Ez az életem 5. rész

Sziasztok! 

Köszönöm a komit és a pipákat :) 

Örülök, hogy van rendszeres olvasóm :) 

Nos nagyon nem is rizsázgatnék. 

Ha valakinek van kedve nálam bétázni jelentkezzen. 

Puszi Bell Boo ^^ <3

Az nem létezik!

 

(miközben írtam ezt hallgattam)

„Pedig pontosan olyan vagy!... Sőt talán még rosszabb is!” Adam.

„Csak nekem van ennyire elbaszott életem?” Cemy.

„Miért akkor értékelem, amikor már eltaszítom magamtól?”Zayn.

Reggel egyedül ébredek. Zayn helye eléggé kihűlt. Lassan kikelek én is, és keresek magamnak egy pólót meg egy boxert. Gyorsan lezuhanyzom és felöltözöm. Kikászálódok a nappaliba majd egy fél perces tájékozódás után elindulok a konyha felé. Zayn éppen reggelit csinál. Egy szürke melegítő nadrág és egy fehér atléta takarja a tökéletes testét. Állj! Kajak ilyent mondtam? Lényegtelen. Mögé osonok és felcsúsztatom a mellkasáig a kezem. Az egyik kezét az enyémre csúsztatja. Felhúzza az ajkához és egy puszit nyom rá. Mellé sétálok és nézem a ténykedését. Éppen rántottát csinál. Finom illatok szállnak fel. Még kicsit kómásan bambulok rá. Felnevet és kapok egy hosszú reggeli csókot. A pulthoz vezet és leültet az egyik székre. Kiteszi tányérra a rántottát és szorosan leül mellém. Fogom a lábaim és a combjaira pakolom őket. Kényelmesen hátradőlök és enni kezdek. Csak néz rám miközben elmosolyodik. Rávigyorgok egy olyan „most mi van?” fejjel, majd ő is enni kezd. Nem szólunk egymáshoz semmit sem. Nem igen tudok mit mondani. Szerintem ő sem. Evés közben hajlamos vagyok elbambulni. Most is az ébresztett fel a merengésből, hogy lábaim kezdte el simogatni. Furcsa ingereket váltott ki belőlem. Rákapom a tekintetem mire elvigyorodik. Leteszem a félig kihűlt rántottám és elhúzom a lábaim. Közelebb húzódok hozzá és átülök az ölébe. Megáll az evésben és csak néz rám. Elveszem tőle a kaját és leteszem az enyém mellé. Az ajkaira hajolok és egy szenvedélyes csókot nyomok rá. Megkívántam őt. Az egyik kezem elindul a melegítője felé. Megszakítom a csókunkat és a fülébe suttogok.

-         Mit szólnál hozzá, ha ezt itt leszedném rólad? – kérdezem csábosan.

Benyúlok a melegítő alá és még a boxere alá is. Direkt a csípőjénél simogatom. Hangosan nyel egyet, lehunyja a szemeit majd egy élvezetes nyögés tör fel a torkából. Végül mégis megkegyelmezek neki és hozzáérek. A kezei a fenekemre tévednek és belemarkolnak. Lassan végigsimítok a férfiasságán majd ugyanolyan lassan kihúzom a kezem a nadrágjából. Lefejtem a kezeit rólam és elindulok a szobája felé. Lassú léptekkel haladok előre. Közben hátrapillantgatok. Zayn is feláll mire elvigyorodok. Eltűnök a fal mögött majd nekidőlök. Hallom ahogy felnyög és elindul utánam. Megáll előttem és megtámaszkodik a fejem mellett. Direkt kínozzuk egymást ezzel. Az őrületbe kergetjük a hormonjainkat. Már csak puszta látványtól is felizgulok. Főleg a tekintetétől. Szinte látom, ahogy levetkőztet és a kanapén… Uh, fantáziálgatok itt ahelyett, hogy megtennénk. Közelebb húzódik hozzám. Az egyik kezét a csípőmre simítja majd a boxerére amit viselek. Lehunyom a szemem és felnyögök. Totálisan megkínozzuk egymást.   

-         Zayn – suttogom a nevét.

-         Szeretem nézni, ahogy elélvezel – vigyorog rám.

Felnyögök kínomban és megpróbálom folytatni azt amit elkezdtem. Hírtelen megszólal a csengő. Már megint jókor! Megforgatom a szemem és morgok egyet. Zayn csak azért sem akar elengedni. Elindul velem együtt az ajtóig. Nekidönt és rátapad az ajkaimra. Megint megszólal a csengő. Mi a frászt akarnak már megint? Lassan elhúzódok tőle. Eléggé idegesítő, hogy mindig akkor zavarnak meg amikor rohadtul bevagyunk indulva egymásra.

-         Nyisd, ki vagy beverem a képét! Legyen akárki is az! – mondom mérgesen.

-         Majd abbahagyja és elmegy – von vállat.

Megfogja a csuklóm az ajtóhoz tapasztja és a nyakam kezdi el csókolgatni. Az a bizonyos valaki nem akar leszakadni a csengőről. Halkan felnyögök ahogy erősebben kezdi el szívni a nyakam.

-         Zayn… nyisd ki – nyökögök.

-         Nem! – mondja a nyakamba.

A kezeim útra kelnek a nadrágjába. Végigsimítok a csípőjén és belemarkolok a fenekébe. Közelebb húzom magamhoz és masszírozni kezdem a fenekét. Miközben a nyakamat és a vállam kényezteti felnyög az érintéseimre.

-         Zayn nyisd ki kérlek! Beszéljük meg! Kérlek! – szólal meg Perrie.

Most Zayn a soros a felmorgásban. Elszakad a nyakamtól és a vállamra hajtja a fejét. Felsóhajt és magához szorít erősen.

-         Zayn! Szeretlek! Kicsim kérlek! – mondja sírós hangon.

-         Beszélj vele Zayn! – mondom halkan.

-         Nem akarok! Nincs mit beszélni. Megdugatta magát egy másik faszival. Pedig elméletileg az ÉN barátnőm – hangsúlyozza ki az én szócskát.

-         Akkor is beszélned kell vele – sóhajtok fel.

Megforgatja a szemeit és megint csak felsóhajt. Azért fáj, hogy az ő barátnője. Olyan áhítattal beszél róla… Rólam soha nem beszélne így. Túl sok rosszat tettünk egymás ellen. Túl sokat…

-         Zayn! – pirítok rá.

Elenged és elfordítja a zárban a kulcsot. Lassan visszavonulót fújok. Ez nem az én dolgom. Nem akarok belefolyni. Sőt veszekedni sem. Már meguntam. Zayn elkapja a kezem és maradásra bír. A szemei tele vannak olyan „szükségem van rád, ne menj el” mondattal. Nem bírnám végighallgatni. 

-         Nem akarom végighallgatni! – húzom ki a kezem az övéi közül.

Gyorsan bemegyek a szobájába és kiülök az erkélyre. Leülök egy kanapé szerű valamire. A karfán lelógatom a lábaim és rágyújtok egy cigire. Jó, hogy behúztam az ajtót. Semmit sem akarok tudni az ő veszekedésükből. Márpedig idáig hallatszik, hogy ordibálnak. Hogy mit azt már én sem tudom. Már a hatodik szálat szívom amikor Zayn kijön hozzám. Felhúz a kanapé szerű valamiről és elnyomja a cigit a falon. Behúz a szobájába és elhúzza az ajtón a függönyt. Az ágyra lök és fölém mászik. Egy rántással lehúzza a boxerét rólam és saját magáról is. Erősen belém furakszik és kegyetlenül kezd el mozogni. Eléggé fáj, de nem mutatom ki jelét. Főleg, hogy tegnap óta csak szeretkeztünk. Megakarom érinteni, hogy egy kicsit lassabban csinálja, de elkapja a csuklóm és olyan erősen szorítja, hogy az ujja nyoma tutira ott marad. Eléggé sokáig mozog bennem. Amikor elélvez még jobban rászorít a csuklómra. Nem szabad kimutatnom, hogy fáj. Lassan kihúzódik belőlem és egyszerűen kiviharzik a szobából. Mi a fészkes fene baja van? Lassan felöltözök és elmegyek. Zayn is elhúzott. Becsukom az ajtaját és elindulok a kocsim felé. Lassan hazahajtok és otthon csak befekszem az ágyamba. Nem értem Zayn viselkedését. Totál összezavarodok, ha közel kerülök hozzá. A csuklómra pillantok ahol az ujjnyomai meglátszanak. Bekenem egy kis krémmel, hogy ne fájjon. Minden ok nélkül elkap a sírás. Miért Zayn? Miért? Lecsúsztam a fal mentén és kifordított lábakkal bámultam magam elé. Jut eszembe a buliba el sem ment amit Harry rendezett valahol. Közbejött ez a megcsalásos eset is. Vajon mióta vannak együtt Kolal? Kol még engem… Azt a picsa! Nem hiszem el Kol mikre képes! Egész nap csak ültem a padlón. Néha lehunytam a szemem és aludtam egy picit. Este viszont lementem. Zayn akkor toppant be két csokor virággal. Mióta lett ennyire szexi? Jól áll neki a hosszabb haj és a borosta. Amint meglátja, hogy közeledek vizslatni kezd a szemeivel. Úgy teszek, mintha itt sem lenne. Egy csokor virágtól nem fogom elfelejteni. Sőt semmitől sem. Elmegyek mellette a konyhába és nem tudom megállni, hogy ne szagoljak a levegőbe. A parfümje azonnal az agyamba kúszik. Mindig is emlékezni fogok erre az illatra. Leülök az egyik székre és jót szórakozom magamban. Anyu beszél hozzá valamit, de totál másfelé jár. Anyu hamar magára hagyja. Elindul felém, de megszólalok mielőtt még ideérne.

-         Eszedbe se jusson idejönni vagy megszólalni! – mondom nemtörődöm stílusban.    

Felsóhajt és inkább kimegy a nappaliba. Most azt hiszem nem tudnám megállni magam. Lekevernék neki egy pofont, de tudom, hogy milyen agresszív ez miatt. Legalábbis jelen esetben megérdemelné. Müzlit kezdek el enni, amikor érdekes beszélgetés üti meg a fülem.

-         Hová mentek? – kérdezi anya.

-         Vacsorázni megyünk. Van egy két dolog amit meg kell beszélnünk – mondja.

-         Hát jó szórakozást. A virágot itt ne hagyd! – rohan az ajtóhoz anya.

-         Köszönöm – veszi el Zayn.

Milyen vacs… Perrievel megy? Most akkor ők nem szakítottak? Ahogy eljutnak a szavak az agyamig a szívem azonnal sajogni kezd, sőt a mellkasom is. Zayn ne csináld! Kimondtam azt kibaszott nyolc betűs szót és most meg vacsorázni viszi? Picsába is már! Le fogom ordítani a fejét. Sőt van egy jobb tervem. Elmondom a kis rózsaszínnek, hogy a háta mögött miket művelünk mi Zaynnel. Lehet egy életre meggyűlöl, de leszarom. Velem megint nem fognak játszani! Senki sem! Ha játékot akarsz Zayn, megkapod! Fogtam magam és felhívtam Adamet. Elég régen beszéltünk.

-         Szia, tudunk találkozni? – kérdezem halkan.

-         Persze, Hyde park bejárat? Tíz perc múlva? – kérdez vissza.

-         Tökéletes. Szexi legyél – nevetek fel.

-         Megint a régi vagy – nevet fel ő is.

Kinyomom a telefont és készülődni kezdek. Annyira gyűlölöm a telet. Ilyenkor még koncertezni is utálok. Két hét múlva meg vissza megyünk mindannyian és indulunk megint. Megint nem látom őt. Francba is! Nem kéne rá gondolnom. Kihalászok egy fekete cicanadrágot, egy szürke ujjatlant, egy Miki egeres pólót, szürke mamuszt. Gyorsan felöltözöm és elindulok. Felveszem a fekete szövetkabátom, a szürke lógós sapim és beülök a kocsimba. Feltekerem a fűtést és elindulok. Fura, hogy anya nem kérdezett semmit. Valószínű észre sem vette, hogy elviharoztam. A Hyde park előtt leparkolva megláttam Adamet. Eléggé boldognak látszik. Talán talál magának valakit? Meglehet. Hiszen csak akkor vagyunk ilyen kivirultak amikor megtaláljuk a másik felünket. Én megtaláltam, de az érzés már elveszett. Már egyáltalán nem tudom eldönteni mit érezzek iránta. Rohadtul nem tudom! Amint Adamhez érek elmosolyodik. Megölel és elindulunk befelé. Egy ideig csendben vagyunk. Ő töri meg előbb a szótlanságunk. Olyan gyorsan hadar és közben fülig érő vigyorral beszél valakiről. Kitágult pupillákkal nézek rá. Eléggé meglepett ez a szóroham tőle. Ahogy hadar elröhögöm magam. Eléggé meggyőző, hogy valakit talált magának. Nem drogozik és boldog. Legalább ő boldog! Én is lehetnék, de fogalmam sincs miért nem megy. Talán a modorom miatt. 

-         Szóval, ha jól értelmezem együtt vagy valakivel – vázolom a tényeket.

-         Igen – mosolyodik el.

-         Mesélj róla! Még bandatársak vagyunk és barátok is! Tudod! – lököm meg a vállát.

-         Hogy is felejthettem el! – néz az égre.

-         Hé! – szólok rá felháborodva.

-         Nyugi! Oké! Barnás szőke hajú, zöld szemű, modell és őrülten imádom – vigyorog rám.

-         Féltékeny típus? – kérdezem.

-         Kicsit, de elmagyaráztam neki, hogy te ki vagy és az életemben kik, merre foglalnak helyet. Megértette és eleinte féltékeny volt, de elfogadta. Fél éve vagyunk együtt. A turné alatt nem akartam elmondani. Túlságosan sok volt a dolgunk. Kiakadtam volna, ha beszélni kezdek – vakarja meg a tarkóját.

-         Értem! Majd be kell mutatnod! Gondolom a srácok sem ismerik – nézek rá.

-         Izé… - hallgat el – De – nyögi ki.

-         Csak nekem nem mondtad el? Miért? Mert régen dugtunk párszor azt hiszed féltékeny lennék? Ugyan már! Nem vagyok szerelmes beléd! – gúnyolódok.

Megáll előttem és dühösen mered rám. Nem értem miért nem mondta el. Ennyire megbízhatatlan lennék? Jó pár éve ismerjük egymást, de ezt nem gondoltam volna. Muszáj volt kimondanom a véleményem. Sajnos ezt is én fogom megszívni.  

-         Elég legyen már hallod? Pont ezért nem mondtam el! Cinikusan kezdesz viselkedni és már unom! Mindent elbaszol és utána meg nem győzöl bocsánatot kérni! Áll már le hallod? Totál olyan leszel/vagy, mint James! – csattan fel.

-         Nem vagyok olyan, mint ő! – rémülök meg.

-         Pedig pontosan olyan vagy! Kezdjük az elejéről Cemy! Igen, dugtunk párszor! Ő is így kezdte veled emlékszel? Nem vagy belém szerelmes stimm. Minden jött-menttel lefeküdtél, ahogy ő is tette! Mindenkit eltaszítasz magadtól a viselkedéseddel. Nem veszed észre, hogy kurvára nem kívánatos a viselkedés módod? Tudod miért nem beszéltem veled a turné alatt? Hogy a többiek miért nem beszéltek veled? Mert tök ugyan olyan vagy, mint a halott pasid! Sőt talán még rosszabb is! Változz meg Cornelia Effy Maya Jett! – vágja hozzám.

-         Hallgass! Nem vagyok olyan, mint ő! – kiabálok rá.

-         Majd hiszem, ha látom! Addig is rám ne számíts amíg meg nem változol! Nem egy bunkó, seggfej ribancot akarok látni! Egy vidám, mosolygós, élettel teli embert akarok látni Cemy! Most pedig megyek! Szia! – indul el.

-         Szia – köszönök halkan.

Nem sokkal utána veszem az irányt. Beülök a kocsimba és hazafelé megyek. Tényleg olyan vagyok, mint ő? Tényleg? Hírtelen elkalandoznak a gondolataim és csak a szembejövő autóst veszem észre. Elkapom a kormányt és a villanyoszlopnak csapódok. A fejem beütöm a kormányba. Pár perc kell mire magamhoz térek. Nem nyílt ki a légzsák. Életveszélyes a kocsim! Na ezért motorozok. A másik autós sietősen elhajt. Hülye barom! Kikászálódok a kocsiból és mellé állok. A fejemhez kapok és érzem, hogy egy kicsit vérzik. A telefonom után kutatok. Anyát nem hívhatom fel. Betegre aggódná magát. Nem maradt más választásom, mint Zayn. Bár az éjszaka majdnem közepén miért is jönne el értem? Nagyon jól meglehet Perrievel. Végül mégis tárcsázom a számát. A harmadik búgás után felveszi.

-         Cemy mi van? – kérdezi bunkón.

-         Értem tudnál jönni? Ő… A Hyde parktól nem messze vagyok – nézek körbe.

-         Mit keresel te ott éjjel? – kérdezi értetlenül.

-         Csak gyere, mert szétfagyok! Kérlek – mondom gyengéden.

-         Húsz perc és ott leszek – morogja.

-         Köszönöm – nyomom ki.

Szokásom köszönés nélkül rányomni az emberekre a telefont. Időközben olyan hideg lett, hogy már nem érzem a lábaim és a kezeim sem. Hiába fújom rá a leheletem, nem segít. Szinte már remegősre fagytam át. Zayn hol vagy már? Réges rég itt kéne lenned! Még fél órás várakozás után végre megérkezik. Már azon vagyok, hogy elájulok amikor lefékez és kipattan a kocsiból. Valamit magyaráz, de a vacogáson kívül másra nem tudok koncentrálni. A szám már tutira lilára, sőt feketére fagyott. A többi testrészemről nem is beszélve.  

-         Hé, figyelj rám! – ráz meg egy kicsit.

-         Bocsi. Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezem remegő szájjal.

-         Tél van Cemy! Mit vársz? – morogja.

-         Én csak… Megcsúsztam a kocsival és… Fázok – suttogom a végét.

-         Azt látom. Menjünk! Lilára fagyott az ajkad – fogja meg a kezem.

-         Mi lesz a kocsimmal? – nézek vissza.

-         Hagyd már és szállj be abba a kurva kocsiba! – dörren rám.

-         Nem hagyom! Szeretem a kocsimat, legalább azt lehet! – vágom rá mérgesen.

Kinyitom a Range Rover ajtaját és beszállnék, ha engedné. Becsapja az ajtót és megfordít. Nekinyom az ajtónak és megcsókol. A meleg ajkai egy kicsit felmelegítik az enyémet. Hosszasan csókolózunk és levegőért válunk el.

-         Sajnálom! Aggódtam érted! Mondtam már, hogy őrült vagy? – dönti a homlokát az enyémnek.

Megrázom a fejem és csak nézek rá. Üresnek érzem magam. Mi ez a hangulat változás? Ennek is én vagyok az oka? Lassan hazafelé vánszorgunk. Hiába tekerte maxra a fűtést a kocsiban menthetetlenül kihűltem. Legalábbis úgy érzem. Kiszállok a házunk előtt és jön velem ő is. Furán nézek rá. Észreveszi, hogy bámulom és vetkőztetni kezd. Közben válaszol a ki nem mondott kérdésemre.    

-         Csak nem hiszed, hogy egyedül hagylak? – kérdezi.

-         Mindegy, hogy mit csinálsz! Szeretni úgy sem fogsz – sóhajtok fel.

-         Hogy? – tágulnak ki a szemei.

-         Szeretsz te engem egyáltalán Zayn Malik? – nézek a szemeibe.

Megáll a vetkőztetésben és csak egy ideig bámul rám. Lassan ellép előlem és a nappaliba megy. Gyorsan ledobálom magamról a cuccaim és utána megyek. Az arcát a kezei közé temette. Mintha elbújt volna előlem. Egy pillanatra elmosolyodok majd lehervasztom a vigyort az arcomról. Felpillant rám és beszélni kezd.

-         Komolyan mondtam mindent amikor együtt voltunk! Komolyan nem értem magamat néha! Szeretlek, de úgy érzem, hogy ez nem helyes. Neked nem mellettem van a helyed és nekem sem melletted! – áll fel.

-         Valami baj van velem igaz? – gyűlnek könnyek a szemembe.

-         Nincs semmi, csak mi nem egymáshoz valók vagyunk. Teljesen más természetek vagyunk! Hozzád egy rendes pasi illik! Hozzám meg… - félbeszakítom.

-         Perrie! – mondom halkan.

-         Igen! Perrie! – bólint.

-         Hát jó – vonok vállat.

-         Cemy ne csináld! Ne csinálj úgy, mintha nem érdekelne! – sóhajt fel.

-         Pedig nem érdekel – hazudok.  

-         Ne hazudj a szemembe! Most ne! – néz rám csillogó, de mégis határozott szemekkel.

-         Nem tudom mit kéne mondanom! Kimondtam, hogy szeretlek! Azt hittem, hogy… Hogy talán… Te is… De úgy látom ezek csak hazug szavak voltak egy popsztár szájából. Miért játszottál a szívemmel? – kérdezem a könnyeimmel küszködve.

-         Én… Nem! Nem hazudtam neked! Soha! – mondja határozottan.

-         Most is hazudsz és talán… Talán jobb lenne, ha elfelejtenénk mindent. Mindent, ami kettőnk közt történt. Igazad van. Nem illesz hozzám. Én sem hozzád. Így jobb, ha többet nem találkozunk. Fél évig is ment nem? – fordulok el.

-         Cemy! Ne kérj olyat amit nem tudok teljesíteni! – szorít magához.

-         Ne ölelgess! Arra ott van Perrie! Te őt szereted. Engem meg nem! Fogtam az adást oké? – bukózok. 

Lassan elenged és kisétál az ajtón. Hallom ahogy elhajt a kocsival. A könnyeim utat törnek maguknak. Régen összetörték a szívem, de most minden olyan, mint akkor volt. Igaza volt Adamnek. Olyan vagyok, mint James! Szinte a képmása vagyok csak női kiadásban. Hogyan fogok ezek után utcára lépni? Hogyan fogom túlélni nélküle? Hogyan? Valaki mondja meg! Hogyan lehet elviselni azt a tudatot, hogy az akit szeretsz nem a tiéd? Nem láthatod talán többé nem érhetsz hozzá és nem súghatod azt neki, hogy szeretlek. Hogyan lehet ezt túlélni? HOGYAN? Néma sírásom után felmászok a szobámba. Fogtam a telefonom és írtam egy tartalmas sms-t Adamnek. Talán ő felnyitotta a szemem, talán nem. „Tudod mért nem tudok sohasem mosolyogni? Mert már régen összetörtek és elveszett bennem az öröm. Tudod miért vagyok ilyen? Mert félek! Félek az élettől! Igen ez a helyzet!” Elküldtem neki és vettem egy pár órás zuhanyt. Amikor kimentem csak bezuhantam az ágyba. Fájdalmas felfogni, hogy nem lehetünk együtt. Hogy olyant választott akit nem szeret. Talán, ahogy mondta őrült vagyok. Végül is az őrültek ilyenek nem? Olyanok mint én vagyok. Talán életem hátralévő részét és szanatóriumban kéne leélnem. A telefonom pittyegni kezd. Adamtől jött üzenetem. „Kinek verjem be a képét?” Elmosolyodom egy pillanatra majd visszaírok neki. „Azt hiszem az enyémet…” Alig telt el két perc visszaírt. „Engedj be!” Csak ennyi. Itt van? Hiszen a parkban leordította a fejem. Csigatempóban lemászok és kinyitom az ajtót. Beviharzik az ajtón egyenesen fel a szobámba. Ennél sokkal rosszabbra számítottam. Azt hittem felveri az egész házat. Felmegyek utána és halkan becsukom az ajtót.

-         Zayn igaz? – támad le.

-         Hagyjuk őt jó? – sóhajtok fel.

-         Nem Cemy! Nem hagyom, hogy megint megöld magad, mint akkor is! Senki miatt nem fogsz öngyilkos lenni! – morogja.

-         Nem ismerek más módot Adam! Te ismersz a srácok közül a legjobban! Te tudod a múltam… Szeretem őt Adam – ülök le az ágyamra.

-         Ő is tudja? – mondja a fogai között.

-         Tudja! De… Mindegy! Ő azt a pudlit választotta! Nekem ebbe nincs beleszólásom – hajtom le a fejem.

-         De igen is van! Szerezd vissza! Ha szeret visszatáncol hozzád remélhetőleg! Tedd féltékennyé vagy bánom is én. Nem vagyok nő. Nem tudom mi pattan ki a fejetekből, de néha elég jól csináljátok amit csináltok – vigyorog rám.

-         Idióta! – nevetek fel.

-         Végre! Nevetsz! Szóval kivel is csalta meg a szöszke Zaynt? – kérdezi összehúzott szemekkel.

-         Öh, Kolal? – mondom.

-         Mi? – vág értetlen fejet.

-         Ja vele! Nem fogok összeállni vele csak, hogy bosszantsam. Kizárt Adam! – állok fel.

-         Huh, oké ez most sokkolt! Állj össze olyannal akire minimum, hogy totálisan féltékeny lesz! – ad tanácsot.

-         Mintha a második anyám lennél. Mondtam már? – nevetek fel.

-         Állok szolgálatodra! – csókol kezet.

-         Hülye! Köszönöm! – zuhogok a nyakába.

Szorosan megölel és elindul hazafelé. Most, hogy itt volt kicsivel jobb kedvem van. Hát akkor indulj a „Hogyan szerezzük vissza Zaynt” akció. Muszáj visszakapnom vagy belepusztulok. Bármilyen változáson átmegyek csak boldog legyen velem és én is vele.