Please help me!

Sziasztok! 

Nos egy problémával fordulok hozzátok. 

Mi a f*sz az a bloglovinos cucc? 

Rohadtul nem tudok eligazódni rajt és bocsánat a káromkodásért, de bassza a csőröm.

Ha valaki tudna nekem segíteni az nagyon jó lenne. 

Köszönöm a komikat imádlak benneteket! :D *-* 

Vigyorogtam mint egy bolond amikor írtam. 

Jó hír, hogy már kész vagyok a 8 és 9. fejivel és dolgozom a 10sen is. 

A kövi nem tudom mikor fog jönni, de most el is küldöm a bétámnak.

Aki tudna segíteni abban a cuccban az írjon rám malien, vagy itt hozzászóláson. 

Így a végére, raktam ki az oldalra gondolatokat a részekből és fent van a 8,9,10 gondolatai is. 

Pluszba kaptok még egy kis ízelítőt ide, hogy legyen min agyalnotok.

Nem mellesleg megtaláltam a blog idézetét. Nagyon tetszik nekem és akár lehetne Zayn gondolatai is. Mivel a szavazás véget ért ezért dolgozni kezdtem Zayn szemszögén is. Addig is izguljatok a köviig muhaha :P :D Na nem leszek gonosz szeretlek titeket, kedves komizóim és olvasóim. Továbbá kellemes nyarat. 

Köszönöm Puszi Bell Boo :) :* ^^ <3

Kaptok egy nagyon ari képet és egy kis részt, hogy legyen min agyalnotok.
.......

Rávigyorgok és hozzábújok. Mélyet sóhajtok és egy kis puszit nyomok a nyakára. Nemsokára megjelennek a srácok és Perrie is. Elengedem őt és most Perrie ugrik a nyakába. Nos, rám most nincs szükség. Lassan el kéne mennem haza. Nem egészen öt nap múlva esküvő. Kiakarom aludni a karikákat a szemem alól. Még nézem őket és hátrálni kezdek csak, hogy két kéz a derekamra fonódik. Jobb oldalról Liam, bal oldalról Louis ölel körbe. Sunyin összemosolyognak és nem engednek el. Összefogtak ellenem? Harry is lassan megérkezik és odajön hozzánk. Kihámoz a srácok karjai közül és egy lassú csókot kapok. Hallom, hogy Zayn felmorog és leszedi rólam Harryt. Ad neki egy hatalmas jobbost és a srácok fogják le. Harry orrából elkezd folyni a vér. A szám elé kapom a kezem és csak nézek rájuk.

-         Hé, hé nyugi srácok! Kórházban vagytok! – hurrogja le őket Paul.

-         Rég meg kellett volna tennem! – morogja Zayn. 

.........

Imádom ezt a képet és majd valamelyik fejezetben is benne lesz. :) 

Nem árulom el melyikben, mert még én sem tudom :P muhaha

Ez az életem 7. rész

Sziasztok! 

Nos megérkezett a kövi rész is. A bétámmal fogalmam sincs mi van. Így hát én rakom

fel a részt átnézve, ha találtok bent hibát bocsi. Nos nem is mondanék sokat. Örömmel kijelenthetem, hogy jövőre végzős leszek. :D  

Jó olvasást. Kellemes nyarat! 

xoxo. Bell Boo :) ^^ <3

A baba.  

(így képzelem el a kicsit)

(olyan szépen énekel hallgassátok a vége felé)

 „Teljes sokkot kaptam amikor kimondta…” Zayn.

„Liam szerint fel kéne hívnom. Viszont túlságosan félek.” Zayn.

Kora reggel arra ébredek, hogy Zayn mellettem fekszik. Megfordulok a karjai közt és hozzábújok. Nagy nehezen, de feltűnik, hogy nincs rajt póló. Egy puszit nyomok a mellkasára mire szorosabb lesz a fogása rajtam majd tovább szuszog. Kb. reggel tizenegykor ébredünk fel. Vagyis én már fél órája fent vagyok. A tetoválásait rajzolgatom körbe az ujjammal. Zayn is lassan ébredezni kezd. Kipislogja magát és végignéz rajtam. Rámosolygok és megcsókolom. Kómás fejjel visszacsókol és fölém mászik. Küszködik még a visszaalvással. Lassan kimászunk az ágyból. Kiveszek valami laza cuccot itthonra. Rádobom az ágyra és a fürdő felé veszem az irányt. Zayn is jön utánam.

-         Eltévedtél? – fordulok meg.

-         Nem! – húz magához.

-         Zayn… - nyögöm ki a nevét.

-         Sss… - csukja be az ajtót.

A biztonság kedvéért még be is zárja. Lehúzza rólam a ruháim és magáról az egy szál boxerét. Ennyire melege lenne? Lassan a zuhany alá mászunk. Lassan megcsókol és megengedi a vizet. A kezeit a csípőmre vezeti és közel húz magához. Délceg kis barátja a belső combom nyomja mire felnyögök. Belemosolyog a csókba és a nyakamra tapad. A kezei semmit sem mozdulnak. Direkt akar kínozni. Beletúrok a vizes hajába és masszírozni kezdem a fejét. Amikor elkészíti a művét a nyakamon felemeli a fejét. Csak nézek rá kérlelve.

-         Nem… Most zuhanyzunk édes – ad egy szájra puszit.

-         Nem úgy néz ki édes – mosolygok rá.

-         Majd szólok, ha kapós vagyok – nevet fel.

-         Mindenképp, de most moss le! – nyújtom felé a tusfürdőm.

Egy szó nélkül elveszi és elkezdi a bőrömbe masszírozni. Annyira ellazulok, hogy szinte szétfolyok az ujjai alatt. Amikor abbahagyja, rosszallóan felnyögök. Én is lemosom őt és törölközőbe csavarva lépkedünk ki a szobámba.

-         Máskor is megmasszírozhatnál! Isteni volt – simítok végig a mellkasán.

-         Még istenibb volt látni, ahogy élvezed – kacsint rám.

-         Te perverz – nevetek fel.

Átmegy a szobájába felöltözni. Addig én is felveszek egy farmer shortot, egy fehér ujjatlant, egy barna farmer kabátot. Belebújok a mamuszomba és megszárítom a hajam. Fél óra végeztével Zaynnel egyszerre lépünk ki az ajtón. Elnevetjük magunkat és majd végignéz rajtam. Elém sétál és a falnak dönt. Imádom amikor ilyen tüzes.

-         Így nem jössz le – morogja.

-         Miért? Zavar? – kérdezem vigyorogva.

-         Ha csak ketten lennénk bármit lerángatnék rólad. De előtte nem fogsz így mászkálni! Vegye le rólad a szemét! – húz magához.

-         Féltékeny vagy? Nem baj, jól áll – vigyorgok rá.

-         Nem vagyok féltékeny! Egyszerűen nem akarom, hogy elvegyen tőlem! Bármit csak téged nem! – csókol meg szenvedélyesen.

Mindent elvehet tőle csak engem nem? Basszus, nem mondtam még ilyet, de ez eszméletlen aranyos volt. Tetszik, hogy ennyire féltékeny. Mintha én nem lennék az. Végül egy fél órás vita után lementünk. Avan végigmér és rám mosolyog. Zaynnek ez cseppet sem tetszik. Felmordul és leül enni. Leülök mellé és én is elkezdek enni. Zayn keze elindul a combomon és ott is marad egészen addig amíg fel nem állok. Adok egy puszit anyunak majd kimegyek cigizni és viszem magammal a kávém is. Zayn is kijön utánam. Hátulról átkarolja a derekam és belecsókol a nyakamba. A fejét a vállamon pihenteti. Lassan elszívom a cigim és megiszom a kávém is. Megfordulok a karjai közt és a nyakára kulcsolom a kezem. A mellkasának döntöm a homlokom és felsóhajtok. Simogatni kezdi a hátam és közelebb húz magához.

-         Francba! Ó, a francba! – morog.

-         Mi van? – emelem fel a fejem.

-         Kibaszott lesifotósok. Menjünk be! – mondja idegesen.

-         Még mindig nem vállalnál fel igaz? – kérdezem reménytelenül.

-         Cemy nem erről van szó. Egyszerűen, csak… - közbevágok.

-         Csak félsz, hogy mit mondanának igaz? Értem – indulok befelé.

-         Cemy várj! Én nem úgy… - habog.

-         Nem érdekel! – kiáltok vissza.

Felvágtatok a szobámba és lefekszem az ágyra. Hírtelen csörögni kezd a telefon. Amanda keres. Amanda az egyik legjobb barátnőm pólyás korom óta. Felveszem és beszélgetni kezdünk.

-         Szia, mizujs veled? – kérdezi vidáman.

-         Szia, semmi extra. Miért hívtál? – kíváncsiskodom.

-         Szeretnélek megkérni, hogy legyél a kislányom keresztanyja – mondja lelkesen.

Elhallgatok. Keresztanya én? Hogy mi? Miért most kell csak megtudnom? Amanda, nem hiszlek el!

-         Itt vagy? Hahó! – kérdezget.

-         Ö… Itt. Hány hónapos terhes vagy? – kérdezem.

-         Öt és kislány lesz. Te leszel a keresztanyja! – mondja még egyszer.

-         Persze, szívesen leszek. Hol laksz most? Elég régen beszéltünk és elutaznék hozzád pár napra – motyogom.

-         Californiában, persze jöhetsz bármikor. Kimegyek eléd a reptérre! – lelkesül fel megint.

-         Tudod,hogy nem vezethetsz! – mordul fel egy hang a háttérben.

-         Lesz mit mesélnünk egymásnak úgy gondolom! – nevetek fel.

-         Csak nekem lesz szívem! Én tudok rólatok! – mondja komoly hangon.

-         Igen és mit tudsz? – vigyorgok magam elé.

-         Zaynről vagy rólad. Esetleg kettőtökről? – célozgat.

-         Nyugtass meg, hogy nem vagy médium! – nevetek fel.

-         Nem csak az újságok mindent elárulnak! Meg aztán anyud is mesélt pár dolgot. Hupsz… - kiált fel.

-         Mit tud anyám? Le ne merd tenni! – ülök fel.

-         Semmit, semmit. Most mennem kell. Akkor várlak csak írd meg, hogy mikor jössz. Szia – csapja le a kagylót.    

Nem hiszem el! Mit tud anya rólunk? Látott volna engem és Zaynt együtt? Mit szól egyáltalán hozzá? Kiakadt amikor megtudta? Vagy csak én hallottam félre? Nem hiszem! Ahhoz túl jó memóriám és fülem van. Lemegyek a konyhába anyuhoz. Furdal a kíváncsiság, hogy mit tud rólunk. Leülök az egyik székre és próbálok full komoly fejet vágni. Igyekszem nem elröhögni magam. Hírtelen megszólalok mire kiesik anyu kezéből a kanál.

-         Jó anya, mit tudsz? – kérdezem komolyan.

-         Miről? – kérdez vissza.

-         Anya! Amanda elszólta magát. Az előbb beszéltem vele – sóhajtok fel.

-         Tudok rólatok igen! Yaser is tudja. Mi nem akarunk beleszólni, hogy hogyan élitek az életeket. Együtt vagy külön a ti dolgotok. Csak annyit kérek, hogy ne a médiában játsszatok nekem szerelmi drámákat és egyebeket. Szereted őt Cemy? Szereted Zaynt? – kérdezi anya.

-         Igen. Szeretem őt! Most nem csak úgy mondom, hanem érzem is – nézek a szemeibe.

-         Ő is szeret téged! Látszik rajta! Fogalmam sincs miért verte meg Avant. Tudsz valamit? – tér vissza a tegnapra.

-         Anya ne terelj! Tudok! – csattanok fel.

Felsóhajt és leül mellém. Egy ideig csendben vagyunk majd újból beszélgetni kezdünk. Hihetetlen, hogy tud rólunk és nem szólt bele. Más szülő már rég szétszakított volna minket. Ugyan már! Hiszen a turné, én és Zayn szakított szét minket. Hogy szeretem e őt? Igen.

-         Félsz ettől az egésztől igaz? – kérdezi a csend közepén.

-         Már nem! Nem akar felvállalni anya. Ha nem csókolhatom meg az utca kellős közepén vagy bárhol megfogok őrülni. Nem leszek képes elviselni, hogy nem érhetek hozzá. Aztán csak az marad majd nekem, hogy itthon lehetek vele együtt. Mióta tudod, hogy ő meg én? – célozgatok.

-         Elég régóta – vágja rá majd folytatja – Nézd kicsim, ha nem teszi bizonyára nyomós oka van rá. Beszéltetek már erről? Gondolom nem – sóhajt fel.

-         Én mondtam neki, de… Mindegy! – mordulok fel.

-         Beszéljétek meg, hogy mi legyen! Mielőtt túl késő lesz! – áll fel.

-         Mi? Mi az, hogy túl késő lesz? – kapom fel a fejem.

-         Mielőtt terhes lennél! De most mennem kell dolgozni. Este jövök. Szia – ad egy puszit a fejemre.

-         Szia – suttogom.

Érdekes módon mindenki leráz ma. Fogalmam sincs Zaynnek milyen nyomós oka lehet rá, hogy nem akar. Egy ideig még a konyhában ülök majd felmegyek. Anya beleültette a bogarat a fülembe. Kutakodni kezdek a táskámban a tablettáimért. Kidülledt szemekkel bámulom az egész leveles fogamzásgátlót. Egyszer sem vette be belőle… Nem lehet! El kell mennem orvoshoz! Gyorsan felvettem egy hosszabb nadrágot és bevágódtam a kocsimba. Útközben felhívtam az orvosom. Szerencsére tud most fogadni. Fél óra múlva oda is értem. Teljesen kétségbe estem. Mi van, ha… Mi van ha terhes leszek tőle? Elfogadna vagy egyszerűen kidobna? Felfeküdtem a vizsgáló székbe és elmondtam neki a dolgokat. Megvizsgál és úgy tíz perc múlva kijelenti, hogy terhes vagyok, méghozzá hat és fél hónapos. A méhem hátrafelé nőtt és a baba ezért nem látszik, vagy valami ilyesmi. Nem figyeltem.

-         Az meg, hogy létezik? – kérdezem idegesen.

-         Nos a baba a bal oldalt fekszik. Szinte észre sem venni, hogy növekszik – magyaráz.

-         De hiszen én… Ugyan úgy cigiztem, kávéztam és ittam is! Mi van, ha beteg lesz? – esek pánikba.

-         A baba egészséges. Felírok pár gyógyszert, amit szednie kell a következő két és fél hónapban. Ha lehet kímélje magát a stressztől – mondja.

Csak bámulok magam elé. Én erre nem vagyok készen. Hat és fél hónapig nem tudtam a babámról és most van kés és fél hónapom megszokni, hogy nemsokára szülni fogok. Hat és fél hónapja mi Zaynnel… Jézusom! Ki fog akadni! Mindenki ki fog akadni. Sokkolt állapotban mentem haza. Otthon csak leültem a kanapéra és a kezem közt szorongattam a képet a babáról. Az orvos ugyanis nyomtatott nekem ki egyet, hogy szokjam a gondolatot. Lábak dobogására leszek figyelmes. Két kéz ér az arcomhoz mire feleszmélek.

-         Jól vagy? Falfehér az arcod – ül le mellém Zayn.

-         Hat és fél hónapos terhes vagyok – nyögöm ki egyszerűen.

Zayn is elcsendesül. Nem merek ránézni. Csak bámulok előre. Hírtelen felnevet, mire rákapom a tekintetem. Nem vicces!  

-         Ne szórakozz velem! Az meglátszana! – mondja hisztérikusan.

-         Csak, hogy nekem nem látszik meg! A baba a bal oldalamon fekszik és ezért nem változtam semmit. A méhem hátrafelé nőtt ki és ezért nem látszik – mondom idegesen.

-         Ha terhes is vagy biztosan nem tőlem! – csattan fel.

-         Hát persze! Majd szerinted kivel nem védekeztem? Veled te idióta! – állok fel.

Hírtelen megszédülök és visszaesek a kanapéra. Zayn a lehető legtávolabbra áll tőlem. Beletúr a hajába és csak bámul rám. Most mi lesz? Nem vagyunk készen egy gyerekre. Se ő, se én. Mi van, ha fel sem vállalja? Engem sem akar. Hát még egy babát?

-         Most mi lesz? – kérdezem rá nézve.

-         Mi lenne? – csattan fel.

-         Akarod? – kérdezem félve.

-         Másnak van rá kilenc hónapja megszokni, hogy lesz egy gyereke. Nekem van rá két és fél hónapom! Miért nem védekeztél bassza meg? – kiabál dühösen.

-         Mert szeretlek te barom! – vágom rá.

Felmegyek a szobámba és lefekszem az ágyra. Körbefonom a karom a testem körül. Van egy kisbaba bennem. Egészen estig ki sem jövök. Ezek után mit beszéljek meg vele? Leülök messze tőle. Eléggé dühösnek néz ki. Kimentem a teraszra levegőzni. Zayn is kijött és nem zavartatta magát. Leült és csak nézett maga elé. Rágyújtani nem gyújtott rá. A sírás kerülgetett már percek óta. Fogtam magam és bementem. Csak leültem a nappaliba anya mellé. Napok óta nem beszélünk egymással. Az újságokban azt olvastam, hogy megint Perrie körül legyeskedik. Ma is itt van a nálunk. Magam elé bámulásom a csengő szakítja félbe. Minden napos tevékenységem a magam elé bámulás. Nem beszélek senkihez csak nézek előre, mintha halott lennék. Lassan feltápászkodom és kinyitom.

-         Szia csibém – köszön Jeremy.

-         Mit keresel itt? – kérdezem unottan.

-         Fel sem ismersz édesem? Ennyire fura az új külsőm? – kérdezi nevetve.

-         James? – kérdezem lefagyva.

-         Jeremy, James egyre megy nem? – vigyorog rám.

-         Te meghaltál! – jelentem ki.

-         Ugyan már! Csak eltűntem egy időre! Semmi bajom! Viszont téged akarlak! – lép közelebb.

-         Nem! Nem leszek a tiéd! Te számomra halott vagy és az is maradsz! Tűnj el innen! – lépek hátrébb.

A hátam egy mellkasnak ütközik. Egy kéz fonódik a derekam köré. Zayn egy kicsit elém áll és beszélgetni kezd Jamessel. Behátrálok a nappaliig és a falnak dőlök. Lecsúszom a mentén és csak nézek magam elé. Nem hiszem el, hogy él! Fogalmam sincs mikor, de Zayn beszél hozzám. Vajon mióta érdeklem megint?

-         Cemy, nézz rám! Nézz már rám! – szól kétségbe esve.

-         Ő meghalt! Nem él! – nézek rá.

-         Kicsim nyugodj meg! Nem bánthat téged! Itt vagyok! Nyugi! – húz magához.

-         Mióta érdekel téged, hogy mi van velünk? Menj vissza és ugráld körbe Perriet! Majd elleszek én egyedül a kicsivel is! – tolom el.

-         Mindig is érdekelt, hogy mi van veled! Ilyet soha többé ne mondj! – morogja.

-         Öt napja egy tetves szót hozzám sem szólsz? Érdekel téged egyáltalán a baba? – kérdezem idegesen.

-         Érdekel! Csak még fel kell fognom! Értsd meg! Idő kell – hajtja le a fejét.

-         Mégis mennyi? Nem várhatok örökké Zayn! – sóhajtok fel.

-         Csak egy kicsi… Kellj fel! Meg fogsz fázni – fogja meg a kezem.

Az övébe csúsztatom az enyémet és felhúz a földről. El sem hiszem, hogy nem tudja felfogni. Bár nekem is nehezen megy. Eddig még rá sem gondoltam. Sohasem voltam rosszul. Semmi bajom sem volt. Ha tudtam volna… Zayn csak fogja a kezem és bámul engem. A szemeim az ajkára tapad. Hiányzik a csókja. Hiányzik, hogy megöleljen. Mintha a lelke nem bírná elviselni, nem csak a tudata. Lassan elhátrál tőlem és elengedi a kezem is. 

-         Csókolj meg! Kérlek – kapok az ujjai után.

Visszafordul hozzám és minden szó nélkül megcsókol. Egy kicsit a falnak nyom és hevesen ostromolni kezdi a számat. Mintha már nem is úgy csókolna, ahogy tegnap vagy előtte. Mintha eltávolodott volna tőlem. Anyunak nem mertem szólni a babáról. Legjobb lenne, ha elmennék Amandához és ott megszülnék majd hazajönnék. Ez lenne a helyes. De nem tudnám itt hagyni Zaynt. Hiányozna és minden. Talán az érzelmeim változtak meg a baba miatt. Csak az érzelmeim. A csókunk végén elenged és bemegy a nappaliba. Csak nézek utána és élvezem az ajkai után maradt utó érzést. Lassan felvánszorogtam a szobámba és felhívtam Amandát. Elmeséltem neki nagyjából a történteket és csak hallgatott.

-         Mit szólt hozzá? – kérdezi.

-         Csak leordította a fejem, hogy miért nem tudok védekezni. Meg, hogy nem az övé. Kezdem úgy érezni, hogy megint elvesztem a baba miatt – mondom szomorúan.

-         Ilyet ne mondj! Nem a baba miatt! Az ő hülye feje miatt! – mordul fel.

-         Ne idegeskedj Am, majd két hét múlva repülök hozzátok jó? Szeretnék ott maradni ameddig meg nem születik a kicsi. Nem lennék teher ugye? – kérdezem érdeklődve.

-         Hülye vagy? Te sohasem! – vágja rá.

-         Akkor jó! Majd csörgök mikor indulok. Most mennem kell. Anya még nem tudja – sóhajtok fel.

-         Sok sikert! Szia – köszön el.

Kinyomom én is és lemegyek anyához. A konyhában pakolászik kifelé. Yaser meg behozza a csomagokat. Úgy látszik bevásárolni voltak. Cemy készülj a legrosszabbra! Sőt még a bandának is el kéne valahogy mondanom! Végül is nem kéne koncerteznem stb. Egy évig most úgy is szünetelünk. Legalábbis reményeim szerint.

-         Anya mondani akarok valami fontosat és életbe vágót – szólalok meg.

-         Ülj le! Mindjárt elájulsz. Jól vagy? – jön mellém.

-         Anya én… Szóval amiről délelőtt beszéltünk… Elmentem az orvoshoz és… Hat és fél hónapos terhes vagyok – motyogom.

Yaser kezéből kiesik a papírzacskó. Dermedten bámul anyával együtt. Az első aki feloldódik a dermedtségből az Yaser. Felém lépked és megölel majd fordul velem egyet. Úgy látszik ő elfogadta. Anyu felé fordulok, aki csak néz rám. Nézi a hasamat és értetlenkedik.

-         Hogy létezik? Hiszen nem is látszik! – tátog.

-         Az orvosom szerint a méhem hátrafelé nőtt és a baba a bal oldalamra helyezkedett el. Nem igazán figyeltem a sokktól – hajtom le a fejem.

-         Hallottam már ilyenről, de… Hiszen ugyan úgy nézel ki. Kicsim, ki az apja? – fogja meg a kezem.

-         Lényegtelen – vágom rá gyorsan.

-         Cornelia Effy Maya Jett! Válaszokat akarok! Ki az apja az unokámnak? – kérdezi emelkedő hangerővel.

-         Én… - jön be Zayn.

Anya ránéz Zaynre és vissza rám. Kihúzom a kezem az övéből és csak hallgatózok. Nem szándékozom megszólalni. Hírtelen kiterel kettőnket a konyhából anya, majd beszélgetni kezd négy szem közt Zaynnel. Yaser és én a nappaliban várunk. Én csak álldogálok amíg a kanapéhoz nem vezet.

-         Ne izgulj már ennyire! – nevet fel.

-         Félek! Anya ki fogja nyírni! – nézek rá.

-         Ugyan már! Én örülök neki! Mindig is akartam unokát a fiamtól. Remélem kislány lesz – mosolyog rám.

-         Miért? – kérdezem kíváncsian.

-         Olyan gyönyörű lesz, mint az anyukája. Nyugodj már meg! – nevet fel megint.

-         Tényleg örülsz neki? Mindenki örül neki csak ő nem? – nézek a földre.

-         Zayn? – kérdezi meglepetten.

-         Mindegy! Felmegyek aludni! – indulok felfelé.

A lépcsőfordulóban hallom meg, hogy Zayn és Yaser beszélnek pár szót. Becsapom az ajtót mögöttem és elsírom magam. Lefekszem az ágyba és a magamhoz szorítom az ezer éves macim. Kicsit kopott, de még használható. Így van ez az emberekkel is nem? Kicsit kopott vagy kit érdekel. A lényeg, hogy használható legyél. Két hét után minden cuccom összepakoltam és elindultam Amandához. Zayn megint csak átnézett rajtam. Időt adok neki, de ne nézzem át rajtam. Ne csináljon úgy mintha nem léteznék. Rohadtul fáj. Anyu ellenezte, hogy elmenjek és Yaser is. Zayn meg csak hallgatott. Mit is vártam volna. Úgy sem érdekli a gyereke. Amanda és az apuka Nick kijöttek elém a reptérre. Amanda végigbeszélte az utat. Én csak ránéztem Nickre és vigyorogtam. Hajlamos valamiről órákig fecsegni, de nem baj. Én így szeretem és fogadom el, ahogy van. Minden hibájával együtt. Amikor a házhoz érkezünk eltátom a szám. Hatalmas emeletes házban laknak ketten. Egy kis körbe vezetés után az egyik emeleti vendégszobát kaptam meg. Ahogy telnek a napok elkezdek azon gondolkozni, hogy hiányzom neki egyáltalán? Eszébe jutok? Amanda és én kiveséztük pár nap alatt az életünket. Elmentünk vásárolni és ilyesmik. Egyik nap telefont kaptam Liamtől. Fogalmam sincs miért ő hívott. Köztudottan utálnak. Minden esetre felvettem a telefont.

-         Szia, hogy vagy? Tudok a babáról azért kérdezem. Zaynnel beszélgettünk – mondja.

-         Szia Liam. Köszi jól vagyok. Értem – mondom röviden.

-         Nézd Zayn nagyon ki van! Nem mutatja ki, de látszik rajta – sóhajt fel.

Megnémulok. Egyszerűen nem tudok mit mondani. Kivan? Mégis mitől? Nem tudja elfogadni a gondolatot attól? Én már megszoktam két hét után. Leálltam a kávéról és a cigiről.

-         Nézd ülj le inkább, jó? – mondja vészjóslóan majd folytatja.

-         Zayn és Perrie megint együtt vannak. Nem tudom mi ütött Zaynbe! Talán, ha meglátja a babát megváltozik. Nem akartam, hogy az újságból tudd meg – hallgat el.

Ez van! Ez az én szerencsém! El kell fogadnom, hogy nem leszek vele együtt ezek után. Nem tudja elviselni a gondolatot. Jobban érzi magát nélkülem és a baba nélkül. Megint érzem, hogy kötődünk egymáshoz, mint akkor. Az is csak a baba miatt volt. 

-         Miért készít ki megint Liam? – szólalok meg.

-         Cemy – ejti ki a nevem.

-         Bele fogok őrülni az érzéseimbe. Mindegy! Ez van! Ezt dobta a sors nekem – vonok vállat.

-         Hé, ne így fogd fel oké? Nekem most mennem kell. Mindjárt kezdődik a koncert. Vigyázz magadra. Szia – nyomja ki.

Lerakom a telefont mellém és csak nézek előre. A szememből folyamatosan potyognak a sós könnyeim. Nem akarok zokogni. Nem akarom túlreagálni. Egyáltalán nem is hiányzom neki. Megint Perrie? Ezek szerint sokkal jobb nálam. Kimegyek a partra és leülök a homokba. Órák óta ülhetek ott amikor valaki mellém téved.  

-         Héj, ki volt az a barom aki megríkatott? – ül le mellém egy szőke hajú srác.

-         Lényegtelen. Egy barom – szipogok.

-         Jó nagy barom – mondja mosolyogva.

-         Szóval… Mindenkihez odamész aki sír? – kérdezem rá nézve.

-         Nem, csak a szép lányokhoz – mosolyog rám.

-         Ne flörtölj! Rohadtul nem hiányzik – hajtom le a fejem. 

-         Nyugi! Mosolyogj inkább! Ne hagyd, hogy az a barom sírni lásson – emeli fel a fejem.

-         Nem lát! Koncertezik vagy mi… Nem is érdekel – tolom el a kezét.

-         Zenészek! Mindig a saját utukat járják. Amúgy én is zenész vagyok – tereli a témát.

-         Jah, mintha ki is lehetne nézni belőled! Mármint ne értsd félre, de szőke haj, tengerkék szemek meg minden. Nem nézel ki egy banda gitárosaként. Mint egy fotómodell inkább – nevetek fel.

-         Hát, ha nagyon szeretném az is lehetek. Bár… Hm, nem is tudom – simogatja meg az állát.

-         Ez olyan buzis volt! – vigyorgok rá.

-         Hé! Megsértetted az intimitásomat! – teszi fel a kezét, ahogy a lányok szokták.

-         Neked is elmentek otthonról mi? – röhögök rajta.

-         Hát néha elszáll az ihlet – néz rám.

-         Totál idióta vagy! – bokszolom vállba.

-         Lehet, de sikerült felvidítanom és ez már haladás. Profi vagyok! – vigyorog rám.

-         Köszi – mosolygok rá.

-         Nincs mit. Esetleg megtudhatnám a neved? – vakarja meg a tarkóját.

Zavarban vagyunk. Hoppá! Miket észre nem veszek. Tényleg jó fej a srác, de nem kéne, mint pasi. Nekem Zayn kell, aki halott ügy. Meg mellesleg, hogy nézne, ha megmondanám neki „Bocs, de szülni fogok nemsokára”. Rámosolyogok és megmondom neki a nevem.

-         Cemy. Te? – kérdezem „udvariasságból”.

-         Nathan. Örültem Cemy. Viszont most mennem kell! Próbánk van! Holnap ugyanekkor, ugyanitt? – áll fel.

-         Akkor… Most randizni hívtál? – kérdezem.

-         Hát… Izé… - hebeg.

-         Nyugi, csak szívatlak – nevetek fel.

-         Semmi gáz. Viszont tényleg megyek. Szia – indul el.

-         Akkor holnap a randin! – nevetek fel.

Hátrafordul és vigyorogni kezd. Megrázom a fejem és bemegyek. Amanda árgus szemekkel figyel az ablakból. Amikor észreveszi, hogy látom őt elhúzza függönyt, mint aki ott sem volt. Ahogy belépek az ajtón letámad. Szó szerint nekem esik a kérdéseivel. Meg sem tudok szólalni. Nick jól szórakozik rajtam.

-         Te ott ne röhögj! – mutatok rá.

-         Szóval ki volt a herceged? – kérdezi vagy századszorra.

-         Öh, hogy is hívják? – kezdem el a szívatást.

-         Cemy! Tudom, hogy tudod, hogy hívják! – néz rám összeszorított szemekkel.

-         Ne méregess oké? Nick ne röhögj már! – nézek rá gyilkos szemekkel.

-         Mond már ki azt az átkozott nevet! – morogja.

-         Átkozott lenne? Akkor hozzá se érek – nevetek fel.

-         Esküszöm leütöm! – morran fel Amanda.

-         Szóval a neve… A neve… Ajj, elfelejtettem – kapok a fejemhez.

-         Na jó! Leülsz és addig el nem moccansz amíg eszedbe nem jut! Láthatólag nagyon kivirultál tőle! – méreget.

-         Hát akkor itt ülünk holnap estig – húzom tovább az agyát.

-         Cemy kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek… - kezd bele.

-         Ne! Mond el neki! Mióta terhes állandóan ezt csinálja! – néz rám könyörgően Nick.

-         Oké. Nem mégsem. Azt hiszem N, betűvel kezdődött a neve – nézek a plafonra.

Amanda mérges szemekkel, karba tett kezekkel néz rám. Már tudja, hogy mire megy ki a játék. Régen egy párszor eljátszottuk ezt egymással. Leült elém és csak nézett. Ez a halálom. Inkább fogtam magam és beszélni kezdtem.

-         Oké, lengessük a fehér zászlót! Szóval Nathannek hívják. Gitározik és ennyi. Ennyit tudok – mondom az igazat.

-         Nathan mi? – kóstolgatja a nevet.

-         Aha – bólintok.

-         Hm, érdekes – motyogja.

-         Ennyi erővel szívathattalak volna még – forgatom meg a szemeim.

Azóta az este óta mindig találkozunk kint a parton. Elmegyünk sétálni és beszélgetünk. Amint megtudtam most jött össze egy lánnyal. Akkor totál nem értem minek találkozik velem?! Pasi észjárás. Barátok vagyunk, de a csaj tuti gyanakszik. Amandával is elmentünk esténként sétálni és körülnézni a városban. Egyik délután hatalmas szúrásokat és görcsöt kaptam az oldalamba. Amanda akkor ért haza. Azonnal oda kaptam és éreztem, hogy a baba megmozdul. Felhívta Nicket, hogy jöjjön haza és vigyen el a kórházba. Szerinte szülni fogok. A fájdalom egyre csak nőtt. A kórházba érve azonnal a szülőszobára vittek. A nővér adott fájdalom csillapítót és előkészítettek a szülésre. Amíg bent voltam folyamatosan azt mondogatták, hogy nyomjak. Hatalmas fájdalmat éreztem mindenhol. Hallottam már, hogy szülés közben meghaltak az anyák. Elpattant az agyukban az egyik ér. Én nem szeretném ezt megélni. Órák múlva végre a kezembe vehettem a kislányom. Mivel a baba nem volt látható az ultrahangon így a nemét sem láttuk. Valamikor elaludtam és az etetés előtt keltettek fel. Totál nem voltam képben, de az egyik nővér segített. Fél évvel később mentem csak haza. Nem akartam a kicsit kitenni egy repülőútnak. A cuccaim elküldettük előre haza. Vagyis inkább vettem ki egy lakást a belvárosban a folyóparthoz közel. Bevásároltunk a babának három hónap alatt. Amandának is vettünk még pár dolgot. Ő is megszült és most elvan a picivel. A kicsi megetetése után felhívtam anyát. Imádom a lányom. Olyan barna szemei vannak, mint az apjának. Viszont a haját tőlem örökölte. Megint eltelt fél év és nem keresett. Miért jó ez így neki? Miért nem akar minket? Még mindig nem fér a fejembe, hogy nem minket választott. Fél év után megint csak látogatást teszek otthon. Nincs jogom elszakítani a nagyszüleitől a kicsit. Most már elfogadtam, hogy anya vagyok. Egyedül álló anya. A banda amikor megtudta totál kiakadt majd egy idővel lenyugodtak, elfogadták, hogy eltűntem megint! és most örömmel babáznak a lányommal. Sok néven gondolkoztam már, de egyik sem fogott meg. Végül Amanda kitalálta, hogy legyen a neve Rona. Rona Effy Cornelia Jett. A másik két nevet mindenképp neki akartam adni. Lassan bejelentkeztem anyáéknál is. Most éppen oda tartok. Fogalmam sincs mire számítsak. Zayn is ott lesz? Amikor leparkolok a házunk előtt kiszállok. Kiveszem a vigyorgó kicsikém és elindulunk befelé. Becsöngetek és várom, hogy valaki kinyissa az ajtót. Anya, amikor meglát lefagy és néz minket. Azonnal megrohamozza a kicsit majd engem is. Felnevetek és bemegyek. Yaser is körülzsongja a kicsit majd lefagynak. Hátranézek és meglátom őket. Kézen fogva a konyha ajtóban, Perrie kezén egy gyűrűvel.        

Ez az életem 6. rész

Sziasztok! 

Nos itt az újabb feji! Nagyon köszönöm a komit és a pipákat. :) 

Következő rész szerintem szombaton várható. Khm, erős +18- as jelenet.

Többet nem árulok el. ;)

Ennyi lenne mára. 

xoxo Bell Boo ^^ 

Avan vs. Zayn  

„Konkrétan a rokonom!” Cemy

Igazából fogalmam sincs, hogy szerezzem vissza Zaynt. Adam is okos ötleteket tud gyártani. Tegyem féltékennyé? Biztos jó ötlet ez? Tudom milyen, amikor dühös. Eszméletlen szexi és tutira szétverné az „aktuális” pasim képét. Egy hónapja lassan megszoktam, hogy nem beszélünk és szinte a bandával sem kommunikálok. Persze a turnén muszáj megbeszélni a dolgainkat. Azon sem lepődnék meg, ha leváltottak volna. Bár azt nem mernék megtenni. Én alapítottam a zenekart. Nem tehetnek ki. Adam amióta beolvasott nekem kicsit észhez tértem. Próbálom visszafogni magam, de valamikor nem megy. Visszaváltozom azzá a bunkó, mindenkin átgázoló személyiségembe. Egyik nap ezen is poénkodtunk Adammel. Szerinte két személyiségem van és el kéne mennem az X-men csapatba. Jó sokat röhögtem azon a délutánon. Ami Kolt illeti már nem érdekel. Akkor dühös voltam rá, de most már nem. Beszélni nem beszélünk, de igyekszünk közeledni egymás felé. Akit a leginkább elhanyagoltam a banda negyedik tagja Luke. Ő szinte átnéz rajtam a szós szoros értelmében. Hiába próbáltam közeledni hozzá és újból összekovácsolódni vele is, de nem kért belőle. Ami azt illeti néha visszazuhanok. Próbálok nem őrlődni az érzéseim közt már, ha van nekem még olyanom. Ahogy teltek a napok a menedzser kitalálta, hogy össze kell jöjjek valakivel. Az a valaki egy modell legyen. Milyen meglepő… Szerintük azért, hogy megmagyarázzam a néhai rosszkedvem és az eltűnésem. Eltűntem pár hétre na és? Próbálok szuperül lenni, de nem megy. Mintha a szívem meghalt volna. Vajon ő is ezt érzi? Gondol néha rám? Inkább hagyjuk. Megpróbálok a mának élni még, ha nélküle is, de… Talán menni fog. A szállodában minden reggel úgy kelek, hogy bömböltetem a zenét és táncolok öltözködés közben. Mostanában ehhez van kedvem. A télből átlépünk lassan a tavaszba. Ezért is járok lazábbnál lazább cuccokban. A srácok szerint nem kéne, de nem érdekel. Egyszerűen csak nem szeretnék miatta depressziós lenni. Arra már megvolt a korszakom. Most úgy érzem, hogy kicseréltek. Ahogy említettem próbálok boldog lenni és nem az érzelmeim közt őrlődni és cikázgatni egyik kedvtől a másikig. Unom már! Őszintén nem értem a hangulatváltozásaim. Jut eszembe a röpke két hónap alatt hajat változtattam. A fejem teteje fekete vagy inkább nagyon sötét barna. Lefelé haladva barna, világosbarna, és a vége szőkés színű. Már vagy tíz perce kutatok a bőröndjeimben valami elfogadható cuccért. Adam szerint milliónyi jó ruhám van. Na persze! Meglátszik, hogy pasiból van. Ők még az egy hetes pólójukat is felveszik. Szagmintát vesznek és ha nem érzik felettébb büdösnek felveszik. Tapasztalatból mondom. Adam is kb. ezt csinálja amikor kétszemélyes lakosztályt kapunk. Kutatásom kopogás zavarja meg. Egy szál fehérneműben ajtót nyitok. Ez is szokásommá vált már egy ideje. Mindegy miben vagyok. Pucéran még nem nyitottam ajtót. Azt hiszem néznének páran egy nagyot. Adam áll az ajtóban és vigyorogva megrázza a fejét. Mögötte áll a barátnője Evolet is. Fura neve van a lánynak, de megemésztettem elsőre. Eléggé rendes és szép is. Látszik Adamen, hogy imádja és én is jól összebarátkoztam vele. Annak ellenére is a barátjának tekint, hogy tudja milyen vagyok néha.    

-         Még mindig így vagy? – nevet fel.

-         Fogd be! Evoletet küld be te meg húzz el – nyújtom ki a nyelvem.

-         Nők és az ő ruháik! – sóhajt fel.

-         Hé! – szólalunk fel egyszerre Evolettel.

-         Jól van! Ne bántsatok! – teszi fel a kezeit.

Ad egy csókot Evoletnek és elindul. Beengedem a bőröndömhöz. Egy két perces keresgélés után elém tesz egy szettet. Megölelem és felöltözök. Egy világoskék, feszülős farmernadrágot, egy szürke pulcsit, szürke sapit, bokacsizmát veszek fel. Lassan elindulunk reggelizni. Említettem már, hogy megint Londonban vagyunk? Minden második hónap után hazajövünk pár napra. Felveszem a bőrkabátom és elsétálunk a legközelebbi Starbucksig. Eleinte nem értettem miért vagyunk szállodában, ha haza is mehetnénk. A menedzser szerint hülyeség lenne és így legalább együtt vagyunk és nem kell mindenkit külön felhívogatnia. Mintha máskor nem az csinálná. Nevetgélve lépünk be az ajtón. A hely tele van tömve. Amikor belépünk minden szem ránk szegeződik. Megforgatom a szemeim és keresünk egy szabad asztalt. A leghátsó asztal még üres. Kol gyors támadásba helyet foglal. Tekergetem jobbra-balra a fejem amikor észreveszem a srácokat. Teljes létszámmal és barátnőkkel kibővítve. Megragadom Adam kabátját. Zayn egyáltalán nem lát engem, viszont én nagyon is látom. Levágatta a haját és a borostája is eltűnt. A pillantásom találkozik Harryével. Csodálkozva néz rám. A srácok is megmerevednek ahogy észreveszik Harry bámuló tekintetét. A második aki észrevesz Louis majd szépen sorban mindenki. Adam elhúz a sorból és Lukera meg Evoletre bízza a rendelésünket. Leülünk az asztalunkhoz. Kol elterpeszkedve fekszik és amikor odaérünk kérdőn néz ránk. A sorra mutatunk és leülünk.

-         Ember éhes vagyok! Cemy megkóstolhatlak? – néz rám kopogó szemekkel.

-         Még mit nem! – nevetek fel.

-         Ne izgulj Adam te is kapsz belőle! – nyalja meg a száját.

-         Mondtam már, hogy beteg vagy? – vigyorgok rá.

-         Mondtam már, hogy éhes vagyok!? – nyafog.

-         Ne nyafogj már te óvódás! – húzom le a sapkáját.

-         Ezt most mér? – húzza fel.

Kinyújtom a nyelvem és hátradőlök. Kolban a vér is megfagy hírtelen. Adam oldalra néz és ő csak csendben marad. Mi van már? Mi ilyen kínos? Oldalra nézek és meglátom Jeremyt! Mit keres ez itt?

-         Szia hercegnő! – vigyorog rám.

-         Hello – morgom.

-         Megint itthon? – nyalja meg az ajkát.

-         Ahhoz neked semmi közöd tudtommal – bunkózok.

-         Srácok megjöttünk – szólal meg Ev.

-         Te meg ki a fene vagy? – kérdezi Luke bunkón.

Neki sem tetszik Jeremy képe. Senkinek sem tetszik a képe. Még Evoletnek sem. Fura nem?

-         A hercegnőhöz jöttem. Valamit tudnia kell – mondja.

-         Nézd engem nem érdekel a mondandód! Különben is muszáj volt elbaszni a reggelünket? Enni próbáltunk, de jöttél te és rossz íze lett az egésznek. Még a kávé is savanyú! – gúnyolódok.

-         Csibém úgy gondolom, hogy ez nagyon is érdekelne. James él – ejti ki a szavakat.

A kezemből kiesik a szendvics amit éppen enni próbáltam. Hogy mi? Láttam ahogy eltemetik és… Nem létezik, hogy éljen! Miért kell mindig beárnyékolnia a múltnak? Sokkolódásom után tovább gúnyolódok. Nem hiszek neki.

-         Ha, ha, ha… Ő nem él! Etess be ezzel mást – fordulok el.

-         Kételkednél a szavamban csibém? – húzódik gúnyos vigyor az arcára.

-         Na jó öcsi! Húzz el! Ne csináld a műsort! – szólal meg mellettem Adam.

Felpattanok és átverekszem magam a tömegen. Ideges vagyok. Már nem érdekel ő. Túlléptem rajta. Sikerült és örülök neki. Az ajtót jó erősen bevágom magam után. Előkutatom a cigim és rágyújtok. Próbálok rajongó mentes övezetet találni. Így inkább az épület hátsó kijáratához megyek. Nekidőlök a falnak és szívom a cigim. A nikotin kissé lenyugtat. Egy ember szólított csibének. Csak ő volt az aki így hívott. Lépteket hallok meg nem messze tőlem majd elhalkulnak.

-         Ideges vagy? – kérdezi egy mély hang mellőlem.

Az ő hangja. Bármikor felismerném, ahogy az illatát is. Nem szólalok meg. Ahogy elfogy a cigim, gyújtok másikat. Szükségem van rá. Egy ideig az öngyújtóval szarakodok.

-         Nyugodj meg! Add ide! – nyúl a kezemért.

-         Nem kell a segítséged Malik! – szólítom vezetéknevén.

-         Ja, mint mindig – horkan fel.

-         Egyáltalán meg mi a fenét keresel itt? – nézek rá.

Nem válaszol semmit sem. Fogja magát és visszafelé veszi az irányt. Akkor ne válaszolj! Sőt nem is kell válaszolnod. Telefonon szólok a srácoknak, hogy jól vagyok. Taxiba ülök és a szállodába megyek. Amint felkapcsolom a lámpát elképedek. A ruháim mindenfelé dobálva. Ezt én csináltam volna reggel? Basszus! Jót röhögök magamon és összeszedem a ruháim. Este Adam és Ev is átjön. Egy ideig beszélgetünk majd én bealszom valamikor. Reggel nyúzottan kelek ki az ágyból. Szorgosan kopognak az ajtómon. Mit akarnak még félálmomban? Lassan elvánszorgok az ajtóig és kinyitom. Luke áll előttem.

-         Ö… Szia… Luke – mondom egy kis fáziskéséssel.

-         Neked is jó reggelt! – nevet fel.

-         Hány óra? – kérdezem.

-         Tíz múlott pár perce. Öltözz fel. Lent várunk a hallban. Lassan indulunk tovább – mondja majd elmegy.

Hát, kösz. Gyorsan lezuhanyzom és összeszedem a cuccaim. Nagyban sétálok lefelé amikor egy csapat modellbe ütközöm. Persze, hogy azt a liftet szemelték ki, amit én is. Nem mintha az enyém lenne, de sok a cuccom. Nagy nehezen bepréselődök közéjük. Amikor leérünk a földszintre szó szerint kiesek a liftből. Sőt még a bőröndömön is átesek. Páran kinevetnek majd tovább állnak. Viszont egy fekete hajú, fekete szemű srác felsegít.

-         Köszi – mondom amikor felhúz.

-         Egy ilyen szép lánynak bármikor – mosolyog rám.

-         Csajozni is így szoktál? – nevetek fel.

-         Egyeseknél beválik – vigyorog rám.

-         Hát nálam nem – nyújtom ki a nyelvem.

-         Hm, egy próbát tehetek azért? – kérdezi.

-         Hm, nem. Nem bukom a modellekre – indulok el.

Már a srácok felé közeledek amikor utánam fut. Megállok és csak bámulok rá. Mit akar?

-         Legalább a neved mond meg – lihegi.

-         Találd ki szépfiú! – kacsintok rá.

-         Hozzak szótárt? – nevet fel.

-         Oh, ha szeretnéd! Úgysem lesz benne a nevem – vigyorgok rá.

-         Akkor add meg a számod és majd kitalálom – lép közelebb.

-         Hát bocsi, de nem élek a modern technológia tudományával – bököm meg a mellkasát.

-         Akkor kénytelen leszek venni neked egy telefont! – kapja el a csuklóm.

-         Hé, ti ott! Avan engedd a lányt és gyere! – szól neki egy mérges hang.

-         Avan? Milyen név ez? – nevetek fel.

-         Olyan, ami nincs bent a szótárban – kacsint rám.

-         Menj már! – bokszolom vállba.

Elkapja a másik csuklóm is és közel férkőzik hozzám. Azonnal elkap a vágy. Állj, nem! Szinte hasonlít Zaynre! Miért kell nekem olyan pasikba belebotlanom akik hasonlítanak rá? Francba is. A fülemhez hajol és belesuttog. Ahogy a lehelete súrolja a bőröm megborzongok.

-         Felizgattál kislány – suttogja a fülembe.

Elhajol tőlem és elindul. Engem is felizgatott. Pont, mint ő… Ledobom a cuccaim és utána megyek. Mi az, hogy kislány? Ácsi, kinek néz ez engem? Hm, ő még jó is lenne ál pasinak. Eltudok vele hülyéskedni és a szex is jó lehet vele. Basszus Avan! Most totál felizgultam rá és ezt nem hagyhatom. Egy sráccal beszélget, amikor megragadom a csuklóját és behúzom az egyik szabad szobába.

-         Egy, nem vagyok kislány. Kettő, ugye nem gondoltad komolyan, hogy felizgultan otthagysz? – lököm le a fotelba.

-         Egy igazi rosszlánnyal van dolgom, hm? – nyalja meg az ajkait.

-         Talán – ülök az ölébe.

Elvigyorodik és a nadrágomhoz nyúl, kigombolja és lehúzza a sliccem. Besimítja a kezét a szük farmerembe és felnyögök. A nyakára tapadok és elkezdem szívni. Közelebb kúszok az ölében mire belemarkol a fenekembe. A pólómat szétszaggatja a hátamon és egyszerűen lehúzza rólam. Az egyik kezével benyúlok a melegítőjébe és végigsimítok rajta. Felnyög a fülem mellett és elszakadok a nyakától. Kihúzom a kezét és lecsúszok róla. Lehúzom a melegítőjét, hogy hozzáférjek és a számba veszem délceg kis barátját. Elkezd beszélni, de nem jut el a végére. Hangos nyögésbe torkollik a mondandója.  

-         El… fogok… késni… Istenem! – nyög fel hangosan.  

Elvigyorodok és tovább kínzom. Iszonyat lassan kényeztetem. Hírtelen felhúz és feláll. Az ágyhoz lépkedünk és lenyom rá. A nadrágom is leszaggatja rólam a bugyimmal együtt és mindenféle játék nélkül belém nyomul. Gyorsan és erősen kezd el bennem mozogni. A kéj elnyom mindent bennem. A nyakamra tapadva tol egyre gyorsabban az orgazmus szélére sodorva mindkettőnket. Végighúzom a hátán a körmöm mire felszisszen. Nem érdekel, ha meglátják. Egy erős tolással elélvez és én is követem őt. Nem húzódik ki belőlem. Még mindig érzem a lüktetést bennem, hogy még mindig készen áll.

-         Szexeltél… már fotelben? – kérdezem lihegve.

-         Nem… kipróbálhatjuk – áll fel.

Amíg elsétálunk odáig megcsókol. Leül és most én kezdek el mozogni a csípőjén. Először csak előre és hátra majd egyre gyorsabban. A mellem kezdi el szívni és harapdálni. Itt egy totál idegen srác és rohadtul begerjesztett. Ez az ő hibája! Mindent elsöprő orgazmus után a fotelben összefonódva pihegjük ki magunkat.

-         Ez… őrült jó volt – mondja kifújtan.

-         Nem dugtam még senkivel sem úgy, hogy alig ismerem, sőt nem is ismerem. De te! A pimaszságoddal és a viselkedéseddel felizgattál – motyogom a vállába.

-         Nem dugtam még olyan csajjal akit Zayn még nem dugott meg! – mondja.

-         Hogy mi van? – kapom fel a fejem.

-         Zayn az unokabátyám. Akikkel régebben jártam megdugta. Már nem csinálja! Most már komoly kapcsolatban él Perrievel – mondja.

-         Nem hiszem el! Baszki! – állok fel.

Felkapom a nadrágom, és a többi cuccom. Felhúzom a pólóját ami combközépig ér és elindulok az ajtó felé. Elkapja a kezem és megfordít.

-         Most meg mi bajod? – kérdezi bunkón.

-         Te meg a hülye rokonaid! – morgok rá.

-         Mi van a családommal? – szorítja meg a kezem.

-         Semmi! – csattanok fel.

-         Most kurvára nem értelek! – néz rám kikerekedett szemekkel.

Kirángatom magam a karjai közül és az otthagyott cuccaimhoz megyek. Szerencsére nem lopta el őket senki. Avan is utánam jön. Tudom mért van ilyen fura neve. Hiszen a Malik családba tartozik és konkrétan a rokonom! Vagy valami olyasmi. Gyorsan felöltöztem és odadobom neki a pólóját. Elindulnék, de a srácok sehol sincsenek. Majd a recepción megmondják. Üzenet nélkül úgy sem mennek el. Avan megfogja a karom és megához ránt.

-         Elmondanád, hogy mi bajod van? – kérdezi ingerülten.

-         Mond neked valamit az a név, hogy Cornelia Effy Maya Jett vagy Malik ha jobban tetszik? – morgok.

-         Malik? – kérdez vissza.

-         Mást mondtam volna? – kérdésre kérdéssel.

-         Szóval te vagy az a kőszívű ribanc mi? – nevet fel.

-         Ja, én lennék – húzom el a számat.

-         Egyáltalán nem vagy az! – vált vissza komollyá.

-         Kösz a bókot, igyekszem… - forgatom meg a szemem.

Felnevet és elenged. A számát beledugja a nadrágom zsebébe. Mielőtt elindulna vissza ad egy homlok csókot. Megrázom a fejem és elindulok a recepció felé. Újabb Malikkal van dolgom, hurrá! Egyáltalán nem olyan mint Zayn. Zayn sokkal komolyabb és ijesztőbb. Bár kitudja, lehet családban maradt ez a szokás. A pultos srác eléggé szétszórt. Vajon miért? Tuti, nem szokta még meg a hírességeket. Volt olyan kedves és elárulta nekem, hogy a többiek a reptéren várnak rám. Itt hagytak! Bár lehet én is ezt csináltam volna. Gyorsan beülök egy taxiba és kimegyek a reptérre. Most Párizsba megyünk. A szerelmesek városa. Hát az enyém biztos nem. A reptéren óriási letolást kapok. Vállat vonok és leülök Kol mellé. Javában tartunk Párizs felé amikor Kol kérdezősködni kezd. Nincs kedvem arról beszélni, hogy egy újabb Zayn féle sráccal feküdtem le, aki történetesen rokona Zaynnek és részben nekem is. Ezért volt a hasonlóság köztük!  

-         Ki volt a szerencsés? – kérdezi szemöldök húzogatva.

-         Hagyjuk! – morgom.

-         Adam átváltottam hp-be! – kiált fel Kol.

-         Hogy mibe? – jelenik meg mellettünk.

-         Hisztis picsába! – nevet fel.

-         Kol lázas vagy? – röhög fel.

-         Nem, de Cemy igen! – mutogat rám.

-         Eltöröm az ujjad – vigyorgok rá.

-         Mi van itt emberek? – jelenik meg Evolet.

-         Kol hisztis picsa lett – mondjuk Adammel.

Elröhögjük magunkat és kicsit feloldódik a hangulat. Egészen Párizsig barmolunk. Luke csak röhög rajtunk. Túlságosan komoly most. Mi a franc van vele? Párizsba megérkezve elkap minket egy eső. Szarrá ázunk a bejáratig. Kint két fekete Range Rover vár minket. Beszállunk és elindulunk a szállodába. Vagyis inkább házba. Már elegünk van a szállodákból. Kipakolunk és elindulunk enni. Este kiülök az erkélyre és gitározni kezdek. Egy Fergie dalt kezdek el énekelni. A szemközti házban balettozókat vélek felfedezni. Egy ideig elnézem őket majd bemegyek. Ahogy telnek a napok egyre inkább hazavágyom. Nemsokára vége a turnénak és pihenhetünk. Anya nagyon be akar jelenteni valamit. Remélem nem lesz még egy tesóm, mert hülyét kapok. Most éppen hazafelé tartok. A napok gyorsan elteltek és a tavaszból nyár lett. Nem is gondoltam, hogy nyárra a turnénak is vége. Lassan a házunkhoz érek és leparkolok. Egy fekete Porsche áll a felhajtón. Mi a…? Bemegyek és a nappaliba vágtatok. Liza az unokahúgom van itt Avannal az oldalán. Hogy mi a jó ég? Zayn feszülten ül a helyén Perrievel az oldalán. Miért van olyan érzésem, hogy csak én hiányzok onnan? Mi ez a nagy rokonlátogatás?

-         Esetleg tájékoztatnátok mi ez a gyűlés? – kérdezem hangosan.

-         Kincsem későbbre vártunk – áll fel anya.

-         Aha, de mi ez a kupaktanács? – érdeklődök.

-         Úgy döntöttünk Jaserrel, hogy újból összeházasodunk – mosolyog rám anya.

-         Öh, oké – bukik ki belőlem.

-         A többiek is ezért vannak itt – szólal meg Jaser.

Meglepődött fejet vágok és leülök. Avan és Zayn is itt van. Zayn rám se néz. Avannak meg kidüllednek a szemei. Basszus már! Hülye egy életem van. Leülök Jaser mellé. Jobb mindenkitől távol. Vagyis inkább a két sráctól távol. Nem értem ezt a hírtelen esküvős dolgot. Egyszer már túlestek rajta. Minek még egyszer? Ősök! Ki érti őket! Ha anyát ez boldoggá teszi, felőlem… Az esküvő nem egészen két hét múlva lesz. Koszorúslány nem leszek. Eszem ágában sincs. Sima vendégként leszek. Újra láthatom legalább a nagyszüleimet. Elég régen találkoztunk. Nagyapa atom nagy arc. Bulizni is képes elmenni hatvanhét évesen nagyival együtt. Csak akkor, ha nagyi is jól van. Estefelé kiszedtem a cuccom a kocsiból.

-         Segítsek? – jön Avan hangja mögülem.

-         Szoktál te olyat is? – kérdezem.

-         Csak a szép lányoknak – mondja.

-         Sablonos szöveg! – nevetek fel.

-         De még működik! A múltkor is működött – súgja bele a fülembe.

-         Az csak egyszeri alkalom volt és nem ismertelek! Apropó te és Liza? – kérdezem.

-         Zavar? – vigyorog rám.

-         Engem nem, csak úgy megjegyzem két hét után dobni fog egy másik pasi miatt – vonok vállat.

-         Szóval zavar! – vágja rá.

-         Nem zavar! – csapom be a kocsiajtót.

Már mondana rá valamit megint amikor Liza odatipeg hozzánk. Elkezd valami szobáról beszélni meg, hogy berendezkednek ide egy pár napra. Hogy mi van? Ezekkel egy házba? Na, ne! Lassan behordom a cuccaim és elindítok egy mosást. Vacsora közben feszengek. Zayn és Avan mindenfelé. Gyorsan belapátolom a kaját és kimegyek cigizni is. Nagyban szívom amikor megjelenik valaki mögöttem.

-         Káros szenvedélyek? – suttog bele a nyakamba.

-         Valamiben meg kell halnom nem? – vonok vállat.

-         Enje! Rossz kislány vagy! – harap a fülcimpámba.

-         Tetszett nem? – vigyorgok előre.

-         Ha tudnád mennyire! – leheli bele a fülembe. 

Nyílik az ajtó és kijön rajta Zayn. Ránk pillant majd mintha mi sem történt volna rágyújt. Zayn ugyan az maradtál! De belül tudom, hogy érdekel.

-         Szóval meddig is lesztek? – kérdezem unottan.

-         Kiakarsz dobni? – kérdezi felháborodottan.

-         Minél előbb annál jobb! – fújom ki a füstöt.

-         Szóval igen! – mondja.

-         Mást mondtam volna? – nevetek fel.

-         Ne szórakozz velem – simítja a kezét a csípőmre.

-         Most féljek? – kérdezem nemtörődöm stílusban.

Megszorítja a csípőm és belecsókol a nyakamba. Mi ez hangulatváltozás? Biztos Zayntől örökölte vagy valamelyik családtagjától.     

-         Vedd le róla a kezed! – jön Zayn hangja mellőlem.

-         Te is itt vagy? – kérdezi bunkón.

-         Itt és ha hozzá mersz nyúlni megöllek! Értve? – húz ki a karja közül.

-         Ennyire véded őt? Hányszor dugtad meg? Előbb, mint én?- kérdezi Zayntől.

Eltol maga mellől és orrba vágja Avant. Avan azonnal az orrához kap és elröhögi magát. Mi a szar? Semmit sem értek! Mi ez a nagy féltékenykedés Zayntől? Még mindig…? 

-         Szóval megvolt a kicsike! Nekem is és kurva jó volt! Ugye Cemy? – néz rám.

Zayn megint megüti. Erre Avan is visszaüt. Komolyan nem értek semmit sem. Mi van ezek közt? Mintha két oroszlánt látnék akik egy darab húsért kapálóznak, ami jelen esetben én lennék.

-         Mi az Zayn? Ennyire fáj, hogy megdugtam? – gúnyolódik Avan.

-         Hé, álljatok le! – szólalok meg.

-         Te csak hallgass! – mordul rám Zayn.

-         Miért? Mi az, hogy hallgassak? Ne parancsolgass nekem! Nem értem mire fel vered össze a rokonod! Totál megőrültél? – mordulok rá.

-         Az összes barátnőmet a hátam mögött dugta! Nem engedem, hogy az aki fontos nekem egy ilyen görényé legyen! Nem tetszett már az sem, ahogy ránéztél! Szóval takarodj a közeléből! – csattan fel.

-         Várj! Nem te… Te hazudtál nekem? – nézek rá Avanra.

-         Hm, kicsit igen! Megdugtam a barátnőidet és? Élvezték! Jobban, mint veled! Ő is élvezte! Vígan lovagolt rajtam, ahogy a többi is! Százszor jobb vagyok Zayn! – mondja önelégült stílusban.

Zayn megint nekimenne, de lefogom a kezét. Totál összezavarodtam. Avan, Zayn háta mögött az összes barátnőjét megkapta. Most már engem is, de én nem vagyok a barátnője. Komolyan, mint az óvodások. Avan bemegy és kettesben maradok vele. A korlátnak szorít és a csípőmre simítja a kezeit. A szemeiben eszelős düh tombol. Egy puszit nyom a nyakamra mielőtt odahajtja a fejét.

-         Mond, hogy nem igaz! – morogja a nyakamba.  

-         Zayn – mondom halkan a nevét.

-         Bassza meg! Mindenkit megkap, akit szeretek! – csap a korlátra.

-         Hé, totál nem tudtam a mai napig ki ez a srác és nem vagyunk együtt! Nem vagyok a barátnőd, hogy féltékenykedj! – mondom.

-         Már megint nem látod a fától az erdőt! – sóhajt fel.

-         Mond ki, hogy kellek neked! Mond ki, hogy akarsz engem! Mond ki, hogy szeretsz! Mond ki mindenkinek, hogy együtt vagyunk! Álmodni se merj rólam addig amíg ezeket fel nem vállalod! – markolom meg a gallérját.

Kitartóan bámuljuk egymás szemeit. Lazítok a szorításomon és közel simulok hozzá. A csípőm köré fonja a karjait. Egy apró csókot adok a szájára és a nyakába rejtem az arcom. Kuncog egyet és szorosabb lesz a fogása.

-         Hiányzol Cemy. Őrülten hiányzol – suttogja a fülembe.

-         Zayn… Te is nekem – sóhajtok.

Nem tagadhatom le. Azért hiányzik. Az érintései és a lénye is. Egyszerűen furcsa, hogy hónapokig turnézok, alig beszélek velük, összeveszünk, bunkózok vele, James él elméletileg, amit én leszarok, féltékenykedik Avanra és mégis én kellek neki. Lehet, hogy mi soha nem leszünk együtt? Ezt rendelte volna a sors? Hogy külön legyünk örökre?

-         Zayn… Mi soha nem leszünk együtt? – kérdezem szomorúan.

-         Egy nap majd valamikor – simogatja a hátam.

-         Ha lehetne mindent újrakezdenék. Mindent – sírom el magam.

-         Hé, ne sírj! Nyugodj meg! – ad puszikat az arcomra.

Kinyitom a szemem és ránézek. A két keze fogja az arcom és lassan megcsókol. Nem sietünk el semmit sem. Az arcomról elindulnak a kezei a testemen. Végigsimít minden porcikámon. A csókunk végén a mellkasára von.

-         Alig várom, hogy valami megszakítsa a pillanatot – nevet fel.

-         Ne szóld el magad! – csípem meg.

-         Szóval így állunk? – csikiz meg.

Rohadtul csikis vagyok és ezt ő tudja már. Elkezd csikizni én meg sírósra röhögöm magam. Leülünk a szokásos helyünkre. A lábaim az ölében pihennek. Nagyban beszélgetünk a turnéról amikor Liza ront ki.

-         Te totál megőrültél? Oké, hogy ez egy ribanc, de megverni azért, mert rámászott a pasimra! Normális vagy? – kiabál rá Zaynre.

-         Megszólalt a főribanc. Hány hetente váltogatod a pasid? Kettő, három? – nézek rá vigyorogva.

-         Te kis… - puffog magában.

-         Szia Liza! – nevetek fel.

Zayn és én éjfél körül megyünk be. Lassan felmegyünk az emeletre. Elkísér a szobámig és egy ideig csak nézzük egymást. Nekidönt az ajtófélfámnak és megcsókol. Már azt hittem kérnem kell. Lassan elválunk egymástól és bemegyek a szobámba. Gyorsan lezuhanyzom, elrendezem az ágyam és lefekszem aludni.