Ez az életem 6. rész

Sziasztok! 

Nos itt az újabb feji! Nagyon köszönöm a komit és a pipákat. :) 

Következő rész szerintem szombaton várható. Khm, erős +18- as jelenet.

Többet nem árulok el. ;)

Ennyi lenne mára. 

xoxo Bell Boo ^^ 

Avan vs. Zayn  

„Konkrétan a rokonom!” Cemy

Igazából fogalmam sincs, hogy szerezzem vissza Zaynt. Adam is okos ötleteket tud gyártani. Tegyem féltékennyé? Biztos jó ötlet ez? Tudom milyen, amikor dühös. Eszméletlen szexi és tutira szétverné az „aktuális” pasim képét. Egy hónapja lassan megszoktam, hogy nem beszélünk és szinte a bandával sem kommunikálok. Persze a turnén muszáj megbeszélni a dolgainkat. Azon sem lepődnék meg, ha leváltottak volna. Bár azt nem mernék megtenni. Én alapítottam a zenekart. Nem tehetnek ki. Adam amióta beolvasott nekem kicsit észhez tértem. Próbálom visszafogni magam, de valamikor nem megy. Visszaváltozom azzá a bunkó, mindenkin átgázoló személyiségembe. Egyik nap ezen is poénkodtunk Adammel. Szerinte két személyiségem van és el kéne mennem az X-men csapatba. Jó sokat röhögtem azon a délutánon. Ami Kolt illeti már nem érdekel. Akkor dühös voltam rá, de most már nem. Beszélni nem beszélünk, de igyekszünk közeledni egymás felé. Akit a leginkább elhanyagoltam a banda negyedik tagja Luke. Ő szinte átnéz rajtam a szós szoros értelmében. Hiába próbáltam közeledni hozzá és újból összekovácsolódni vele is, de nem kért belőle. Ami azt illeti néha visszazuhanok. Próbálok nem őrlődni az érzéseim közt már, ha van nekem még olyanom. Ahogy teltek a napok a menedzser kitalálta, hogy össze kell jöjjek valakivel. Az a valaki egy modell legyen. Milyen meglepő… Szerintük azért, hogy megmagyarázzam a néhai rosszkedvem és az eltűnésem. Eltűntem pár hétre na és? Próbálok szuperül lenni, de nem megy. Mintha a szívem meghalt volna. Vajon ő is ezt érzi? Gondol néha rám? Inkább hagyjuk. Megpróbálok a mának élni még, ha nélküle is, de… Talán menni fog. A szállodában minden reggel úgy kelek, hogy bömböltetem a zenét és táncolok öltözködés közben. Mostanában ehhez van kedvem. A télből átlépünk lassan a tavaszba. Ezért is járok lazábbnál lazább cuccokban. A srácok szerint nem kéne, de nem érdekel. Egyszerűen csak nem szeretnék miatta depressziós lenni. Arra már megvolt a korszakom. Most úgy érzem, hogy kicseréltek. Ahogy említettem próbálok boldog lenni és nem az érzelmeim közt őrlődni és cikázgatni egyik kedvtől a másikig. Unom már! Őszintén nem értem a hangulatváltozásaim. Jut eszembe a röpke két hónap alatt hajat változtattam. A fejem teteje fekete vagy inkább nagyon sötét barna. Lefelé haladva barna, világosbarna, és a vége szőkés színű. Már vagy tíz perce kutatok a bőröndjeimben valami elfogadható cuccért. Adam szerint milliónyi jó ruhám van. Na persze! Meglátszik, hogy pasiból van. Ők még az egy hetes pólójukat is felveszik. Szagmintát vesznek és ha nem érzik felettébb büdösnek felveszik. Tapasztalatból mondom. Adam is kb. ezt csinálja amikor kétszemélyes lakosztályt kapunk. Kutatásom kopogás zavarja meg. Egy szál fehérneműben ajtót nyitok. Ez is szokásommá vált már egy ideje. Mindegy miben vagyok. Pucéran még nem nyitottam ajtót. Azt hiszem néznének páran egy nagyot. Adam áll az ajtóban és vigyorogva megrázza a fejét. Mögötte áll a barátnője Evolet is. Fura neve van a lánynak, de megemésztettem elsőre. Eléggé rendes és szép is. Látszik Adamen, hogy imádja és én is jól összebarátkoztam vele. Annak ellenére is a barátjának tekint, hogy tudja milyen vagyok néha.    

-         Még mindig így vagy? – nevet fel.

-         Fogd be! Evoletet küld be te meg húzz el – nyújtom ki a nyelvem.

-         Nők és az ő ruháik! – sóhajt fel.

-         Hé! – szólalunk fel egyszerre Evolettel.

-         Jól van! Ne bántsatok! – teszi fel a kezeit.

Ad egy csókot Evoletnek és elindul. Beengedem a bőröndömhöz. Egy két perces keresgélés után elém tesz egy szettet. Megölelem és felöltözök. Egy világoskék, feszülős farmernadrágot, egy szürke pulcsit, szürke sapit, bokacsizmát veszek fel. Lassan elindulunk reggelizni. Említettem már, hogy megint Londonban vagyunk? Minden második hónap után hazajövünk pár napra. Felveszem a bőrkabátom és elsétálunk a legközelebbi Starbucksig. Eleinte nem értettem miért vagyunk szállodában, ha haza is mehetnénk. A menedzser szerint hülyeség lenne és így legalább együtt vagyunk és nem kell mindenkit külön felhívogatnia. Mintha máskor nem az csinálná. Nevetgélve lépünk be az ajtón. A hely tele van tömve. Amikor belépünk minden szem ránk szegeződik. Megforgatom a szemeim és keresünk egy szabad asztalt. A leghátsó asztal még üres. Kol gyors támadásba helyet foglal. Tekergetem jobbra-balra a fejem amikor észreveszem a srácokat. Teljes létszámmal és barátnőkkel kibővítve. Megragadom Adam kabátját. Zayn egyáltalán nem lát engem, viszont én nagyon is látom. Levágatta a haját és a borostája is eltűnt. A pillantásom találkozik Harryével. Csodálkozva néz rám. A srácok is megmerevednek ahogy észreveszik Harry bámuló tekintetét. A második aki észrevesz Louis majd szépen sorban mindenki. Adam elhúz a sorból és Lukera meg Evoletre bízza a rendelésünket. Leülünk az asztalunkhoz. Kol elterpeszkedve fekszik és amikor odaérünk kérdőn néz ránk. A sorra mutatunk és leülünk.

-         Ember éhes vagyok! Cemy megkóstolhatlak? – néz rám kopogó szemekkel.

-         Még mit nem! – nevetek fel.

-         Ne izgulj Adam te is kapsz belőle! – nyalja meg a száját.

-         Mondtam már, hogy beteg vagy? – vigyorgok rá.

-         Mondtam már, hogy éhes vagyok!? – nyafog.

-         Ne nyafogj már te óvódás! – húzom le a sapkáját.

-         Ezt most mér? – húzza fel.

Kinyújtom a nyelvem és hátradőlök. Kolban a vér is megfagy hírtelen. Adam oldalra néz és ő csak csendben marad. Mi van már? Mi ilyen kínos? Oldalra nézek és meglátom Jeremyt! Mit keres ez itt?

-         Szia hercegnő! – vigyorog rám.

-         Hello – morgom.

-         Megint itthon? – nyalja meg az ajkát.

-         Ahhoz neked semmi közöd tudtommal – bunkózok.

-         Srácok megjöttünk – szólal meg Ev.

-         Te meg ki a fene vagy? – kérdezi Luke bunkón.

Neki sem tetszik Jeremy képe. Senkinek sem tetszik a képe. Még Evoletnek sem. Fura nem?

-         A hercegnőhöz jöttem. Valamit tudnia kell – mondja.

-         Nézd engem nem érdekel a mondandód! Különben is muszáj volt elbaszni a reggelünket? Enni próbáltunk, de jöttél te és rossz íze lett az egésznek. Még a kávé is savanyú! – gúnyolódok.

-         Csibém úgy gondolom, hogy ez nagyon is érdekelne. James él – ejti ki a szavakat.

A kezemből kiesik a szendvics amit éppen enni próbáltam. Hogy mi? Láttam ahogy eltemetik és… Nem létezik, hogy éljen! Miért kell mindig beárnyékolnia a múltnak? Sokkolódásom után tovább gúnyolódok. Nem hiszek neki.

-         Ha, ha, ha… Ő nem él! Etess be ezzel mást – fordulok el.

-         Kételkednél a szavamban csibém? – húzódik gúnyos vigyor az arcára.

-         Na jó öcsi! Húzz el! Ne csináld a műsort! – szólal meg mellettem Adam.

Felpattanok és átverekszem magam a tömegen. Ideges vagyok. Már nem érdekel ő. Túlléptem rajta. Sikerült és örülök neki. Az ajtót jó erősen bevágom magam után. Előkutatom a cigim és rágyújtok. Próbálok rajongó mentes övezetet találni. Így inkább az épület hátsó kijáratához megyek. Nekidőlök a falnak és szívom a cigim. A nikotin kissé lenyugtat. Egy ember szólított csibének. Csak ő volt az aki így hívott. Lépteket hallok meg nem messze tőlem majd elhalkulnak.

-         Ideges vagy? – kérdezi egy mély hang mellőlem.

Az ő hangja. Bármikor felismerném, ahogy az illatát is. Nem szólalok meg. Ahogy elfogy a cigim, gyújtok másikat. Szükségem van rá. Egy ideig az öngyújtóval szarakodok.

-         Nyugodj meg! Add ide! – nyúl a kezemért.

-         Nem kell a segítséged Malik! – szólítom vezetéknevén.

-         Ja, mint mindig – horkan fel.

-         Egyáltalán meg mi a fenét keresel itt? – nézek rá.

Nem válaszol semmit sem. Fogja magát és visszafelé veszi az irányt. Akkor ne válaszolj! Sőt nem is kell válaszolnod. Telefonon szólok a srácoknak, hogy jól vagyok. Taxiba ülök és a szállodába megyek. Amint felkapcsolom a lámpát elképedek. A ruháim mindenfelé dobálva. Ezt én csináltam volna reggel? Basszus! Jót röhögök magamon és összeszedem a ruháim. Este Adam és Ev is átjön. Egy ideig beszélgetünk majd én bealszom valamikor. Reggel nyúzottan kelek ki az ágyból. Szorgosan kopognak az ajtómon. Mit akarnak még félálmomban? Lassan elvánszorgok az ajtóig és kinyitom. Luke áll előttem.

-         Ö… Szia… Luke – mondom egy kis fáziskéséssel.

-         Neked is jó reggelt! – nevet fel.

-         Hány óra? – kérdezem.

-         Tíz múlott pár perce. Öltözz fel. Lent várunk a hallban. Lassan indulunk tovább – mondja majd elmegy.

Hát, kösz. Gyorsan lezuhanyzom és összeszedem a cuccaim. Nagyban sétálok lefelé amikor egy csapat modellbe ütközöm. Persze, hogy azt a liftet szemelték ki, amit én is. Nem mintha az enyém lenne, de sok a cuccom. Nagy nehezen bepréselődök közéjük. Amikor leérünk a földszintre szó szerint kiesek a liftből. Sőt még a bőröndömön is átesek. Páran kinevetnek majd tovább állnak. Viszont egy fekete hajú, fekete szemű srác felsegít.

-         Köszi – mondom amikor felhúz.

-         Egy ilyen szép lánynak bármikor – mosolyog rám.

-         Csajozni is így szoktál? – nevetek fel.

-         Egyeseknél beválik – vigyorog rám.

-         Hát nálam nem – nyújtom ki a nyelvem.

-         Hm, egy próbát tehetek azért? – kérdezi.

-         Hm, nem. Nem bukom a modellekre – indulok el.

Már a srácok felé közeledek amikor utánam fut. Megállok és csak bámulok rá. Mit akar?

-         Legalább a neved mond meg – lihegi.

-         Találd ki szépfiú! – kacsintok rá.

-         Hozzak szótárt? – nevet fel.

-         Oh, ha szeretnéd! Úgysem lesz benne a nevem – vigyorgok rá.

-         Akkor add meg a számod és majd kitalálom – lép közelebb.

-         Hát bocsi, de nem élek a modern technológia tudományával – bököm meg a mellkasát.

-         Akkor kénytelen leszek venni neked egy telefont! – kapja el a csuklóm.

-         Hé, ti ott! Avan engedd a lányt és gyere! – szól neki egy mérges hang.

-         Avan? Milyen név ez? – nevetek fel.

-         Olyan, ami nincs bent a szótárban – kacsint rám.

-         Menj már! – bokszolom vállba.

Elkapja a másik csuklóm is és közel férkőzik hozzám. Azonnal elkap a vágy. Állj, nem! Szinte hasonlít Zaynre! Miért kell nekem olyan pasikba belebotlanom akik hasonlítanak rá? Francba is. A fülemhez hajol és belesuttog. Ahogy a lehelete súrolja a bőröm megborzongok.

-         Felizgattál kislány – suttogja a fülembe.

Elhajol tőlem és elindul. Engem is felizgatott. Pont, mint ő… Ledobom a cuccaim és utána megyek. Mi az, hogy kislány? Ácsi, kinek néz ez engem? Hm, ő még jó is lenne ál pasinak. Eltudok vele hülyéskedni és a szex is jó lehet vele. Basszus Avan! Most totál felizgultam rá és ezt nem hagyhatom. Egy sráccal beszélget, amikor megragadom a csuklóját és behúzom az egyik szabad szobába.

-         Egy, nem vagyok kislány. Kettő, ugye nem gondoltad komolyan, hogy felizgultan otthagysz? – lököm le a fotelba.

-         Egy igazi rosszlánnyal van dolgom, hm? – nyalja meg az ajkait.

-         Talán – ülök az ölébe.

Elvigyorodik és a nadrágomhoz nyúl, kigombolja és lehúzza a sliccem. Besimítja a kezét a szük farmerembe és felnyögök. A nyakára tapadok és elkezdem szívni. Közelebb kúszok az ölében mire belemarkol a fenekembe. A pólómat szétszaggatja a hátamon és egyszerűen lehúzza rólam. Az egyik kezével benyúlok a melegítőjébe és végigsimítok rajta. Felnyög a fülem mellett és elszakadok a nyakától. Kihúzom a kezét és lecsúszok róla. Lehúzom a melegítőjét, hogy hozzáférjek és a számba veszem délceg kis barátját. Elkezd beszélni, de nem jut el a végére. Hangos nyögésbe torkollik a mondandója.  

-         El… fogok… késni… Istenem! – nyög fel hangosan.  

Elvigyorodok és tovább kínzom. Iszonyat lassan kényeztetem. Hírtelen felhúz és feláll. Az ágyhoz lépkedünk és lenyom rá. A nadrágom is leszaggatja rólam a bugyimmal együtt és mindenféle játék nélkül belém nyomul. Gyorsan és erősen kezd el bennem mozogni. A kéj elnyom mindent bennem. A nyakamra tapadva tol egyre gyorsabban az orgazmus szélére sodorva mindkettőnket. Végighúzom a hátán a körmöm mire felszisszen. Nem érdekel, ha meglátják. Egy erős tolással elélvez és én is követem őt. Nem húzódik ki belőlem. Még mindig érzem a lüktetést bennem, hogy még mindig készen áll.

-         Szexeltél… már fotelben? – kérdezem lihegve.

-         Nem… kipróbálhatjuk – áll fel.

Amíg elsétálunk odáig megcsókol. Leül és most én kezdek el mozogni a csípőjén. Először csak előre és hátra majd egyre gyorsabban. A mellem kezdi el szívni és harapdálni. Itt egy totál idegen srác és rohadtul begerjesztett. Ez az ő hibája! Mindent elsöprő orgazmus után a fotelben összefonódva pihegjük ki magunkat.

-         Ez… őrült jó volt – mondja kifújtan.

-         Nem dugtam még senkivel sem úgy, hogy alig ismerem, sőt nem is ismerem. De te! A pimaszságoddal és a viselkedéseddel felizgattál – motyogom a vállába.

-         Nem dugtam még olyan csajjal akit Zayn még nem dugott meg! – mondja.

-         Hogy mi van? – kapom fel a fejem.

-         Zayn az unokabátyám. Akikkel régebben jártam megdugta. Már nem csinálja! Most már komoly kapcsolatban él Perrievel – mondja.

-         Nem hiszem el! Baszki! – állok fel.

Felkapom a nadrágom, és a többi cuccom. Felhúzom a pólóját ami combközépig ér és elindulok az ajtó felé. Elkapja a kezem és megfordít.

-         Most meg mi bajod? – kérdezi bunkón.

-         Te meg a hülye rokonaid! – morgok rá.

-         Mi van a családommal? – szorítja meg a kezem.

-         Semmi! – csattanok fel.

-         Most kurvára nem értelek! – néz rám kikerekedett szemekkel.

Kirángatom magam a karjai közül és az otthagyott cuccaimhoz megyek. Szerencsére nem lopta el őket senki. Avan is utánam jön. Tudom mért van ilyen fura neve. Hiszen a Malik családba tartozik és konkrétan a rokonom! Vagy valami olyasmi. Gyorsan felöltöztem és odadobom neki a pólóját. Elindulnék, de a srácok sehol sincsenek. Majd a recepción megmondják. Üzenet nélkül úgy sem mennek el. Avan megfogja a karom és megához ránt.

-         Elmondanád, hogy mi bajod van? – kérdezi ingerülten.

-         Mond neked valamit az a név, hogy Cornelia Effy Maya Jett vagy Malik ha jobban tetszik? – morgok.

-         Malik? – kérdez vissza.

-         Mást mondtam volna? – kérdésre kérdéssel.

-         Szóval te vagy az a kőszívű ribanc mi? – nevet fel.

-         Ja, én lennék – húzom el a számat.

-         Egyáltalán nem vagy az! – vált vissza komollyá.

-         Kösz a bókot, igyekszem… - forgatom meg a szemem.

Felnevet és elenged. A számát beledugja a nadrágom zsebébe. Mielőtt elindulna vissza ad egy homlok csókot. Megrázom a fejem és elindulok a recepció felé. Újabb Malikkal van dolgom, hurrá! Egyáltalán nem olyan mint Zayn. Zayn sokkal komolyabb és ijesztőbb. Bár kitudja, lehet családban maradt ez a szokás. A pultos srác eléggé szétszórt. Vajon miért? Tuti, nem szokta még meg a hírességeket. Volt olyan kedves és elárulta nekem, hogy a többiek a reptéren várnak rám. Itt hagytak! Bár lehet én is ezt csináltam volna. Gyorsan beülök egy taxiba és kimegyek a reptérre. Most Párizsba megyünk. A szerelmesek városa. Hát az enyém biztos nem. A reptéren óriási letolást kapok. Vállat vonok és leülök Kol mellé. Javában tartunk Párizs felé amikor Kol kérdezősködni kezd. Nincs kedvem arról beszélni, hogy egy újabb Zayn féle sráccal feküdtem le, aki történetesen rokona Zaynnek és részben nekem is. Ezért volt a hasonlóság köztük!  

-         Ki volt a szerencsés? – kérdezi szemöldök húzogatva.

-         Hagyjuk! – morgom.

-         Adam átváltottam hp-be! – kiált fel Kol.

-         Hogy mibe? – jelenik meg mellettünk.

-         Hisztis picsába! – nevet fel.

-         Kol lázas vagy? – röhög fel.

-         Nem, de Cemy igen! – mutogat rám.

-         Eltöröm az ujjad – vigyorgok rá.

-         Mi van itt emberek? – jelenik meg Evolet.

-         Kol hisztis picsa lett – mondjuk Adammel.

Elröhögjük magunkat és kicsit feloldódik a hangulat. Egészen Párizsig barmolunk. Luke csak röhög rajtunk. Túlságosan komoly most. Mi a franc van vele? Párizsba megérkezve elkap minket egy eső. Szarrá ázunk a bejáratig. Kint két fekete Range Rover vár minket. Beszállunk és elindulunk a szállodába. Vagyis inkább házba. Már elegünk van a szállodákból. Kipakolunk és elindulunk enni. Este kiülök az erkélyre és gitározni kezdek. Egy Fergie dalt kezdek el énekelni. A szemközti házban balettozókat vélek felfedezni. Egy ideig elnézem őket majd bemegyek. Ahogy telnek a napok egyre inkább hazavágyom. Nemsokára vége a turnénak és pihenhetünk. Anya nagyon be akar jelenteni valamit. Remélem nem lesz még egy tesóm, mert hülyét kapok. Most éppen hazafelé tartok. A napok gyorsan elteltek és a tavaszból nyár lett. Nem is gondoltam, hogy nyárra a turnénak is vége. Lassan a házunkhoz érek és leparkolok. Egy fekete Porsche áll a felhajtón. Mi a…? Bemegyek és a nappaliba vágtatok. Liza az unokahúgom van itt Avannal az oldalán. Hogy mi a jó ég? Zayn feszülten ül a helyén Perrievel az oldalán. Miért van olyan érzésem, hogy csak én hiányzok onnan? Mi ez a nagy rokonlátogatás?

-         Esetleg tájékoztatnátok mi ez a gyűlés? – kérdezem hangosan.

-         Kincsem későbbre vártunk – áll fel anya.

-         Aha, de mi ez a kupaktanács? – érdeklődök.

-         Úgy döntöttünk Jaserrel, hogy újból összeházasodunk – mosolyog rám anya.

-         Öh, oké – bukik ki belőlem.

-         A többiek is ezért vannak itt – szólal meg Jaser.

Meglepődött fejet vágok és leülök. Avan és Zayn is itt van. Zayn rám se néz. Avannak meg kidüllednek a szemei. Basszus már! Hülye egy életem van. Leülök Jaser mellé. Jobb mindenkitől távol. Vagyis inkább a két sráctól távol. Nem értem ezt a hírtelen esküvős dolgot. Egyszer már túlestek rajta. Minek még egyszer? Ősök! Ki érti őket! Ha anyát ez boldoggá teszi, felőlem… Az esküvő nem egészen két hét múlva lesz. Koszorúslány nem leszek. Eszem ágában sincs. Sima vendégként leszek. Újra láthatom legalább a nagyszüleimet. Elég régen találkoztunk. Nagyapa atom nagy arc. Bulizni is képes elmenni hatvanhét évesen nagyival együtt. Csak akkor, ha nagyi is jól van. Estefelé kiszedtem a cuccom a kocsiból.

-         Segítsek? – jön Avan hangja mögülem.

-         Szoktál te olyat is? – kérdezem.

-         Csak a szép lányoknak – mondja.

-         Sablonos szöveg! – nevetek fel.

-         De még működik! A múltkor is működött – súgja bele a fülembe.

-         Az csak egyszeri alkalom volt és nem ismertelek! Apropó te és Liza? – kérdezem.

-         Zavar? – vigyorog rám.

-         Engem nem, csak úgy megjegyzem két hét után dobni fog egy másik pasi miatt – vonok vállat.

-         Szóval zavar! – vágja rá.

-         Nem zavar! – csapom be a kocsiajtót.

Már mondana rá valamit megint amikor Liza odatipeg hozzánk. Elkezd valami szobáról beszélni meg, hogy berendezkednek ide egy pár napra. Hogy mi van? Ezekkel egy házba? Na, ne! Lassan behordom a cuccaim és elindítok egy mosást. Vacsora közben feszengek. Zayn és Avan mindenfelé. Gyorsan belapátolom a kaját és kimegyek cigizni is. Nagyban szívom amikor megjelenik valaki mögöttem.

-         Káros szenvedélyek? – suttog bele a nyakamba.

-         Valamiben meg kell halnom nem? – vonok vállat.

-         Enje! Rossz kislány vagy! – harap a fülcimpámba.

-         Tetszett nem? – vigyorgok előre.

-         Ha tudnád mennyire! – leheli bele a fülembe. 

Nyílik az ajtó és kijön rajta Zayn. Ránk pillant majd mintha mi sem történt volna rágyújt. Zayn ugyan az maradtál! De belül tudom, hogy érdekel.

-         Szóval meddig is lesztek? – kérdezem unottan.

-         Kiakarsz dobni? – kérdezi felháborodottan.

-         Minél előbb annál jobb! – fújom ki a füstöt.

-         Szóval igen! – mondja.

-         Mást mondtam volna? – nevetek fel.

-         Ne szórakozz velem – simítja a kezét a csípőmre.

-         Most féljek? – kérdezem nemtörődöm stílusban.

Megszorítja a csípőm és belecsókol a nyakamba. Mi ez hangulatváltozás? Biztos Zayntől örökölte vagy valamelyik családtagjától.     

-         Vedd le róla a kezed! – jön Zayn hangja mellőlem.

-         Te is itt vagy? – kérdezi bunkón.

-         Itt és ha hozzá mersz nyúlni megöllek! Értve? – húz ki a karja közül.

-         Ennyire véded őt? Hányszor dugtad meg? Előbb, mint én?- kérdezi Zayntől.

Eltol maga mellől és orrba vágja Avant. Avan azonnal az orrához kap és elröhögi magát. Mi a szar? Semmit sem értek! Mi ez a nagy féltékenykedés Zayntől? Még mindig…? 

-         Szóval megvolt a kicsike! Nekem is és kurva jó volt! Ugye Cemy? – néz rám.

Zayn megint megüti. Erre Avan is visszaüt. Komolyan nem értek semmit sem. Mi van ezek közt? Mintha két oroszlánt látnék akik egy darab húsért kapálóznak, ami jelen esetben én lennék.

-         Mi az Zayn? Ennyire fáj, hogy megdugtam? – gúnyolódik Avan.

-         Hé, álljatok le! – szólalok meg.

-         Te csak hallgass! – mordul rám Zayn.

-         Miért? Mi az, hogy hallgassak? Ne parancsolgass nekem! Nem értem mire fel vered össze a rokonod! Totál megőrültél? – mordulok rá.

-         Az összes barátnőmet a hátam mögött dugta! Nem engedem, hogy az aki fontos nekem egy ilyen görényé legyen! Nem tetszett már az sem, ahogy ránéztél! Szóval takarodj a közeléből! – csattan fel.

-         Várj! Nem te… Te hazudtál nekem? – nézek rá Avanra.

-         Hm, kicsit igen! Megdugtam a barátnőidet és? Élvezték! Jobban, mint veled! Ő is élvezte! Vígan lovagolt rajtam, ahogy a többi is! Százszor jobb vagyok Zayn! – mondja önelégült stílusban.

Zayn megint nekimenne, de lefogom a kezét. Totál összezavarodtam. Avan, Zayn háta mögött az összes barátnőjét megkapta. Most már engem is, de én nem vagyok a barátnője. Komolyan, mint az óvodások. Avan bemegy és kettesben maradok vele. A korlátnak szorít és a csípőmre simítja a kezeit. A szemeiben eszelős düh tombol. Egy puszit nyom a nyakamra mielőtt odahajtja a fejét.

-         Mond, hogy nem igaz! – morogja a nyakamba.  

-         Zayn – mondom halkan a nevét.

-         Bassza meg! Mindenkit megkap, akit szeretek! – csap a korlátra.

-         Hé, totál nem tudtam a mai napig ki ez a srác és nem vagyunk együtt! Nem vagyok a barátnőd, hogy féltékenykedj! – mondom.

-         Már megint nem látod a fától az erdőt! – sóhajt fel.

-         Mond ki, hogy kellek neked! Mond ki, hogy akarsz engem! Mond ki, hogy szeretsz! Mond ki mindenkinek, hogy együtt vagyunk! Álmodni se merj rólam addig amíg ezeket fel nem vállalod! – markolom meg a gallérját.

Kitartóan bámuljuk egymás szemeit. Lazítok a szorításomon és közel simulok hozzá. A csípőm köré fonja a karjait. Egy apró csókot adok a szájára és a nyakába rejtem az arcom. Kuncog egyet és szorosabb lesz a fogása.

-         Hiányzol Cemy. Őrülten hiányzol – suttogja a fülembe.

-         Zayn… Te is nekem – sóhajtok.

Nem tagadhatom le. Azért hiányzik. Az érintései és a lénye is. Egyszerűen furcsa, hogy hónapokig turnézok, alig beszélek velük, összeveszünk, bunkózok vele, James él elméletileg, amit én leszarok, féltékenykedik Avanra és mégis én kellek neki. Lehet, hogy mi soha nem leszünk együtt? Ezt rendelte volna a sors? Hogy külön legyünk örökre?

-         Zayn… Mi soha nem leszünk együtt? – kérdezem szomorúan.

-         Egy nap majd valamikor – simogatja a hátam.

-         Ha lehetne mindent újrakezdenék. Mindent – sírom el magam.

-         Hé, ne sírj! Nyugodj meg! – ad puszikat az arcomra.

Kinyitom a szemem és ránézek. A két keze fogja az arcom és lassan megcsókol. Nem sietünk el semmit sem. Az arcomról elindulnak a kezei a testemen. Végigsimít minden porcikámon. A csókunk végén a mellkasára von.

-         Alig várom, hogy valami megszakítsa a pillanatot – nevet fel.

-         Ne szóld el magad! – csípem meg.

-         Szóval így állunk? – csikiz meg.

Rohadtul csikis vagyok és ezt ő tudja már. Elkezd csikizni én meg sírósra röhögöm magam. Leülünk a szokásos helyünkre. A lábaim az ölében pihennek. Nagyban beszélgetünk a turnéról amikor Liza ront ki.

-         Te totál megőrültél? Oké, hogy ez egy ribanc, de megverni azért, mert rámászott a pasimra! Normális vagy? – kiabál rá Zaynre.

-         Megszólalt a főribanc. Hány hetente váltogatod a pasid? Kettő, három? – nézek rá vigyorogva.

-         Te kis… - puffog magában.

-         Szia Liza! – nevetek fel.

Zayn és én éjfél körül megyünk be. Lassan felmegyünk az emeletre. Elkísér a szobámig és egy ideig csak nézzük egymást. Nekidönt az ajtófélfámnak és megcsókol. Már azt hittem kérnem kell. Lassan elválunk egymástól és bemegyek a szobámba. Gyorsan lezuhanyzom, elrendezem az ágyam és lefekszem aludni.