Ez az életem 13. rész

Sziasztok! 

Köszönöm a pipákat és a komikat is :)) 

Nos sokat nem is mondanék. 

A részeket általában szerdán és vasárnap

kapjátok meg :).
Kint van James képe a falon és egy közvélemény kutatást is csináltam.
Pipálgassatok sokat és szavazzatok :D 

Hibákért sorry :)) 

Kiny adj majd magadról életjelet! :D 

Jó olvasást :)

puszi Bell Boo ^^ 

Gyűrű

(imádom hallgassátok meg, független, hogy illik e a fejezethez vagy sem)

„Milyen lenne vele örökre? Egyáltalán kibírnánk addig?” Cemy.

 "A legrosszabb az, ha nem szól hozzám. Az kegyetlenül tud fájni!" Cemy.

Valamikor hajnalban ébredtünk fel Harryvel és azóta egymást kényeztetjük. Egy mozdulattal elmerül bennem és lassan mozogni kezd. Épp, hogy belejövünk valaki elkezdi verni az ajtónkat. Harry felmordul és folytatja, amit elkezdett. Paul hangja szűrődik be az ajtó mögül. Mi az istent akar ilyen korán?

-         Harry nyisd ki! – kiabálja.

Nem akar kimenni és én sem akarom, hogy kimenjen, de felveri a fél házat. Nagy nehezen kinoszogatom az ágyból. Felsóhajt és kihúzódik belőlem. Egy utolsó csók után kimegy és beengedi Pault. Magam köré tekerem a lepedőt és bemegyek zuhanyozni. Kintről veszekedést hallok. Paul fejmosást tart Harrynek. Fülelni kezdek miközben mosakodok. Paul tisztán olyan, mintha Harry második apja lenne. Néhány résznél felkuncogok és megrázom a fejem. Megmosom a hajam is és épp akkor esik be. Rá nézek mire megrázza a fejét. Nála ez a „ne is kérdezd” fejrázás.

-         Rossz kisfiú voltál! – nevetek fel.

Rám emeli a tekintetét és „ez most komoly” szemekkel bámul rám. Felöltözöm fehérneműre és kifelé veszem az irányt. Épp, hogy beérek a konyhába Paul kiköpi a kávét, egyenesen rám vagyis az arcomra, onnan meg folyik a nyakamra és így tovább.

-         Kösz a frissítést – törlöm le a kávés arcom.

Vissza megyek a fürdőbe és beállok Harry mellé. Rám néz és elkezd nevetni. Megforgatom a szemem és megfürdök. Hátulról átölelnek a kezei és megszívja a nyakamon a bőrt. Ma reggel egy hatalmas piros foltot hagyott a nyakam elég jól látható részén. Felszisszenek és meghúzom a haját. Lassan kikecmergünk a zuhany alól és felöltözünk. Harry öltözés közben hol a nyakam csókolja, hol leveszi rólam a ruhákat.

-         Állj már le! – nevetek fel.

-         Szexibb vagy azok nélkül – húzza le az nadrágom szélét.

-         Fel szeretnék öltözni – hessegetem el a kezeit.

Felnevet és felhúzza a farmerját. Mögé lépkedek és hagyom, hogy behúzza a cipzárt. Kicsit gáz lenne ha odacsípném így inkább rá bízom. A kezeim a V vonalához csúsznak le a nadrágja gombjáig. Segítek neki begombolni és elhúzódok. Mielőtt elérhetnék a fehér kötött pulcsimig a derekam után kap.

-         Hogy is mondtad? Fel szeretnék öltözni! Ne húzd az idegeimet – markol bele a fenekembe.

-         Én? Ugyan már! – rebegtetem a pilláim.

-         Igen te! – enged el.

Kuncogni kezdek és belebújok a pulcsimba ami a térdemig ér. Felveszek egy cicanacit, térdig érő, barna csizmát. Kötök egy piros sálat a nyakamba és kilibegek előtte. Paul a nappaliban ül és elég gyorsan dobol a karfán. Rá mosolygok és előkotrom a kocsi kulcsom. Harry is kijön lassan a szobából és beletúr a kócos hajába. A jól ismert fekete farmert viseli, egy fehér hosszú ujjú pólóval. Tátva marad a szám a jelenetre. Mint egy görög isten.

-         Mi tartott eddig? – áll fel Paul – Ne is mond!

Harry szólásra nyitja a száját, de Paul leinti. Megrázza a fejét és rám néz. Rá vigyorgok és bemegyek a konyhába. Gyorsan iszok egy kávét és elindulunk. Harry Paul-al megy a stúdióba, onnan meg interjúra és megint a stúdióba. Mielőtt beülnék a kocsimba Harry egy hosszú csókot ad.

-         Este találkozunk baby – húzódik el.

-         Hm, oké – motyogom ízlelve még az ajkai helyét.

Elindulnak majd én is követem őket. Nagyjából letakarították az utakat. Bokáig érő hó esett tegnap éjjel óta. Két órámba telik anyuékhoz odaérnem. Néhol megcsúszok az úton, de kapcsolok és egyenesbe teszem a kocsit. Ezerrel verő szívvel állok meg a házunk előtt. Lezárom a kocsit és azt nézem, hogy a szomszédba kik költöznek. Egyenlőre csak a bútorokat cipelő fazonokat látom. Ki az a bolond aki télen költözködik? Gyorsan bemegyek és a picikémet látom totyogni a nappaliban. Halkan leveszem a kabátom meg a csizmám és mögé osonok. Felkapom a karomba mire sikkant egyet. Egy hatalmas puszit nyomok az arcára és megfordítom. Az első dolga az, hogy a hajam után kapkod. Szereti a hajamat birizgálni. Ebben egyezik Harryvel. Talán tőle tanulta. Tuti biztos vagyok benne.

-         Anya – mondja a nevem.

-         Szia kicsim – köszön hátulról anya.

-         Szia – fordulok meg.

-         Harry? – kérdezi.

-         Stúdió, interjú, stúdió – sorolom.

Leülünk beszélgetni és közben a pici beszélni kezd. Érdeklődve várom az új szavait. Egyenlőre még csak két szót mondogat. Anya, apa és ennyi. Tanítgatjuk Harryvel, de nem igen akarja kimondani a szavakat. Átterelődik a szó a tegnapra.  

-         Jól éreztétek tegnap magatokat? – hoz be két gőzölgő teát anya.

-         Jól. Megajándékoztam Eleanort egy plüss répával. Vagyis hát Louisnak adtam, de ő odaadta Elnek. Látnod kellett volna – nevetek fel az emlékek hatására.

-         Ezek szerint jó volt – mosolyog rám.

-         Akarom kérdezni, ki az-az őrült aki ilyenkor költözködik? – nézek rá furán.

-         Mi! – szólal meg mögülem Perrie.

-         Áh, hogy te is itt vagy – motyogom magam elé.

-         Már megbocsáss, de tél van! – jelentem ki.

-         Képzeld észrevettem! – mondja bunkón.

-         Jó  szemed van – morgom.

-         Bocsi, csak a baba miatt vagyok ennyire labilis. Két perce még nevettem most meg sírnék – ül le mellém.

-         Baba? – kérdezem meglepődve.

-         A nászút alatt lettem terhes. Hát nem csodás? – kérdezi boldogan.

-         De csodás – mosolygok.

-         Annyira várom! Leszel a keresztanyja? – lelkesül be.

-         Öhm, hát izé… Gondolkodhatok rajt? – kérdezem kínosan.

-         Persze csak szólj majd – áll fel.

Anyára nézek összeszűkült szemekkel. Ő is csak néz rám. Ezek szerint neki is annyira új ez az egész, mint nekem. Hát szuper! Nem vagyok egyedül. Gratulálok Zayn! Csináltál egy másik gyereket. Híres lesz, lesz apja, feltudod vállalni nem úgy mint minket. Délutánig maradok és rácsörgök Harryre. Kapok egy üzenetet miszerint a stúdióban van. Elköszönök anyától és elindulok hozzá. Amint beérünk a stúdióba Rona elvisítja magát. Harry elénk sétál és átveszi tőlem a csibém. Félrehívom Zaynt. Muszáj megmondanom neki a magamét.

-         Gratulálok Zayn! Csináltál egy másik gyereket is. Híres lesz, lesz apja és nem utolsó sorban fel is fogod vállalni. Remélem nem leszel olyan balfasz, hogy elhagyod őt is! – a halk hangom a végére kiabálásba megy át.

-         Fejezed be a kiabálást! Lesz egy gyerekem és? Már nem vagyunk együtt! Semmi közöd hozzá – bunkózik.

-         Hozzád nincs, de lányunkhoz van! – morgom.

-         Nem én vagyok az apja! – mondja félvállról.

Lendül a kezem és arcom csapom. Hogy mondhat ilyet? Még, hogy nem ő az apja. Elkapja a karom és a falhoz nyom. A szemeiben iszonyat düh kerekedik. Még mindig gyűlöli, ha megütik. Könnyek gyűlnek a szemembe és majdnem ki is törnek onnan.

-         Minek prédikálsz itt nekem? Elvetted tőlem a lányom mi kell még? Élj boldogan vele! Kurvára nem érdekel! Mondtam már nem? Nem tűröm el, hogy megüss – hajol közel.

-         Most vedd le a kezed róla! – szólal meg mögülünk Harry.

-         Mintha érnél is valamit! Ha lehet kerüld el a stúdiót is! Nem akarlak látni! Se azt a gyereket. Úgysem az enyém! – enged el.

Elindul kifelé és hangosan bevágja az ajtót. A saját lánya ellen fordult. Harry dühösen néz rám. Persze megint én vagyok a hibás. Meg kellett neki mondanom a véleményem. Muszáj volt. Rona eltipeg hozzám Liammel együtt. Megfogja a lábam és körbeöleli. Felveszem a karomba és megpuszilom. Még, hogy nem az övé. Le sem tagadhatná. Hirtelen megszédülök és átadom Liamnek, Ronát. Lecsúszok a fal mentén és a mellkasomhoz kapok. Harry még mindig ugyan úgy áll előttem. Paul előttem terem és a kanapéhoz kísér. Kapok egy pohár vizet és pár percig ott ülök. Amikor jobban érzem magam elindulok. Harry egy szót sem szól hozzám. Beülök a kocsiba és hazamegyek. Levetkőztetem a kicsit és lerakom játszani. A konyha felé veszem az irányt, amikor minden elsötétül és fogalmam sincs hová esem. Arra ébredek, hogy Harry nevemet mondogatja kétségbe esetten. Lassan kinyitom a szemem és körbenézek.

-         Mi… Mi történt? – kérdezem.

-         Itt találtalak meg! Jól vagy? Emlékszel valamire? – kérdezősködik.

-         A konyhába indultam és sötétség – állok fel.

Harry a kanapéhoz vezet és leültet. Hoz egy pohár vizet és leül mellém. Felét megiszom és felé fordulok. Előre dől és néz egyenesen.

-         Sajnálom azt a cirkuszt. Ideges voltam és muszáj volt… - hallgatok el.

-         Nem haragszom rád! Rá annál jobban – morogja.

-         Perrie megkért, hogy legyek a keresztanyja a kicsinek – tördelem a kezeim.

-         Pff, van bőr a képén – dől hátra.

Belemászok az ölébe és hozzábújok. Elringat egy ideig majd veszünk egy hosszú fürdőt és bebújunk az ágyba. Hamar elalszom a karjai közt. Reggel finom csókokra ébredek. Harry a vállam puszilgatja és a szemeivel az arcomat nézi. Tudom, hogy tudja, hogy ébren vagyok. Felé fordulok és rá mosolygok. A haja össze vissza áll, amikor fölém hajol egy csókért. Beletúrok és még jobban összekócolom neki. Felvesz a karjaiba és lezuhanyzunk. Harry bemegy Ronáért amíg én reggelit csinálok.

-         Anya – hallom meg magam mögül a hangját.

-         Mikor mondta ki először? – kérdezi meglepetten Harry.

-         Tegnap délután – mosolygok rájuk.

-         Anya – ismétli.

-         Hé, velem mi van? – veszem el tőle.

-         Nem gondolod, hogy túl nagy és nehéz lennél, hogy felvegyelek? – nevetek fel.

Reggeli közben a kicsi az ölemben fészkelődik és eszik. Megpróbáltam etetni és egy darabig ment is. Aztán nem hagyta magát. Kézzel kezdett el enni, mint mi. Harry a nagy etető mester. Én ahányszor próbálkoztam nem jött össze. Mindig tiszta kajás lettem, ő meg semmilyen. Reggeli után behívják a stúdióba. Hozzám meg átjönnek a srácok és beszélgetünk. Luke és a barátnője Evolet majdnem szakítottak és a helyzetük most is kérdéses, Kol marad az örök csajozós. Adam meg… Újból elkezdte az egy éjszakás kalandjait. Csak én maradtam meg egy gyermekes anyukaként Harry mellett. Bár mostanában veszekedünk egy kicsit, de minden rendben. A fiúk felvetették az ötletet, hogy menjünk be a stúdióba és énekeljünk. Nem akartam megint odamenni. Nem akarok összefutni Zaynnel. Végül mégis belemegyek. Felveszek egy világos kék, feszülős farmert, egy szürke magas sarkú csizmát, egy fekete hosszú ujjú pólót, egy fehér kardigánt és a többi cuccom. Felöltöztetem a kicsit is melegebb ruhába és elindulunk. A stúdióba érve meglátom a srácokat lézengeni a büfében. Besietek a srácokkal és elkezdünk próbálni. A kicsi addig kint van és engem figyel. Elpróbálunk pár számot majd egyedül énekelek. Harry a véletlen folytán kiszimatolta vagy simán meglátott, amint bejöttünk az ajtón, bejött a próbákra. Mivel én hátra nem látok a fotelokhoz nem figyelek rá. Akkor láttam meg, amikor bejött és a kicsiért nyúlt. Pár szám erejéig van még tüdőm és hangom is. Kimegyek egy kicsit lazítani. Harry és a kicsi sehol. Adam az ajtóra bök és kimegyek utánuk. A büfében Niall társaságában találom meg. Egy csókot nyomok a szájára és leülök.

-         Kifosztottad már a büfét? – kérdezem vigyorogva.

-         Még nem sikerült neki – ül le Louis is.

Nemsokára előkerül Eleanor, Liam és Danielle is. Perriet is látom Zaynnel beszélgetni. Eleanor szóba hozza a múltkori beszélgetésünket és meggondolatlanul rávágok egy igent. Így adódott, hogy szerda reggel nyolckor behúzott a fotóshoz. Tudta, hogy igent fogok mondani és lerendezett nekem mindent. Először mérgesen néztem rá majd elmosolyodtam. Rendes volt tőle. Egész nap ott voltunk és Rona is velünk volt. Amíg engem fotóztak El addig elvolt a többiekkel és a kicsivel. Oda meg vissza voltak tőle az emberek. Azok a képek tetszenek legjobban amelyiken egy bőr ruhában, és egy szőrös valamiben pózolok. A nap végén Eleanor és én beültünk sütizni.

-         Nagyon jók lettek a képek. Harry el fog ájulni tőlük – mosolyog rám.

-         Hát ami azt illeti… Nem szóltam neki. Meglepetést akartam – hadarom.

-         Mindegy. Lényeg, hogy nagyon jók lettek – mosolygunk össze.

A sütizés után a szakadó hóesésben érünk haza. Rona élvezettel figyeli a hópelyheket amik az arcára esnek. Gyorsan bemegyünk és felmegyünk Harryhez. Feltéve, ha otthon van. A hűtőre rakva találom meg a cetlijét.

„Viselj valami szexit ma! Hétre érted jövök. Anyud vigyáz ma a kicsire. Csók Harry.”

Elvigyorodok és gyorsan levetkőzöm. Letusolok és egy óráig állok a szekrényem előtt döntésképtelenül. Felhívom Eleanort, hogy segítség kell most azonnal. Nagy nehezen eljön hozzám fél óra csúszással. Elmagyarázom neki a helyzetet mire elvigyorodik és bemászik a gardróbomba. Öt perces keresgélés után ki is jön onnan egy ruhával és egy magas sarkúval.

-         Szóval a lényeg az, hogy Harryt elkápráztasd és totál be legyen indulva rád és soha se akarjon mást. Így e mellett a gyönyörűség mellett döntöttem – mondja.

-         El mutasd már! – sürgetem.

Kiengedi a ruhát és eltátom a szám. Egy fekete, hosszú ujjú, csipkés, kis híján átlátszó ruhát nyom a kezembe. Amint felveszem a tükör elé lépek. Megvizsgálom magam és megölelem Eleanort. Felveszem a cipőm és leülök elé. Megcsinálja a hajam és a sminkem is. Hét előtt készülök el. Anya is megérkezik hozzánk.

-         Gyönyörű vagy kicsim – ölel meg.

-         Köszönöm anyu – mosolyogok.

-         Az én Barbiem voltál – vigyorog rám El.

-         Igen és neked is köszönöm, hogy segítettél. Azt hiszem megyek. Nem akarom megváratni a göndör lovagom – nevetek fel.

Felnevetnek mind a ketten és tényleg elindulok. Harry a kocsiban vár rám. Amint beülök mellé egy csókot kapok. Elindulunk valamerre. London külvárosában állunk meg annál a panziónál amiben már jártunk egyszer anya esküvőjén. Gyorsan bemegyünk és lesegíti a kabátom. Végignéz rajtam és nyel egyet. Az egyik karja a derekamra vándorol és az ékezőbe visz. Az egész hely kong az ürességtől és középen egyetlen egy asztal áll, gyertyákkal, vörös rózsával és pezsgővel borítva. Harry oda vezet és kihúzza nekem a széket. Kicsit idegesnek tűnik. Vajon mit forgathat a fejében? A pincér kihozza a vacsorát és enni kezdünk. Egész végig csak általánosságokról beszélgetünk. Miután teleettük magunkat Harry kivitt táncolni a parkett közepére. Egész jól táncol mit ne mondjak. Aztán megállt és a két kezét a derekamra tette. Mélyen belenézett a szemembe és letérdelt előttem. Tágra nyílt szemekkel nézek rá. Tudom mi fog következni. Egyszer már átéltem évekkel ezelőtt.

-         Cemy tudom, hogy nem régen vagyunk együtt, de úgy érzem, mintha évek teltek volna el. Tudom, hogy sok mindenen keresztül mennél, de én lennék a világon a legboldogabb ember, ha hozzám jönnél feleségül – nyit ki egy kék dobozt benne egy gyűrűvel.

A gyűrű aranyból van és egy örökké jelet szimbolizál. Sokáig nézem a gyűrűt és Harryt is. Jó döntés lenne? Milyen lenne vele az örökké? Mert valamilyen szinten ezt szimbolizálja nem?

-         Ha… Ha gondolkodni akarsz… Én… - dadog.

-         Fogd be! Igen! – vigyorgok rá.

-         Most akkor… Izé? Ö… – jön zavarba.

-         Igen hozzád megyek! Húzd már fel az a gyűrűt – nevetek fel.

Felhúzza az ujjamra és feláll. Szorosan a karjaiba húz és felemel egy kicsit a földről.

Megpördít és belecsókol a nyakamba. Letesz és percekig tartó csókolózásba kezdünk. A lépcsőn letámad újra és majdnem elesünk felfelé menet. Belemosolygok nem is egyszer a szájába. Amint felérünk a szobánkba Harry az ajtóval babrál egy ideig. Felnevetek a mellkasába, amikor nem sikerül neki kinyitni. Az ajtóban lehámozom róla az öltönyét és nem szarakodok sokat az ingjével sem. Kiráncigálom a nadrágjából és ketté tépem a gombok mentén. Az anyag reccsenve adja meg magát nekem. Lehúzom a csuklóján és rátapadok az ajkaira. Harry lehúzza a cipőit és a zokniját is meg az én lábamról a magas sarkúm. Még így is fél fejjel kisebb vagyok nála. Lelök az ágyra és feljebb tolja rajtam a szoknyám. Végigsimít a belső combomon mire jólesően felnyögök. Nagy nehezen lehámozza rólam a csipke ruhám és rekedten felnyög. Direkt a kedvenc fekete csipkés fehérneműm vettem fel. Eléggé átlátszó ott ahol kell, de én nem bánom. Harry végigcsókolja a testem és egész éjjel szeretkezünk. Amíg ő alszik én a gyűrűt nézem és azt amit szimbolizál. Milyen lenne vele örökre? Egyáltalán kibírnánk addig? Vagyis csak addig amíg meg nem halunk. Óvatosan kimászok alóla és magam köré tekerem az egyik lepedőt. Megkeresem a telefont és küldök egy sms-t Eleanor-nak.

„Igent mondtam.” Nagy vigyorral az arcomon küldöm el. Had gondolkodjon egy kicsit. Bár lehet leesik neki elsőre is. visszamegyek az erkélyre ahová időközben kisétáltam és észreveszek egy nagy táskát a ruháinkkal. Harry előre tudta, hogy itt fogunk éjszakázni és ruhákat is pakolt vagy anya keze van benne, vagy Eleanor is cinkos volt. Harry hirtelen átkarol és belecsókol a nyakamba.

-         Azt hittem eltűntél – motyogja a nyakamba.

-         Kimentem levegőzni – fordulok meg a karjaiban.

-         Szeretlek Cornelia Effy Maya Malik. Nemsokára Styles leszel – csillognak a szemei.

-         Héj, addig még van időnk. Nem télen szeretnék hozzád menni – csókolom meg.

Belemosolyog a csókba és a fürdő felé vesszük az irány. Egész nap egymásra vigyorgunk. Még be is kéne jelenteni a nyilvánosság előtt. Előbb-utóbb le fogják kapni az ujjamon azt a kitudja hány karátos arany csodát az ujjamon. Amint kiszálltunk nálunk a kocsiból Harry a gyűrűs kezemet kulcsolta össze az övéivel. Anya még ott volt, amikor felértünk és a srácok a mi lakásunkon lógtak.  Kissé furcsán néztek ránk. Még Niall is abba hagyta az evést. 

-         Nektek meg mi bajotok? – kérdezi Louis.

-         Jézusom! – sikkant fel Eleanor.

-         Hívhatsz annak is! – szólal meg Harry.

-         Az egy… - akad el a szava.

-         Mi? Mi is tudhatnánk mi folyik itt? – szólal meg Paul a háttérből.

-         Az-az üzenet reggel… Egyből tudtam! – csap az asztalra El vigyorogva.

-         Tudtam, hogy okos lány vagy – nevetek fel.

-         Hé mi is megtudhatnánk a hírt? – kérdezik felháborodva.

Eleanor megrázza a fejét, hogy ő nem beszél. Harry először megcsókol és a fiúk felé mutatja az összekulcsolt ujjainkat. Először furcsán méregetik a kezem majd Liamnek egyből leesik. Louis csak ül ott és feltesz egy kérdést.

-         Van egy gyűrű az ujján és? – von vállat.

-         Khm, ez nem csak egy sima gyűrű répás fiú – csapja homlokon Liam.

-         Nem mondod, hogy te is… - kezd bele.

-         Még nem! – nevet fel Harry.

-         Haver jól vagytok összerakva? Először is Zayn kijelenti, hogy kilép a bandából, mert a gyerek mellett akar lenni. Most meg ez. Te mikor akarsz kilépni? – kérdezi Louis mérgesen.

-         Várj, várj! Mi az, hogy Zayn kiszáll a bandából? – kérdezek Harry helyett.

-         Úgy, ahogy mondja. Kilépett, mert a gyereke mellett akar lenni. Részben ez neked köszönhető – morog rám Louis.

-         Nekem? Semmi közünk egymáshoz! – kérdezem meglepődve.

-         Ha te nem jelented be neki, hogy Harry nevén van a kicsi, ha nem produkálod magad neki most még egy banda lennénk. Amíg ti szépen elszórakoztatok, addig ő fogta magát és kilépett. Még, hogy nem te basztad el! Én léptem! – vágja be maga után az ajtót.

Döbbenten állok a többiek előtt. Tényleg miattam lépett ki? Harry megszorítja a kezem majd leültet az egyik székre. Liam és Niall is szomorúak. Anya jobbnak látja, ha elküldi a fiúkat haza és ő is elmegy. Kettesben maradunk és az arcomról lefagy a boldogság is.

-         Nem a te hibád! – ölel magához.

-         De… Miattam van ez – makogom.

-         Nem! Zayn döntött így! Neked ehhez semmi közöd – mormolja a hajamba.

Hiába is állítja az ellenkezőjét én nem hiszek neki. Valamilyen szinten igaza van Louisnak. Ha nem esem neki talán egy banda lennének még. Mi meg tetéztük ezt az egészet. Harry egyáltalán nem említette, hogy ki akarna lépni, mert elvesz engem. Eddig sem lépett ki, mert itt volt a kicsi. Amíg elment letusolni, felvettem a kabátom és hazamentem. Berontottam az ajtón és a nappaliban találtam rá Zaynre.

-         Komolyan kiléptél? – kérdezem tőle.

-         Miért olyan hihetetlen? Perrie-nek szüksége van rám most! – von vállat.

-         De nem léphetsz ki! – nyögöm ki.

-         Miért nem? Majd te mondod meg mi? – mondja gúnyosan.

-         Mert a rajongóitok… - kezdek bele de félbeszakít.

-         Különben is minek jöttél ide? Kiosztani? Tudtommal már nem itt laksz! – fordul felém.

Nem hiszem el. Ez nem lehet az-az ember aki pár napja még esélyt kért tőlem. Azután a csattanás után lett ilyen hideg velem? Az előbb szinte kidobott abból a házból, amiben már húsz éve élek. Lassan betöltöm a húszat két hónap múlva. Csak állok előtte bambán. Simán visszafordul a tévé felé és tovább nézi. Hirtelen megint elkap egy szédülés roham és megkapaszkodok a falban, de késő. A térdeim összecsuklanak és mielőtt elsötétül a világ szólok Zayn-nek, hogy épp összeesem.

-         Zayn – suttogom a nevét.

Amíg a feketeségben járok olyan nyugodt vagyok. A saját szívverésem mellett egy másik apró, alig hallható dobogást is hallok. Az repít vissza a jelenbe, hogy valami hideg kerül a homlokomra és a csuklómon is érzem. Amikor kinyitom a szemem még mindig szédülök. Zayn és Harry is engem bámulnak. Csodálom, hogy nem estek még egymásnak. Miután összeszedem magam kimegyek a konyhába. Iszok egy pohár narancs levet és feltúrom a hűtőt uborka és tejszínhab után kutatva. Először is megiszom a narancs lét, felbontom az uborkát és befalok egy csomót belőle, aztán kiveszek egy doboz epret és tejszínhabbal befalom az egészet. Anya és Harry az ajtóban állnak. Anya összeszűkült szemekkel figyel engem míg Harry totál értetlen. Ott állok a tejszínes flakonnal a kezemben, éppen egy uborkával a számban és rájuk nézek „olyan mi van?” fejjel. Anya kiküldi Harryt a konyhából és igen komoly ábrázattal áll elém. Lenyelem a falatokat és rákérdezek erre a fejre.

-         Most mi tettem? – kérdezem kíváncsian.

-         Te terhes vagy! – mondja röviden.