Ez az életem 1. rész

Sziasztok! 

Nos lehet, hogy az eleje kicsit kuszának tűnik. Megértem, még nekem is kicsit az, de úgy érzem, hogy ez a kuszaság így passzol a történetben. Nos Elég sok esemény történik benne. Tényleg nem akarok sablonos cuccokat. Nem fogom leírni mit csinál egész nap. Lehet lesznek benne olyan részek, de az is rövid. Nem akarok sokat rizsázni benne. Egyszerűen ez csak jött belőlem és leírtam. A másik töriknél amit eddig írtam pont ez nem tetszett. A sok rizsa az egész napjáról és egyre jobban telt. Tudom, hogy most is sok a rizsa, de ezt muszáj volt leírnom. Egyből belevágok a történetbe. Egy kis ismerkedés röviden és csapjunk bele a lecsóba. Remélem, hogy a további részekben, ha még az elsőben nem is, de a későbbiekben áttudom adni nektek az érzéseket amit a főhősnőnk érez. Ismétlem, remélem tetszeni fog a történet. Tényleg szívből írtam és onnan is jött. :) ^^ Nos a rizsa ellenére azért jó olvasást :) Ha nem is kapok komit rendszerességgel, de az elején szeretnék. Mármint elmondanátok, hogy milyen, tetszik-e stb. Vagy mit kéne változtatnom ilyesmik. Próbálok képeket és zenéket is hozzáfűzni. Ja és lesznek a feji elején a történetbeni szereplőknek gondolatai. Remélem nem baj és örülni fogtok neki. Na de megint sokat pofázok. Most jöjjön az első feji. Khm, +18!! (Jó hosszú azt hiszem :P) Puszi <3 Hibákért sorry...

Xoxo. Bell Boo <3 :)  

1. A Csókja 

„Amint kimondta azokat a szavakat megforgatta bennem a kést. Egy világ dőlt össze bennem. Sohasem mondta még senki ezeket ilyen nyíltan nekem.” – Zayn.

Sok kapcsolatom volt már, de egyik sem volt az igazi. Folyton turnézok. Ja és még suliba is járok. Ha van egy kis szabadidőm hazamegyek és ki se mozdulok a lakásból. Inkább a lírai dalokat szeretem jobban, de ha énekelnem kell akkor rock. Alapjából is rockeres vagyok. Lírai rocker. Anyám Joan Jett míg apám Joe Jett. Én meg Cornelia Effy Maya Jett vagyok. Röviden Cemy. Szép hosszú nevem van. Mindegyiket imádom. Anyuék hosszú nevet akartak nekem. Sajnos apu rákban meghalt. Anya férjhez ment egy félig pakisztáni, félig angol pasihoz. Eléggé nem jövünk ki. Van egy fia is Zayn. Na vele meg főleg nem. Sajnos a suli utolsó évét koptatom. Muszáj megcsinálnom a zenélés mellett. Anya kikötötte. Próbálom Zayn apját elfogadni, de nem megy. Nem bírom ki. Apropó Zayn is egy banda énekese, de különösen nem érdekel. A suliban a barátaim egyáltalán nem szálltak egy maguktól, mert sztár vagyok. Végül is ők is valakiknek a híres gyerekei. Kedvenc jelmondatom: „ A barátaim úgy szeretnek, ahogy vagyok. Aki meg nem az bekaphatja!”. Általában nem öltözködöm úgy mint egy rocker. De ha fellépés van csakis úgy! Egyenesen gyűlölöm a pink és rózsaszín színeket. Néha felveszem, de nem nagy kedvenc. Zayn barátnőjének a haja viszont rózsaszín és pink keverék. Amikor megláttam kiröhögtem. Nem igazán szimpatizálók azzal a szőke libával. Elég bajom van a suliban Jessikával aki az apámat szidja. Sokan imádják a hajam és az alakom. Fogalmam sincs, hogy azért nyaliznak, mert a barátaim akarnak lenni vagy azért, mert tényleg tetszik nekik. Nem mellesleg a hajam anyu és apu kavalkádjából örököltem. Anya haja fekete, míg apué szőke volt. A szemem kékesszürke olykor szürke. A legfurább, hogy kiskoromban szőke voltam és sokáig szürkés színű szemem volt. Anyáék nagyon aggódtak, hogy rossz a szemem. Több orvosnál is voltunk, de azt mondták idővel kinövöm. Sokszor még most is néha szürke, néha kék. Engem ez túlzottan nem zavar. Most éppen suliba tartok a vadonatúj kocsimmal egy Range Roverrel. Csak hülyéskedek. Zayn kocsijával közlekedem most. Apropó ő is egy suliba jár velem. A kocsim mellett még van egy gyönyörű, fekete motorom is. Persze Angliában az év háromszáznegyven napán esik. Így a motorozás tabu. De abban a huszonhat napban motorra pattanok. A bandám nem jár már suliba. Vagyis csak egy részük. Ők is sztárcsemeték, mint én meg Zayn. Na jó Zayn egyáltalán nem az. Ő csak egy felkapott tini banda énekese. Lassan a suliba érünk. Na, de egy picit kanyarodjunk vissza a bandához. Adam Scott a legidősebb mindannyiunk közül. Huszonkét éves és basszer gitáros a bandában. Luke a dobos és ő lassan huszonegy lesz. A zenélés mellett gyakran jár fotózni. Fotós szakmát tanult. Kol elektromos gitáron játszik. Kol is dolgozik egy étteremben a suli mellett, de inkább ott lóg, mint a bent a négy fal között. De amikor bejön nagyon elvagyunk együtt. Egész nap hülyéskedünk. Adam egy gitár boltban dolgozik. Mily meglepő. Először amikor megtudtam kiröhögtem. Gonosz vagyok tudom, de van aki így szeret. Gonoszan, bunkón, hisztisen és néha olykor- olykor gyerekesen. Kol még a pincérkedés mellett egy deszka boltban is besegít. Én egyszer próbáltam meg deszkázni. Akkor is eltörtem a csuklóm. Azóta a gitározásnak lőttek. Én meg anyának segítek be néha a modell cégénél. Az se túl gyakran van. Apu lemez kiadóját a legjobb barátja vezeti aki egyben a nagybátyám, Rayen Renolds. Nos a fia ezerrel rám van kattanva. Mintha egy kibaszott pincsi lenne aki a farkát csóválja egész nap. Lényegtelen úgysem érdekel a srác. Fogalmam sincs anya miért modell céget nyitott. Azt tudom, hogy ő is modell volt régen, de… Fölösleges ezen kattogni. Lényeg, hogy imádja és amitől ő boldog attól én megnyugszom. Lassan megérkezek a suliba. Zayn ma egyáltalán nem jön be. Rádiós interjún van. Micsoda fontos ember lett hírtelen. Egyébként ő szokott engem fuvarozni amikor semmihez semmi kedvem. Amúgy meg nem engedem vezetni. Amint kiszállok a kocsiból pár meglepődött bámulást kapok. Frusztráló komolyan. Bevágom a kocsiajtót és gyorsan le is zárom. Ne, hogy már ellopják Zayn kis drágáját. Bár ebből a suliból még nem tűnt el semmi. A pasikon kívül akik átpártoltak a ribanc társaság feléhez, semmi. Azt hiszem új srácok érkeztek a zene suliba. Én is ott kezdtem volna, ha első éves lennék, de nem vagyok. Csak egy sima érettségit akarok és kész. A karrierem már megvan. Apropó mondtam már, hogy kifinomult szaglásom van? Megérzem az új hús szagát. Totál, mintha egy buzi vámpír lennék. Az hiszem őrült vagyok. Sőt nem hiszem, tudom. Lassan a szekrényemhez sétálok. Kol is nemsokára feltűnik a színen. Elkezdünk beszélgetni és poénkodni. Legalább ma bejött. Néha ő a legjobb barátom Megan után. A teremig barmolunk majd anya hív. Félreállok és felveszem. Biztos a nevelő apám fiának kell valami vagy nem tudom.

-         Szia, mi van? Anya elkések! – bunkózok.

-         Válogasd meg a szavaid kisasszony! Este bálra megyünk. Időben érj haza. Semmi bandázás értve vagyok? – mondja parancsolóan.

-         Igenis parancsnok! – nevetem el magam.

-         Tudod, hogy szeretlek. Na, de menj hallottam a csengőt! Szia és gyere haza! – mondja nevetve.

-         Oké, megpróbálok hazaérni. Szia anya – teszem le.

Gyorsan bemegyek a terembe és leülök Megan mellé. Lassan elkezdődik az unalmas napom. Hat órát kell ma kibírnom és még egy hülye bált is. Ma próbánk is lenne. Ne már! Nem tudok elmenni a próbára és a menedzser leszedi a fejem. Anya miért teszed ezt velem? Mellesleg imádom anyut. Még csak harminc éves, de olyan mintha egy gyerek lenne. Harmadik órába betettek egy ének órát. Minek? Oké, hogy valaki nem tud tökéletesen énekelni, de nem egy rohadt zene suli vagyunk. Lehet beképzelt volt, de leszarom. Ilyen vagyok. Kimondom a véleményem. Apropó a zene suli a másik épületben van idióták. Egész órán zenét hallgattam. Már, ha ének óra akkor hallgassak is valamit alapon. Amikor kellett felszólaltam és énekeltem is egyet.

-         Mrs. Jett figyelne kérem? Oké, hogy maga már híres énekesnő, de attól még az órákon magának is részt kell vennie! – morogja Mr. Adams az énektanár.

-         Elnézést, de nem értem minek kell utolsó évben ének? Nem zenetagozatos diákok vagyunk és úgy gondolom aki nem tud énekelni vagy nem akar, az nem is fog megtanulni. Hülyeségnek tartom ezt az órát. Nem igazán kívánnék részt venni benne! Arra ott van a kórus amit maga vezet a szomszédos épületben! – mondom bunkón.

-         Úgy gondolom, nem kérdeztem a véleményét. Ha gondolja óra után fáradjon az igazgatóiba és megbeszéljük ezt a dolgot! – morogja.

-         Ezer örömmel! – vigyorgok rá.

Megan halkan felnevet mellettem. Ének után a tanárral együtt felmentünk az igazgatóiba. Mindenki bámult ránk. Néha úgy érzem idiótákkal vagyok körülvéve. Bent az igazgatónál megbeszéljük ezt az ének dolgot.

-         Szóval Mrs. Jett mi dolga van önnek itt? – kérdezi az igazgató.

-         Mrs. Jett úgy gondolja hülyeség az ének végzősként – szólal fel Mr. Adams.

-         Nézd Cornelia ez az új rendelet a tanévben. Kérlek működj együtt a tananyaggal és ne hátráltasd Mr. Adams munkáját. Tudom, hogy híres énekesnő vagy, de az iskolában ugyanazok a szabályok érvényesek rád. Most fáradj be a következő órádra – mondja.

Felállok és kimegyek. Nem fogok vitatkozni. Már nem érdemes. Eddig mindig harcoltam a dolgokért, de már nem érdekel. Mindig azzal jönnek, hogy híres vagyok stb. Rám is vonatkoznak a szabályok. Mintha én nem tudnám. Hülyének akarnak nézni. Visszamentem az órákra. Megan és én egész nap elbeszélgettünk. Ebédnél együtt volt a kis csapat. Megan és Kol elkezdtek vitatkozni. Ja és csak úgy mondom. Jake és Jessika egyik csatlósa egy szőke liba összejöttek. Jessika és én már első évtől gyűlöljük egymást. Hírtelen Zayn kezd el csörgetni egy csomószor. Aztán sms-ben kezdünk el beszélgetni. Beszélgetni? Ugyan már. Mi csak oltogatni tudjuk egymást.

„Mért nem veszed fel? Hol a kocsim? Ki engedte meg, hogy vezesd?”

 Úgy látszik ideges. Nem baj. Imádom húzni az agyát.

 „Oh bocsika, nem tudtam, hogy meghalsz a kocsid nélkül. Mi lenne, ha a hülyeségeiddel mást zaklatnál? Tiplizz le a számomról okés?”

Tuti rohadtul ideges. A haja és a kocsija a mindene. Képes fél napot a tükör előtt állni, hogy tökéletes legyen a feje. Ketyós egy kicsit.

„Tudtommal van saját kocsid! Miért nem azt vezeted? Direkt csinálod? Hogy a francba megyek el itthonról?”

Mondtam, hogy a kocsija a mindene. Annyira fel tud húzni néha. Hisztis idióta!

„Nőj már fel és ne legyél kibírhatatlan barom! Ezért nem bírlak! Komolyan úgy viselkedsz, mint egy menstruáló, hisztis ribanc! Bazd meg a kocsid és gyere el érte! Na cső!”

Most húzott fel a legjobban. Miért ennyire hisztis? Én is szoktam régebben, amíg ovis voltam. Huszonegy éves lesz és ennyire kibírhatatlan? Az utolsó üzenetemre már nem válaszolt. Ebéd után a szőke hajú liba belekötött Meganba.

-         Ácsi! Fogd be a szád! Te itt csak egy megtűrt nőszemély vagy! Rohadtul nem értem mit keresel itt! Oké, hogy Jakkel jársz, de mi nem vagyunk rád kíváncsi! Tégy egy szívességet és húzd el magad! – morgok rá.

-         Fogd be te beképzelt tinik kedvence! Itt kettőnk közül te vagy a rohadt idegesítő. Te tégy meg egy szívességet és menj apád után! Zayn sem bírja a hülye fejed! Szerinte egy beképzelt, hülye, bunkó ribanc vagy! Nem érdemled meg  a hírneved. Apuci biztos elintézte, hogy híres legyél. Semmi tehetséged az énekléshez! – kiabál rám.

-         Ne merészeld az apámat a szádra venni kislány! Lehet, hogy bunkó és beképzelt vagyok, de még mindig jobb, mint egy  plasztikázott, plázapicsa barátnőjének és árulónak lenni. Még egyszer meg ne halljam, hogy az apámat mered szidni vagy beverem a képed értve vagyok? – állok fel idegesen.

Kol elhúzott onnan. Képes lennék megütni. Tudok vigyázni magamra és verekedni is. Szóval Zayn ezt gondolja rólam! Számolunk még ezért! Hazafelé megint csak Zaynen járt a fejem. Miért lett ennyire más? Régebben mindig olyan óvatos, titokzatos és macsó stílusú volt. Aztán átment egy hisztis óvódássá. Perrie lehet az oka? Mondjuk az a rózsaszín cicababa állandóan rajtunk lóg. Jobban mondva Zayn nyakán. Komolyan nem bírom elviselni a nyávogásait. Vajon ő is átvette a szokásait? Engem akar ezzel idegelni? Ez a szőke ribanc szétszedi a csapatot. Amint hazaértem felmentem Zayn szobájába. Kopogás nélkül rontottam be hozzá.

-         Itt a kocsid kulcsai. Ne félj épségben visszahoztam – vágom hozzá.

Kimegyek a szobájából és átmegyek az enyémbe. Ledobálom a cuccaim és lezuhanyzom. Zuhany alatt kitombolom magam. Többször is teljes erőmből a falba vágok. Addig ütlegelem amíg le nem nyugszom. Sajnos a kezem egyfolytában roppanik egyet. Lecsúszok a fal mentén és sírni kezdek. Mindig érzékenyen érint apa halála. Utoljára négy éves koromban láttam. Együtt zongoráztunk és együtt aludtunk el. Imádtam apát. Akkor is vele voltam amikor meghalt a kórházi ágyon. Allergiás vagyok rá, ha valaki szidja. Joe Jettet senki se szidja. Ő volt az egyik legnagyobb pop ikon a földön. Bár ha tudnák ki az anyám meg az apám mind puncsolnának. Én akartam, hogy ne derüljön ki. Jó a tanárok ismerik anyut, de a többiek nem. Lassan kimásztam a zuhany alól és egy szál törölközőben kimentem az erkélyre. Szükségem van egy cigire vagy többre. Vizes hajjal és rohadtul fájós kézzel kiléptem az erkélyre. Elővettem egy szál cigit és a számba tettem. Sehogy sem tudtam meggyújtani. A kezem remegett az idegességtől és a fájdalomtól. Mindig, ha ideges leszek remegek és elájulok a legtöbbször.

-         Te totál nem vagy eszednél! – jön Zayn hangja mellőlem.

-         Kussolj el! Kötekedni jöttél? – kérdezem bunkón.

Elkapja a karom és a falnak nyom. A szemei dühtől lángolnak csakúgy, mint az enyémek. Szorosan fogta a karom. Olyan szorosan, hogy már sajgott a kezem.

-         Nem tűröm el, hogy úgy beszélj velem, mint egy kutyával! – néz bele a szemembe.

-         Miért megütsz? – kérdezem gúnyolódva.

-         Előfordulhat! Nem ismersz még engem! – húzódik közel hozzám.

-         Engedj el, mert kiszorítod a vért a karomból – mondom még mindig bunkón.

Elenged és távolabb húzódik tőlem. A cigis dobozomért nyúlok és kiveszek egy szálat. Az öngyújtó nem akar meggyulladni. Még mindig remegek és azt hiszem szilánkosra törtem a kézfejem. Zayn kikapja a kezemből az öngyújtót és meggyújtja a sajátjával. Lecsúszok a fal mentén és elkezdem szívni. Zayn a szeme sarkából néha rám pislant.

-         Mi van már? Mintha érdekelne mi bajom van – morgom.

-         Legalább felöltözhettél volna – mondja bunkón.

-         Minek? Nemsokára megyünk – vonok vállat.

-         A te dolgod – fordul vissza.

Elnyomom a cigit és felszisszenek. Azt hiszem tönkrevágtam megint a csuklóm és a kezem. Mielőtt bemennék Zayn elkapja a karom.

-         Mit akarsz megint? – sóhajtok fel.

-         Mit tettél magaddal? – kérdezi mérgesen.

-         Semmi közöd hozzá! Nem vagy az apám se a pasim, hogy érdekeljen! Sohasem járnék egy ilyennel, mint te! Még testvérnek is rohadt rossz vagy! – vágom a képébe.

-         Tudod mit? Hagyjuk a fenébe. Elegem van belőled – lök el hidegen.

-         Nekem is! Azóta gyűlöllek, hogy befurakodtál az életembe a barátaiddal együtt! – lépek be a szobámba.

Lassan megvizsgálom a kezem ami a kétszeresére dagadt. Kikutatok egy fekete csipke ruhát és nagy nehezen, de felöltözök. Megszárítom a hajam és be is göndörítem már amennyire sikerül, felteszek egy füstös sminket, pár ékszert aggatok magamra, befújom magam és kész vagyok. Anya felkiabált, hogy indulunk és már csak rám kell várni. Felvettem a magas sarkúm és letipegtem. Anya mint mindig most is gyönyörű. Indulás előtt még felfutottam a kistáskámért cipő nélkül és belepakoltam a dolgaim. Pénzt is raktam el. Szokásom eltűnni az ilyen bálokról. Olyankor Adamhez megyek és egész éjjel együtt vagyunk. Adam és én már régóta folytatjuk ezt a „megduglak, mert kellesz” című helyzetet. Zayn egész úton hozzám sem szólt. Anyáéknak már ez megszokott. Állandóan öljük egymást. Mégis úgy érzem, hogy amit mondtam rohadtul fájtak neki. Nekem is fájt a kijelentése miszerint simán megütne, ha kéne. Ez az a Zayn aki volt. Végigmértem alaposan. Öltönyben rohadtul szexi. Ja és nem is láttam, hogy új haja van. Nem szerethetek belé. Az úgy nem kóser. Amikor odaértünk Zayn kisegített a kocsiból. Nem néztem rá és direkt a másik kezem adtam neki. A kocsinkat elvitték és amikor körbenéztem azt vettem észre, hogy egy flancos háznál vagyunk. Hogy mennyire unom én ezeket. Mivel Yaser anya derekát ölelte és úgy indultak meg Zayn az én derekam ölelte át. Átfutott rajtam a libabőr. Mit ki nem tud hozni belőlem. Utoljára Jamestől borzongta meg. Amint Perrie feltűnt a színen Zayn ott hagyott tök egyedül és odament hozzá. Ezt a pofátlanságot. Egyedül csoszogtam tovább sorba. Egész nap bájos műmosollyal néztem mindenkire. A szemeimbe aki viszont belenézett az egyből levághatta, hogy most rohadtul nincs kedvem itt lenni. Zayn és Perrie is leültek az asztalunkhoz. Egész este nem szólaltam meg. A tizedik felkérőmnél már kezdett elszakadni a cérna. Muszáj rágyújtanom vagy megőrülök. Bárcsak itt lennél James. Te mindig feltudtál vidítani. Veled megszűnt a világ még, ha bántottál is. Egy szó nélkül felálltam a táskámmal együtt és kifelé mentem. A kertben szerelmes párok sétálgattak. Felfordul a gyomrom. Gyorsan rágyújtottam és próbáltam nem a könnyeimre koncentrálni. Nem sírtam a mai napon eleget? Most még James emléke is elém kerül? Miért nem tudom már elfelejteni? Talán egy életre elegem van ebből. Néha besokallok és belövöm magam. Nem szoktam drogozni, de amikor totál a padlón vagyok bármit megcsinálok. Jamest ezerszer kértem, hogy álljon le a drogokról. Erőszakos volt tőlük. Sokszor megütött és miatta lettem ilyen. Mégis ha sírtam és szomorú voltam ott volt nekem. Ritka pillanatok egyike volt amikor tiszta volt. Megígérte, hogy mindig velem lesz. Tudom, hogy hazudott. Nincs itt velem! Hazudott nekem! El kell innen tűnnöm most. Miután elszívtam a cigim bementem és próbáltam a tömegen észrevétlenül átsuhanni. Úgy lopakodtam, mint egy titkos ügynök. Amint kiértem a házból fellélegeztem. Anyának írtam egy sms-t hogy leléptem. Fogtam egy taxit és bediktáltam Adam címét. Szükségem van most rá. Kiszálltam a kocsiból és a taxis kezébe nyomtam a pénzt. Meg se vártam amíg visszaadja a pénzt. Tartsa meg! Nekem van elég. Becsöngettem Adamhez. Álmos és kissé dühös fejjel nyitott ajtót.

-         Adam – suttogom a nevét.

-         Cemy hát te? – kérdezi álmos hangon.

-         El kellett tűnnöm onnan… Én… Bemehetek? – motyogom.

-         Persze, gyere – fogja meg a kezem.

Behúzott a nappaliba. Felkapcsolta a villanyt és amint meglátta a feldagadt, valószínűleg törött kezem elfintorodott. Megcsóválta a fejét és felnézett rám. 

-         Már megint? – kérdezi célozgatva.

Vállat vontam és csak néztem. Szexis ezzel a kócos és álmos fejjel. Behúzott a fürdőbe és hideg borogatást rakott a kezemre. Nekidőltem a mosdókagylónak. Bírom, hogy szekrény szerű az egész berendezés. Egész végig az arcát néztem. Lassan befáslizta a kezem és amikor végzett belenézett a szemeimbe. A kezét a lábam mellé tette. Közel hajolt hozzám. Lassan megcsókolt, de a kezeit nem vette el. Az épp kezemmel beletúrtam a hajába. A másikat a meztelen mellkasára vezettem. Elszakadt a számtól és sietősen magához húzott. Eszeveszetten izzott köztünk a levegő. Mind a ketten éreztük. A fenekem alá nyúlt és felemelt. Elindult a szobája felé és ameddig oda nem értünk vadul téptük egymás száját. Lassan lefektetett az ágyra és a hátam mögé nyúlt. A nyakam csókolgatta miközben a cipzárral bajlódott. A hajába markolászva élvezkedtem. Lassan lehúzta rólam a ruhám és széttárta a lábaim. Lassan az ölébe húzott. A keze elindult a mellemtől egészen a combomig majd felhúzott és visszatért a nyakam kényeztetéséhez. Rendesen benedvesedtem a puszta ténytől, hogy ennyire szenvedélyes. Fogalmam sincs miért játsszuk ezt. Együtt is lehetnénk, de nem passzolunk egymáshoz csak testileg. Lassan kikapcsolja a melltartóm és lehúzza rólam. Visszadönt az ágyra és fölém hajol. A nyelvét végighúzza a nyakamtól le egészen a mellemig. Lassan elkezd kényeztetni. Amíg a mellem szívja és markolja többször is felnyögök. Amikor abbahagyja a kényeztetésem a hasamat veszi célba. Lassan lehúzza a tangám. Mini ruhákhoz csak ezt veszek fel. A bokámtól egészen a nőiességemig végigcsókolgat. A nyelve belém furakszik és lassan mozgatni kezdi. Őrülten jól csinálja és közel kerülök az orgazmushoz. Belemarkolok a hajába és egy kicsit meghúzom. A gyönyörtől vergődve szorítom a lepedőt. Amikor abbahagyja a kínzásom felkúszik hozzám és megcsókol. Nem zavar, hogy érzem a nyelvén az ízem. Sohasem engedi, hogy kielégítsem. Nem engedi meg, hogy szájjal vagy akár kézzel vigyem el a csúcsra. Egyrészt amúgy is megalázónak tartom ha valaki szájjal elégít ki egy pasit. De Adamben ezt tisztelem.  Felemelkedik és lehúzza magáról a boxerét. A szekrényben óvszerért kutat. Elszakadok a szájától és lefogom a kezét.

-         Hagyd! – csókolom meg újra.

Egy kicsit megemeli a csípőm és belém furakszik. Mindketten felnyögünk és elkezd bennem mozogni. Az épp kezem összekulcsolom az övével és gyorsabb mozgásra ösztökélem. Az éjjel vagy tízszer jutatjuk egymást az orgazmusig. Valamikor hajnalban alszom el a karjai közt. Reggel gyorsan lezuhanyzom és megvárom amíg ő is felkel. Éppen reggelit készítek amikor magához húz és belecsókol a nyakamba majd meg is szívja. Lassan elmegy lezuhanyozni és reggeli után hazavisz. A kocsi előtt még beszélgetünk.

-         Menj el ezzel kórházba. A próbán találkozunk majd. Vigyázz magadra – húz magához.

-         Köszönöm, hogy… - kezdek bele, de elhallgattat.

-         Ne köszönj semmit! Veled mindig élvezem – nevet fel halkan.

-         Mennem kéne! Elkések a suliból – sóhajtok fel.

-         Igen és a bátyád eléggé, hogy is mondjam… Szerintem érdekled őt – suttogja a fülembe.

-         Ja persze – váltok át bunkóba.

Elengedem majd bemegyek. A nappaliban anya támad le. Tudtam, hogy ez lesz. Most jön megint a szokásos dumával. Fárasztó és el fogok késni. Mondjuk az nem nagyon izgat.

-         Miért léptél le? Nem tudtad volna kibírni? – morog rám.

-         Fáradt voltam és nem voltam valami jól. Adamnél aludtam – mondom az igazat.

-         Tudod, hogy útálom amikor eltűnsz, de Adamben megbízok – sóhajt fel.

-         Mehetnék? Elkések a suliból – mondom fintorogva.

Bólint majd lassan felmászok az emeletre. Zayn az ajtófélfámnak dőlve néz rám. Gúnyolódós kedvében van. Legalábbis amikor Adamtől jöttem haza mindig elkezdett gúnyolódni és veszekedtünk. A gúnyolódása most sem maradt el.

-         Nem bírtad ki az estét és elmentél kefélni? – gúnyolódik.

-         Szebb estém volt, mint neked az is biztos. Elállnál? Be szeretnék menni – mondom normálisan.

-         Nem hiába hívnak ribancnak! – rázza meg a fejét.

-         Te is annak hívsz! Látsz még rajtam kívül itt valakit akit érdekel? – nézek szét.

Arrébb tolom és a képére csukom az ajtóm. Gyorsan felöltözök és lemegyek. Ma egészen szép napunk van. Azt hiszem mocival megyek suliba. Összepakolom az Adidas-os táskám és reggeli nélkül indulok el. Nem érdekel a kezem és az sem, hogy kórházba kéne mennem vele. Lehet rosszul forr össze, de most jelenleg leszarom. Zayn azokért a mondatokért volt ilyen velem? Felnyitom a garázst és óvatosan kitolom a fekete motorom. Nagy nehezen, de sikerül lerúgnom a támasztóját. A kezembe folyamatosan nyilall bele a fájdalom. Néha erősebb, néha gyengébb. Előkerestem a bukót és felültem a mocira. Zayn amikor kijött csak nézett rám. Feltolta a fejére a napszemüvegét és a kocsijához ment. Jó alaposan végigmérem. Bevallom tetszik Zayn külseje és magabiztossága. Olykor félek tőle. Egy fekete farmer, vörös póló, egy barna farmer kabát van rajta. A nyakában ott lógnak a láncai. Elég Cemy! Nem szerethetsz belé! Ő a bátyád és utálod! Felvettem a hátizsákom és elindultam még előtte. A kezemmel nem nagyon tudtam a féket behúzni. Rohadtul fájtak az ujjaim és a csuklóm. Az egyik kanyarban sikerült frontálisan ütköznöm egy szabálytalan kocsissal. Csak annyit láttam, hogy a mocim egy kerékre emelkedik és én repülök előre. Még jó, hogy volt rajtam bukó. Egy betonoszlopnak csapódott a fejem. Egy kicsit szédülök és hányingerem van. Nem ijedtem meg egy balesettől. Nem félek a haláltól. Tíz percre rá ott voltak a mentősök, rendőrök és Zayn is. Hogy került ő ide? Ja, ma suliba jön ő is. Lassan feltápászkodtam a földről. Felhúzott térdekkel ültem a motoromtól úgy tíz méterre. Jó nagyot repülhettem. A mentősök először a kocsist látták el aki totál részeg volt mellesleg. Aztán odafutottak hozzám. Már a sajtó is itt ólálkodik. Anyára megint ráhozom a szívbajt. Megint a nyakamra fog járni vagy megkér valakit, hogy kísérgessen.

-         Hölgyem hallja amit mondok? – szól hozzám az egyik mentős.

-         Ühüm – hümmögök.

-         Lassan levesszük a bukósisakot. Eléggé beüthette a fejét – mondja.

Aprót bólintottam majd vártam, hogy leszedjék rólam. Zayn is odafurakodott hozzánk. Nem szólt semmit csak bámult rám. Ekkora bunkót. Mondjuk nem is vártam el tőle semmit. Azok után, hogy szinte azt mondtam neki, hogy testvérnek is rohadt rossz. Egyáltalán nem rossz. Három húga van és imádja őket. Igaz ők Bradfordban laknak. De láttam őket velük. Teljesen más a viselkedése. Velem meg olyan, mintha... Hírtelen éles fájdalom hasított bele a fülembe. 

-         Basszus óvatosabban! Leszedi a fejem! – csattanok fel.

-         Sajnálom, de minél lassabban kell leszednünk. Agyrázkódást kaphatott vagy koponya repedést. Nem kockáztatunk semmit sem. Kérem maradjon nyugodt – mondja parancsolóan.

-         Felőlem! – vonok vállat.

Tovább húzzák a fejemről a bukót. Erős bukó sisakom van. Semmi baja a fejemnek. Nem ez volt az első balesetem sem az utolsó úgy érzem. Amikor megszabadítanak a sisaktól fellélegzek. A nyakamra egy merevítőt raknak.

-         Nem kell ez a szar. Jól vagyok! – morgom.

-         Kisasszony ne ellenkezzen! Be kell vinnünk kivizsgálni nem e szenvedett sérülést! A kezét is be kell gipszelnünk – mondja kedvesen az öregebbik.

-         A kezem semmi… Tényleg jól vagyok csak haza akarok menni – állok fel.

Amilyen hírtelen állok fel úgy is esem össze. Zayn kap el. Mikor került ő mellém?

-         Még, hogy jól vagy mi? – morogja a fülembe.

-         Engedj el! Nem megyek kórházba! – ellenkezek.

Felkap a karjába és a mentőautóból kihúzott ágyra fektet. Elindulunk a kórházba. Mi lesz a mocimmal? Remélem nem tört össze nagyon.

-         A mocim! Szólnom kell anyának… A mocim hozza el onnan – ülök fel.

-         Nyugodj már meg! Ne a motorod érdekeljen! Most az életed az első – nyom vissza Zayn.

A mentős helyeslően bólogat és állandóan méri a pulzusom meg ilyenek. A kórházba érve megszűnik a szédülésem és a hányingerem is. Erős vagyok én már csak tudom. Elvisznek röntgenezni és megműtik a kezem. Amint hallottam szilánkosra törtem a bütykeimet. Ezért a törött csontokat kiszedték és lemezt helyeztek be a helyére. Szuper! Anya meg fog ölni! Egyenesen őrültnek fog nyilvánítani. Két órával később engedtek ki. Megkellett várnom a leleteim. Zayn megvárt a folyósón. Amikor meglátott felkötött kézzel, elém sétált.

-         Túléled? – kérdezi bunkón és hidegen.

-         Ja túl. Anya tudja már? – váltok témát.

-         Szerinted? – kérdezi dühösen.

-         Ezt igennek veszem. Na induljunk – indulok el.

Lassan kimegyünk a kocsijához. Útközben a zsebem kezdem el kotorászni. Nagy nehezen, de kikotrom a cigim. A frissen műtött kezemmel kezdek el kutatni a dobozban. Előveszem az öngyújtót és a szálat is. Beteszem a számba, de meggyújtani már nem tudom. Zayn elém áll és meggyújtja. 

-         Mi lenne, ha egyszer segítséget is kérnél? – kérdezi miközben meggyújtja a cigim.

-         Nem kérek senki segítségéből! Szeretem egyedül megoldani a dolgaim! – bunkózok.

-         Azt látom! A kezed is sajátos megoldás volt mi? Mi kötött beléd, hogy szétverted? – rázza meg a fejét.

-         A csempe. Kielégítő választ adtam? – kérdezem gúnyosan.

-         Menjünk! – fogja meg a karom.

A kocsijáig rohadt sok fotóson megyünk át. Mindegyikük  a kérdéseikkel bombáz. Igyekszünk minél hamarabb elérni a fekete Range Roverig. Gyorsan bepattanok majd ő is mellém. Elindulunk és egy kis kerülővel megyünk haza. Zayn egész végig az utat nézi és a kormányt szorítja.

-         Francba! Sohasem akarnak eltűnni? – kérdezem sóhajtva.

-         Te okoztad! Megint a nyakunkra fognak járni! Kösz! – vágja hozzám bunkón és kiszáll.

Igyekszem elmenni a kérdéseik mellett, de az utolsónál kiborul a bili és rájuk kiabálok. Rohadtul idegesítőek. Mintha nem lenne saját életed mert állandóan attól rettegsz mit találnak ki. Engem ez sem érdekel. Élem az életem és pont. 

-         Mrs. Jett tényleg megakarta ölni magát?

-         Dorogosan vezetett?

-         Egy párt alkotnak Zaynnel?

-         Mit tenne, ha az apja ezt látná? – kérdezi az egyik papa.

Megfordulok és odamegyek hozzá. Átfurakszom köztük és az öreg elé állok. Megfogom az ingjét és közel húzom magamhoz. Rohadt mérgesen nézek a szemeibe.

-         Maga szerint mit tenne amikor halott? Hm? Szóba ne merjék hozni az apám a címlapokon se sehol sem megértették? Leperlem a csinos kis bőrt a pofájáról is! Most pedig takarodjanak a házunk elől! Senki sem kíváncsi a hazugságaikra! 

Elengedem és befelé veszem az irányt. Zayn csak egykedvűen bámul rám. Ha már műsort akarnak akkor tessék. Magamhoz húzom és megcsókolom. Amint bejutást kapok a szájába a nyelvével kezdek el játszani. Visszacsókol meglepettségében. Brutál jól csókol, ha nem lennénk éppen „testvérek”. Elválok az ajkaitól és elnevetem magam. Bemegyek a házba és egyenesen két ölelő kart érzek meg magam körül. Oh, ne! Anya!

-         Te idióta! Azt hittem meghaltál! Soha többet nem ülhetsz motorra értetted? – kiabálja le a fejem.

-         Aha – bólintok.

-         Mi az, hogy aha? Csak ennyi? – csattan fel idegesen.

-         Igen. Fogtam az adást, de most fáradt vagyok. Két órán keresztül műtöttek! Felszeretnék menni aludni! Elengednél? – kérdezem hidegen.

Elenged majd eláll az utamból. Lassan felmászok a szobámba. Levetkőzöm és felveszem a kacsás pólóm. Bemászok az ágyba és leszedem a rögzítőt magamról. Miért kell mindig ott vájkálni ahol a legjobban fáj? Nem bírom már! Hiányzik apa! Őt akarom! Azt akarom, hogy itt legyen. Hogy ő csesszen le. Egyszerűen nem tudom elfogadni Zayn apját. Nem voltam túlságosan anyás sem. Apától viszont nem tudtam elszakadni. Elbőgöm magam. Lassan elaludnék, de Zayn beront a szobámba. Kopogni ez sem tud?

-         Beléd meg jó a franc ütött? Muszáj még több balhét csinálnod? – üvölt rám.

-         Most menj ki! Hagyj magamra! Nem akarok senkiről sem tudomást venni! – szipogom.

-         Egy percre tudnál normálisan viselkedni! Állandóan balhézol! Minek csinálod ezt? Folyamatosan nekem kell majd magyarázkodnom! – morogja.

-         Kit érdekel a nyomorod! Csak tűnj már el! – kiabálok rá.

Ahelyett, hogy tenné amit mondok meg sem mozdul. Csak néz rám. A szemei még mindig dühösek. Nem akarok most jelen pillanatban veszekedni vele. Olyan jó lenne, ha átölelne.

-         Miért nem mész már? Szeretnéd, hogy én dobjalak ki? – sóhajtok fel.

-         Megyek magamtól is – szólal meg.

Lassan kiment a szobámból és lassan be is csukta az ajtót. Lassan elaludtam és arra ébredtem, hogy valaki felsikolt a szobámban. Hunyorogva néztem ki a szemhéjam alól. Egy barna haj tornyosul a látókörömbe és aggódó szemek a kezemre. 

-         Megan? – kérdezem.

-         Te! Te… Örülök, hogy élsz! – ölel meg hírtelen.

-         Megan megfojtasz! – nyögök fel.

-         Láttam mindent a hírekben! Óriási voltál! Remélem nem baj, ha maradok vacsira – csillannak fel a szemei.

-         Zayn miatt vagy miattam? – kérdezem kíváncsian.

-         Részben is – pirul el.

-         Nem akarlak elkeseríteni, de az a rózsaszín hajú perszóna is nálunk vacsorázik minden nap, ha teheti. Mintha ingyen étterem lennénk. Ha meglátja, hogy bámulod a pasiját hiszti rohamot kap, de a világért sem hagynám ki! – nevetek fel.

-         Szuper! Akkor meglesz! – nevet fel ő is.

Megan az a személy akivel tudok nevetni. Amúgy is tudok, ha a bandámmal vagyok, de amikor depibe kerülök még ők sem tudnak megnevetetni. Megan bebújt a gardróbomba és elkezdte bújni a ruháim. Hallotta, hogy a srácok is átjönnek és nem mehetek le egy kacsás háló póló féleségbe. Amikor kijött és felöltöztetett elámultam magamtól. Ez tuti nem én vagyok. Nem szoktam szoknyát hordani. Itthon meg főleg nem. Egy virágos, csipkés szoknyát adott rám, egy fehér ujjatlan kíséretével. Egy ugyanolyan kis blézert adott még fel rám. A kezemtől majdnem elszakadt, de azért sikeresen felhúztam. Minek így kiöltözni egy sima vacsihoz? Megan már alapból kiöltözött. Mintha hozzánk mindig ki kéne öltözni. Attól, hogy híres vagyok a házamban lehetek átlagos melegítős lány. Egy órás hajgöndörítés után lementünk. Pont kész lett a vacsi és mindenki meg is érkezett. Nekem kellett beengedni a srácokat. Mindegyikük köszönt majd egy szó nélkül tovább mentek. Szóval Zayn mesélt nekik. Értem a viselkedésüket. Vacsora közben csak pásztáztam a terepet. Megan és Harry nagyon is elbeszélgettek. Nem úgy volt, hogy Zayn tetszik neki? Most akkor mi van? Én egyetlen egyszer sem szólaltam meg. Néha elkaptam Perrie gyilkos tekintetét. Ilyenkor csak gúnyosan rá mosolyogtam. Vacsora után ketten mosogattunk Megannal. Elkezdtünk hülyéskedni. Anyu arra jött be, hogy a kiürült mosogató flakonnal locsoljuk egymást. A fiúk is végignézték a kis műsorunkat. Lassan a srácok elindultak haza majd Megan is elindult. Perrie is csodálatos módon hazament. Amikor az utolsó vendég is elhagyta a házunkat felsóhajtottam és nekidőltem az ajtónak. Lecsúsztam a mentén és csak néztem magam elé.

-         Élsz még? – kérdezi Zayn leguggolva elém.

-         Sajnos! – mondom halkan.

-         Gyere! Felviszlek – nyúl a lábam alá.

Az épp kezemmel átkarolom a nyakát és hagyom, hogy cipeljen felfelé. A szobám előtt letesz az ajtóban.

-         Jó éjt! – fordul el.

-         Zayn! – fogom meg a kabátját.

Muszáj megcsókolnom vagy megőrülök. Muszáj éreznem milyen a csókja íze. Nem lenne szabad játszanom vele, ahogy Adammel sem, de kezdek megváltozni. Már észrevettem. Visszafordul felém és várakozóan néz rám. Közelebb lépek hozzá és a kezem a nyakára csúsztatom. Lehúzom magamhoz, de nem csókolom meg. Helyette a füléhez hajolok és belesuttogok.                                                                                    

-         Köszönöm – mondom és otthagyom.

Lassan levetkőzöm és a zuhany alá állok. A gipszemre vigyázok és lassan próbálok megtörölközni. Elkezdek szerencsétlenkedni és inkább becsavarom magam a törölközőmbe. Kifelé menet beleakadok a kilincsbe. Egy majdnem esés után nagy nehezen felöltözöm. Visszabújok a kacsás ruhámba és tévézni kezdek. Meséket kezdek el nézni aztán éppen bealudnék amikor hatalmasat dörren az ég. Rohadtul megijedtem. A pulzusom a kétszeresére növekszik. Lehúzom a redőnyöket, hogy a villámok ne égessék ki a retináim. Vissza befeküdtem az ágyba, de nem tudtam tévézni sem mert elment az áram. Hogy az a… Zaynhez nem akartam átmenni. Amúgy is rosszban vagyunk és tuti kidobna a szobájából. Amúgy is félek a vihartól. Kiskoromtól fogva féltem. Mégis csak rávettem magam és elindultam a szobája felé ami történetesen az enyém mellett van. Lassan mentem, mintha kilométerek lennének az ajtónk között. Minek is csinálom én ezt? Megbántottam és most meg odabújnék hozzá? Totál hülye vagyok! Megálltam és az ajtó közti falnak dőltem. Lassan lecsúsztam a lábaimra. A villámok egyre nagyobbak lettek és a dörgések is. Minden egyes dörgésnél összehúztam magam.

-         Te meg mit csinálsz? – jön a kérdés a fejem felől.

-         Félek a viharoktól – mondom röviden.

-         Ezért itt üldögélsz? – guggol le elém.

Bólintok egyet mire felsóhajt. Az egyik villámnál veszem észre, hogy csak egy boxer van rajta. Egy ideig nézzük egymást majd leül mellém.

-         Ne! Nem kell ideülnöd! Megleszek egyedül is! Neked holnap programod lesz biztosan. Én meg suliba megyek. Nem kell itt virrasztanod – tiltakozom.

-         Cemy… Nem azért ültem ide, mert muszáj hanem azért, mert ide akartam ülni – mondja miközben maga elé néz.

-         Miért? Mi éppen utáljuk egymást! Az utálóimmal nem vagyok jóban – fordítom felé a fejem.

-         Muszáj neked ennyire elutasítanod mindenkit? Miért vagy ennyire hideg? – kérdezi mérgesen.

-         Ilyen vagyok! Megszoksz vagy megszöksz – vonok vállat.

Egy ideig jártatja rajtam a szemeit majd felsóhajt és az egyik kezét az arcomra simítja. Jóleső bizsergés járja át a testem az érintése alatt. Nem szabad, hogy belé szeressek! A szemeim a kezét vizslatják. Az ép kezem a csuklójára helyezem és elveszem a helyéről. Fel állok és inkább visszamegyek. Érzem, hogy szüksége van rám és nekem is rá, de nem szabad ezt. Ilyenek lennének a lelki társak? Megérzik egymás hiányát vagy éppen baját? De hiszen mi csak… Zayn elkapja a csuklóm és visszahúz. A kezeit a derekamra fonja szorosan és a falig hátrál velem.

-         Csak tudnám miért löksz el folyton magadtól! Miért nem engedsz közel magadhoz? Miért pont engem hagysz ki? – kérdezi miközben rabul ejti a tekintetem.

-         Én… Senkit sem engedek közel magamhoz… Senkit! – suttogom.

-         Annyira… Annyira próbálom törni magam… Annyira ellenkezek, de… Francba! Annyira nem szabadna ezt, de muszáj! Nem… Nem bírom ki. Eszméletlenül kell… - dadogja maga elé.

Elengedi a derekam és teljes testével a falhoz szorít. A kezei a derekam mellett a falhoz tapadnak. Lassan közel hajol hozzám egészen addig amíg a szánk össze nem érintkezik. Lassan csókol és követelőzően. Most egy kicsit megszeppentem. Tényleg megcsókolt? Javítom magam, vagyis csókol! Mivel nem csókoltam vissza csalódottan húzódik el. Oh, ne Zayn. Ne! Ne, ne, ne, ne… Ne  csináld ezt velem! Rohadtul megváltoztatsz. Rohadtul nem tetszik ez az érzés! Maradjunk csak „testvérek”! Francba is! Szarok bele! Kell a csókja. Mire feleszmélek egészen távol húzódott tőlem. Hidegen néz rám ami így is van rendjén. Nem kell ennél több. Ácsi! Mi a fene van velem? Lassan elindulok a szobám felé és totál összezavarodottan feküdtem le az ágyamba és lassan elaludtam.