar Perrie. A nyávogását ki nem állhatom még mindig. Nekem elég a tudat, hogy Zayn akar tőlem valamit és ez boldoggá tesz. Tudom, hogy nem kéne ezt éreznem. Fenékig elmerülnöm a boldogságban, de leszarom. Ameddig jó nekem addig ki élvezem. Úgy lenne teljes a kínzás, ha egy pár napig hazajönnék. Mielőtt elindulnék fel is hozom a témát.

-         Úgy gondoltam, hogy amíg pihenünk hazajövök pár napra – vigyorgok gonoszan.

Zayn félrenyel evés közben. Perrie csak beszél neki. Elkapom a tekintetem és anyura fordítom vissza.

-         Az jó lenne. Mikor jössz? – ölel meg.

-         Holnap reggel érkezem – vágom rá.

-         Lehet nem leszünk itthon, de azt hiszen Zayn itthon lesz. Ugye Zayn? – fordul vissza anya.

-         Persze – néz felénk.

-         Akkor én megyek is. Sziasztok – köszönök el.

Anya még megölel és elindulok. A kocsiban ülve utat tör rám a vigyorgás. Ha most valaki látna azt hinné, hogy be vagyok szívva. Hazaérve gyorsan letusolok és elpakolok pár cuccot. Direkt olyanokat viszek amiben Zaynt megtudom őrjíteni. Mielőtt elaludnék üzenetem érkezik. Zayn neve villog a kijelzőn. „Nem tudod mit művelsz velem. Z.” Vigyorogva alszom el. Reggel hajnali fél nyolckor a csengőre ébredek. Mérgesen kimászok az ágyból és kinyitom. Nem érdekel ki az illető lehurrogom a fejét.

-         Mi van? – kérdezem idegesen.

-         Reggel? – válaszol Zayn.

-         Baszki muszáj volt felébreszteni? – hunyorgok rá.

-         Hát, ezért az ábrázatért már megérte – nevet fel.

-         Ha bejössz csukd be magad után az ajtót. Eléggé hangos vagyok a zuhany alatt – indulok el a fürdő felé.

Gyorsan kidörzsölöm a szemeim és a ledermedt ábrázatán szórakozom. Nekidőlök az ajtófélfának és vigyorgok rá. Eléggé boldoggá tesz a tudat, hogy ennyire kíván engem. Mintha én lennék a zsákmány és ő a vad aki arra vár, hogy elkapjon és magáévá tegyen, de én a szegény kis védtelen állat játszadozik vele. Néha megtudom lepni magamat. 

-         Esetleg te is jössz? Bocsánat, be is jössz? – kacérkodok.

-         Ühm, be – nyel nagyot.

Lassan becsukja az ajtót és leveszi a kabátját. Még mindig az ajtófélfának vagyok dőlve. Leveszi a cipőjét is és elindul felém. Megáll közvetlen előttem. Elhúz az ajtótól és a falnak nyom. Az ajkai a nyakamat célozzák meg. A fülemtől a nyakamig kiszívja a bőröm. Beleharap a bőrömbe mire felszisszenek. Azt hiszem sokáig fog látszani. A kezeimet megint a nadrágjához vezetem. Viszont észreveszi és elkapja mielőtt hozzáérhetnék. Összekulcsolja az ujjainkat és a fejem fölé szorítja őket. Elszakad a nyakamtól és megcsókol. A csípője közelebb furakszik hozzám mire felnyögök. Lassan elengedi a kezeim és erősebben megragadva magához húz. Megragadja a fenekem és belemarkol. Pont úgy ahogy tegnap is csinálta. Az egyik kezét elveszi és végigsimít rajtam. Lassan és épp, hogy hozzám érve. Megint felnyögök és ráharapok a szájára. Egy picit felszisszen. Hupsz, azt hiszem vérzik az alsó ajka. Elválik tőlem és ezt kihasználva bemegyek a fürdőbe. Megint csak felnyög és morog valamit amit az ajtótól nem értek.

-         Arról nem volt szó, hogy te is jössz – mondom hangosan.

Amíg a zuhany alatt állok énekelni kezdem a dalainkat. Szeretek énekelni zuhany alatt. Tompítja a hamis hangokat a zuhanykabin. Basszus ideje lenne már saját lakást vennem. Nem nyomoroghatok Kolnál. Zuhany után gyorsan felöltözök. Felveszek egy cicanacit, egy fehér kötött vastag pulcsit, egy piros sálat és kész is vagyok. Gyűlölöm a telet. A fürdőből kilépve felveszem a barna térdig érő csizmám és elindulok a táskámért. Zayn a nappaliban ülve telefonozik. Amikor elhaladok előtte felkapja a fejét.

-         Egy perc és mehetünk – mosolygok rá.

-         Ühüm – bólogat.

Fújok magamra a kedvenc parfümömből és eltéve a táskámba kimegyek. Zayn átveszi tőlem a táskám és még az ajtóban ad egy hosszú és mély csókot.

-         Ezt mért? – kérdezem kábán.

-         Hazáig egyszer sem érhetek hozzád. Pedig mit meg nem tennék veled – suttogja a fülembe.

-         Hm, kíváncsian várom – puszilom meg az arcát.

Szándékosan nem a szájára adtam. Elindulunk lefelé és beszélgetni kezdünk. Tutira úgy hoznak le megint, mintha valami párocska lennénk. Zayn bepakolja a cuccom. Én addig beülök és bekapcsolom a fűtést meg a rádiót. Beül mellém és elindulunk felénk. Útközben beszélgetni kezdünk ami kicsit fura, mert eddig nem igen szóltunk egymáshoz. Most mégis ő kezdeményez beszélgetést. Amikor hazaérünk Zayn kiveszi a cuccom és be is hozza. Amikor belépünk az ajtón Perrie a nyakába borul. Amint felérek a telefonom pittyegni kezd. Megnézem és egy dátum ugrik ki. James halálának az évfordulója. El kell mennem a sírjához. Most már nem fáj. Egyáltalán nem fáj. Talán azért, mert nem gondoltam rá? Talán Zayn miatt? Úgy, ahogy vagyok elindulok. Basszus nem saját kocsival jöttem. Zaynhez sétálok aki Perrievel enyeleg a kanapén.

-         Zayn kéne a kocsi kulcsod. Elfelejtettem, hogy saját kocsival kéne jönnöm – húzom el a szám.

Megvárom amíg előkotorja a zsebéből és a kezembe nyomja. Elmormolok egy kösz félét és indulok is. A virágárusnál veszek egy vörös és egy fehér rózsát. A vöröset azért, mert még szeretem, a fehéret, mert bocsánatot kérek, hogy elfelejtettem. Megígértem neki, hogy soha nem fogom elfelejteni mégis megtettem. Egész nap csak álltam a sírjánál. Nem érdekelt, hogy telefonom rezgett kitudja hányadszorra. Zayn kocsijában ülve vettem fel a telefont.

-         Igen? – szólok bele halkan.

-         Hol a francban vagy? – szól bele Zayn idegesen.

-         A temetőben – mondom.

-         Mit keres… - hallgat el.

-         Ma lettünk volna kerek három évesek Zayn – mondom elfúló hangon.

-         Várj meg ott. Odamegyek taxival – teszi le.

Csak ülök a kocsiban és nézek ki a fejemből. Hihetetlen, hogy elfelejtettem őt. Még, ha voltak rossz pillanataink is, de én szerettem őt. Pont ma ismerkedtünk meg. Kopogásra leszek figyelmes az ablakon. Kinyitom az ajtót. Zayn beül mellém és magához húz. Csak üveges szemekkel bámulok előre. Én már nem tudok sírni. Zayn szorosan ölel magához. Apró puszikat nyom a fejemre. Felnézek rá és az egyik kezemmel beletúrok a hajába.

-         Csókolj meg – suttogom halkan.

Halványan elmosolyodik és feljebb emeli a fejem. Egy kicsit lejjebb hajol és megcsókol. Lassan és gyengéden faljuk egymást. Feljebb tornászom magam, hogy egy szintbe legyünk. Simogatni kezdem a tarkóját és egy kicsit elhúzódok tőle.

-         Szer… Szeretnék hazamenni – mondom pirulva.

-         Hazaviszlek – sóhajt fel.

Átül a kormányhoz és én is előre mászok. Majdnem kimondtam, hogy szeretem. Nem sok kellett hozzá. Hazaérvén Perrie egyből nekiesik Zaynnek. Nem zavarja, hogy ott állok tőlük pár méterre.

-         Miért neked kell elfurikáznod érte? Nem tud vezetni vagy mi? Minek ugrasz állandóan amikor szól? Hiszen gyűlölöd! – mondja mérgesen.

Kikerekedett szemekkel állok előtte. Azonnal rám kapja a tekintetét. Elkezdek hátrálni és felfelé veszem az irányt.

-         Perrie elég! – csattan fel.

-         Nem értelek Zayn! – mondja fejcsóválva.

Ez az utolsó amit hallok. Bemegyek a szobámba és leülök az ajtó elé. Egy ideig még hallgatom, ahogy veszekednek. Egy hangos ajtócsapódás után csend telepszik a házra. Lassan feltápászkodok én is és lezuhanyzom. Fogalmam sincs mennyi ideig állok a víz alatt, de ideje lenne kimásznom. Gyorsan megtörlöm magam és felveszem a kedvenc darabom. Egy babarózsaszín, combközépig érő, selyem hálóing. Befekszem az ágyba és csak bámulok magam elé. Egy ideig forgolászok majd fogom magam és Zayn szobája felé veszem az irányt. Benyitok hozzá és megbizonyosodok róla, hogy egyedül van. Bezárom az ajtót és halkan mellé osonok. Leülök az ágyra vigyázva. A vaksötétben csak a hold fénye ad egy kis utat és rálátást Zaynre. Egy szál boxerben alszik. Nekidőlök az ágy lábának. Hatalmas francia ágya van. Kicseréltette úgy látszik. Gondolkodásomat az ő hangja szakítja félbe.   

-         Nem tudsz aludni mi? – szólal meg hírtelen.

-         Ahogy látom te sem – vigyorgok rá.

Felül az ágyban és megkeres. Amikor megtalál a lábaim közé térdel. Elkapja a derekam és magához húz. Az orrát végighúzza a nyakamon és hümmögni kezd.

-         Hm, finom illatod van – mormolja a bőrömbe.

-         Szoktam fürdeni – mondom vigyorogva.

-         Képzeld én is – nyalja meg a bőröm.

Egy hosszú csókot nyom a nyakam és a vállam hajlatába. Megremegnek a lábaim. Vajon tudja, hogy ott a gyenge pontom? Valószínűleg, sőt tutira. Állandóan a nyakam csókolgatja. Elhúzódik tőlem és megcsókol. Rövid kis csókot kapok majd elhúzódik. Végigsimít a hálóingemen majd felhúzza a mellemig. Visszatér a nyakamra és apró csókokkal fedi be a bőröm. Simogatni kezdi a bőröm és néhol bele is markol.  

-         El sem hiszed mennyire… - nyögi elfúlóan.

-         Húha… Ennyire felizgattalak? – nevetek fel.

-         Fogalmam sincs mit művelsz velem, de a hormonjaim sikítoznak érted – morogja a fülembe.

-         Tudod minél többet kell várnod annál… - közbevág.

-         Jobb lesz az élvezet. Tudom – mondja vágytól fűtött hangon.

-         Várd ki a végét! – nevetek fel megint.

-         Csak bírjak magammal! Már csak ha rád nézek… Amit tegnap… Elmegyek a látványodtól – mondja szünetekben.

-         Ezt jó hallani – kuncogok.

Hírtelen hátralök az ágyon és fölém mászik. Belevigyorgok az arcába. Elmosolyodik és megrázza a fejét. Lehajol hozzám és mielőtt megcsókolna megszólal.

-         Még élvezed is mi? Kis boszorka! – mondja mosolyogva.

-         Ühüm – bólintok.

-         Ne játssz velem! – suttogja a fülembe.

Mielőtt megszólalhatnék megcsókol. Beletúr a hajamba és masszírozni kezdi a fejem. A csókunknak a vadul villogó telefonja vet véget. Elhúzódok és érte nyúlok. A kezébe nyomom és várom, hogy felvegye. Megnézi majd kinyomja és visszahelyezkedik rám.

-         Miért nem vetted fel? – kérdezem.

-         Nem fontos – von vállat.

-         Ajaj, a nagy Zayn Maliknak nem volt fontos egy telefon. Beteg vagy? Kicseréltek? – tapogatom végig az arcát.

-         Hat hónap eléggé hosszú idő Cemy! – vált komorrá a hangja.

-         Én vagyok az oka – suttogom.

-         Részben – sóhajt fel.

Nem mondok semmit. Csak magamhoz ölelem amilyen szorosan tudom. Miattam lett más? Miattam változott meg? Én meg egész idő alatt azon voltam, hogy ugyanolyan bunkó maradok, mint kezdetektől fogva. Mindig elbasszuk a jó pillanatokat. A kezéért nyúlok és észreveszek rajt egy kis hegedést.

-         Ez mi? – kérdezem rémülten.

-         Semmi! – húzódik el.

-         Ezt is… Miattam? – nyelek egy nagyot.

-         Miért? Csak szexelünk! A többivel ne foglalkozz! – morogja dühösen.

-         Ja igazad van! Mindegy! – kelek fel.

Miért Zayn? Miért csináltad? Miattam? Miért nem mondod meg? Kinyitom az ajtót, de kimenni már nem tudok. Hátulról hozzám simul és a derekam mellett megtámaszkodik.

-         Milyen érzés azt kapni amit te tettél velem? – kérdezi idegesen.

-         Zayn én ilyen vagyok! Nem tudok megváltozni a kedvedért! Nem is fogok! Mondtam már! – mondom halkan.

-         Nem kértem, hogy változz meg! – morogja.

-         Én meg nem kértem, hogy legyél öngyilkos miattam! – csattanok fel.

-         Ennyit a rohadt nagy kibékülésről! – enged el.

-         Ugyan már! Te gyűlölsz engem! Csak azért kellek, hogy legyen kit dugnod amikor a ribanc barátnőd nincs itthon – kiabálok rá halkan.

-         Ne hívd így Perriet! – morogja.

-         Tudod mit dögölj meg! Mindig csak Perrie! Akkor miért nem őt dugod meg? Minek kellek én neked? Rohadtul kezdesz olyan lenni, mint James! – morgok rá.

-         James? Na ne röhögtess! Még mindig őt szereti a kicsi nebántsvirág szíved? Nem tudom megérteni, hogy lehet olyant szeretni aki megalázott évekig, bedrogozott, megerőszakolt és vert! – gúnyolódik.

-         Téged sohasem szeretnélek úgy ahogy őt! – lépek elé.

-         Persze, mert én rossz vagyok testvérnek és dögöljek meg. Tudom! Te vagy az aki meg sem érdemli, hogy éljen! – vágja hozzám hidegen.

-         Tudom! – suttogom könnyes szemekkel.

Kinyitom a zárat és a szobámba sietek. Lecsúszok az ajtó mentén és elsírom magam. Újból felszaggattuk a régi sebeket. Megint oda lyukadtunk ki amit már elfelejtettem. Százszor megkaptam, hogy nem érdemlem meg az életet. Reggelig az ajtóban ülök könnyes szemekkel. Miért baszunk el mindent? Még egy rohadt nyitott kapcsolatot sem tudunk megcsinálni veszekedés nélkül. A másik szoba felől hangokat hallok. Fogalmam sincs mennyi az idő. Fel állok és úgy ahogy vagyok lemegyek. Leülök az asztalhoz és csak eszek és hallgatok. Anyáék beszélgetnek és nevetgélnek. Csak én ülök a gondolataimba merülve. Reggel Zayn is letéved Harryvel egyetembe. Harry leül mellém míg Zayn Perrie mellé. Hosszú csókot váltanak és elkezdenek reggelizni. Szerelmesek pff… Harry az asztal alatt a kezemre teszi a kezét és simogatni kezdi. A szemem sarkából nézek rá. Most meg mit akar? Elhúzom a kezem és felállok.

-         Köszi a reggelit. Csodás volt – bunkózok.

-         Mi? Hiszen hozzá sem nyúltál – tátja el a száját anya.

-         Elment az étvágyam – nézek Zayn szemeibe.

Felmegyek és felöltözöm. Harry is feljön utánam. Az ajtóban veszem észre.

-         Mi van? Zayn küldött vagy mi? – fordulok meg.

-         Nem! Felhívott tegnap este – sóhajt fel.

-         Kit érdekel? Szerintem senkit! Hagyj magamra! Öltözni akarok a jelenléted nélkül! – bunkózok.

-         Mond, hogy tudsz ennyire picsa lenni? – morog rám.

-         Mi? – kérdezek vissza.

-         Fogalmad sincs Zayn mit érez! Igen, miattad akart öngyilkos lenni! Odáig fajult miattad! Totálisan beléd van esve nem veszed észre? – vágja be az ajtóm.

-         Leszarom! – vonok vállat.

-         Idióta miért nem érted meg? – kiabál rám.

-         Ne kiabálj! Te csak egy kis jelentéktelen senki vagy! Nem te fogod megmondani mit értsek meg és mit nem! Takarodj ki a szobámból! Elvégre itt én nem érdemlem meg az életet! Neki erről fogalma sincs hányszor megkaptam már ezt! Fogalma sincs min mentem keresztül! Úgy, hogy fogja be a lepcses száját és ne árulkodjon! Rosszabbak vagytok mint az öregasszonyok! Most pedig, tudod hol van ajtó nem? – mondom tök nyugodtan.

-         Igaza volt Zaynnek amikor azt mondta, hogy egy kőszívű ribanc vagy! Te sohasem fogsz megváltozni! Egyedül halsz meg, mert mindenkit elüldözöl magad mellől! Ja és ne merészelj senkinek nevezni! – fogja meg a karom.

-         Miért megütsz? A nagy Harry Styles megütne egy nőt? – gúnyolódok.

-         Jelen esetedben megtenném szívesen! – hajol közel.

-         Akkor tedd meg! Nem érdekel – vonok vállat.

-         Nem adok akkora örömöt. Inkább itt hagylak, mert nem bírlak elviselni! Mond csak miért nem tudtál ott maradni ahol voltál? – kérdezi bunkón.

-         Mégis hol? – nézek rá kérdőn.

-         Az intézetben, ahová bedugtak kis elmebajos. Azt hiszed nem tudunk semmit? Ugyan már! – enged el.

-         Elég! Arról… Arról nem… Nem beszélek – mondom megrémülve.

Elhátrálok tőle egyenesen az ablakig. A szemeiben értelmetlenség tűnik fel. Miért kellett ezt felhozni? Csak áll ott és néz rám. Megremegnek a térdeim és lecsúszok a földre. 

-         Menj ki! Menj már! – kiabálok rá.

Az a hely… Én… Nem akarok oda kerülni… Azok ott megkínoztak. Lekötöztek és megvertek. Olyan voltam, mint egy élőhalott. Az-az intézet drogosaknak egy haláltanya. Csak ülök és üveges tekintettel nézek előre. Nem akarok oda visszamenni. Még az emlékét is kerülöm. 

-         Cemy! Cemy! Kérlek! Gyerünk kicsim! – szólítgat valaki a nevemen.

Csak nézek előre és bámulom anyát. Nem pislogok csak nézek előre. Nem szeretem, ha valaki az életemről beszél. Semmilyen sötét titkot nem akarok újból hallani valaki szájából. Megint azt akarják, hogy bolond legyek, mint két éve?

-         Mit tettél? Mit mondtál neki? – kiabál valaki.

-         Én, csak… Beszéltem… Beszéltem neki az intézetről – dadogja Harry.

-         Normális vagy? Tűnj innen! Látni sem akarlak! Zayn te is! – morogja anya.

Harry lassan kisétál és eltűnik a szemem elől. Zayn is megfordul, de mielőtt kimenne felteszek egy kérdést, hogy ő is hallja.

-         Tényleg nem érdemlem meg, hogy éljek? – kérdezem halkan.

-         Kicsim butaságokat beszélsz. Gyönyörű vagy, okos, szeretünk. Ne higgy ilyen baromságokban. Ne törődj velük! Erős vagy kincsem! Mindig erős vagy! Ne hagyd, hogy az emlékeid visszahúzzanak – ölel meg anya.

Francba is! Igaza van! Erős vagyok! Szorosan megölelem és megpuszilom az arcát. Nem hagyom, hogy az emlékeim megöljenek belülről. Ram törlést végzek! Nem fogok a múlton rágódni! Elegem van belőle.  

-         Rá kell gyújtanom! Most! – pattanok fel.

Otthagyom anyát a földön ülve. A cigis dobozért nyúlok és kimegyek az erkélyre. Zayn is kint cigizik. Kiállok mellé és rágyújtok. Ahogy megtelik a tüdőm felsóhajtok. Zayn a szeme sarkából figyel engem. Elnyomja a cigijét és befelé veszi az irányt. Leteszem a kezemből az enyémet és még az ajtónál utolérem. A falnak tolom és felágaskodok a füléhez.

-         Azt akarom, hogy úgy dugj meg ahogy soha senkit! Megbocsátok, de nem felejtek! – suttogom a fülébe.

-         Cemy sajnálom – hajtja le a fejét a vállamra.

-         Nem rágódunk a múlton! Most a jelen van! Akarlak és te is akarsz! Hazudtam amikor azt mondtam, hogy nem foglak úgy szeretni, mint őt! Már most úgy szeretlek, mint őt szerettem. Talán jobban is! – nézek a szemeibe.

-         Sze… Szeretsz? – kérdezi meglepődve.

-         Mást mondtam volna? – kérdezek vissza.

Elengedem a pólóját és visszamegyek. Vacsora közben anyuék bejelentik, hogy elmennek valahová ünnepelni és holnap este jönnek haza. Perrie meg már tegnap este hazament. A rózsaszín pudli eltávozott körünkből. Szabad a terep mindkettőnk számára!

-         Meglesztek? – pillantgat Zayn felé.

-         Meg! Ne aggódj! – ölelem meg.

-         Akkor jó! Hívj ha baj van – puszil meg.

-         Előbb hívom a tűzoltókat, ha leég a ház aztán téged – nevetek fel.

-         Nagyon vicces kisasszony! – forgatja meg a szemeit.

Felnevetek és alig várom, hogy kilépjenek a házból. Amint csukódik a bejárati ajtó Zayn és én egymásnak esünk. Szinte szaggatjuk egymásról a ruhákat. Ez a balhé kellett ahhoz, hogy végre mi ketten…

-         Zayn… Szeretném, ha… Ha kicsit… - nyökögöm.

-         Értem – vágja rá.

A legközelebb eső tárgyra ültet fel ami a konyhaasztal. Hátradönt és a nyelvével kezd el kényeztetni. Lefogja a lábaim és addig kínoz amíg sikítva el nem élvezek. Aztán minden figyelmeztetés nélkül belém nyomódik. Hangosan nyögve tudatjuk egymással, hogy erre vágytunk már órák, napok, hónapok óta. Erősen elkezd tolni és a nyakamat kényezteti. A lábam a csípője köré kulcsolom. Felülök nagy nehezen az asztalon és megcsókolom. Épp olyan vadul faljuk egymást, mint amilyen vadul mozgunk. Fogalmam sincs mikor, de az ágyamban kötünk ki kifáradva. Zayn mellkasán fekszem és még az utolsó orgazmus utóhatásait csillapítom magamban. Ez teszi a kínzó előjáték. Nem szexeltem órákig soha, de vele. Ez sem számít. Nagy nehezen elalszom és még érzem, ahogy betakar. Szorosan magához ölel és ő is szuszogni kezd. Reggel arra kelek, hogy Zayn rajtam fekszik. A nyakamba szuszog és csak ölel magához. A korgó gyomromra ébredtem fel igazából. Nem sokat ettem az este. Zayn is lassan ébredezni kezd. Felemeli a fejét és félig nyitott szemekkel bámul rám.

-         Jó reggelt – motyogja álmosan.

-         Neked is – mosolygok rá.

Lassan felkel és egy rövid csókot nyom a számra majd egyre többet. Fölém mászik és kicsit elhúzódik.

-         Akarlak… - nyögi ki.

-         Én is – mondom halkan.

A kezei lecsúsznak a combomra és az egyik lábam félrehúzza. Segítek neki egy kicsit. Hagyom, hogy a lábam közé feküdjön. Óvatosan rám ereszkedik és lassan belém temetkezik. Megcsókol és lassan mozogni kezd. Összefonja az ujjainkat és gyengéden megszorítja őket. Egy lökéssel a hátára fordítom és én mozgok felül.  Lassan felemelkedek lovagló pózba és lassan körkörös mozdulatokkal kezdek el mozogni. Majd lassan lehajolok a nyakára és kényeztetni kezdem. Felül ő is és megtámaszkodik a karjain. Lassan megcsókolom és ugyanolyan lassan is mozgok rajta. Ahogy feljebb emelkedek a hajam az arcomba esik. Egy mozdulattal a hátamra dobom és úgy ahogy vagyok nekiesem az ajkainak. Lassan kihúzódik belőlem és felvesz a karjaiba. A fürdőben letesz és megengedi a vizet. Lassan aláhúz és megcsókol. Egy határozott mozdulattal megfordít és az üvegnek nyom. Lassan belém temetkezik és a nyakamat csókolgatva kezd el mozogni. Két órás zuhany után mind a ketten felöltöztünk és mentünk a magunk dolgára. Én elindultam a srácokhoz míg Zayn lázasan beszélt telefonon valamilyen buliról. Mielőtt elindultam volna Zayn elkapja a kezem. 

-         Este bulizunk! Most beszéltem apával. Még egy napot maradnak! – vigyorog rám.

-         Aha, de biztos nem itt! – vágom rá.

-         Harry szervezett egy zsír bulit egy klubban. Nyugi – mondja lazán.

-         Menjek vagy mi? – kérdezem nem törődöm stílusban.

-         Ha akarsz – engedi el a kezem.

-         Még meglátom, de most megyek. Majd jövök – indulok el.

Elindulnék a kocsim felé, ha itt lenne. Miért nem jöttünk két kocsival? Hogy lehetek ekkora idióta? Visszatrappolok a házba. Zayn a tévé előtt ül és valami bugyuta sorozatot néz.

-         Komolyan csórónak érzem magam a kocsim nélkül – állok elé.

-         Elvigyelek? – néz fel rám.

-         Tudok vezetni. Rémlik? – bunkózok.

-         Rémlik valami – áll fel.

-         Nos akkor, megkaphatnám a kulcsot? – kérdezem várakozva.

-         Persze – halássza ki a zsebeiből.

Nyúlnék érte, de elhúzza a kezét. Egy ideig ezzel játszadozunk. Totál kezdek kijönni sodromból. Amikor megkaparintom a kulcsot egy mozdulattal magához ránt. A falnak dönt majd összefonja az ujjainkat és megcsókol. A szabad kezemmel a hajába túrok és közelebb húzom a fejét. Az egyik kezét a derekamra simítja és közelebb húz. Kiesik a kulcs a kezünk közül és egymásnak esünk megint. Végül mégis eltolom és a mellkasába rejtem az arcom.

-         Zayn mennem kell – kapkodok levegőért.

-         Cemy… csak had vigyelek el – mondja halkan.

Felemelem a fejem majd egy kis apró csókot nyomok a szájára. Bólintok majd gyorsan elenged és felkapja a cipőjét. Elindulunk a kocsijához. Mielőtt odaérnénk rajongók hada vesz minket körbe. Zayntől egy csomó aláírást és fényképet kérnek. Majdnem szétszedik, de még uralja a helyzetet. Aztán az egyik szőke megkérdez engem.

-         Miért mászkálsz ezzel a ribanccal? – néz rám.

-         Ő a szeretőd?

-         Nagyon aranyosak lennétek együtt – kiabálnak.

Odakapom a fejem és csak nézek rá nagy szemekkel. Zayn nem mond semmit sem. Csak fényképezkedik tovább és aláírást osztogat. Már fél órája csak a kocsi előtt állunk.

-         Zayn hálás lennék, ha még ma elszakadnál és betudnál vinni a stúdióba – mordulok fel.

Nagy nehezen kijut a tömegből és beszállunk a kocsiba. Honnan a francból tudják, hogy hol lakik most? Mindig ez lesz majd? Kezdenek idegesíteni. Egész úton nem szóltam semmit sem. Zayn egész idő alatt néha rám pillantgat. Néha én is ránézek. Egyszer csak összekapcsolódik a tekintetünk.

-         Jól vagy? – kérdezi.

-         Inkább az utat nézd – nézek előre.

-         Na jó! Elég! – húzódik le.

-         Most meg minek álltál meg? – fordítom felé a fejem.

-         Mi bajod van? – kérdezi idegesen.

-         Semmi – morgom.

-         Cemy! Te is híres vagy! Megszokhattad volna már – mondja unottan.

-         Egyáltalán honnan tudják hol laksz? Mindig ez lesz? – kíváncsiskodom.

-         Nem tudom oké? Nekem is elegem van már. Tegnap még összetörve láttalak ma meg… Cemy csak… Szeretlek – dadogja.

-         Tudom – mondom halkan.

Újból elindulunk és egészen a stúdióig megyünk. Fogalmam sincs miért azt mondtam, hogy ide hozzon. A srácok úgy is Kolnál vannak. Nagy nehezen benyögöm neki, hogy Kol lakására kell mennünk. Keresünk egy szabad parkoló helyet és felmegyünk. Amikor felérünk a lakásba benyitok. Nem csengetek. Kol amúgy sem szereti. Ezért is van kulcsunk egymás lakásához. Amikor belépünk megfagyok. Perrie és Kol a kanapén összegabalyodva nyögnek. Zayn hangosan bevágja az ajtót maga után. Én csak állok ott lefagyva. Gyorsan Zayn után megyek. Akkor érek le amikor elhajt. Basszus már! Tapogatni kezdek a zsebemben. Megtalálom a kocsi kulcsot és beülök a sajátomba. Felbőgetem a motort és Zayn után indulok. Valószínű vagy a saját lakásába megy, vagy leissza magát, vagy haza megy. Tipikus pasik. Először hazamentem. Anya egyáltalán nem látta hazajönni. Akkor saját lakásába ment.

-         Anya hol van Zayn saját lakása? – kérdezem.

-         Nem tudom kicsim. Miért? Baj van? – érdeklődik.

-         Az a rózsaszín pudli megcsalta – morgom.

-         Perrie? – tátja ki a száját.

-         Igen és Kolal. Ki tudhatja hol lakik? – kérdezem, mintha ő tudná a választ.

-         Próbáld meg a fiúkat – mondja válaszként.

-         Megpróbálom – vonulok félre.

Kikutatom a számukat a telefonkönyvünkből és tárcsázni kezdek. Louis, Liam, Niall totál nem voltak képben. Úgy gondoltam majd Zayn elmondja nekik, ha akarja. Utolsónak Harryt tárcsáztam.

-         Már szóltak, hogy hívsz – mondja unottan.

-         Harry, hol van Zayn lakása? – kérdezem.

-         Miért érdekel? –bunkózik.

-         Az maradjon az én dolgom! Fontos, hogy megtaláljam! – csattanok fel.

-         Megint dugtok egyet? – gúnyolódik.

-         Ez sem a te dolgod! Mond már meg, hol lakik! – kiabálok rá.

Nem kérdezősködik többet. Bunkón lediktálja a címet és kinyom. Kocsiba pattanok és a megadott címre megyek. Nagy nehezen odatalálok. Felcsöngetek a lakásába, de nem válaszol. Nagy nehezen erre téved egy itt lakó. Kicsit hazudok neki, hogy otthon hagytam a kapu kulcsot és a barátom már vár. Beengedett és már siettem is fel a lépcsőn. A lift jelenleg nem üzemel. Nagyon király. Amikor becsöngetek kikiabál.

-         Takarodj innen te ribanc! – kiabál.

Valószínűleg azt hiszi, hogy Perrie vagyok. Bekopogok megint. Semmi reakció. Egészen addig verem az ajtót amíg fel nem tépi és ledermed. Vajon mennyit ihatott már? 

-         Honnan a francból tudod, hol lakok? – kérdezi idegesen.

-         Az mindegy! Lenyugodnál végre vagy megint elküldesz a sunyiba? – fonom össze a karom.

-         Inkább menj el! – morogja.

-         Ja persze! Maradok! – lököm be az ajtón.

-         Nincs szükségem rád! Sohasem volt! Csak a kurvámnak kellesz – vágja hozzám.

-         Mennyit ittál? – kérdezem figyelmen kívül hagyva a mondandóját.

-         Még nem eleget, hogy elfelejtselek! – ül le a kanapéra.

-         Elfelejteni? Nem értelek – ráncolom össze a homlokom.

-         Rohadtul unom ezt az egész szarságot érted? Azt hittem szeret és én is őt. Erre te… Bekerülsz a képbe és mindent elbaszol. Bárcsak a halott pasiddal lennél. Várjunk csak! Hiszen még mindig vele vagy és szereted! – húzza meg az üveget.

-         Lehet, de nem vagyok egy puhapöcs! Engem is csaltak meg százszor és? Megbocsátottam! Lehet ez volt a bajom! De kurvára nem értesz semmit! Én sem értem már magamat! Próbáltam túllépni rajtad, de nem ment! Komolyan gondoltam akkor azt a lélekszarságot! Ma már tudod mit érzek? Mintha totál idegen lennél számomra Zayn! Ja tudom fél év, az fél év. Lehet, hogy kőszívű ribanc vagyok, de szeretlek! Lehet, hogy nem annyira amennyire kéne, de szeretlek. Mindegy, hazamegyek – suttogom a végét.

Elindulok az ajtó felé. Ha leakarja inni magát felőlem. Ha ő így érzi jól magát. Ezelőtt még egy kiegyensúlyozott lelkivilágú nő voltam. Most meg olyan vagyok, mint egy szerelmes tini. Totál nem értem az érzéseim. Fél éve beleszerettem, most meg semmit sem érzek. Jó valamit biztos, de nem tudom mit. Kilépek az ajtón és elindulok a lépcső irányába. Mélyen a szívem egy kis zugában abban reménykedek, hogy utánam fut. Kéri, hogy maradjak és megcsókol. Helyette hagy elmenni. Baromira nem vagyunk mi egy párnak valók. Sohasem lennénk azok. Átlagos pár meg végképp nem. Most először mondtam ki neki, hogy szeretem. Végül is igaz. Szeretem csak nem annyira intenzíven. Beülök a kocsimba és elsírom magam. Időközben elkezd esni az eső is. Egy ideig csak bámulok magam elé majd indulni készülök. Kocogtatást hallok az ablak felől. Zayn áll a szakadó esőben és rám vár. Kinyitom az ajtót és kiszállok. Pillanatok alatt leszek én is csurom víz. Becsapom az ajtót és csak nézek rá. Párszor végigfutatja a szemeit rajtam majd közelebb lép hozzám. Teljes testével a kocsinak szorít és megcsókol. Kis fázis késéssel, de megtörtént amit reméltem. Utánam jött. A kezemmel a hajába túrok és közel húzom magamhoz. Egy kis időre elválunk egymástól.

-         Meg fogsz fázni – suttogja a fülembe.

-         Akkor együtt fogunk megfázni – mondom.

-         Menjünk vissza – sóhajt fel.

Bólintok majd visszafutunk a házba. Amikor beérünk a kapunk elnevetjük magunkat. Mintha csak gyerekek lennénk. Felmegyünk a lakásba és levetkőzünk. Zayn a fürdőbe tol és megengedi a kádba vizet. Leül a kád szélére, lazán megtámaszkodik a karjain és engem néz. Én csak állok előtte összefont karokkal.

-         Gyere – mondja halkan.

Lassan odalépkedek hozzá. Megfogja a csípőm és közel húz magához. Belecsókol a hasamba mire felnyögök. A nyakamon és a hasamon is érzékeny vagyok. Felemeli a fejét és gyorsan elzárja a vizet. Feláll és a karjaiba zár.

-         Szeretkezni akarok veled – suttogja a fülembe.

Csak állok a karjai közt és belecsókolok a nyakába. Lassan kicsatolja a melltartóm és lehúzza a vállamon. Apró csókokat hint a vállamra. Megborzongok mire elhúzódik.

-         Fázol? – kérdezi.

-         Nem! Ezt váltod ki belőlem – pirulok el.

-         Édes vagy amikor elpirulsz – vigyorog rám.

-         Hé, ne már! – bújok a mellkasába.

Felnevet és egy eléggé gyengéd ölelést kapok. Az egyik kezével felemeli a fejem és megcsókol. Lassan leesik a karjaimról a melltartóm és a bugyim is. Zayn is levetkőzik és beszáll a kádba. Szembe vele én is beszállok. Elmerülök nyakig és lehunyom a szemem. Csak annyit érzek, hogy megmozdul a víz és puha ajkak kényeztetik a nyakam. Zayn keze útra kel a vízben és párszor végigsimít rajtam. Felnyögök az érintéseire. Kínzóan kezd el izgatni miközben a nyakam szívja. A karjában megkapaszkodva érem el az orgazmust. Elszakad a nyakamtól és csak néz rám. A nyakába kapaszkodok és megcsókolom. Kellenek az ajkai. Legszívesebben mindig csókolnám amikor csak lehet. Lehet, hogy a kötődés erős közöttünk és elvileg láthatatlan, de érezni nem érzem. Lassan felülök és magamhoz húzom. Rongyosra ázik a bőrünk, de mi csak csókolózunk és simogatjuk egymást. Zayn lassan kiemelkedik velem a vízből és kifelé vesszük az irányt. Nem érdekli, hogy csurom vizesek vagyunk. A kezemmel beletúrok a hajába és masszírozni kezdem a fejét. Óvatosan az ágyra fekszünk és belém csusszan. Őrjítő lassúsággal kezd el mozogni bennem. Összekulcsolja kezeinket és a testem mellé szorítja őket. Nem enged mozogni. 

-         Zayn – nyögöm ki a nevét.

-         Nem… akarok… semmit… sem.. elsietni – csókolgatja a nyakam.

-         Megőrjítesz – tör ki belőlem.

Elvigyorodik és megcsókol. A vigyorgása engem is vigyorgásra kényszerít. Vigyorogva csókolózunk, mint a dilisek. Évek óta nem vigyorogtam így. Jó hatással vagy rám Zayn. Bár az elején még féltem ettől. Ahogy egyre jobban közeledik az orgazmus Zayn gyorsítani kezd. Elengedi a kezem majd a derekam mellett megtámaszkodik a karjaival. Lehunyt szemekkel élvezem a lökéseit. Csak hallgatom a nyögéseit és a morgásait. Élvezettel tölt el a tudat, hogy hatással vagyok rá.

-         Zayn… Mindjárt… - nyökögöm.

-         Várj meg édes – szuszogja a fülembe.

Egyre erősebben és gyorsabban kezd el mozogni. Szinte egyszerre élvezünk el. Zayn a nyakamba zihálva pihegi ki magát. Az egyik kezem a nyakára simítom és közelebb húzom magamhoz. A másik kezemet a hátára vezetem. Kipihegjük magunkat majd Zayn kihúzódik belőlem és mellém fekszik. Átkarol és lassan elalszunk.