- Köszönd meg akitől kaptad. - Írj magadról 11 dolgot. - Válaszolj 11 kérdésre. - Írj 11 kérdést. -Küld el 11 embernek. 11. dolog rólam: 1. Utolsó 1,5 hetemet taposom a suliban. 2. Szeretnék modell lenni. 3. Olyan szemeket szeretnék, mint a blogban. Kék és arany. 4.Utálom a gombás kajákat. 5. Szeretem,hogy a dús hajam. 6. Cukrász leszek, ha átmegyek a vizsgán :P 7. Imádom a lüke barátaimat. 8. Imádok írni. Bár nem mindig sikerül. 9. Szeretek erotikus, romantikus könyveket olvasni. 10. Utálok várakozni. 11. Szeretem a jó zenéket. Olyanokat, amiket évek múltán is meghallgatok és úgy kezdek egy mondatot, hogy: "Emlékszel erre a jó számra?"
Kérdések amire válaszolok:
1. Van kedvenc bandád?
Hm, Little Mix, One Direction. 2. Hogyan képzeled el magad 10 év múlva?
Egy édes kislánnyal, szexi férjjel, modellként. 3. A sminket vagy a természetes szépséget helyezed előtérbe? Attól függ hová megyek. Inkább természetes szépség.
Akinek szép a bőre ne csúfítsa el.
Esetleg kevés alapozó, szemfesték. 4. Mi a véleményed az abortuszról? Minek egy olyan embernek baba, aki egyáltalán nem akarja?
Ne dugjon fűvel - fával aztán nincs baj. 5. elítélsz egy embert a bőrszíne miatt?
Nem. Nekem a viselkedés és a másikkal való beszéd az ami miatt ítélkezek. 6. Van kedvenc sorozatod és ha van akkor mi az? Igen van egypár. Vámpírnaplók, Gyilkos elmék, Bárka 7. Szereted a romantikus filmeket? Régen szerettem. Most már nem annyira. Inkább a könyvek világába menekültem. 8. Játszol valamilyen hangszeren? Nem, de szeretnék gitározni vagy zongorázni. 9. Mi fog meg egy dalban? Elsőre a szövege, aztán a dallama. De van amikor fordítva van.
Hangulatomtól függ és attól, hogy ki énekli. 10. Mi a kedvenc filmed? Talán amiben mitikus, esetleg történelmi dolgok vannak. Konkrétan nincs kedvencem.
Pl. Halhatatlanok, Pompej, Trója... 11. Miről olvasol szívesen? Hát ez fogós kérdés. Mivel fent említettem, hogy erotikus könyveket így azt tartom előnyben.
Ne nézzetek perverznek vagy ilyesmi. Egyszerűen megfog bennük az a "titkolom, hogy szerelmes vagyok beléd, de eszméletlen veled a szex. Féltem birtoklom, mintha az enyém lenne közben semmi közünk egymáshoz. " dolgot. A másik a romantikus dolgok. Áttudom élni a dolgokat bennük. Valamiért ez a kettő fog meg a legjobban. Azt hiszem aki olvasott hasonlókat tudja miről beszélek. Egy birtokló, szenvedélyes mégis romantikus szerelemről. 11. kérdésem:
Sok idő után Kiny írt nektek egy részt! :D Aminek nagyon nagyon örülök és imádom is őt! <3
Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
BellBoo és Kiny
Elsétálok melletted
"Furcsa, hogy ez is én vagyok,
ki el tud menni fájdalmatlanul,
nem vádol, nem fogadkozik,
nem sóvárog az elveszett után.
Nem a csapást érzi a változásban,
törvényt, mely űri kristályszigorával
reményt hoz mégis, váratlan jövőt."
Felkelek. Mellőlem Ever már
eltűnt. Talpamat leteszem a padlóra, csupasz lábam találkozik a parketta
hidegével, testemen végigfut egy kisebb kellemetlen borzongás. Kezembe hajtom a
fejemet, ajkamat egy gyászos sóhaj hagyja el. Tudom, hogy meg kell tennem. El
kell őt engednem. Hisz mit ér velem, ha egyszerűen nem szeretem? Mit tegyek, ha
már én nekem sincsenek érzéseim? Vagyis
vannak, csak nem a megfelelő ember iránt.
Egy szál boxerben is pólóban
indulok ki a konyhába ahol az ajtófélfának dőlve nézem barátnőmet, ahogy éppen
a reggelit készíti gondtalanul semmit sem sejtve.
-Ever- szólítom meg bizonytalanul,
halkan, rekedten, ő mégis meghallja és teljes testével felém fordulva sugárzó
mosollyal közelít, miután elzárja a gázt az éppen készülőben levő rántotta
alatt. Jó reggelt- duruzsolja a fülembe miközben szájával az enyém felé közelít
azonban kitérek csókja elől. Ezt már rossz jelnek veszi, és csak értetlenül néz
rám. Kezemmel lassan és gondterhelten beletúrok barna fürtjeimbe, míg szemem
makacsul a kinti tájra függesztem. Nem akarom látni. Nem akarom tudni, hogy
mikor éri el a felismerés. Azonban szavainak hangot ad.
-Miatta van, ugye?- kérdezi
hihetetlen kedvességgel a hangjában melyet rosszabbul kezelek, mintha üvöltözne
velem. Olyan jó ember ez a nő, olyan szerető feleség válhatna belőle, melyet
minden férfi csak kívánna magának én mégsem…én mégsem tudom szeretni. S,
mialatt én saját magam süllyesztem önismereti lelkiismeret órába ő csak mellém
lép és két kezével átölel. Alsó ajkamat beharapva próbálom visszatartani
kitörni készülő könnyeim, hisz nem érdemlek ekkora szeretetet, ekkora
együttérzést.
-Kérlek, ne tedd….kérlek
gyűlölj..-hangom megbicsaklik, de még mindig hősiesen fojtom vissza érzelmeim,
arcom egy átláthatatlan maszkba rendeződik miközben óvatosan lefejtem a kezeit
magamról. Ő nem ellenkezik, nem kiabál, nem pofoz meg, csak kedvesen kuncog
egyet. Tudom, hogy fáj neki, mégis az én érzelmeimet tartja többre, nem akar
még ezzel is terhelni. Hát nem látja, hogy ez így sokkal rosszabb?!
-Nem tudlak gyűlölni Hazz. Lehet,
hogy ez így értelmetlen neked, de ha lehet most még jobban szeretlek – sóhajom egy
keserves nyögéssé alakul szavait hallgatva- azonban tudom, hogy te sosem
szerettél igazán. És tudod mit? Én pontosan tudtam és éreztem ezt. Mégis…mégis
melletted maradtam vállalva ennek az eshetőségnek a kockázatát. Tudom, hogy mit
akarsz mondani. Ez a fél év csodálatos volt még akkor is ha a te érzelmeid csak
barátiak is voltak végig felém. És bár tudom, hogy nehéz lesz, de Hazz….szerezd
meg őt.
-Nem! Nem értheted. Ő nem szeret
engem. Ő elhagyott. Nem kéne szeretnem. El fogom felejteni. El fogom csak…-
elnézően néz a szemembe mintha egy anya állna a gyermekével szemközt. Én is
érzem és ő is érzi, hogy ez mekkora hazugság a részemről. Lehajtom a fejem és
csak bólintok egyet majd hátat fordítok neki és csak lépteinek csattogását
hallom ahogy benyit a hálóba és felöltözik. Az itt levő holmijait összeszedi ,
az ágyat még utoljára beveti, majd mikor egy fél óra múlva végez mellém lép és
velem együtt nézi velem az általam 30
perce szemlélt tájat.
-Hazz, elmegyek. Légy boldog és
kérlek..ne hazudj többet magadnak-nyom utoljára egy csókot az arcomra és
elhagyja a házat kezében a sporttáskájával. Mielőtt végleg kihajt a Mercedessel
a kertből még látom, ahogy egy könnycseppet sok másik követ nedves nyomokat
hagyva arcán. Visszamegyek a szobámba és leheveredek a tökéletesen bevetett
ágyra.
-Sajnálom Ever, de meg kell
szegnem az ígéretet. Cemy nélkül nem leszek boldog- sóhajtom és bal kezemmel
eltakarom a szemeimet mintha így nem lenne fájdalmas a körülöttem levő világ.
Cemy
Rona kelt ki az ágyból egy pohár
kakaóért könyörögve nekem, így kénytelen kelletlen, de feltápászkodok és
megcsináltam neki az áhított nedűt ami után kegyesen visszavonul a szobájába
engem egyedül hagyva a gondolataimmal. Ránézve az órára majdnem leesek a
székről hisz az még csak 8.00-át mutat és én még mindig itthon ücsörgök!
Gyorsan a szobámba sietek,
felveszek valami használhatót, vagyis egy kék leggingset egy fekete csillámlós
felsőt, egy fekete tornacsukát, majd a fülembe akasztok két csillag alakú
fülbevalót. Kezemre felrakom az órát és mielőtt kilépek a lakásból hagyok egy
cetlit az asztalon An-nek és Ronának, hogy hol is tartózkodom. Kocsiba ülve
bekapcsolom a rádiót és a legmagasabb megengedett sebességgel hajtok vissza az
ügynökséghez ahol ma van az utolsó napja a fotózásnak.
A mágneses kártyámat lehúzom, így
könnyedén jutok be az épületbe ahol futva közelítem meg az éppen becsukódni
készülő liftet, amit éppen hogy még elérek. Vagyis valaki megvárat a lifttel
engem. A fémdobozba lépve szembe találom magam egy igencsak ismerős hölggyel,
de csak pár másodperces fáziskéséssel esik le, hogy ki is áll velem szemben. Ő
azonban azonnal reagál és meglepően kedvesen köszönt engem.
-Szia, tudtommal te vagy Cemy.
Ever vagyok-nyújtja felém szépen manikűrözött, kis kezét melyet óvatosan
megrázok és viszonzom halvány mosolyát, nem tudva, hogy most hogy is kéne
reagálnom. Azonban olyat tesz, amire még én sem vagyok felkészülve. A lift
gombjaihoz lép és megállítja a szerkezetet félúton a negyedik és az ötödik
emelet között, miközben visszasétál elém. A várttal ellentétben azonban most
sem küld el melegebb éghajlatra, csak csendesen lekuporodik a lift jobb sarkába
és könnyezni kezd. Sajnos fogalmam sincs, hogy mi lehet a baja, csak teóriákat
tudok felállítani, viszont mindegyikben én vagyok a hibás, melytől rosszul
érzem magam és mintha a klausztrofóbiám is most éledezne bennem.
-Nem akarlak megijeszteni, ne
haragudj, de valahogy ki kell adnom magamból. Tudom, hogy nem éppen illendően
viselkedem most előtted, de miután reggel szakítottunk Harryvel-szipog egyet-nem
vagyok éppen csúcsformában- mosolyog rám mégis kedvesen, de cseppet sem őszinte
mosoly ez. Inkább bánatos és csalódott. Azonban mielőtt bármit is mondhatnék,
belekezd az eddig eltervezett mondandójába.
-Tudod Cemy, szerintem nem vagy te
egy rossz ember. Mindenkinek vannak tévedései, mindenkinek vannak rossz
döntései. Hogy kinek mennyi azt az emberek illetve a sors dönti el. Azonban a
sorozatos ballépések már nem megbocsáthatóak. Legalábbis szerintem. Hazz
viszont még mindig szeret, amit így elnézve téged teljesen meg tudok érteni- tiltakozni
szeretnék, de csak belém fojtja a szót- Hidd el nekem, hogy így van kérlek.
Tudod, hogy mit nem értek kettőtök kapcsolatában? Azt, hogy ha mindketten
szeretitek egymást, miért kell külön utat járnotok. Igen, tudok a levélről,
tudom, hogy mi volt Zayn-nel azonban Cemy, könyörgöm, ébredj már rá, hogy kit
is szeretsz igazán! Zayn már rég nem része az életednek és te is pontosan
tudod, hogy miért! Nem szereted, csak még kötődsz hozzá. Azonban azt soha nem
bocsátom meg neked, ha még egyszer megbántod Harry-t egy egyszerű berögződés
miatt-majd tehetetlenségemet látva újra elindítja a liftet ami az ötödiken meg
is áll és ő kilép belőle. Azonban mielőtt a két fémlemez újra rám zárulna, utána
kiáltok:
-Ever!- megfordul, tekintete már
mosolyog. Tudja, hogy elért hozzám a mondandója. –Köszönöm-majd a fémdoboz újra
becsukódik, és én kényelmesen megyek fel a tizedikre ahol kilépve egyből
Zayn-be botlok, aki megáll, és mindent tudóan néz, várakozóan mosolyog rám.
Belsőm megrándul és… visszamosolygok. Ezzel azt hiszi, hogy nyert ügye van, de
én tudom, hogy itt a vége. Már nem szeretem úgy, ahogy az elején, már végleg
elengedtem.
Elsétálok mellette csak két szót
mondva neki: -Mindent köszönök.
A megfelelő öltözőt megkeresve
késlekedés nélkül benyitok és tárcsázom a még mindig meglevő, jól ismert
számot. Remélem, hogy nem változtatta meg. A telefon kicsöng háromszor, majd a
gazdája felveszi, ám mielőtt beleszólhatna közlöm az egyszerű üzenetemet.
-Sajnálom, de nem adhatlak fel.
Szeretlek. Zayn-nel végeztem. A tiéd vagyok- majd leteszem a telefont válaszra
nem várva és nekiállok készülődni a fotózásra.
