Előzetes a 19. részből..

Sziasztok! 

Huh, elég régen volt itt rész sajnálom :S Egyszerűen nem tudok mit írni már ide régóta. Írtam egy kisebb részt most ezt rakom fel nektek. Addig is a napokban újra végigolvasgatom mind a 18 részt és megpróbálok összehozni vmit. Kiny, ha ezt olvasod jelentkezz Fb-n vagy itt privátba. Ha tudsz írni a részhez nagyon szívesen fogadom. Elég régen beszéltünk és már Fb-n sem tallálak. Nos akkor jöjjön a rész. Kicsit megújítom a blogot meg a fejlécet is :) Remélem azért még olvasaggatok, ha nem is tudok részt hozni. :$ Köszönöm, hogy eddig is olvastatok/olvastok. 

Látlak! 

(Rona)

"Látlak, mégsem létezel, csak a szívemben érlek el! Látlak, de ma már csak 

egy emlék leszel." (Cemy)

"Láttam őt, őket. Láttam Zayn lányát. Láttam a bandatársam összezuhanni. 

Láttam mégsem hittem el." (Harry) 

Egyedül maradtam. Talán így legjobb. Talán ez lesz a legjobb.  Alig, hogy pár órája engedtek ki a kórházból. Anya hozott haza. Harry cuccai még pár helyen ott vannak. Úgy néz ki teljesen összepakolt minden holmiját. Talán nekem is ezt kéne tennem. Összepakolni és eltűnni innen, mint annak idején Jamessel. Jó ég, milyen őrült voltam. Nem gondolkozni csak eltűnni. Kissé kockázatos lenne. Talán anya még a hírekben is bemondaná, hogy eltűntem. Annak idején elég volt egy telefon. Most már semmi sem lesz. Anya is elhidegült tőlem. Úgy néz ki ezt most én csesztem el. Teljesen az egészet egyes egyedül. Nem kéne pasik közelébe mennem. Zayn egyszer sem keresett. Ahogy Harry megmondta. Hová tűnt a szerelme? Hová tűntek az érzései? Hiszen visszaakart kapni. Túl sok a kérdés. Túl sok a talán. Azt hiszem egyikre sem kapok választ. Úgy gondoltam mielőtt lelépek beszélek mindkettejükkel. A stúdió előtt Paul várakozik. Megindulok a bejárat felé mire elém áll.

-         Harry nem akar látni. Írd meg levélben a kérésed! – mondja mogorván.

-         Muszáj személyesen beszélnem velük! Kérlek! Tíz perc! – nézek rá.

-         Tíz percet kapsz! – kísér fel hozzájuk.

Először Zaynnel akarok beszélni. Amint kilép az ajtón végigfut rajtam a tekintete. Kissé messze áll meg tőlem. A kezébe adom Ronát és beszélni kezdek.

-         Nézd meg jól a lányod mielőtt elmegyek! Túl hülye voltam, hogy húztam ezt veled. Mindegy! Csak ennyit akartam! Küld ki Harryt még ha nem is akar kijönni – veszem vissza a közös lányunkat.

Aprót bólint majd bemegy. Kisebb késéssel kilép az ajtón. Az arca fáradt és a szemei is karikásak. Mintha sírt volna. Elém áll és hidegen néz rám.

-         Világosan leírtam, hogy amit akarsz levélben! Nem vagyok kíváncsi rád! – bunkózik.

-         Tudom! Olvastam! Én… Elmegyek – mondom halkan.

-         Ide se kellett volna jönnöd! – indul vissza.

-         Hát jó, ég veled – indulok el.

Paul kikísér a kocsimig majd visszaáll a helyére. Bekötöm a gyerekülést és elindulok. Hogy még hová fogalmam sincs. Keresek egy szimpatikus várost. Talán New York. Azt hiszem jó hely lesz. Jó lesz felejteni és új életet kezdeni, ha már a régit elbasztam.

2 évvel később

                                                                                          

Lassan két éve, hogy New York az új otthonom. Otthon? Már nem ismerem azt a szót. Azt már két éve elhagytam. Rona pár nap múlva két éves. Teljesen Zaynre hasonlít. Páran már mondták a házból, hogy tiszta apja. Ilyenkor semlegesen elmosolyodom és bólogatok. Éppen a plázában sétálgatunk, amikor lányok sikítására leszek figyelmes. Egy pillanatban nem figyelek és valaki nekem ütközik. Rona felkacag és megrángatja a kezem.

-         Annyira sajnálom én… - fogja meg a derekam Harry.

-         Én is – mosolyogok halványan.

-         Anya megyünk? – néz fel rám Rona a barna szemeivel.

-         Mindjárt kicsim – mosolygok rá.

Harry elengedi a derekam és eláll előlem. Rona húzni kezd a boltok felé. Pár méter után még visszanézek. Harry lefagyva áll ott helyén. Mellé lép egy barna hajú lány és egy kisebb csókot nyom a szájára. Még halványan elmosolyodom és tovább megyünk.

  Továbblépett!.....