Ez az életem 2. rész

Sziasztok!

Örülök, hogy tetszik a blog *-*. Legalábbis a pipácskákból ezt szűröm le. Ma felkerül a második feji. Nagyon sokat nem is fogalmaznék hozzá. Béta még mindig kerestetik. :) Jó olvasást. xoxo BellBoo ^^ <3 

Megváltoztam!   

„Itt vagyok vele. A karjai közt tart, mintha az élete múlna rajta és én csak nézem őt. Őt aki felforgatta a világomat és akivel érzem és tudom, hogy hazaértem.” Cemy

„Megint olyanba keveredtem bele lelkileg amibe nem akartam. Azt hiszem megtörtem.” – Cemy. 

Reggel van. Egy újabb nap kezdete ami nagyjából azt jelenti, hogy suli, firkászok mindenütt, baby szitterkedés anya részéről és hideg viselkedés Zayn és az én részemről. Lassan emberivé próbálom formálni magam. Egész napos reggelre ébredtem a tegnapi nap után. Kihasználva az alkalmat lengébb ruházatba öltöztem fel. Egy fekete bőr cicanaci, egy fehér, nyári ing és lapos talpú cipőre esett a választásom. Általában szeretek csak három színben mászkálni. Lassan begöndörítettem a hajam végét és kifestettem magam. Néha totál eltudok képedni magamtól. Olyan, mintha lenne egy másik énem is. Egy szebb énem. Mintha az-az érzelem mentes Cemy eltűnne, de belül azért ott van. Az összképbe már csak a gipszem nem illett bele. Gyorsan összepakoltam a barna táskám és felvettem pár ékszert is. Egy utolsó tükörbe nézés után lefelé indultam a konyhába. Anya és Yaser amikor megláttak csak mosolyogtak rám. A szemükben csillogott a boldogság fénye. Na állj, állj! Nem vagyok ennyire nyálas! Néha miket tudok gondolni! Egész reggeli közben azon kattogtam, hogy a menedzserem ehhez mit fog szólni. Törött kéz, balhé a fotósokkal, egy nyilvános csók Zaynnel aki történetesen a „bátyám”. Totál ki lehet akadva. Csodálkozom is, hogy még nem hívott. Lassan Zayn is betért a konyhába. Hogy honnan tudom? Már messziről érezni a parfüm, dezodor kavalkádot rajta. Bambulásomból a csengő ébresztett fel.

-         Öhm, nyitom – állok fel.

Egy pillanatra hozzáérek Zaynhez. Megint az a fura bizsergés jár át, mint tegnap. Elnyomom az érzést és kinyitom az ajtót. Nem nagy meglepetésemre Perrie áll az ajtóban. Amint meglát engem lefagy a vigyor az arcáról. Fogadok másra várt. Nyitva hagyom az ajtót és visszamegyek a konyhába. Tudja a járást. Nem vagyok pincsi kutya, hogy végig vezessem a konyháig amit öt méter választ el az ajtótól. Visszaülök enni és próbálok nem arra a nőszemélyre figyelni. Nagyjából sikerül is, de amikor anyámmal kezd el bezsélgetni fülelni kezdek. Nagyjából az élet dolgairól beszélgetnek. Így elnézve őket mintha a nőv… Neem! Még a gondolat is irritál! Reggeli végeztével csak figyelek az eseményekre. Egy pár éve már ilyen vagyok. Hideg, távolság tartó. Senkit sem engedek közel magamhoz. Talán James miatt. Talán magam miatt. Anyu eleinte totál ki volt akadva. Mára már belenyugodott, hogy bunkó szavakon kívül mást nem fog kapni tőlem. Ez van! Ezt kell szeretni! Bármennyire is fáj neki nem leszek már az aki voltam, két vagy mit tudom én hány éve. Mit számít az idő? Úgyis elfogy. Pocsékolás lenne visszaemlékezni olyan dolgokra amikre felesleges. Ha fáj úgy is érzed.

-         Ami a tegnapit illeti… A csók… Felejtsük el! Szeretem Perriet – szólal meg Zayn a kocsiban.

-         Azt csinálsz amit akarsz. Nem tud érdekelni – vonok vállat.

A reggelis rész után anya szigorúan megtiltotta, hogy volán mögé üljek. Képes lennék törött kézzel is vezetni. Így amíg le nem szedik a gipszem, ki nem szedik a varrataim Zayn fog fuvarozni. Hát nem csodálatos? Előkotorászom a táskámból a cigim és rágyújtok. Feltolom a napszemüvegem a szememre és lejjebb húzom az ablakot. Bár totál felesleges. Láncdohányos mellett minek lehúzni? Nem zavarná azt hiszem. Lassan beérünk a suli elé. Egy szó nélkül szállok ki. Becsapom az ajtót és befelé veszem az irányt. Tuti a fél suli tudja, hogy mi volt tegnap. Legalábbis a bámuló tekintetekből ezt veszem észre. Első órám után látogatást tettem az igazgatónál. Nagyjából arról papolt, hogy nem kéne rontanom az iskola hírnevét. Az iskoláét? Ugyan már! Saját magamét rontom. Vagyis már el van rontva. A srácokkal egész nap elhülyéskedtünk. Suli után felhívtam Adamet, hogy jöjjön el értem. Be kell ugranom a menedzserhez megkapni a lecseszésem. Adam útközben egész végig csendben volt. Valami baj van. Túl szokatlan nála ez a csend.

-         Baj van? – kérdezem minden kertelés nélkül.

-         Majd elmondom – fogja rövidre.

Amint felszedtük a srácokat mentünk a menedzserhez. Carol a menedzserem egy negyvenes éveiben, két lábon járó házisárkány, de komolyan. Egyszerűen nem bírom elviselni a rikácsolásait. Főleg azt nem amikor telefonon kezd el rikácsolni az erkölcsről stb. stb. Amikor benyitunk az irodájába már rá is kezd.

-         Nem szoktatok kopogni? Éppen dolgozom! – rikácsolja.

-         Srácok kifelé. Még egyszer! – tolom vissza a fiúkat.

Még, hogy dolgozni? A nagyban kávézgatás mióta munka? Sohasem fogom megérteni ennek a nőnek az észjárását. Lassan bekopogtam és újból benyitottam. Leültünk a kanapéra jött a szokásos. Először engem cseszett le majd Adamet. Nagyon nem is figyeltem, de amikor szóba hozta a kapcsolatunk Adammel megakadt bennem a szó.

-         Nem mellesleg örülnék neki, ha nem banda közti szerelmi viszonyokat kéne eltusolgatnom! Fékezd már meg magad Cemy! Ne használd ki egyik srácot sem! – teszi karba a kezeit.

-         Mi az, hogy eltusolgatás? Nincs itt semmit sem eltusolgatni! Jól vagy? – kérdezem tágra nyílt pupillákkal.

-         Cemy tudod miről van szó! Először is Adam aztán Zayn Malik!? – csapja az újságot az asztalra.

Felveszem és megnézem. Először is Adam van rajta a volt barátnőjével akire azt hiszik, hogy én vagyok. Aztán, amint lesmárolom Zaynt. Szalagcím: „Zayn Malik és új barátnője!”. Csak vigyorogni tudtam az egészen. Annyira szánalmas már, de komolyan. Totál mint amikor anya és én egy lakásba költöztünk velük. Akkor is ez volt. Sok hülyeség egy helyre sűrítve.

-         Mellesleg tanév végén turnézni indultok! – jelenti be.

-         Öhm, oké – dobom le az újságot az asztalra.

Miután még pár fontosabb dologról kibeszéltük magunkat a stúdióba vettük az irányt. A kocsiban egész végig poénkodtunk. Kol végig hülyéskedte az utat. Ezért imádom őt. Bármikor meg tud nevettetni.

-         Láttátok milyen fejet vágott amikor benyitottunk? Mintha pornó video nézésen kaptuk volna! Anyám az a fej! – röhög fel Kol.

-         Na igen! Megmondtam, hogy házisárkány – nevetek fel.

A stúdió elé érve több száz lány sikítozta Zayn bandájának a nevét. Sejtésem szerint bent vannak. Sőt, ha már ennyi lány itt áll akkor tuti. Nagy nehezen átverekedtük magunkat a tömegen. Lassan a stúdiók felé ballagtunk. Már amelyik szabad. Útközben veszek egy pohár kávét is és egy energia italt. Éppen a srácok énekeltek nyitott ajtónál amikor elhaladtunk mellettük. Éppen végeztek amikor Adam megfogta a karom és magához húzott. Feltolta a fejem tetejére a napszemcsim és megcsókolt. Ráadásul még bele is markolt a fenekembe majd közel húzott magához. Tudtam, hogy csak Zayn miatt megy a műsor. Visszacsókoltam csak, hogy idegesítsem vele őt. Hangos ajtócsattanást hallottam mögülünk. Adam lassan elvált az ajkaimtól és elnevette magát.

-         Láttad volna milyen eszelős képet vágott! – mosolyog rám.

-         Te bolond! – nevetek fel én is.

Bemegyünk a srácokhoz és pár régebbi számunkat énekeljük el először majd az újabbakat és így tovább. Stúdiózás után elmegyünk bulizni a srácokkal. Valamikor nyolc körül érek haza. Ledobom a táskám és leülök vacsizni a többiekhez. Most a srácok is itt vannak és a lányok is. Már csak Harry mellett van hely. Leülök mellé és szedek magamnak kaját. Nagyon keveset kajálok. Nem szeretem megtömni magam. 

-         Basszus te csak ennyit eszel? – szólal meg Niall.

-         Baj? – nézek fel csámcsogva.

Nem mond semmit sem csak pislog rám. Gyors vacsi után nyomok egy puszit anya arcára. Hírtelen megszólal a telefonom. Muse-Madness a csengőhangom. Imádom azt a számot. Mintha drogos lennék a hallgatása közben. Megan keres. Lefogadom, hogy ő. Gyorsan előkutattam a táskám aljáról.

-         Tudtam, hogy te vagy az! – szólok bele.

-         Honnan? – kérdezi Megan.

-         Médium vagyok. Amúgy meg ki volt írva a neved! – nevetek fel.

-         Menj már! Szóóval arra gondoltam, hogy holnap el kell jönnöd velem ruhát venni. Anyámék valami flancos bulira visznek. Ahová semmi kedvem elmenni, de mindegy. Nem jössz te is? – habog össze vissza.

-         Stop! Bál? Megint? Veled? Kizárt! – nevetek bele a telefonba.

-         De mért? Tök jól elvoltunk a múltkor is – mondja vidáman.

-         Jah emlékszem. Törött poharak, vázák, tányérok, kanos kutya… Soroljam még? – kérdezem vigyorogva.

-         Szóval holnapra kérem a választ! Szia – teszi le.

Na igen! Az a bál vagy party eléggé mókásra sikeredett. De erről később. A srácok távozása után egy kicsit beszélgettem anyuval a konyhában. Tudnia kell a turnéról. Nem léphetek le megint egy szó nélkül mint két éve.

-         Anyu év végén turnézni megyünk – nyögöm ki.

-         Értem. Legalább szóltál – mondja morogva.

-         Tudom, hogy szemétség volt tőlem, de tudod mennyire kivoltam miatta – direkt nem mondom ki a nevét.

-         Kivoltál, de ez nem adott okot arra, hogy szó nélkül eltűnj hat hónapra turnézni. Betegre aggódtam magam! Végre megtisztelt a kisasszony azzal, hogy valamit is képes elmondani! – csattan fel.

-         Befejezted? – váltok át bunkóba.

-         Ne beszélj így velem! Az anyád vagyok! – emeli fel a hangját.

-         Inkább köszönd meg, hogy szóltam! Képes lettem volna megint eltűnni! Tartsd észben! – morgok.

-         Ha apád látna szégyenkezne miattad! – vágja a fejemhez.

-         Ezt nem kellett volna – suttogom sírósan.

Tudja, hogy apa volt a mindenem mégis ezzel jön. Évekig nem beszéltünk erről a témáról és most tessék. Megint verjem szét a kezem? Vagy mit verjek szét? Kin vezessem le? Az emelet felé veszem az irányt. Zayn az ajtóban áll megfagyva. Amint mellé érek csak néz rám. Igen! Ilyen is tudok lenni. Szeretem anyát, de rohadtul nem tudom kordában tartani a bunkóságom. Ez mind miatta van. Apa hiányzol! Bárcsak itt lennél. Lassan felmegyek a szobámba és befekszem az ágyba. Magamhoz veszem az utolsó képet amit még közösen csináltunk és magamhoz szorítom. Zayn jön be az ajtómon minden kopogás nélkül. Csak nézek rá elfolyt sminkkel és piros szemekkel. Elveszi a kezemből a képet amit görcsösen szorítok és visszateszi a helyére. A hónom alá nyúl és magához húz. Előről az ölébe fészkelem magam. A nyakába fúrom a fejem és mélyet szippantok az illatából. Az agyam azonnal elraktározza azt. A karjai a derekam köré fonódnak. Elkezdi a hátam simogatni, ezzel nyugtatva engem. A légzésem lelassul és elalszom rajta. Amikor felkelek Zayn karjai még mindig körém vannak fonódva. Ő is alhat már régóta. Lassan elengedem és kicsoszogok a fürdőbe. Miért maradt velem? Miért nem hagyott ott egyszerűen? Adamnek tényleg igaza van? Megengedtem magamnak a fürdő vizem és ki sem jöttem fürdés végéig. Egész végig ezen rágódtam. Elkezdtem változni és ez baj! Már a gondolataim sem olyanok mint régen. Egyszerűen megint hagyom, hogy beférkőzzenek a tudatalattimba és felbolygassák a nyugodt elmém egyik felét. James óta nem akarok senkit sem az életembe. Semmi komolyat amíg biztos nem vagyok az érzéseimben. Zayn persze ezt is felbolygatta. Miért kell nekem állandóan a rossz pasikba beleszeretnem? Neki meg miért kell állandóan leállnia velem veszekedni? Nagyja részét ő kezdeményezi, de legjavát én. A hülye mondás szerint az ellentétek vonzzák egymást nem? Kitudja már hány órás áztatás után kezdtem fázni. Csak a törölközőmbe csavarva indultam vissza a szobámba. Amikor bementem Zayn még ott találtam és még mindig alszik az ágyam közepén, összehúzódzkodva. Lassan megtörlöm magam és felöltözöm. Bemegyek a gardróbba valami ruha után. Nem aludhatok mindig a kacsás pólómban. Meg amúgy is ki kéne mosnom a cuccaim. Turné előtt ajánlatos. Egy lila szett mellett döntöttem. A pántos része virágos, az alja lila kisnadrág. Lassan felöltözöm és már az üres ágyba bújok vissza. Tisztára Zayn illata van. Mindenfélét csinálok még elalvás előtt. Kimegyek cigizni, tévézek, böngészem a netet, de a gondolataim még mindig nem hagynak békén. Menekülök előlük, mert félek, hogy változást hoznak az életembe. Egész éjjel jártak a fejemben a kerekek. Mintha egy kibaszott motor lenne a fejem és zúgna megállás nélkül. Rohadtul nyomasztó és idegesítő. Kikászálódok az ágyból és lemegyek a konyhába. Leülök a pultra, mert ott kényelmes és még véletlenül sem a székre. Az nem az én szokásom. Mellesleg imádom lóbálni a lábam. Egyszer véletlen tökön rúgtam Adamet így. Mára vicces emlék, de akkoriban szegény lekiabálta a fejem. Lépteket hallok meg fentről. Ő sem tud aludni? Mi van már? Tényleg működik ez a lélek kapcsolat dolog? Egyszerűen puszta véletlen, hogy nem tud aludni ő sem. Lassan beér a konyhába és felkapcsolja a villanyt. Inkább nem szólok. Csak bámulok ki a fejemből. Leül enni majd néha rám pillant. Francba! Észre fogja venni a sebeim. Azokat a sebeket amiket ő okozott. Tisztán látszik a csuklómon a neve, ahogy kényszerített belevésni a cigijével egyenként a betűket. Gyakran, ha bedrogozott a tudtom nélkül kikötözött és szó szerint megerőszakolt. Ez az utóbbi időkben voltak. Másfél évig átlagos párként éltünk, de aztán a drog bekerült az életébe. Drog alatt inkább hallucináló szereket adott amik félelmet gerjesztenek az emberben és totál valóságos minden. Hónapok kellettek mire kiürült a szervezetemből és a lelkemből az amit velem tett. Néha tudtom nélkül, szinte mindig teljes tudatomban. Most mégis azt kérdezitek, hogy miért szeretem/szerettem? Mert vele voltak a legszebb pillanataim másfél évig. Ő elfogadott ilyennek amilyen most is vagyok. De nem akarok ebbe bele menni. Nem akarok róla beszélni! Bár a tettek és a sebhelyek magukért beszélnek. Zayn még mindig eszik. Ennyire éhes lenne? Én se ettem, de nem is fogok.  

-         Zayn… Öhm… Hagyjuk… - motyogom hosszabb szünetekkel.

Nem megy nekem ez a kommunikáció dolog vele. Sőt senkivel sem aki család tagnak számít. Másokkal nagyon jól elvagyok, de itt nem. Egyszerűen, ha velük kell kommunikálnom inkább nem teszem. Csendben ülök és figyelek. Leugrok a pultról és kimegyek cigizni. Ő is kijön utánam és leül a hintaágyba.

-         Ettél ma már egyáltalán? – kérdezi rám se nézve.

-         Mért érdekel? – bunkózok.

-         Nem is tudom. Igazándiból nem érdekel – von vállat.

-         Akkor meg minek kérdezted? Tudod rohadtul nem értelek – rázom meg a fejem.

-         Ezt én is mondhatnám – néz bele a szemeibe.

Lassan elszívom a cigit és bemegyek. Milyen beszélgetés volt ez? Egyáltalán miért érzem magam úgy, ahogy nem kéne? Miért változtam meg? Rohadtul nem akarok megváltozni! A reggel sohasem akar eljönni. Csak fekszem az ágyban és nézem a plafont. Végül zenét kezdek el hallgatni ami meg is teszi a hatását. Lassan elalszom. Holnap hétvége ami újabb fellépést jelent. Végre nem kell itthon punnyadnom. Anya nem enged el amíg suli van. Felnőtt vagyok, de nem enged el! Ah szülők! Most már reggel hétkor felkeltem és bementem a menedzserhez. A hétvégén New Yorkba fogunk utazni. Vagyis ma este már indulunk. Először lesz egy fotózásunk majd egy koncert és szabadidő. Amikor hazaérek anya meglepődött képet vág. Le kell ezt a szart venni a kezemről. Nem  bírom ki benne. Mindenben akadályoz. Lassan felmentem és összepakoltam. Anyának is bejelentettem mire totál meglepődött. Hétvégén mindig megyünk valahová. Zaynt egész nap nem láttam. A srácok átjöttek ebédre és totál elmulattuk az időt. Lassan mindenki hazament és reptéren találkoztunk újra. Felszálltunk a gépre és elindultunk. Vigyázz New York jövünk. Már fél napja rostokolunk New Yorkban. A reptéren a szokásos üvöltöző tinik vártak. Imádom a rajongóinkat, de néha sok belőlük. Este hatkor koncert majd dedikálás, fényképezkedés és buli. Addig meg mászkálunk vagy pihenünk. New York egy kicsit ki tudott kapcsolódtatni. A srácokkal elmentünk hülyéskedni. Arra a bálra sem tudok elmenni. Bár fogalmam sincs mikor lesz, de leszarom. Most nincs kedvem hozzá. Este már elkezdtünk hangolódni a koncertre. Bementünk a stadionba és énekelni kezdtem. Egy kicsit gyakoroltam. A srácok addig beállítgatták a hangszereket. Fél órával fellépés előtt még elszívtam egy cigit. Lassan kinyílt az ajtó és kilépett rajta egy fekete hajú srác. A gyér fénynél alig láttam az arcát. Ahogy közelebb ért felismertem őt. Jeremy, James egykori jó barátja. A mai napig utálom. Miatta lettem drogos. 

-         Te meg mit keresel itt? – kérdezem dühösen.

-         Ne légy már ennyire dühös cica! Dögös vagy, mint mindig. Most, hogy James nincs az utunkban jössz egy körre? – áll elém.

-         Takarodj innen! Ajánlom, hogy tűnj el mire vége lesz a koncertnek! – morgok rá.

-         Miért? Bántani fogsz? Te? – nevet fel.  

-         Megtudom védeni magam, a magad fajtáktól! – állok elé én is.

-         Hm, majd kiderül – nyalja meg a száját.

Hírtelen kicsapódik az ajtó és kijön Adam. Amint meglát minket odajön hozzám. Magához húz, mintha járnánk. Adam ismeri Jeremyt. Mindent tud a múltamról, ahogy az egész banda és a média. Nem egyszer járkáltam vérvörös szemekkel az utcán. Lassan felöltöztem egy fekete, csipkés ruhába és mentem az emberkékhez. Szög egyenes hajat csináltak nekem néhol göndör tincsekkel, hamuszürke sminkkel. Nagyon dögösen nézek ki. Elismerem, hogy most az egyszer tetszem magamnak is. A koncert két órás lesz. Lassan kisétáltam a fiúkhoz és még behangolódtunk egy kicsit. A közönség őrjöngött amikor elkezdtük a koncertet. Két órával később kifáradtan ültünk az öltözőnkben. Bő öt perc múlva már jöttek is, hogy mennünk kéne.

-         Baszki már! Az ember nem pihenhet öt percet se? – csattanok fel.

-         Majd holnap pihensz! Most ajándékoztassátok meg a rajongóitokat! – mondja Carol.

-         Hogy én mennyire útállak! – mondom az igazat.

Carol után sunnyogunk. A végig mérő tekintetek nagyon is lángba borítják az arcom. Egyik oldalamon Luke, a másik oldalon Adam ül. Adam az egyik kezét a combomra csúsztatja és simogatni kezdi a combom. Hírtelen elém kerül egy barna hajú, kb. három év körül kislány.  

-         Szia. Kinek írjam? – mosolygok rá.

-         Emilynek – mondja félősen.

-         Szóval Emily. Hány éves vagy? – írom alá a papírt.

-         Négy éves leszek két nap múlva – mosolyog rám.

-         Hát akkor boldog szülinapot csajszi! Szeretnél egy közös fotót a bandával? – hajolok közel hozzá.

-         Hé, ne tartsd fel a sort! – szól be valaki.

-         Ha nem tetszik húzz haza! – szólok be.

-         Igen – mondja halkan.

Átnyúlok az asztalon és a Emily anyukája csinál egy közös fotót rólunk. Az én ölemben ül Emily és adok egy cuppanós puszit az arcára. A fiúk meg elkezdik csikizni és ők is adnak neki egy puszit. Egész jól elszórakoztunk. Egészen három órán keresztül ezt csináltuk. Volt olyan is, hogy Kol egy kisbabát szórakoztatott aki csak tépte a haját. Kitört belőlem a röhögés. Könnyesre röhögtem magam akkor. Fényképezkedés közben pár srác megfogta a seggem mire egy kiosztást kaptak tőlem persze csak halkan és úgy, hogy ők értsék meg. Este elmentünk egy igen híres klubba bulizni. Totál eszelős volt a hangulat. Fogalmam sincs hányadik pohár után táncolni kezdtem valakivel. Arra eszméltem fel, hogy Adam totál féltékenyen elhúzott a sráctól és elvonultunk az egyik mosdóba. Adam bezárta az ajtót és nekinyomott. Heves csókcsatába kezdtünk. Kívánom őt veszettül. Sietősen felhúzta a szoknyám és elkezdett izgatni. Elszakadt a számtól és a nyakam kezdte el szívni amivel rá is tett egy lapáttal az élvezetemre. Nem hagyott elmenni. Helyette kibontotta a nadrágját és sietősen belém csúszott. Egyszerre nyögtünk fel az élvezettől. Elvigyorodott és megint áttért a nyakamra. Most már nem csak szívta, hanem harapdálta is. Ahogy élvezkedtünk először én majd ő ment el. Egymás után ki tudja hányszor vittük egymást a csúcsra. Ez nem olyan volt mint a múltkori. Akkor tényleg szeretkeztünk, de ez csak egy gyors dugás mindkettőnk részéről. Az utolsó orgazmus közben szinte remegtem az élvezettől. Részegen sokkal intenzívebben érzek mindent. Már nem mozgott, de sajgón lüktettem még mindig odalent.

-         Bassza meg! Még mindig kívánlak! – nyög fel Adam.

-         Én is. Csináld erősebben most – suttogok bele a fülébe.

-         De… Nem akarlak bántani – mondja a szemembe nézve.

-         Szard már le! Részeg vagyok! Nem fog érdekelni! Csináld már, mert sajgok! – dörrenek rá.

-         Ha nagyon bevadulok állíts le! – kezd el mozogni bennem.

A combom alá nyúl és erősen belém markol. Nem enged mozogni. Tudom, hogy Adam tud nagyon vad is lenni, ha akar és én most ezt akarom. Hogy vad és őrülten jó legyen. Az egyik vécé ülőkére is ráültünk és most én mozogtam rajta miközben ő is mozgott. Lassú csípő mozgásokat végzett. A hosszú és kegyelem döfésként végzett orgazmus után felöltöztünk és kimentünk a tömegbe. Összeszedtük a srácokat és a hotel felé vettük az irányt. Lassan betuszkoltuk a srácokat a szobába. Luke meg kitudja hol van. Talán valakivel elszórakozgat ő is. Adam és én a vécében történtek után külön lakosztályba mentünk. Mind a ketten már nem bírnánk ki megint. Szép volt, jó volt, de többet nem!   Bementem a fürdőbe megmosni az arcom. Gyors zuhanyt követve bezuhantam az ágyba. Másnap reggel még egy kicsit elmentünk körülnézni. A délutáni géppel mentünk haza. Amikor beléptem a házunk ajtaján néma csend fogadott. Furcsa, mert mindig szól a tévé vagy anya a konyhában dúdolgat. De most sehol senki. Felvittem a bőröndöm és az ajtó mellett hagytam. Gyorsan átöltöztem és körbenéztem a házban. A hűtőn egy tartalmas cetlit találtam. „Kicsim elmentünk Floridába Yaserrel kikapcsolódni. Egy hónap múlva találkozunk. Semmi buli a házban! Semmi drog és balhé. Zayn a srácokkal együtt elutaztak és holnap érnek haza. Puszi anya, Yaser.” Szuper! Egyedül vagyok. Mégis miért félek tőle? Hiszen mindig egyedül akartam lenni. Totál nem én vagyok! Megváltoztatott Zayn! Totál kezdek belezúgni, totál megváltozom és ez nem helyes. Nem akarok megint érzelmeket táplálni egy pasi iránt sem. Túlságosan fájna. Leültem tévézni, de hamar beleuntam. Felhívtam a srácokat, hogy ugorjanak át. Egyedül csak Adam nem jött. Luke és Kol egy horrort kezdtek el nézni. Csatlakoztam hozzájuk és végül bealudtam valamelyikük vállán. Reggel arra ébredtem, hogy valaki a fülembe üvölteti a zenét. Mint kiderült Luke telefonja a fejem alatt van. Csukott szemmel kutatni kezdtem az ágyban utána. Amikor megtaláltam megfogtam és elhajítottam.

-         Héj, mit ártott neked a telefonom? – kérdezi Luke.

-         Hagyj aludni! – mormogom.

-         Ne légy ilyen mormota. Kellj fel! Fotózásra megyünk – nyögi be.

-         Magasról leszarom! Aludni akarok és fogok is, értve? – fordulok hasra.

-         Ne akard, hogy kirángassalak – nevet fel.

Próbáltam visszaaludni, de Luke a lábamnál fogva húzott ki a takaró alól. Akaratlanul is, de elröhögtem magam. A földön fetrengtünk amikor Kol is benyitott hozzám egy kómás fejű Zaynnel az oldalán. Zayn amikor meglátta a kezem elkerekedett szemekkel bámult rám. Elfelejtettem, hogy rövid ujjú póló van rajtam. Ezt még a srácok sem tudják. Gyorsan felpattantam és idegesen kitoltam őket a szobámból. Muszáj levezetnem a feszültséget. Senkinek sem szoktam mutogatni a kezem. A fotózásokat is ezért gyűlölöm. Régebben eszméletlen képeim voltak. Gyorsan felöltöztem és lementem enni. Nem szóltam egyik sráchoz sem. Mit várnak? Hogy majd elmondok mindent? Azt várhatják. Reggeli után kimentem rágyújtani. Szerencsétlenségemre Zayn is kint volt. Mintha itt sem lenne! Amint rágyújtok már amennyire tudok a gipszemtől, megszólal.

-         Mik azok a kezeden? – kérdezi érdeklődve.

-         Azokhoz kibaszottul nincs közöd! – fordulok felé.

Fogtam magam és bementem. Amihez nincs köze arról nem fogok beszélni neki. Gyűlöli, ha így beszélek vele, de leszarom. Van rá elég ideje, hogy megszokja. Ha még mindig nem szokta meg sajnálom. Gyorsan felvettem egy egyszerű szettet. Feszülős farmer, fehér póló, bőrkabát. Lassan elindultunk fotózásra. Adam eléggé furcsa volt. Lehet a New yorki dolgok miatt. Egész nap csak morgott és senkihez sem szólt hozzá. Úgy látom nem csak neki van elbaszott kedve. A fotózás két órás volt minimum. Halálra untuk magunkat. Engem szerencsére egy hosszú ujjú bundás ruhában fotóztak. Őszintén meg vagyok elégedve a képeimmel. Rohadtul jól néznek ki. Hazafelé a srácok engem raktak ki elsőként. Adam is kiszállt és intett a srácoknak, hogy várják meg.

-         Mit is akarsz? – kérdezem bunkón.

-         Téged! – vágja rá.

-         Nem vagyok senkié sem! Te is tudod Adam! Még valami? – fonom karba a kezeim.

-         Igen ez – csókol meg.

Visszacsókolok, de el is tolom magamtól. Egy jókora pofont keverek le neki. Én nem szeretem őt, mint egy barátot kedvelem. Hírtelen megragadja a karjaim és erősen magához ránt.

-         Ezt ne merészeld még egyszer! Az enyém vagy! Senki másé nem lehetsz és nem is leszel! – csattan fel.

-         Attól, hogy szükségből dugunk még nem vagyok a tiéd! A bandatársam és a barátom vagy! Ennél többet sohasem fogok érezni irántad. Józanodj ki és aztán beszélünk addig meg még egyszer, ha így mersz hozzám érni beverem a képed! Nem tűröm el, hogy úgy rángassanak, mint egy rongyot! – lököm el magamtól.

-         Pedig az vagy! Egy rongy! Ha a kis Jamestől eltűrted tőlem is elfogod! – morogja.

-         Mi van itt? Szerelmi dráma? – jön ki Zayn.

-         Ne merészeld a szádra venni őt! Takarodj innen! – sziszegek rá.

-         Azért lett öngyilkos, mert ilyen voltál vele is! Te szívtelen ribanc! – vág pofon.

Az arcomhoz kapok és ránézek. Tőle fájt ez a legjobban. Senki sem ütött meg azóta. Zayn elém áll és totál nyugodtan lekiabálja Adam fejét. A szavaiból veszem észre, hogy hiába nyugodt a külseje belül tombol.

-         Ha még egyszer hozzá mersz érni ne akard megtudni mit teszek veled! Takarodj innen! – mondja neki dühösen.

Időközben a könnyeim utat törtek maguknak. Már harmadjára lát Zayn sírni. Nem sírok soha senki előtt! Zayn felém fordult és behúzott a házba. Egyenesen a konyhába mentünk. Én csak követtem őt, mint egy engedelmes kutya. Felültetett a konyhapultra és a kezembe nyomott egy jégkockás zacskót. Az arcomhoz raktam és csak néztem a szemeit. Gyönyörű szemei vannak. A lábam mellett megtámaszkodik a kezeivel és csak bámul.

-         Én… Izé… Köszönöm – dadogok.

-         Konkrétan nincs semmit sem köszönnöd. Nem az én dolgom volt és nem volt hozzá közöm, de nem tűröm el, hogy valaki megüssön egy nőt! – morogja.

Nem mondok semmit sem. Ja, bárki megtette volna. Senki sem tette volna meg. Igazság szerint talán meg is érdemeltem azt a pofont. Játszok vele és ezt nagyon nem kéne. De fogalmam sincs Adam mitől lett ennyire dühös, ha csak… A felismerés arcul csapott. Drogozik. Teljesen biztos. Adam sohasem volt erőszakos. Sohasem hozta fel a múltbéli dolgaimat. Eltoltam magam elől Zaynt és az ajtó felé vettem az irányt. Felkaptam a kocsi kulcsom. Bassza meg! Gipszben van a kezem! Felsóhajtok és visszateszem. Bemegyek a nappaliba és leülök Zayn mellé. Elmélyülten néz egy filmet. Nagyon nagy késztetést érzek, hogy megcsókoljam. Fogalmam sincs meddig tudom visszatartani ezt az érzést. A keze lassan átcsúszik az enyémbe és összekulcsolja az ujjainkat. A gyomromon átfut egy enyhe remegés. Én nem hiszek a pillangókban. Lassan az ujjainkra néztem majd a tévére. Jól esett a közelsége. Megnyugodtam valamennyire és ezt rajta is érezni és látni is lehet. Lassan felálltam és felhúztam magam után őt is. Kihúztam a kezem az övéből és közelebb léptem hozzá. Egyik kezem a tarkójába vezettem és lehúztam magamhoz a fejét. A kezeit a csípőmre simította és közelebb húzott magához. Miért nem megy? Ha ilyen normális miért nem tudom megcsókolni? Amikor veszekedünk letudnám teperni. Most meg fogalmam sincs mit tegyek.  

-         Nem… Nem tudom megtenni! – húzódok el tőle.

-         Olyan nehéz lenne megcsókolni? Visszataszító vagyok? – kérdezi gúnyolódva.

-         Nem érted! Én… Mennem kell! – vetődök ki a karjai közül.

-         Ne! Ne menj el! Cemy ne hagyj magamra! – kapja el a kezem.

A szavak az ő szájából teljeséggel megleptek. A nevem mindig puhán ejti ki. Hová lett a régi Zayn? Visszafordulok és leülök. Megint olyan totál szakadékot érzek köztünk. Ami nem, hogy begyógyulna inkább egyre jobban szakad és tátong amíg el nem szakadunk egymástól. Az érzéseim újból előtörnek és folyni kezdenek a könnyeim. Újból belém ivódott minden amit elnyomtam magamban. Keserű érzések kezdik el marni a szívem. Fájdalom, egyedüllét, magány, üresség, szomorúság, szeretet, hiány jár át pillanatok alatt romba döntve az egész világom. Miért kellett megváltoztatnod Zayn?

-         Harmadszorra látlak sírni! – mondja halkan.

-         Negyedszerre! – javítom ki.

Mit kéne csinálnom? Nem ugorhatok a nyakába. Azt nem akarom. Annyira tartom még magam. De elviselhetetlen az a sok érzés ami kitört belőlem. Mintha egy vulkán lennék, csak érzelmekkel tele.

-         Miért van ekkora szakadék köztünk? – kérdezem szomorúan.

-         Szakadék? – kérdezi értetlen fejet vágva.

-         Nem érzed? Megint keletkezett rajt egy repedés. Félek Zayn! Félek ettől – suttogom rettegve.

Túl sok érzelem nekem ez egyszerre. Közelebb csúszik hozzám, de megállítom. Nem akarom, hogy közelebb jöjjön. Mintha ő maga lenne a szakadék. Ahogy közel kerülök hozzá fáj. Iszonyatosan fáj és rettegek ettől. Megint olyanba keveredtem bele lelkileg amibe nem akartam. Azt hiszem megtörtem.

-         Mitől félsz? – térdel le elém.

-         Ettől itt – bökök a szívemre.

-         Miért félsz érezni? Cemy én… - kezd bele.

-         Mert nem akarok és kész! – csattanok fel.

A térdelő helyzetéből feláll és az ajkaimra tapad. Vadul faljuk egymást. Egyikőnk sem tud betelni a másikkal. Zayn a fenekem alá nyúl és felhúz a kanapéról. A kezeimmel a hajába túrok és közelebb húzódok hozzá. Felfelé vesszük az irányt egyenesen valamelyikünk szobájába. Zayn óvatosan tesz le az ágyra és elszakad a számtól. A nyakam kezdi el csókolgatni míg a keze a nadrágom bontogatja. Újból az ajkaimra tapad és egy hosszú csókcsatát vívunk. A nyelvünk egymásba fonódik és érzem, hogy ő az én másik felem. Még, ha totál meg is bántjuk egymást ezt nem lehet elnyomni és kitörölni. Ez bennünk van. Lassan levetkőzünk és Zayn elmerül bennem. A szívem hatalmasat dobban abban a pillanatban. Mi a fene van velem? Lassan mozgunk mind a ketten. Kiélvezzük egymást. Finom csókokkal halmozzuk el a másikat. Ennyire érzelmes és gyengéd szexben még nem volt részem. Zaynnel tökéletesen összeillünk. Egy lassú és gyengéd kezdet után átkapcsolunk gyorsabb tempóra. Addig hajszoljuk egymást amíg az orgazmus egyszerre el nem söpör mind a kettőnket. Azt hittem, hogy durvább lesz, hogy egymásnak esünk, mint Adam és én a klubban. Egy ideig még mozgunk az utóhatás kedvéért majd Zayn magunkra húzza a takarót és lassan elalszik. Itt vagyok vele. A karjai közt tart, mintha az élete múlna rajta és én csak nézem őt. Őt aki felforgatta a világomat és akivel érzem és tudom, hogy hazaértem. Legalábbis azt hiszem. Lassan elnyomott engem is az álom. Végre először tudtam rendesen aludni. Reggel amikor felébredtem egyedül voltam. Lassan kisétáltam a fürdőbe. A gipszemre ügyelve zuhanyoztam le. Gyors reggeli teendők után lementem enni. Zayn a pultnak támaszkodva itta a kávéját. Öntöttem magamnak is és leültem. Mind a ketten csak néztük egymást. Eléggé feszültnek néz ki. Tudom melyik rész jön.   

-         Felejtsük el igaz? – kérdezem azt hiszem fejen találva a szöget.

-         Nézd én… Szeretem Perriet! Azt hiszem… Igen… Az lenne a legjobb – mondja majd kifelé indul.

-         Figy… Á, mindegy – sóhajtok fel.

Ha ezt szeretné. Én nem fogom elfelejteni Zayn! Megváltoztattál és azt kéred, hogy ezt felejtsem el? Milyen önző vagy! Lassan elindultunk a suliba. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Zayn görcsösen markolgatta a kormányt. Én csak csendben nézegelődtem.

-         Érted jövök délután – nyögi be amikor odaérünk.

-         Nem kell! Hazatalálok egyedül is – szállok ki.

-         Cemy! – szól utánam.

-         Te kérted, hogy felejtsük el! Azt teszem! Nem látod, hogy nem érdekel, nem érdekelsz? – morgok rá.

Becsaptam az ajtót és bementem. Egész nap nem volt kedvem semmihez sem. A srácok szerint furcsa vagyok. Ennyire látszik? Délután mégis elém jött. Fújtatva szálltam be a kocsiba.

-         Figyelj én… - közbevágok mielőtt meggondolatlant mondana.

-         Nem érdekel! Tartsd magadban! Az lesz a legjobb! – mondom mérgesen.

Megint eljátsszuk azt mint az elején amikor hozzánk költöztek. Egy ideig nem szólunk egymáshoz, sőt már akkor sem szóltunk egymáshoz. Akkor nem nagyon tudott érdekelni ő, mert ott volt James. Most meg… Lassan hazaértünk. Gyorsan kivágódtam a kocsiból és bementem. Zayn is jött utánam.

-         Cemy állj meg! Beszélnünk kell! – szól utánam.

-         Nem akarok és nincs miről. Eddig sem volt maradjon is így – kiabálok vissza neki.

Ledobom a cuccom és kiterülök az ágyon. Miért fáj ennyire, hogy nem akar velem lenni? Ha szeretné Perriet nem feküdt volna le velem. Rám tört egy újabb sírógörcs. Megint kezdődik és ebből ki kell lábalnom. Lenyugtattam magam azzal az álszent mondattal, hogy minden rendben lesz. Pedig már nem lesz semmi sem rendben. Megváltoztam és egy érző lény lettem. Ilyen lenne érezni újra? Ha igen, rohadtul nem kérek belőle! Úgy döntöttem lemegyek és beszélek vele. Ha elakarja felejteni teszek neki egy szívességet. Elköltözöm és így nem kell bámulnunk egymást. Ismét a nappaliban találtam rá. Éppen telefonált. Nem akartam hallgatózni, de mégis megtettem.

-         Szeretem őt Liam! Tudom! Mit csináljak? Nem! Nem hagyhatom el! Szükségem van rá! Igen azt is tudom! Igen! Jó, oké – mondja.

Liam hangját nem hallottam, de valószínű vagy rólam vagy az imádott Perrieről van szó. Megvártam amíg befejezi és elé álltam. Egy ideig néztem majd leültem az ölébe. A kezeit megfogtam és a kanapéhoz szegeztem. Egy árva szó nélkül estem neki az ajkainak. Közel fészkeltem magam hozzá. Belenyögött a csókunkba amikor a csípőnk összeért. Nem ezt akartam tenni, de egyáltalán nem bánom. Hírtelen megszólalt a csengő. Felakart kelni, de nem engedtem. Végül mégis felállt és elengedett. Bementem a konyhába, hogy ne legyen feltűnő. A srácok beözönlöttek a házba. Niall bejött hozzám a konyhába.

-         Szia! – köszön vidáman.

-         Szia Niall! – köszönök vissza.

-         Nem igaz! Mindenki tudja, hogy én vagyok! – nyafog fel.

-         Mert csak te szoktad megrohamozni a hűtőnket! – nevetek fel.

-         Azta te tudsz nevetni is? – kérdezi meglepődve.

-         Miért baj? – bunkózok.

-         Ah, bocsi. Csak olyan fura vagy! – néz végig rajtam.

-         Ja, fura! – motyogom.

Benyit a hűtőbe és kivesz minden ehetőt amit talál. Leülök mellé én is és együtt eszünk. Úgy fal mindent befelé, mint egy fekete lyuk.

-         Olyan a gyomrod, mint egy fekete lyuk! Mindent elnyelsz! – mondom a tényeket.

-         Zayn is ezt mondta! – nevet fel.

Egész jól elbeszélgetünk. Aztán az én bandám is megérkezik Adam nélkül. Kol azonnal hozzám siet és megölel. Tökre aggódó feje van. 

-         Kol jól vagy? – kérdezem tőle.

-         Én is ezt kérdezhetném tőled. Te jól vagy? – tapogat végig.

-         Hé, mi bajod van? Dilis vagy? – nézek rá összehúzott szemekkel.

-         Adam elmondta, hogy megütött. Totál nem volt magánál. Valószínűleg erős drogot rakhattak az italába. Nem mer a szemed elé kerülni – mondja.

-         Leszarom! Ne is kerüljön! James óta senki sem ütött meg! Elvárja tőlem, hogy megbocsássak neki? Olyan dolgokat vágott hozzám amiről fogalma sincs! Köszönje meg, hogy nem raktam ki a bandából! Rohadtul leszarom, hogy mit kevertek az italába. Nem akarom látni a hülye fejét! – csattanok fel.

-         Huh, ez erős volt! Láttad már a képeinket? Eszméletlen dögös vagy! – vigyorog rám Kol.

-         Ajj, te perverz! – bokszolom vállba.

Délután egész jól kijövök a srácokkal. Harry, Louis és Liam is még tartja az ellenszenvét. Meg is értem. Amiket mondtam Zaynnek… A telefonom őrülten kezd el zakatolni a konyhában. Kimegyek érte Carol keres. Felveszem és várom, hogy mit kezd el mondani.

-         Megérkeztek a képeid. Szeretnék címlapra tenni. Be kéne jönnöd megnézni. Holnap reggel nyolcra legyél itt! – darálja el.

-         Jó, megyek! Még valami fontos? – kérdezem bunkón.

-         Semmi. Hívd a srácokat is! Szia! – köszön el.

Komolyan ezzel a nővel csak bunkózni lehet. Kell egy új menedzser. Szóval, holnap nem lesz sulim. Király! Visszamegyek a többiekhez akik menni készülődnek. Mindkét banda egyszerre indul el. Miután elköszöntünk tőlük Zayn magához húz és megcsókol. A kezei a derekamról a combomra vándorolnak és felemel. Nekidönt az ajtónak, de megint csengetnek. Elenged és kinyitja az ajtót. Perrie robog be. Na lőttek az estémnek.