Sziasztok!
Nos hol is kezdjem soraimat. Először is remélem még maradt visszatérő olvasóm. Most hozok egy röpke részt Harry szemszögéből. Ha valamikor sikerül megírnom a kövit feldobom. Nagyon sokat nem is mondanék. Lenne mit, de ez nem a magánéletről szól. Jó olvasást és várjatok türelemmel :) Zenét saját ízlés szerint hallgassatok, én már nem tudom mit hallgattam :P
Puszi Bell Boo
Egy szív.
"Akkor sem érezhettem volna jobban az ajkait, ha akartam volna." Harry.
Harry.
Egész kellemes érzés járta át a testem, amikor hozzám ér. Bizsergető és hiányoló. Talán le kéne ülnünk és megbeszélni. Megakarja egyáltalán beszélni? Nem akarok tovább "játszani". Alig egy órája találkoztunk, de csak bámuljuk a másikat. Nem tudom levenni róla a szemeim. Magamba iszom a hófehér fürtöket, a csillogó kék szemeket. Tud egy ember ennyire mániássá válni? Azt hiszem tud. Csak ülünk a kávézóban egymás mellett és egyikünk sem mond semmit. Többször is végigsimítok az arcán mire megremeg. Iszonyatosan sovány és beesett az arca. Miért éhezteti magát egy hülye hobbi miatt? Legszívesebben magamhoz húznám és órákig csak ölelném. Amikor felhívott és azt mondta végzett vele a szívem zakatolni kezdett. Nyálas vagyok, de ennél jobban még nem voltam senkibe sem beleesve. Összefűzöm az ujjainkat az asztal alatt. Egészen hideg a keze. Még mindig puha a bőre és hófehér. Azóta sem sokat volt napon. Az asztalt bámulja szüntelenül. Vajon az ő szíve is úgy verdes, mint az enyém? Szinte fáj a mellkasom tőle.
- Hiányzott az érintésed - mormolja csendesen.
- Miért léptél le? - emelem fel a fejét.
- Sok volt Harry... A levél... Zayn... - motyogja.
- Dühös voltam rád, de... Francba is, érezd ezt? - húzom a mellkasomra a kezét.
Nem mer az arcomra nézni. Csak a kezemet bámulja az ő kezén. Bólint egy aprót és elhúzza a kezét. Utána kapok, de nem hagyja. Törnöm kell magam, hogy újra érintkezzünk.
- Félsz tőlem? - kérdezem érdeklődve.
- Nem. Igazából attól félek, hogy újból kudarcba fullad ez az egész. Nem tudom mit mondjak neked - piszkálgatja a terítőt.
- Nézz rám - lehelem.
Amint felemeli a fejét, az ujjaimat a hajába fűzöm és nem érdekel ki látja, vagy hány kép készül rólunk, az ajkára tapasztom a sajátom és addig csókolom amíg meg nem adja magát.Az ujjait az enyémekre fűzi és összekulcsolja. Szorosabban markolom a haját és még közelebb húzom magamhoz. Belenyög az ajkamba, amint belemarkolok a combjába. Egészen más, kellemes érzés hozzá tapadni. Elhúzódok tőle és kint észreveszek párszáz fotóst. Felhívom Liamet, hogy jöjjön értünk.
- Liam nemsokára itt lesz. Sajnálom. Lehettem volna diszkrétebb is - mosolygok rá.
- Semmi baj - rázza meg a fejét.
- Miért pont hófehér? - játszok a hajával.
- Csak megtetszett a színe. Hamuszürkére akartam, de meggondoltam magam - von vállat.
- Sokkal jobban tetszett az eredeti - sóhajtok fel.
Nem szól semmit sem. Liam a hátsó bejáraton át közeledik felénk. Biccent egyet a fejével és elindulunk. Először őt akarom biztonságba helyezni. Felkísérem a lakásajtóig és várok. Lassan megfordul és nekidől az ajtónak.
- Tönkretettem magam Harry - néz fel rám könnyes szemekkel.
- Sss... Csodálatos vagy. Ne mondj butaságokat - törlöm le a szemét.
- Én... Fogalmam sincs mit mondjak neked - fogja meg a kezem.
- Én sem, de nem is kell - mosolygok rá halványan.
Mielőtt bemenne elkapom a derekát és a falhoz szorítom. Mélyen megcsókolom és a fal mellé szorítom a kezeim. Félek, hogy túlságosan erősen érek hozzá. Kissé vadabb lettem amióta... Amióta Evert használtam vigasznak. Egy hatalmas barom vagyok. Belecsókolok a nyakába és érzem az ujjait a derekamra vándorolni. Kimondani nem tudja, de érzem. Érzem, hogy hozzám tartozik. Megvárom, amíg bemegy a lakásába és lemegyek. Liam felkapja a fejét amint meglát közeledni. Szorgosan pötyög a mobilján.
- Riasztottad a többieket? - ülök be mellé gúnyolódva.
- Kiraklak az első buszmegállóba, ha nem magyarázod el mi a fasz folyik itt! - csattan fel.
- Szeretem őt! Még mindig - kötöm be magam.
- Aha, na és ő is? Vagy megint ingázik majd köztetek? - indulunk el.
- Vigyázz mit beszélsz! - nézek rá villogó szemekkel.
- Miért nincs igazam Harry? Ha megint tönkre akarod tenni magad legyen! - mormolja.
- Már megbocsáss, de semmi közöd hozzá! - fordulok el.
- Jó, hagyjuk Hazz. Nem akarok veszekedni. Hamburger? - néz rám vigyorogva.
- Jöhet - vigyorgok vissza.
Viszünk mindenkinek többfélét. Amit megérkezünk Paul elém áll és elhúz a többiektől. Átadja a telefonját, ahol éppen egymás szájában kutatunk. Megnyalom az ajkam és visszatolom a telefont.
- Elment az eszed igaz? Ki ez luvnya? - csóválja meg a fejét.
- Vigyázz a szádra Paul! Az a luvnya Cemy! - csattanok fel.
- Nincs időd újra összejönni volt a nőiddel! Turnéztok Harry! - forgatja a szemeit.
- Nem hagyom el! Többet nem! Erről többet nem beszélünk - állok fel.
- Harry ülj vissza! - parancsol rám.
- Jó éjt Paul! - indulok a szobámba.
A folyosón előveszem a mobilom és letöltöm a képet. Mielőtt lefeküdnék újra megnézem és elalszom. Azt hiszem újra tudjuk kezdeni, sőt biztos vagyok benne.
