Előzetes a 19. részből..

Sziasztok! 

Huh, elég régen volt itt rész sajnálom :S Egyszerűen nem tudok mit írni már ide régóta. Írtam egy kisebb részt most ezt rakom fel nektek. Addig is a napokban újra végigolvasgatom mind a 18 részt és megpróbálok összehozni vmit. Kiny, ha ezt olvasod jelentkezz Fb-n vagy itt privátba. Ha tudsz írni a részhez nagyon szívesen fogadom. Elég régen beszéltünk és már Fb-n sem tallálak. Nos akkor jöjjön a rész. Kicsit megújítom a blogot meg a fejlécet is :) Remélem azért még olvasaggatok, ha nem is tudok részt hozni. :$ Köszönöm, hogy eddig is olvastatok/olvastok. 

Látlak! 

(Rona)

"Látlak, mégsem létezel, csak a szívemben érlek el! Látlak, de ma már csak 

egy emlék leszel." (Cemy)

"Láttam őt, őket. Láttam Zayn lányát. Láttam a bandatársam összezuhanni. 

Láttam mégsem hittem el." (Harry) 

Egyedül maradtam. Talán így legjobb. Talán ez lesz a legjobb.  Alig, hogy pár órája engedtek ki a kórházból. Anya hozott haza. Harry cuccai még pár helyen ott vannak. Úgy néz ki teljesen összepakolt minden holmiját. Talán nekem is ezt kéne tennem. Összepakolni és eltűnni innen, mint annak idején Jamessel. Jó ég, milyen őrült voltam. Nem gondolkozni csak eltűnni. Kissé kockázatos lenne. Talán anya még a hírekben is bemondaná, hogy eltűntem. Annak idején elég volt egy telefon. Most már semmi sem lesz. Anya is elhidegült tőlem. Úgy néz ki ezt most én csesztem el. Teljesen az egészet egyes egyedül. Nem kéne pasik közelébe mennem. Zayn egyszer sem keresett. Ahogy Harry megmondta. Hová tűnt a szerelme? Hová tűntek az érzései? Hiszen visszaakart kapni. Túl sok a kérdés. Túl sok a talán. Azt hiszem egyikre sem kapok választ. Úgy gondoltam mielőtt lelépek beszélek mindkettejükkel. A stúdió előtt Paul várakozik. Megindulok a bejárat felé mire elém áll.

-         Harry nem akar látni. Írd meg levélben a kérésed! – mondja mogorván.

-         Muszáj személyesen beszélnem velük! Kérlek! Tíz perc! – nézek rá.

-         Tíz percet kapsz! – kísér fel hozzájuk.

Először Zaynnel akarok beszélni. Amint kilép az ajtón végigfut rajtam a tekintete. Kissé messze áll meg tőlem. A kezébe adom Ronát és beszélni kezdek.

-         Nézd meg jól a lányod mielőtt elmegyek! Túl hülye voltam, hogy húztam ezt veled. Mindegy! Csak ennyit akartam! Küld ki Harryt még ha nem is akar kijönni – veszem vissza a közös lányunkat.

Aprót bólint majd bemegy. Kisebb késéssel kilép az ajtón. Az arca fáradt és a szemei is karikásak. Mintha sírt volna. Elém áll és hidegen néz rám.

-         Világosan leírtam, hogy amit akarsz levélben! Nem vagyok kíváncsi rád! – bunkózik.

-         Tudom! Olvastam! Én… Elmegyek – mondom halkan.

-         Ide se kellett volna jönnöd! – indul vissza.

-         Hát jó, ég veled – indulok el.

Paul kikísér a kocsimig majd visszaáll a helyére. Bekötöm a gyerekülést és elindulok. Hogy még hová fogalmam sincs. Keresek egy szimpatikus várost. Talán New York. Azt hiszem jó hely lesz. Jó lesz felejteni és új életet kezdeni, ha már a régit elbasztam.

2 évvel később

                                                                                          

Lassan két éve, hogy New York az új otthonom. Otthon? Már nem ismerem azt a szót. Azt már két éve elhagytam. Rona pár nap múlva két éves. Teljesen Zaynre hasonlít. Páran már mondták a házból, hogy tiszta apja. Ilyenkor semlegesen elmosolyodom és bólogatok. Éppen a plázában sétálgatunk, amikor lányok sikítására leszek figyelmes. Egy pillanatban nem figyelek és valaki nekem ütközik. Rona felkacag és megrángatja a kezem.

-         Annyira sajnálom én… - fogja meg a derekam Harry.

-         Én is – mosolyogok halványan.

-         Anya megyünk? – néz fel rám Rona a barna szemeivel.

-         Mindjárt kicsim – mosolygok rá.

Harry elengedi a derekam és eláll előlem. Rona húzni kezd a boltok felé. Pár méter után még visszanézek. Harry lefagyva áll ott helyén. Mellé lép egy barna hajú lány és egy kisebb csókot nyom a szájára. Még halványan elmosolyodom és tovább megyünk.

  Továbblépett!.....

Ez az életem 18. rész

Sziasztok! 

Kiny hatalmasat alakítottál! 

Komolyan ennél én sem írhattam volna jobbat :O :D

Nagyon örülök neki, dolgozom a következő részen :)

Olvassatok bele a másik blogba is. Valamelyik nap került

fel a 14. rész.

Nos majd jelentkezem a kövivel valamikor :)

Addig is jó olvasást :)

Puszi Bell Boo and Kiny

Mindkettőjüket! 

" Tudtam, hogy egyedül marad, mégis elmentem. Mert azt akartam, hogy tudja milyen ha egyedül marad." Harry. 

" Ha választani kellett volna, hogy kihez menjek.....rájöttem, hogy a könnyebbet választanám.Ebből látszik, hogy milyen szánalmas ember vagyok." Zayn. 

" Ha egyszer mindenki itt hagy, rájössz, hogy nincs olyan, hogy igaz szerelem, vagy barátság. Vagy csak mindegyiket én tiportam szét?" Cemy.

Harry

Nem tudom magam fékezni, öklöm Zayn arcával találkozik. Bensőm eközben megremeg, de visszafojtom a sírást. Nagyobb a fájdalmam, az, hogy elvesztettem egy gyermeket, csak azért mert mást szerettek helyettem. Szétválasztanak minket.

Arcomra fagyos álca költözik, számat összeszorítom és elmegyek a kórterem ajtajáig. Benyitok és leülök tisztes távolságra Cemy-től egy székre. Lelkemben olyasfajta érzelem pulzál melyet az ágyon fekvő lány iránt soha nem éreztem. Az elkülönített kórteremben van egy íróasztal, ahhoz slattyogok, mozdulataim fásultak nem többek berögződött rutinnál. Előveszek az egyik fiókból egy tollat és egy papírt és szélsebesen körmölni kezdek.

Sajnos, ahogy írom, a sorokat eszembe jut mi mindent akartam csinálni, mi mindent terveztem a gyerekemmel. Azzal, akivel már nem tehetem meg.

Végül a végére csak a nevemet kanyarítom oda, majd a papírt szépen összehajtva, a tollat ráhelyezve utoljára elsétálok Cemy-hez. Alszik. Szemem újra megtelik könnyel, hiszen tudom, hogy neki is nehéz lesz feldolgozni, mégsem tudok elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy miatta vagyunk most ott ahol, vagyunk. Kezemet utoljára a hajába csúsztatom, homlokomat utoljára a fejének döntöm. Sírásom egyre erősödik, hiszen az utolsó pillanat talán rosszabb, mint bármi más az életben. Csak egy utolsó önkívületi csókot adok a szájára, melyet nem viszonoz, egyszerűen szobor merev arccal, alva fogad, mint egy bábu. Ajkai hidegek és azoknak az emlékével lépem át a küszöböt, hogy végre elmondhassam.

Ez volt az utolsó pillanat.

Zayn

Tudom, hogy elcsesztem. Agyam egy hátsó zuga nevetve, kárörvendve kiáltja felém, hogy én vagyok a hibás. Mégsem hiszek neki. Hiszen én csak a szerelmemet szeretném, csak azt a nőt, akit imádok. A boldogság nekem nem jár? Nem lehet visszafordítani az időt? Annyi mindent másképp csinálnék, annyi mindent meg sem tennék, annyi minden lenne kevésbé elcseszett.

De tudom, hogy nem lehet. A banda alapjai megrendültek, a tagok összevesztek, mindenki kétfelé szakadt köztem és Harry között, és tudom, hogy bár ennek az egyik fő oka én vagyok, mégis egyszerűbb Cemy-t hibáztatni.

Miért jelent meg az életemben? Miért nem tudott otthon maradni az elbaszott életével, miért kellett neki felforgatni az enyémet is? Minden más lett volna, ha soha nem ismerem meg és elborzadva jövök rá, hogy mennyivel egyszerűbb lenne most minden ha Cemy nem ébredne fel. A gyász persze szétszakítana, Rona persze nem értené, de itt vagyok neki én, az apja, aki majd felneveli és….. szánalmas. Azt mondom, hogy szeretem ezt a nőt és mégis azt gondolom, hogy mennyivel egyszerűbb lenne elveszíteni, mintsem felvállalni a dolgokat, felvállalni a botrányt és végre elhagyni a feleségemet…..aki szintúgy terhes.

Ilyenkor mit csinálnak a normális emberek?

Felemelve fejüket szépen mindenkivel leülnek megbeszélni a dolgokat, egyenesen vállalják tettüket, nem törődve azzal, hogy ki borítja rájuk haragjukat, tartva a hátukat a szeretett nőért…mégis gyáván megfutamodok.

Utolsóként hagyom el a kórház folyosóját, otthagyva Ronát a kórházi gyermekmegőrzőben, egyedül hagyva Cemy-t a feldolgozás fájdalmával, egyedül hagyva azzal, hogy mindenkit elveszített…miattam.

Cemy

A sötét ijesztő leple kezd eltűnni a tudatomról, ahogy egyre inkább kezdek ébredezni. A szemem nagy nehézségek árán, de kinyitom, azonban a kórházi környezetről eszembe jut az utolsó mondat.

Uram…a kismama elvetélt.

Sírok. A könnyeim záporoznak, semmi mást nem tudok tenni, mint összegömbölyödve az ágyon feküdni, miközben a falat pásztázom szemeimmel, hátha szétnyílik és kilép valaki megnyugtatva, hogy ez csak egy rémálom.

Senki nem jön. Minden hallhat egyedül a gépek csipogása verődik vissza a falakról, ezzel is idegesítve engem. 20 perc utána könnyeim is elállnak, csak a rettenetes üresség marad meg a szívemben, melyet nem tudok kiadni. Talán örökre bennem ragad, mintegy emlékeztetve arra, hogy mit rontottam el.

Senki nem jön be, senki nem akar segíteni, minden csendes a folyosó üres. A kórház most kihalt, vagy csak számomra, de én mindenképp egyedül maradtam.

Kihúzom a kezemből az infúziót, lábam leteszem, a hideg földre majd elsétálok az ablakhoz. Tenyerem a hideg tejes üvegnek fektetem, de a kilátást torzítja a kép, így még
ez sem tud megnyugtatni.

Aztán észreveszem. Az íróasztalhoz sétálva magamhoz veszem a levelet és leülve az ágyra olvasni kezdem.

„Cemy!

Már nem vagyok itt. Minden bizonnyal pokolian érzed magad, mert az üresség pokolian fájó tud lenni. Én is üres vagyok. A szívemben meghalt most valami. Elvesztettem azt, akit nagyon tudtam volna szeretni, és elvesztettem olyanokat, akiket nagyon tudtam szeretni. Majd végezetül elvesztettelek téged és Ronát. Emlékszel mikor azt mondtad, hogy a jövő homályos? Nem tudom, hogy te esetleg valamilyen harmadik érzékkel rendelkezel-e vagy csak simán szerencsejátékot kéne űznöd, de egyet tudok. Igazad volt. Megváltozott minden, a hitem benned alapjaiban rengett meg, csak azért, hogy mint egy lavina maga alá temessen, és még csak véletlenül se tudjak neked kibúvót keresni. Írhatnám azt, hogy együtt érzek veled, de nem szeretek hazudni. Nem fogom azt mondani, hogy majd megoldjuk mert már nem akarom megoldani. Minél messzebb akarok kerülni tőled, az emberektől ettől az egész elcseszett sztárvilágtól, de főképp… tőled.

Szeretlek és talán szeretni is foglak, de nem tudok rád másképp nézni, mint egy gyilkosra. Nem kérem, hogy bocsásd meg szavaim, hiszen okkal olyan durvák, amilyenek. Érzed, ahogy megbomlik kettőnk között a kötelék? Érzed, hogy elszakítjuk magunkat egymástól?

Nem mondom, hogy Zayn majd ott lesz melletted, mert nem lesz. Nem lesz és soha nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy kiálljon amellett, amit szeret, vagy az ellen, amit igazságtalannak tart. Azonban én már ne tudok neked segíteni. Mindent megpróbáltam, azonban te ellöksz magadtól és olyan, mintha nem is akarnád elfelejteni Zayn-t. Mert nem akarod. Egyszerűbb mind a kettőnket megtartani, egyszerűbb a jellemed hiányára fogni a dolgot, minthogy ott állj mellettem és boldog mosollyal ott döfj bele Zayn-be ahol nagyon fáj. A szívébe.

Ugye, hogy milyen egyszerűnek tűnik? Te mégis folyamatosan az én szívemet döfködöd, hatalmas mosollyal, hiszen tudod, hogy szeretlek. Tudod, és mégis visszaélsz vele. Szeretlek, de hülye én sem vagyok. Adok egy utolsó csókot, melyre nem fogsz emlékezni, de mégis az utolsó csókunk lesz.

ui.: Rona az én nevemen marad, amíg csak akarod. Ha nem akkor írd meg egy levélben, küldd be a stúdiónak, és majd ők továbbítják nekem. De ne keress! Hagyj élni és ezen túl oldd meg a gondjaidat egyedül! Hagyd, hogy nekem is lehessen életem!

Harry.”

Tudtam, hogy igaza van. Hogy egyedül maradtam és, hogy Zayn-re nem számíthatok. Tudtam, hogy mindennel egyedül kell megbírkóznom és természetesen tiszteletben tartom a kérést, hogy hagyom élni. Azonban azt is tudom, hogy nem maradhatok itt. Minden ideköt, de ezek az emlékek nem olyanok amiket meg kell tartani. Egyszerűen néha jobb megfutamodni, egyszerűbb bár nem célravezetőbb. De azoknak az embereknek akik a maradás mellett döntenek, marad valakijük. Valaki, aki hátvédként szolgál, aki megvédi őket.

Nekem ki maradt a lányomon kívül? Senki.

Hisz a vesztes embert mindig könnyebb elhagyni.

Ez az életem 17. rész

Sziasztok!

Haleluja megszületett a következő! :D 

Tudom már régóta vártok rá. 

Most végre sikerült megcsinálnom. 

Megszenvedtem vele és remélem tetszeni fog. 

Nos sokat nem is igen fecsegnék. 

Olvassátok majd a másik blogon a frisst. 

Új rész nem tudom mikor lesz. 

Majd még alakul valahogy.

Nos köszönöm a komikat és a pipákat.

Nagyon örülök neki, de most akkor jöjjön a rész.

Jó olvasást. Puszi BellBoo ^^

Elveszítettelek! 

A napokban az ígért bóling is meg lett szervezve. Legalább tizenöten vagyunk. Kő- papír –ollóval döntöttük el, hogy ki melyik csapatban lesz. Amint elkészültek a nyolc fős csapatok felvettük a golyókat és gurítani kezdtünk. Természetesen nem Harry csapatába kerültem. Azt hiszem nem tudnék koncentrálni, ha ott lennék. A játék felénél Zayn és Perrie is megérkezik a lányokkal együtt. Leülnek és beszélgetni kezdenek. Az utolsó gurító vagyok a sorban. Harry, amikor elmegy mellettem végigsimít a derekamon. Ránézek és éppen akkor nyalja meg a száját. A sapkáját már kezdésnél megfordította elfedve a göndör fürtjeit.

-         Ne bámuld már! – suttog a fülembe Eleanor.

-         Mi? Nem is! – hebegek.

-         Amúgy te jössz! – nevet fel.

-         Kösz – lépek előre.

Felveszem a golyót és elgurítom. Amint teli találatot ér lepacsizok Louissal. Harryre vigyorgok és eltátogok neki egy „legyőzlek” szócskát mire magabiztosan elvigyorodik és gurít. A számok csak gyűlnek egészen addig, amíg szünetet nem tartunk. Egy pontra vezetünk és ez épp elég ahhoz, hogy diadal ittasan mosolyogjak. Igaz, hogy még nem győztünk, de még bármi megtörténhet. Amint leülünk enni fordul kettőt a gyomrom és inkább kimegyek levegőzni. Megcsap egy kis szellő ami nagyon jól esik. Ajtó csukódást hallok magam mögül. Nem messze tőlem kattan valami. Egy kicsit hátra fordulok és meglátom Zaynt. Hanyagul nekidől a falnak és mintha ott sem lennék bámul előre. Visszafordulok és felsóhajtok. A hasamra csúsztatom a kezem és lehunyom a szemem. Lassan visszamegyek és leülök Harry mellé. magához húz és ad egy homlok puszit. A többiek nosztalgiáznak és jókat nevetgélnek. Az orrát a fülem mögé viszi és simogatni kezdi a bőröm. Elmosolyodom és összekulcsolom az ujjainkat. Perriere téved a pillantásom. Egyre nagyobb a pocakja. Hatalmas vigyor van az arcán és a kicsit simogatja. Elmerengek azon, mi lett volna, ha… Nem, inkább mégsem. Harry meleg lehelete hoz vissza a jelenbe.  

-         Jól vagy? – suttog a fülembe.

-         Most már jól – adok egy hosszított puszit neki.

-         Na jól van! Fejezzük be! Le fogjuk őket alázni! Igazam van Cemy? – pattan fel Louis.

Elválok az ajkaitól és felállok mellé. Gonoszan Harryre vigyorgok és helyeslően bólogatok. Visszaállunk és tovább játszunk. Minden egyes pont szerzésnél összepacsizunk a csapattal. Louis hatalmas csapat játékos. Ezt már az első pillanatban tudtam. Minden egyes gurítást elviccel az elején. Viszont tökéletesen tarol mindent. Végül két pont előnnyel győzünk és hatalmas vigyorral Harry elé állok. Louis is mellém sétál és egyszerre kiabáljuk el magunkat.

-         Legyőztünk Styles! – röhögünk.

Mindenki egyszerre nevet fel és elindulunk haza. Mindenki beül a saját kocsijába és elindulnak. Mindegyiküknek integetek, mint egy ötéves. Harry a hátam mögött rajtam kuncog. Louis és Eleanor megy el utoljára. Ők mind a ketten visszaintenek és amikor elmennek elnevetem magam.

-         Néha úgy érzem ti hárman egy szinten vagytok – karol át Harry.

-         Hééé! – bokszolok bele a mellkasába.

Felnevet és egy hosszú csókot ad. Nekidönt a kocsi oldalának és beletúr a hajamba. Egy kicsit összekócolja és levándorolnak a fenekemre. Erősen belemarkol és egy kicsit megugrok mire hozzám feszül. Teljesen fölém magasodik majd megemel egy kicsit. A kezeimmel lehúzom a sapkát a fejéről és ledobom a földre. Beletúrok a göndör fürtjeibe mire belenyög a számba. Villanást látok meg oldalról. Harry elválik a számtól és oldalra pillant. Fotósok vesznek körül és minden féle pózban lefotóznak. Harry elenged és beültet a kocsiba. Nagy nehezen átfurakodik a firkászok közt és beül mellém. Megszakították a totál meghitt pillanatunkat. Na jó, inkább forrt a levegő köztünk. Imádom, amikor ilyen birtokló. Útközben ismét elkap a vigyorgás és még a győzelem mámora újból elindul bennem. Amikor leparkolunk a lakásunk előtt még mindig vigyorgok. Amint belépünk a lakásba csend fogad. Hát persze! Anne elvitte a kicsit sétálni vagy valami. Harry a konyha felé menet leveszi a pólóját és a kanapéra dobja. A cipőit már útközben elhagyja valahol. Lassan levetkőzök és utána sétálok. Olyan halkan közlekedem, mint egy macska. Legalábbis próbálok úgy csinálni. Harry a telefonját babrálja, amikor egy csókot nyomok a gerincére. Megfeszül a tartása és egyből tudom, hogy nyert ügyem van. Ez a másik legérzékenyebb pontja a testén. A kezeim a derekára vezetem és felnyújtózkodok a füléhez.      

-         Legyőztelek Styles! – állok lábujjhegyre.

Hangosan fújja ki a levegőt mire elvigyorodom. Az ujjaim begyével végigsimítok az övén és elkapja a kezem. Beleharapok a hátába mire felszisszen. Elvigyorodom és tovább furakszom a kezei közül. Végighúzom az ujjam a V vonalán és teljesen hozzá simulok. Pár hónapja így estünk egymásnak költözködés közben. A kezeimre simítja az övéit és összekulcsolja az ujjainkat. Elindul a kanapé felé maga után vonszolva engem is. Felültet a támlára és csókolózni kezdünk.

Időközben Anne is betoppan a kicsivel. Leülünk beszélgetni a konyhába. Rona elkezd Harry haja felé nyúlkálni. Rá mosolygok mire elvigyorodik. Feláll az ölében és elkapja az egyik fürtjét. Picim nem sokáig marad állva. Egyszer csak lehuppan az ölébe, kitépve pár szál hajat Harry tökéletes fürtjeiből.

-         Héj! – kap a hajához.

Kitör belőlem a röhögés. Anne is elneveti magát és Harry világfájdalmas képére nézek. Még jobban elkap a röhögés és majdnem leesek a székről. Anne megfogja a karom és visszahúz. Rona is kacagni kezd mire Harry lebiggyeszti az ajkait. Kis csibém feláll és az arcához nyúl. Harry hírtelen bekapja a kezét mire felsikolt. Elkezd ugrálni és rám pillant. Rá mosolygok és odamegyek hozzá. Felveszem a karomba és elmegyek megfürdetem. Fürdés után Harry megeteti és le is fekteti aludni. Ahogy telnek a napok egyre jobban növekszik a pocakom. Egyik reggel vettem észre zuhanyzás után. Harry már korán reggel stúdiózni ment. Anne átjött hozzám, hogy együtt menjünk be Harryhez. Olyan meglepetés féle lenne. Nemsokára egy éves lesz a kicsi. Így kitaláltuk, hogy megünnepeljük előre. Dögösen akartam kinézni, hogy húzzam az idegeit. Az orvosom szerint egy ideig hanyagoljuk a szexet. Nem tenne jót a babának. Sokáig kutakodok a szekrényben, mire sikerül valamit találnom. Felveszek egy szürke, combközépig érő ruhát, fekete harisnyával, mamusszal. Azért felfázni nem akarok. Mondjuk így az összeállítás nem túl dögös, de megteszi. Beletúrok a hajamba és felveszem a kabátom. Anne megrázza a fejét és elindulunk. Eleanorral a stúdió előtt találkozunk. Amikor szó szerint rárontottunk Eleanorral a fiúkra megijednek. Mindenki leállt az énekléssel és a röhögő párosunkat nézte. Egymásra támaszkodva röhögünk az arcukon. Anne nevetve megrázza a fejét és leül. Megvárjuk, amíg a srácok végig éneklik a számokat és pihenhetnek egy kicsit. Beszélgetünk minden féléről és megünnepeljük közösen a pici szülinapját. Zayn folyamatosan engem bámul és beleharap az ajkába. Ahogy végignézem majdnem felnyögök. Túlteng bennem a szex hormon. Harry, amint meglát kabát nélkül hatalmasat nyel. Zayn egész végig a lábaim bámulja és idiótán vigyorog. Néha rápillant Harryre és a kezeire a combomon. Egyből mérges lesz és ökölbe szorítja a kezeit. Párszor én is végignézek rajta. Próbálom nem őt mustrálni, de hazudnék, ha nem mondanám azt, hogy nem szexi. Mindenki elindul a közös házba csak mi ketten maradunk Zaynnel. Elméletileg beszélni akart velem. Harry nem akarta, hogy kettesben maradjak vele, de végül belement.

-         Úgy öltöztél fel, mint egy rossz kurva – morran rám.

-         Hogy? – nézek rá.

-         Harry el is tűri, hogy így járkálj? – gúnyolódik. 

-         Te lekurváztál az előbb? – kérdezem szájtátva.

-         Megőrülök attól, hogy nem érthetek hozzád az alatt – lép közelebb hozzám.

Megragadja a derekam és felültet az asztalra. A kezeit végigsimítja a combjaimon és belemarkol a csípőmbe. Az ágyékához húz és erősen ott tart.

-         Ezt teszed velem, minden egyes alkalommal. Bármiben vagy. Bármi felizgat, amit felveszel. Csak az jár a fejemben, hogy újra meg akarom tenni. Újra megakarom csalni a feleségem. Újra és újra. Addig, amíg nézhetem, hogy elélvezel miattam – suttogja a fülembe.

-         Zayn! – motyogom zavartan.

-         Le akarom ezt tépni rólad! – fogja meg a pólóm alját.

-         Kérlek ne! – fogom meg a kezét.

-         Miért ne? Engedd át magad nekem! Tudom, hogy akarod – mormolja a fülembe.

-         Nem lehet! A baba… Ártani fog a babának – nézek a szemeibe.

-         Nem az enyém! Kit érdekel! – húzódik el.         

-         De bennem növekszik! Én hordom ki! Az enyém! – csúszok le az asztalról.

-         Komolyan attól félsz, hogy elveszíted az ő gyerekét? Mi a franccal bizonyítsam még, hogy rohadtul akarlak? Hogy vissza akarlak titeket kapni? Hogy csak te érdekelsz? Mit kell még csinálnom? Mit, hm? – kiabál rám.

Megszeppenve bámulok rá. Most meg hírtelen kellünk neki? Még nekem van zavaros észjárásom. Amint lenyugszunk egymásnak esünk. Felhúzza a pólóm és letépi rólam a harisnyám. Átadom magam az árnak, had vigyen a bűnbe és még tovább. Kitudja mióta elégítjük ki

egymást, hol durván, hol gyengéden. Amikor elszakadunk egymástól felöltözünk és elindulunk kifelé. Előtte még elrendezzük az asztalt normális állapotába. Mielőtt kilépünk az ajtón mély csókot kezdeményezünk. Most csaltam meg Harryt másodszorra. Hazáig ezen gondolkozok. Kétszeres megcsalást már nem fogok tudni kimagyarázni. Amint beérek a lakásba leveszem a kabátom.

-         Remélem jót dugtatok – szólal meg Harry.

-         Öhm, mi? – nézek felé.

-         Kócos haj, piros arc, verejtékező homlok. Hányszor mentél el alatta? – kapja el a karom.

A szemei dühtől villognak. A lehelete bűzlik az alkoholtól. Elfordítom a fejem, nehogy rosszul legyek. Honnan tudta meg?    

-         Részeg vagy? – kérdezem rá nézve.

-         Még nem eléggé ahhoz, hogy ne tudjam ezt kiverni a fejemből – dugja elém a telefonját.

A képen mi vagyunk Zaynnel a stúdióban enyhén hiányos öltözetben. Zayn kezei a combom markolják és tisztán látszik, hogy éppen mi… Hogy megcsaljuk aktuális párunkat. Harry egyre szorosabban markolja karom, mire felszisszenek. Meg fog látszani a bőrömön az ujja nyoma.

-         Mióta? Mióta csináljátok ezt? Hányszor húzott meg, hm? – tol a falhoz.

-         Ez fáj! Engedj el! – szólok rá.

-         Gyűrűt húztam az ujjadra! A nevemre vettem az ő gyerekét! Mégis ő alatta élvez el az állítólagos menyasszonyom? – ordít rám.

-         Hagyd abba kérlek! – rezzenek össze. 

-         Mit hagyjak abba? Ezt az egész szart kell abbahagynunk! Nem kellett volna beléd szeretnem! Te mindenkit tönkre teszel! Olyan vagy, mint egy fúria! – lök a falhoz erősen.

-         Harry, a baba – mondom megrémülve.

-         Nem érdekel! Megcsaltál bassza meg! Meddig csinálta volna még? Az esküvőnkig? Meddig akartál még hülyének nézni? – üt a falba.

Összehúzom magam és a hasamra simítom a kezem. Pontosan a fejem mellé ütött. Kiengedi az öklét és lesimítja a kezét a falon. Ellép előlem és leül a nappaliban. Lecsúszok a fal mentén és halkan elsírom magam. Tényleg tönkreteszem az életem. Már órák óta ülök a földön és nézek ki

a fejemből. Harry a nappaliban ül és iszik. A kezem a hasamra csúszik és simogatni kezdem a picit. Bemegyek a fürdőbe és megmosom az arcom. A kezeim szakadatlanul remegnek. A csengőre kapom fel a fejem. Kimegyek és megnézem ki jött. Taylor magához öleli Harryt és ördögien elmosolyodik. Ő csinálta a képet. Ő küldte el Harrynek és valószínűleg Perrienek is. Harry, mintha ott sem lennék kezdi el vetkőztetni őt. Felülteti a kanapé háttámlájára és szétszakítja a pólóját.

-         Te is megcsaltál engem… Pont vele – suttogom megtörve a nyögéseiket.

Felhúzom a kabátom, kezembe veszem a táskám és elindulok. Halkan becsukom mögöttük az ajtót és lassan lesétálok a lépcsőházban. Beülök a kocsimba és hazahajtok. Anne a kicsivel anyáéknál van. Zayn és Perrie veszekedését a házunk elejéről hallani. Belépek a lakásba és leveszem a kabátom. Anya kisétál elém és magához ölelne, ha hagynám. Ellököm a kezeit és felmegyek a szobámba. Magamra zárom az ajtót és leülök az ágyra. Eldőlök majd órákig a plafont bámulom. Aztán fogom magam és elindulok. Nem tudom hová csak megyek. Útközben elerednek a könnyeim és tudom, hogy ezt most én csesztem el. Előre bámulva, üres fejjel lépkedek a kihalt utcán. Hatalmas pelyhekben hullik rám a hó. Nem érdekel, hogy fázok. Lassan a szakadó hóesésben az orromig sem látok. A mamuszom tocsog a víztől és teljesen eláztam már. Visszamászok a kocsihoz és megkeresem Taylort.

-         Mit akarsz? – kérdezi bunkón.

-         Hányszor csalt meg veled? – kérdezem kíváncsian.

-         Sokszor! Nem értetted miért volt fura ugye? – nevet fel.

-         Nem… Nem tűnt furának – indulok a kocsim felé.  

-         Hiába szakítottunk még mindig akar engem – nevet fel újra gúnyosan.

Bevágódok a kocsimba és a lakásomra megyek. Még ő volt dühös, amikor ő is megcsalt engem pont ezzel. Ezzel a „száz pasim volt, mégis kidob az összes” Swifttel. Harry a konyhában ül félmeztelenül és egy bögrét tart a kezében. Végignéz rajtam hidegen majd beleiszik a bögréjébe. Levetkőzöm és lezuhanyzom. Felveszek egy bugyit, meg egy vastag, hosszú ujjú pólót és kimegyek hozzá. Elmegyek mellette mire elhúzódik és felkel. Kimegy a nappaliba és bekapcsolja a tévét. Leülök a helyére és inni kezdem a teám. A szívás nyomokat bámulom a nyakán az ajtófélfának támaszkodva. Összefonom a karom a testem körül és könnyek gyűlnek a szemembe. A háta tele van karmolásokkal és tiszta kócos a haja. Durván letörlöm a kibuggyanó könnycseppjeim. Lehúzom a gyűrűt az ujjamról és elé sétálok. Most, hogy mindent tudok, mindent tud már nincs miért együtt lennünk. Én csaltam meg, de nekem jobban fáj a tudat, hogy ő ezt már előbb megtette. Szemrebbenés nélkül játszotta tovább a boldog álcát velem. Én legalább bűntudatot is éreztem. Igaz, hogy egy kicsit, de legalább volt.   

-         Már nem akarok hozzád menni – teszem le a gyűrűt az asztalra.

Nem mond semmit sem. Ellépek előle és bemegyek a fürdőbe. Becsapom az ajtót és lecsúszok a mentén. Csak nézek előre és letörlöm a kósza könnycseppjeim. Összeszedem magam és lefekszem mellé az ágyban. Magamra húzom a takarót és egész éjjel nem alszok. Csak jár az agyam mindenfélén. Valamikor reggel alszom el nagy nehezen. Amikor felébredek üres a lakás. Harry cuccai még itt vannak. Nekem kéne elmennem. Ez nem az én lakásom. Nem én tartozok ide. Anne áthozza a kicsit délután. Semmit sem mond pedig látom, hogy lenne mit. Leülök a picivel és játszani kezdünk. Harry este esik haza elég rossz kedvel. Lefektetem a kicsit és leülök vissza. Ő is leül mellém és mint az idegenek ülünk egymás mellett. Néha érzem, hogy bámul engem. Csak bámulom a tévé képernyőjét, de egyáltalán nem érdekel mi megy benne.

-         Mindent tudsz? – kérdezi megtörve a csendet.

-         Miért? Kéne még tudnom valamit? – kérdezem bunkón.

-         Mit mondott? – érdeklődik.

-         Épp eleget! Engem büntetsz, amikor én kétszer csaltalak meg, de te… Kitudja hányszor és mikor – állok fel.

-         Én legalább nem az exem ágyába vágyakozom állandóan! Másokat megtudsz azzal etetni, hogy nem akarod Zaynt! Pedig minden körülötte forog. Ezért estem neked! – áll fel ő is.

-         Majdnem megütöttél Harry! A falhoz vágtál erősen miközben te a gyerekedet várom! Mert részegen rohadtul  nem tudsz gondolkozni! – vágom a képébe.

Nem mond semmit sem. Elkapja a derekam és megcsókol. Vadul és vágyakozóan. Próbálom eltolni magamtól, de nem enged. Végül visszacsókolok és ellököm magamtól. Lekeverek neki egy pofont és veszekedni kezdünk. Az egész ház tőlünk zeng. Végül én leszek az aki ismét lelép. Elhajtok hozzánk és kiülök az erkélyemre. Rágyújtok hosszú idő óta először. A füst nyugtatóan járja át a tüdőmet. Hallom, hogy húzódik az ajtóm és kisétál mellém Zayn. Leguggol és kiveszi a kezemből a cigit. Megrázza a fejét és felhúz a földről.

-         Jobban kéne vigyáznod magadra – mormolja.

-         Ő is megcsalt engem. Végül is igaza volt. Lehet, hogy vágyakozom ágyadba még mindig, de nem tehetek róla. Talán abba kéne ezt az egészet hagynom veletek! A családomnak nem nevezhető valamivel. El kéne innen mennem jó messzire – ülök le az ágyamra.

-         Meg se forduljon a fejedben! – áll elém.

-         Miért? Hiányoznék? Hiányoznék a kedves kis feleséged mellett? – gúnyolódok.

-         Tudod, hogy… Mindegy! – fordul el.

-         Nem! Nem mindegy! vissza akarsz kapni nem? Állandóan ezt hajtogatod nekem. Állandóan visszamész Perriehez és… Szeretsz te még minket Zayn Malik? – kérdezem mérgesen.

-         Tudod, hogy igen! – kapja rám a tekintetét.

Bólintok majd óvatosan megcsókolom. A derekam köré fonja a karjait és visszacsókol. Az ujjai az oldalam markolják gyengéden. Beletúrok a hajába mire erősebben megcsókol és felsóhajt. Amint elszakad az ajkaimtól befelé húz. Lassan lehúzza rólam a vizes ruháim és ledobja valahová a szobába. Fehérneműben állok előtte. Elkezdem vetkőzetni és szép lassan

elhátrálunk a fürdőig. Beállunk a zuhany alá és mélyen csókolózni kezdünk. Mielőtt összefonódnánk, erő szúrást érzek meg a méhemben és vérezni kezdek. Zayn azonnal felöltöztet valami tiszta cuccba és azonnal a kórház felé indulunk. Mielőtt beérnénk a vérveszteségtől elájulok. Hangfoszlányokra ébredek fel.

-         Uram a gyerek… A kismama elvetélt – szólal meg valaki a távolból.

-         Harry ne… - sikolt fel valaki.  

ÚJ BLOG!

Hello Everyone! 

Nos új töribe kezdek bele, de ne aggódjatok ez a blog is megy tovább.

Nos még a külseje ideiglenes és még írom a prológust, ami talán holnap felkerül.

Pénteken ha minden jól megy első rész :) 

Remélem tetszeni fog. 

Itt rész fogalmam sincs mikor lesz. 

Negyede már kész, de tovább nem tudok jutni egyszerűen nem megy. 

Sorry :(((

Bell Boo voltam :))

http://bellboo-heterochromia.blogspot.hu/

itt a blog fejléce is :) 

Ez az életem 16.rész

Sziasztok! 

Hatalmas nagy mosollyal érkezem. Kiny elkészült Zayn

szemszögével ami PERFECT  <33333 lett. Egyszerűen VÁÓ.

Totál el vagyok ájulva. Köszönöm és imádlak! :) 

Most, ha ezt olvasod, hogy lehetsz velem ilyen gonosz? Hm?

Köszönöm a pipákat és az egy komit a fejinél, igyekszem 

összehozni a részt holnapig. Fele már készen is van. 

Nos nem sokat rizsázom. 

Élvezzétek és ne öljétek meg a

bétám és társíróm :P :D 

Puszi Bell Boo and Kiny ^^

"Szavak. Mondatok. Képek. Emberek.

Fájdalom. Hazugság, Megcsalás. Barátok. Örökké. Soha. Szeretlek. Utállak…. Apa."  (Zayn)

Milyen rövid, egyszerű szavak, melyeknek jelentése mást sem hagy maga után, mint űrt. Egyedül vagyok, annak ellenére, hogy sok ember vesz körül. Egyedül érzem magam és ebből a helyzetből feleségem nem jelent kiutat. Utálom? Szeretem? Nem… teljesen közönyös a számomra. Mintha egy darab, szépen megmunkált babát néznék, minden érzelem nélkül. Tényleg ilyen hideg lenne? Üres, mint egy Barbie amit levehetsz a játékpolcról, majd hazaérve a sajátodra teheted fel, mint porfogó?

Vagy az én életem és gondolataim olyan üresek, hogy nem tudok bele érzelmeket látni? Lehet, hogy szeret? Hisz tudja, hogy felesleges. Nem szeretem. Nem kell. Csak a gyerekem, amit a szíve alatt hord.

Miért lett terhes? Miért nem védekezett? Hisz tudta, hogy nem akarok másik gyereket. Másikat? Hisz egyelőre az egyik meg sem született, a másik pedig Harry "Kicseszettül Tökéletes Vagyok A Te Barátnődnek" Stylest tekinti az apjának.

Fájdalom. Ezt a szót talán akkor értettem meg a legjobban. Az én, kicsi, aranyos lányom mást hívott az apjának. Zokogtam. Ő hallotta és semmit nem tett. Nem vigasztalt, hanem még jobban ellökött. Hibáztatnom kéne? Aligha. Hisz én is eldobtam. Hátat fordítottam mikor a legnagyobb szüksége lett volna rám, és elnéztem mellette mikor felém nyújtotta a békejobbot. Elszúrtam. Hozzákötöttem magam egy karóhoz, melytől nem tudok szabadulni, de ebben a reménytelen helyzetben mégis ez az egyetlen biztos pont az életemben. A házasságom.

Hiányzik Cemy. Már nem fáj, hogy nincs velem, hisz mellettem nem lehetne jó élete. Egy roncs vagyok, akivé ő és a lányom tett. Miért nem emlékeztette rám? Az én pici, aranyos csöppségem, aki lehet, hogy már nem is emlékszik az arcomra. Styles lett a neve. Nem Malik! Miért nem Maliknak hívják? Hisz az én lányom. Az enyém. Vagy csak volt?

Az arca, a szeme, a haja. Hogy nem hihettem neki? Hisz tényleg az enyém. Ellöktem magamtól. Nem akarom beismerni, mert akkor még jobban fáj. Nem akarom elhinni, hogy én eldobtam a lányomat. Annyi ártatlan gyereket mentettem meg, erre jön valaki, aki csak az enyém és én….elhagytam.

Hazugság. Talán az is hazugságnak számít, ha magamat áltatom? Vagy ez csak egy egyszerű illúzió, hogy ne fájjon ennyire. A fájdalom szüli a hazugságot, vagy a hazugság után jön a fájdalom? És ha a kettő nem fonódik össze, akkor most miért sírok? Azért, amit elvesztettem, azért ami soha nem volt az enyém, vagy azért amit megkaptam, de nem akartam. Égek a fájdalomtól, mert hazudtam és hazudtam, mert nem bírtam elviselni a fájdalmat. Egy olyan körforgás, mely kicsit sem hasonlít a káosz pereme elmélethez. Hisz ott semmi nem ismétlődik, nem igaz? Mégis Cemy az én pillangóm, kinek szárnycsapásai engem sújtanak a tornádójukkal.

Megcsalás. Mi számít megcsalásnak? Ha azt csalod meg, akit nem szeretsz azzal, akit imádsz az nem megcsalás ugye? Vagy megint csak saját magamnak hazudok? És ebből következik a bűntudat, az elveszettség, a paranoia és a FÁJDALOM. De érdekes. Emiatt nem érzek fájdalmat. Csak egy tátongó ürességet, ha a szőke fürtökkel keresztezett arcra gondolok.

Nem szeretem. Ebben semmi új sincs. De akkor miért vettem el? Mert mást szerettem. Logikátlan nemde? Hisz azt vesszük el, akit szeretünk, és azt hagyjuk el, aki hidegen hagy. Persze…… csináld ezt végig világsztárként is. Ezzel takarózom, hisz nincs más, amivel az agyam be tudja fogadni legnagyobb hibáimat ebben a kibaszott életben. Hogy tudnám megérteni magam másokkal, ha azt sem tudom elérni, hogy saját magamnak megbocsássak? És, hogy lehet, megbocsátani magadnak. Ha hazudsz. És emiatt rohadt nagy fájdalmat érzel, mégis kisebbet, mint előtte.

Barátok. Nekem is voltak. De ellöktem őket. Mert röghöz kötöttek? Mert nem támogattak? Nem. Nem. Mert hülye vagyok, aki az utolsó személyt is el akarja távolítani az életéből aki szereti? Igen. Ekkora egy utolsó tuskót, mint én keresve is nehéz találni. Elhagyom őket. Eleget szenvedtek. Vagy éppen ezzel taszítom őket a mélybe? Hogy ennyire hülye és önző vagyok?

Hisz az vagyok. Nem bírom ki, hogy lássam Harry-t. Nem azért, mert utálom, hanem azért mert tudom, hogy jogosan vette el tőlem, azt ami nem volt az enyém. Mégis féltékenységgel nézem, ahogy átölelheti a nőt, felveheti a kislányomat és… nem ez nekem éppen elég indok, hogy irigyeljem és, hogy mélyen, a szívem legmélyén még gyűlöljem is. Nem őt, magamat.

Örökké. Ilyen szó nincs. Vagyis ha van, akkor sem jelent semmit. Ez egy olyan metafora, melyet a tudatlan, rózsaszíntől csöpögő világban élő embereknek állítottak fel, hogy nehogy megsérüljön a burok, amiben élnek. Nincs olyan, hogy örökké szeretlek, vagy örökké emlékezni fogok rád. Hisz mindenki egyszer elfelejtődik. A sírra egyszer csak nem vesznek több virágot, az ember egyszer csak egyedül marad. De ha nincs olyan, hogy örökké akkor ez a fájdalom is megszűnik egyszer? És mikor?

Soha. Mit soha? Nem szeretek beléd? Nem hagylak el? Mindenki elhagy. Aki nem ismeri azt a szót, hogy soha az hazudik. Mindenki feladott már valamit. Azért nincs olyan, hogy örökké. A soha és az örökké a két kiegészítő szó és teljesen ellentétjei egymásnak. Míg valaki az egyikben, más a másikban hisz, de mind tévednek. Nincs olyan, hogy SOHA, és olyan sincs, hogy örökké. Nőjetek fel emberek! Szakítsátok ki magatokat a világotokból és érezzétek a dolgok realitását. Mindenki követett el hibákat, mindenki hazudott az életében, mindenki tört össze néhány szívet és mindenkinek törték már össze a szívét.

Fáj ugye? Miért fáj? Mert hazudtál, vagy mert megcsaltad? Ott voltak a barátaid? Volt kire támaszkodnod? Ugye, hogy nincs olyan hogy soha? És örökké? Látod, látod…ez a Valóság.

Szeretlek. Utálom ezt a szót. Rombolás, pusztítás, holtak, élők melyek hátramaradnak akármikor kimondja valaki ezt a szót. Nem lehet teljes átéléssel mondani, hisz világok épülhetnek fel, dőlhetnek össze, emberek születhetnek vagy halhatnak meg, hazugságok felejtődnek el, vagy idéződhetnek fel, a fájdalom elmúlhat tőle, vagy fellobbanhat. Mindent egy kis szó okoz, egy szó melytől az emberek félnek és nem hiába. Mindent ez irányít, ez a mozgató rugó. Nem akarok szeretni. Akkor miért van a hangja a fejemben, a tekintete a lelkemben, az illata az orromban?

Gyűlöllek. Szinoníma a szeretlekre? Hisz azt mondják, hogy a gyűlöletet és a szerelmet egy hajszál választja el egymástól. Igaz lehet? Vagy egy újabb hazugság az önámító idiótáknak? Nekem?

Hisz reménykedem. Ezt kell tennem, mert ez hazugság és hazugság nélkül nem érzek fájdalmat. De ha nem érzek fájdalmat, akkor igazából nem is élek. Nem úgy, mint a nyálas szappanoperák főhősei, hogy kialudt a fény a szemükben, vagy összetörték a szívét. Én a sajátomat szaggattam apró, megszámlálhatatlan darabra, miközben a szemem ugyanolyan üres, mint mindig is volt. Nem égett benne semmi így nem is volt minek elvesznie, kialudnia.

Apa. Mit jelent apának lenni? Csak a spermát adod a születendő gyermekedhez és ezzel át is hárítod a dolgot az anyára? Nem. Az csak a kezdet. Jó szülőnek lenni felelősség, öröm és boldogság. Jó szülőnek lenni azt jelenti, hogy mindig a gyereked mellett állsz és gondját viseled, nem csak a pénzt kapja tőled. Jó szülőnek lenni azt jelenti, hogy nem vagy más, mint amilyen igazából, mert mellette önmagad lehetsz. Jó Apának lenni azt jelenti, hogy a fiúdat edzed a baseball meccsekre, hogy legózol vele, hogy a lányodat tejben-vajban fürösztöd, hogy megvéded őt az udvarlóktól.

Ilyen egy jó apa? És akkor mi vagyok én? Túl fájdalmas beismerni mégis megteszem.

Lehet, hogy jobb annak a gyereknek nélkülem. Lehet, hogy…..

De nekem a kislányom és Cemy kell!

Nem akarok hazugságban élni, hisz a hazugság fájdalmat szül, a fájdalom elveszi az eszem és megcsalom, a megcsalás miatt zaklatott leszek és ellököm a barátaim, amitől felhergelem magam és örökké fájni fog, mely soha nem szűnik meg. Szeretni akarok, mert átléptem a gyűlölt határát. És be akarom fejezni ezt az egészet, mert APA akarok lenni.

Eldobom a csikket, majd rátaposok és megigazítva a bőrdzsekimet visszamegyek a kórház épületébe. Egy rendelő előtt megvárom a dokit aki ki is lép hozzám, viszont szemei furcsán méregetnek.

- Uram, a gyerek…. A kismama elvetélt.

Ez az életem 15. rész

Sziasztok! 

Nos itt is a következő ilyen későn.

A kövi lehet késni fog ugyanis a héten sok melónk volt a cukiban és nem igazán volt

időm írni.

Elég sok képet kaptok bele, mivel ez különleges rész :))

Délután dög meleg volt és nem akartam tönkre tenni a gépem.

Nagyon sokat nem mesélek, elég annyi, hogy hulla fáradt vagyok.

Nos remélem tetszeni fog :) 

Zenéket tessék meghallgatni.

Puszi Bell Boo

Good Night Everyone! :) (*o*)

A megcsalás, az megcsalás!

„Akkor is szeretted amikor megcsaltad?” Cemy.

„Újból és újból érezni akartam őt. Hogy csak az enyém. Hogy többször is elmélyülhetek benne.” Zayn. 

Reggel Harry már kint ül a nappaliban. Bemegyek a konyhába és leülök. Kávézás közben az arcom a kezembe temetem és halkan zokogni kezdek. Nem így képzeltem el az életem. Letörlöm a könnyeim és bemegyek a kis cipőért. Vissza leülök és magam előtt forgatom. Aztán összeszorítom a kezemben. Harry hátulról átölel és ellazítja az ujjaim. Egy csókot nyom a hajamra és beszélni kezd.

-         Sajnálom a tegnap estét. Hatalmas barom vagyok! – kér bocsánatot.

-         Szeretlek Harry – suttogom magam elé.

-         Tudom és én is szeretlek! Szeretlek titeket! – simítja a hasamra a kezét.

-         Zayn azt mondta, hogy le fogsz lépni, mert túl sok lesz neked két gyerek – dőlök előre.

-         Nem hagylak el! Ne hallgass rá! – szorít magához.

Délután kimegyünk egyet sétálni. Rona azonnal bevetődik a hóba átáztatva mindenét. Megérek utána mászkálni. Harry csak röhög rajtam. Megállok és rá mutatok. Egy kis mutogatós után Harry is bemászik mellénk. Mi is csurom vizesek leszünk és észhez térek. A baba! Ki kell másznom, de gyorsan. Miután Rona kiélte magát a hóban velünk együtt hazamentünk. Vettünk egy közös fürdőt majd beültünk a nappaliba. Csibém a mászkálástól hamar kifáradt és elaludt. Egy bögre forró csokival összebújva ülünk a kanapén. Lassú számokat tettem be a hifibe és közepesre állítottam a hangerőt. Harry a hasamat simogatja miközben a nyakamba szuszog. Majdnem elalszom, amikor megszólal a telefonja a csípőmnél és erőteljesen rezegni kezd. Felmorranok és felkelek.

-         Ne menj el! – szuszogja csukott szemekkel.

-         Készítek vacsit. Éhes vagy? – indulok el.

-         Ne csinálj semmit se. Rád vagyok éhes - néz rám.

-         Harry! – rázom meg a fejem.

Kinyújtja felém a kezét és a tenyerébe csúsztatom a kezem. Visszahúz a lábai közé és átkarolja a derekam. Belecsókol a nyakamba és kinyomja a zenét. Két perc múlva az édes szuszogását hallgatom. Egész éjjel a kanapén alszunk. Reggel fájós háttal kelek fel a földön. Hogy a fenébe kerültem le? Tisztán emlékszem, hogy Harry mellkasán aludtam. Lassan feltápászkodom és ő is éppen akkor ül fel. Felhúz a földről és szorosan megölel. Éppen a reggelinket fogyasztjuk el a lányunk társaságában, amikor csengetnek. Felállok és kinyitom. Lesokkolódom, amikor meglátom előttem azt a személyt, akit reméltem, hogy egy darabig nem fogok látni. James áll teljes életnagyságban előttem. Hatalmas vigyorral néz rám. Ismerem már ezt a vigyorgást. Csinált valamit, érzem.

-         Szia édes – vigyorog rám.

-         Ne hívj így! Mit akarsz? Egyáltalán honnan tudod, hol lakok? – kérdezem bunkón.

-         Mindent tudok rólad édes! Mindent! Ő is tud mindent! – lép közelebb.

-         Ezt nem értem! – rázom meg a fejem.

-         A kis barátod mindent tud – nevet fel ördögien.

-         Milyen kis... – némulok meg.

-         A kis Zayn mindent tud rólunk édes! Mindent elmeséltem neki! Azt is tudja, hogyan szereztelek meg! – suttogja a fülembe.

-         Hazudsz! – lököm el.

-         Én? Soha! – rázza meg a fejét – Viszlát édes! Még látjuk egymást!

Becsapom előtte az ajtót és öltözködni kezdek. Harry értetlenül bámul rám a lányommal a kezében. Szólni akar, de egyszerűen leintem. Majd elmagyarázom neki, ha megtudom, hogy igaz volt e amit James mondott. Roham tempóban megyek anyáékhoz. Mi a fenét keresett ott az a barom? Gyorsan leparkolok és bemegyek. Zayn a konyhában ül és eléggé ideges. Nem mondhatott el neki mindent! Nem létezik, hogy elárulta a titkaim! Mit gondolhat most rólam? Egyáltalán mi mindent mondott el neki? Leteszem a táskám a pultra és nézek rá. Zayn végig néz rajtam majd mondani kezdi a gondolatait.

-         Nem értem, hogy feküdhettem le veled! – rázza meg a fejét.

-         James itt volt – jelentem ki.

-         Itt! – bólint kimérten.

-         Mit mondott? – kérdezem nagyot nyelve.

-         Mindent! – mondja röviden.

A szemeibe nézek és látom benne a csúnya igazságot. A csúnya múltamat. Azt a múltamat, amit nem tudok letagadni senki előtt sem. Remélem, hogy nem kerül ez nyilvánosságra. Látom bennük a megvetést és az undort. Remegő kézzel húzom ki a széket és leülök. Zayn előre dől és rohadt dühösen beszélni kezd.

-      Mégis miféle nő vagy te? Eladtad magad egy ilyennek? Egy drogosnak? Függővé tett és még ki is akartad nyíratni magad? Eszednél vagy te egyáltalán? Hogy voltál képes rá… Hogy voltál képes eladatni saját magad? – támad nekem.

-      Én… Szerettem őt Zayn – mondom halkan.

-      Szeretted? Annyira szeretted, hogy eladtad magad? – csattan fel mérgesen.

-       Akkoriban én nem voltam beszámítható – motyogom az orrom alatt.

-       Persze! Azt mivel magyarázod, hogy hagytad magad megütni? Az is a beszámíthatóságodra fogod? – áll fel.

Hátralöki a széket és kezdek megijedni tőle. Rátámaszkodik a pultra és kifújja a levegőt. Mit gondolhat rólam, hogy tudja a teljes igazságot? Vajon gyűlöl érte?

-         Kérlek ne mond el senkinek se! – suttogom magam elé.

-         A média miatt aggódsz? Vagy Harry miatt? – kérdezi gúnyosan.

-         Én… Miért érdekel? Megtette velem és kész! Nem tudnád lezárni magadban? Elég volt nekem a tudat minden nap! Elég volt átélnem! Ne akard még te is a fejemhez vágni! Hagyjuk már az a kurva múltat! – kiabálok rá.

-         Hogyan hagyhatnám? Egy olyan nővel voltam egy házban aki majdnem megölte az állítólagos szerelmét. Olyan nővel voltam aki éveken keresztül súlyos függő volt. Olyan, aki hagyta magát megütni és az a beteg barom még élvezte is! – csap az asztalra teljes erejéből.

-         Hagy abba! Kérlek! – hajtom le a fejem a pultra.

-         Miért, hm? Miért hagytad magad neki? – kérdezi meggyötört hangon.

-         Mert nem volt senki aki segítsen! Én… Én rettegésben éltem minden nap Zayn. Én beleőrültem a szerelmébe. Én nem voltam normális. Én féltem tőle és megakartam halni. Ezért hagytam magam neki. Ezért lettem szívtelen – állok fel.

Felkapom a táskám és kifelé veszem az irányt. Csak, hogy elkapja a csuklóm megfordít. Szorosan fog és felhúz a szobájába. Azóta nem jártam ebben a szobában, hogy elköltöztem innen és az már nagyon régen volt. Nekitolt az ajtónak és hosszas csókolózásba kezdtünk.

Eldobja a kezemből a táskám és a falhoz szorítja mindkét kezem. Elkap a forróság és újra éled köztünk a kémia. Zayn elengedi a karjaim és a derekamra fonódnak a karjai. Bezárja kulcsra az ajtót és felemeli a lábaim. Egyszerűen úgy faljuk a másikat, mintha soha nem tehetnénk meg. Külön utakon járunk mégis kegyetlenül sóvárgunk a másikra. Sóvárgunk minden egyes kis érintésre, minden szemkontaktusra, minden lopott pillanatra. Amikor csak messziről nézheted a másikat és közben végig tudod, hogy mélyen belül a tiéd mindenestül. Közben mégsem érintheted meg és ez mocskosul fullasztó. A kezei lecsúsznak a fenekemre és belemarkol gyengéden. A nyelve már az én nyelvem és szám térképezi fel. Egyszerűen csak állunk ott öt perce és csókolózunk. Aztán elindulunk az ágy felé. Zayn óvatosan ledönt rá és fölém mászik. Miközben a nyakam csókolgatja beletúrok a hajába. Kegyetlen velem az élet. Végigsimítok a puha fekete tincseken és felnyögök. Mióta vágytam már ezekre a fekete tincsekre, az ajkakon a nyakamon és erre a helyzetre. Pillanatokon belül lekerül rólam a ruha és róla is. A szoba hirtelen felmelegszik,

mintha már amúgy sem lenne elég meleg. Zayn amint meglátja rajtam a csipkés fehérneműim elmosolyodik. Lehúzza rólam és minden előjáték nélkül belém hatol. Mind a ketten egymás fülébe nyögünk az érzéstől. Zayn lassan mozogni kezd és a nyakam kényezteti továbbra is.

A hátába mélyesztem néha a körmeim, amit egy morgással jutalmaz. Egész végig egymás szemébe nézve jutunk el a csúcsra. Zayn mielőtt elmenne bennem megcsókol. Hosszúra nyújtjuk a csókot és pár erősebb mozgást csinál bennem. Miután kihúzódik belőlem és az extázis is leszáll az agyamról kipihegem magam. Lassan elalszom a karjai közt. Szorosan húz magához és belecsókol a nyakamba mielőtt betakarna minket. Mielőtt hazamennék újból egymásnak esünk most már a konyhában. Furcsán csendes a lakás.

-         Zayn… hol… van… mindenki? – nyökögöm.

-         Fogalmam sincs, de ne érdekeljen – morogja a fülembe.

Épp, hogy eljutunk a zuhanyig amikor hangokat hallok meg lentről. Perrie és anya hangja élesen hasít bele a csendbe. Zayn kihúzódik belőlem és bezárja az ajtót. Hogy a fenében fogok kijutni innen? Na és a ruháim? Perrie útja egyből a hálóba vezet. Biztos vagyok benne, hogy ott keresi Zaynt. A zuhany alatt kényeztetjük egymást kiélvezve minden percet, amíg Perrie rángatni kezdi az ajtót. Zayn felmordul és szorosan magához fog.

-         Zuhanyzom – morogja hangosan.

A bőrét a fogam közé fogom és meghúzom, amikor felszisszen és egy hatalmasat lök rajtam. Perrie csak nem hagyja abba az ajtó rángatását. Idegtépő hallgatni a hisztériáját. Zayn egyre erősebbeket tol rajtam és a falba üt párszor.

-         Zayn ez fáj – nyögök fel.

-         Sajnálom – csókol a nyakamba.

-         Egy élet növekszik bennem. Kérlek légy finom – hajtom a fejem a vállára.

Felsóhajt és kihúzódik belőlem. Kilép a zuhany alól és maga köré teker egy törölközőt. Kilépek utána én is. A mosdó kagylóra támaszkodva, lehajtott fejjel találok rá. Épp, hogy mellé lépek dühösen beszélni kezd.

-         Harry így, Harry úgy… Elegem van Harryből! Ha nem Pezz, akkor Harry. Mi értelme van ennek he? Mi értelme van nekünk együtt, hm? – tol a falnak.

-         Zayn… - csuklik el hangom.

-         Szerintem semmi! De nem tudok nem rád gondolni. Az ajkaidra és a testedre. A szemeidre, a hangodra, az alakodra… Annyira rohadtul akarlak – suttogja mérgesen a nyakamat csókolgatva.

Tudom, hogy a bűn édes, de ennyire? Kiélvezem minden percét amíg vele vagyok, hiszen nem maradhat így az egész. Egyszer ki fog derülni és félek a következményeitől. Zayn a csípőnél fogva közel húz magához. A törölköző, amit a derekára kötött már feszül rajta. Beletúrok a vizes tincseibe és rámarkolok, amikor erősen megszívja a nyakam.

-         Minden együtt perc után gyűlölni fogom magam. Gyűlölni fogom azokat a perceket, amikor vissza fogok gondolni erre. Még mindig a fejemben jársz, de nem tudom megállni. Kibaszottul kívánlak – morogja a bőrömbe.

Felnyögök a dühös szavaira. Jelen helyzetben izgató a hangneme és az utálat, ami a hangjából érződik. Mégis megbújik köztük a vágy és a mérhetetlen akarat. A másik kezem a derekára csúszik közel húzva magamhoz.

-         Zayn mi tart már ennyi ideig? Megígérted, hogy elkísérsz az ultrahangra – kántálja Perrie.

-         Baszki! – nyög fel.

Egy gyors csók után elhúzódik tőlem és kiszól Perrienek. Az ajtó mögé lépkedek és igyekszem csendben maradni. Perrie beront a fürdőbe Zayn elé áll és hírtelen lesmárolja. A tükörből látom, ahogy Zayn visszacsókol neki szenvedélyesen.

-         Ma lettünk két hónaposak – válik el az ajkaitól.

-         Nagyszerű. Mindjárt megyek – morogja az orra alatt.

Perrie kimegy és becsukja az ajtót. Zayn azonnal kulcsra zárja és mérgében bele vág egyet a falba teljesen elfeledkezve arról, hogy mögötte állok.

-         Nem jó móka! – szólalok meg.

-         Tudom – fordul meg.

-         Nos izé… Nekem khm, dolgom van – dadogok.

-         Nekem is – lép közelebb hozzám és újból magához ránt.

-         Ne Zayn! Így is túlléptünk egy határt – mondom egy nyögés kíséretében.

Újból neki esik a nyakamnak és a kezeivel a fenekem markolássza. Ahogy összeér a csípőnk lehunyom a szemem. Veszettül kívánom őt és ő is engem. Egy ideig masszírozza a fenekem majd elhúzódik és látom rajta, hogy harcol magával. Erős késztetést látok rajta, hogy kimenjen innen. Mielőtt kilépne az ajtón még visszafordul. Alig állok tőle pár méterre és képes visszahajolni. Megragadja a csuklóm és gondosan körül nézve a szobámba húz. Amint beérünk a falnak nyom és hosszasan megcsókol. Az ujjaim azonnal a hajába tapadnak és szorosan belé kapaszkodnak. Egy kicsit felemel a földről, hogy egy szintben legyünk. Perrie újból kántálni kezd és elenged. Kilép a szobámból és másodpercek alatt visszatér a ruháimmal együtt. Gyorsan felöltözöm és megállapítom, hogy totálisan Zayn illatom van. Amint leérek a nappaliba Zaynék akkor távoznak. Felveszem a kabátom és hazafelé indulok. Amint beérek a lakásba síri csend fogad. A hűtőn csak egy cetlit találok. Harry és a kicsi Annehez mentek. Nekidőlök a hűtőnek és lecsúszok a földre. Eszetlenül

vigyorogni kezdek magam elé. Tisztára úgy viselkedek, mint egy szerelmes tini. Na álljunk csak meg! Nem létezik! Megint beleszerettem volna Zaynbe? Ugyan már! Én Harryt szeretem. ’ Akkor is szeretted amikor megcsaltad?’ Szólal meg a kisördög a fejemben. Lassacskán lelohad a mosoly az arcomról és fancsali képpel nézek a tükörbe. Talán el kéne mondanom neki, hogy talán életeim újabb szebb perceit töltöttem el az exemmel órákon keresztül? Hogy újból és újból egymáséi lettünk? A nyakamon egy hatalmas lilás folt díszeleg. Harry észre fogja venni és akkor magyarázkodhatok. Hiszen nem voltunk együtt két napja vagy tudom is én mikor. Épp, hogy kilépek az ajtón Harry, akkor érkezik haza. Kisétálok eléjük és átveszem a kicsit. Megpuszilgatom és lassan vetkőztetni kezdem. Harry hátulról átölel és egy csókot nyom a hajamra.

-         Engem is levetkőztethetnél – suttogja a fülemben.

-         Csak szeretnéd Styles. Csak szeretnéd! – nevetek fel.

Gyorsan megfürdetjük a kicsit és baromi sokat nevetünk azon, hogy melyikünk vizesebb a másiknál. Rona imád csapkodni fürdés közben és imádja, amikor összevizezhet minket. 

-         Hová tűntél ma? – kérdezi a tűzhely előtt állva Harry.

-         Beszélnem kellett anyával – füllentek.

-         James járt itt! – jelenti ki.

-         Mit akart? – szorítom meg a fakanalat.

-         Téged keresett – von vállat.

-         Nem értem miért zaklat! Ő halott ügy a számomra elég régóta! – morgom.

-         Nyugodj meg! Nem tesz jót a kicsinek – húz magához.

-         Én… Csak nem értem mit akar – hazudok megint.

-         Nem fog vissza szerezni tőlem! Te az enyém vagy! – harap bele a fülcimpámba.

-         Igazán? Mióta vagyok a tiéd? – fordulok meg a karjai közt.

-         Mióta felhúztam az ujjadra azt a gyűrűt és amióta téged akarlak minden porcikámmal – csókol meg.

-         Ez hízelgő – motyogom a szájába.

Elmosolyodik és visszatérünk a vacsora főzésére. Makarónit csináltam mivel a picim megkívánta. Harry folyamatosan elvonja a figyelmem így inkább kiküldtem, hogy ne lábatlankodjon körülöttem. Úgy fél órával később készen is vagyok. Harry csak nevet rajtam, hogy mennyit eszek. Vacsora után még befalok egy csomó gyümölcsöt és csokit is. Reggel a mérlegen állva megállapítom, hogy híztam három kilót. Harry hátulról letámad és visszahúz az ágyba. A hasamra fektet és fölém fekszik. Elsodorja a nyakamról a hajam pont ott ahol Zayn kiszívta. Egy pillanatra, mintha habozna majd belecsókol pont oda. Délután hármasban bemegyünk a stúdióba. Harry velem akar tölteni minden percet ami szabaddá válik számára. Ez kissé hízelgő a számomra. Felhúzok egy fekete cica nacit, egy sötétkék, combközépig érő, kötött pulcsit, a kedvenc hosszú szárú csizmám. Gyorsan felöltöztetem Ronát is és indulunk. Amikor belépünk az épületbe megcsap a fülledt meleg. Azonnal vetkőzni kezdek és levágom a cuccaim az egyik szabad székre. Amint leültetem a picit meglátom Zaynt is. Mit keres itt, ha már kilépett? Harry elviszi a cuccainkat és kézen fogva belépünk a srácokhoz. Mindenki köszönt minket kivéve Zaynt és Louist. Louis még mindig pipa rám. Viszont a kicsinek nem tud ellen állni. A kezébe veszi és babusgatni kezdi. Harry és Zayn azonnal egy kisebb vitába kezdenek.

-         Mi a fenének jöttél te ide? Kiléptél nem? – kérdezi morogva.

-         Miért érdekel? Foglaljon le más! – néz rám.

-         Fiúk elég! – szólok rájuk.

Elhúzom Harryt és leülünk valahová. A menedzser is befut és gyorsan lepakolja a cuccait. Megakad egy pillanatra rajtam is a tekintete aztán tovább vándorol a kicsire és a srácokra. Elkezd beszélni és egyre jobban kezdem unni. Hát ilyen téren nem változtam. Az ilyen megbeszélések mindig is unalmasak. Harry a hüvelyk ujjával a bőröm simogatja. A szemem sarkából Zaynre nézek aki ökölbe szorított kezekkel mered maga elé. A lányom Louis kezében nyújtózkodik Harry felé.

-         Apa… Apa… Apa – ugrál az ölében.

Harry elneveti magát és átveszi a kicsit. Rona az ingjét kezdi el tépkedni és közben kacag. Harry felnevet és rám néz. Ejt egy hatalmas vigyort és amíg a srácok beszélgetnek Paullal, a fülembe suttog.

-         Neked is így kéne csinálnod – puszil bele a fülembe.

-         Menj már! – nevetek fel. 

-         Szeretlek! – suttogja a számra.

-         Én is szeretlek Harry – viszonzom a vallomását.

Miközben csókolózunk akaratlanul is eszembe jut a tegnap.

Megcsaltam őt pedig szeretem. Tényleg szeretem. Stúdiózás után beülünk a közeli cukrászdába. Harry a legeldugottabb asztalt kéri, de így is felismerik őt és susmorogni kezdenek. A Fotósok már nagyban gyülekeznek az ablakok előtt. Felsóhajtok és leülök. Harry ad egy hosszú csókot és leültet amíg felveszi a rendelést. A rajongói útközben megállítják és fényképezkedni akarnak. Rona lebiggyeszti a száját miközben őt nézi. Szereti Harryt nagyon és azt hiszem apás. Próbálom elterelni a figyelmét, de nem sikerül. Harry alig bír szabadulni tőlük. Rona is belekezd a sírásba. Csitítgatni próbálom, de nem hagyja abba. Harry tekintetét keresem a tömegben. Nagy nehezen kiszúrom a göndör fürtjeit a tömegben. Megkéri a rajongóit, hogy egy kicsit hagyjanak minket. Amint leül hozzánk, Rona abbahagyja a sírást. Hihetetlen, hogy nem hagynak kettesben. Már fél órája itt állnak nem messze tőlünk és mindenfélét sutyorognak. Megértem, hogy világsztár meg minden, de hagyhatnának már. Teljesen a gondolataimba merülök és turkálni kezdem a sütit. 

-         Végeztél? – szólal meg.

-         Azt hiszem – dőlök hátra.

Amikor a lányomra nézek kitör belőlem a nevetés. Csokis az egész arca és édesen a szájába tuszkolja a süti darabjait. Harry is elneveti magát és letörli az arcát. Rona gagyogni kezd neki és rám néz. Adok az orrára egy pici puszit és kiveszem a gyerek székből. Még jó, hogy raktam egy szalvétát elé. Tiszta maszat lenne. Lassan távozni készülünk. A rajongók és a fotósok is körbefognak. A kicsi arcát befelé fordítom mielőtt kivakuzzák az agyát is. Nem volt túl jó ötlet eljönni biztonságiak nélkül. Harry szorosan átkarolja a derekam és maga előtt tart. Alig tudunk lépni és egyre jobban kezdek fázni.

-         Harry kérem, egy pillanatra! – gyűlnek körénk.

-         Mit szólsz Zayn kilépésére? – kiabál egy fiatal srác. 

-         Tudja, hogy a menyasszonya megcsalta magát Zayn Malikkal? – kérdezi az egyik.

-         Mit szól a leleplező képekhez? – jönnek sorjában a kérdések.

-         Valójában együtt van Taylor Swifttel?

-         Mikor lesz az esküvőjük? – hadarják egymás után.

Harry nem válaszol egyikre sem csak húz a kocsija felé. Remélem nem hisz nekik, mert akkor végem. Vége a kapcsolatunknak és az eljegyzésnek is. Azt pedig nem akarom. Nem azért, mert félek mi lesz velem ha elhagy, mert totál szeretem őt. Azt hiszem túlléptem Zaynen a tegnap este végén és azt hiszem végleg. Nekem Harry mellett a helyem és kész. Amint hazaérünk Harry szorosan magához ölel.

-         Holnap elmehetnénk bólingozni – veti fel az ötletet fürdés közben.

-         Le foglak verni! – fordítom hátra hozzá a fejem.

-         Ne bízd el magad! – ad egy csókot.

Miután vettünk egy hosszú csókcsatát, no meg fürdőt lefektettem a kicsit. Harry a szoba közepén egy igen csak rövid, szürke boxerben feszít előttem. Megállok az ajtóban és végignézek rajta. Pár kockát már észreveszek a hasán. Egyre lejjebb siklik a tekintetem és hatalmasat sóhajtok. Rám kapja a tekintetét miközben telefonál. Elhaladok mellette és egyszer körbe is sétálom a ruháimért menve. Az ujjam végighúzom a fenekén és egy szép mosollyal vissza sétálok a fürdőbe. Felveszem a fehér rövid hálóruhám és megszárítom a hajam. Harry beáll az ajtóba úgy, ahogy hagytam és engem bámul. Egy ideig szemezünk egymással

majd kifelé veszem az irányt. Szorosan követ egészen a konyháig. Összedobok egy gyors vacsit és leülök az ölébe.

-         Harry… - kezdek bele.

-         Hm? – ébred fel a bambulásából.

-         El akarok menni innen – sóhajtok fel.

-         Mi? – kérdezi riadtan.

-         Veled! Kettesben! – nézek a földre.

-         Én meg… Mi lesz Ronával? – emeli fel a fejem.

-         Nem szívesen hagynám magára, de egy hétről lenne szó. Anyudéknál szerintem szívesen ellenne, ha nem baj – motyogom.

Úgy döntöttünk erről még később beszélünk. Most nem igazán lenne jó, ha itt hagyná a bandát. Minden felfordult az életünkben. Megkérte a kezem, Zayn kilépett, lefeküdtünk, újra babát várok, Taylor megjelent Harry életében, James kitálalt mindenről. Egyszóval minden szar kavarásba ment át. Abban reménykedem, hogy elutazunk és egy kicsit kettesben lehetünk.