23. fejezet

Sziasztok! 

Nos ez elég gyenge rész lett szerintem. Aztán majd kiderül, hogy igen vagy nem. Köszönöm a komit és, hogy olvastok. Nagyon örülök neki :D Megpróbálok valami izgisebb részt is összehozni. Ennyit tudok így most mondani :$  Jó olvasást. Várjátok  a kövit. Zenét hallgassátok közben :))

Puszi Bell Boo

Cemy szemszög.

Nos azt hiszem jogosan mondhatom, hogy még mindig odavagyok Harryért. Nem tudok neki még mit mondani egyenlőre. Azt hiszem ha megmutatom az is elég. Azt hittem nem létezhet valós, hosszan tartó szerelem és tessék. Találkoztunk, összevesztünk, felhívtam és ma este a karjaiba omlottam. Ha ő akarja és én is akkor működhet. Remélem, nem is... Akarom, hogy működjön. Első lépésként visszafestetem az eredeti hajszínem és nekiállok enni. Elrendezem magam és bugyuta vigyorral az arcomon alszom el. Másnap reggelre is átragad és az ajkaim simogatom. Kérek még azokból a puha ajkakból. Rona még mélyen alszik a nyuszijával. Ahogy hátrálok kifelé, Ana elém toppan fura fejjel és vallatni kezd.

-      Ki vele! Összejöttetek? Ki a srác? - vonszol a konyhába.
-      Harry - harapok az ajkamba.
-      Oh, hát... Hiszen azt mondtad, hogy a levél után egyikükből sem kérsz többet - ráncolja a homlokát.   
-      Tudom mit mondtam, de szeretem őt - sóhajtok fel.
-      Készen állsz egyáltalán megint erre az egészre? Ronára gondoltál? Mellesleg, ha ezt műveli veled én nem bánom  - néz rám mintha az anyám lenne.
-      Mit művel velem? - pislogok rá.
-      Vigyorogsz, mint a tejbe tök - mosolyog.

Vállat vonok és csinálok valami reggelit. Rona kifut hozzánk és mindkettőnknek ad egy puszit. Amíg felöltözik csengetnek. Ana megy ajtót nyitni és le is ragad. Kimegyek utána és hevesen dobogni kezd a szívem. Harry az ajtónkban áll egyszerű melegítő cuccban, sapkában, napszemüvegben. Ana csípőre vágja a kezét és végigméri.

-      Szóval te vagy az a híres Harry, he? Kezdjük ott, hogy jutottál be a kapun? - kezdi vallatni.

-      Bevettem a sármom egy autogrammért cserébe - veszi le a napszemüvegét.

-      Ana hagyd már! - lépek mellé.

-      Nem Cem! Idefigyelj te elkényeztetett pöcsfej! Ha megint megbántod a barátnőmet leszedem a fejed vili? - mondja halálosan komolyan.

-      Ne aggódj! Többet nem teszem - mér végig.

Nagy nehezen eltuszkolom az ajtóból és felnézek rá. Megragadja a derekam és magához húz. Becsukja az ajtót és a folyósón a falhoz nyom. Rátapad az ajkamra és belemarkol a fenekembe. Végighúzom az izmain a kezem és beletúrok a rövidre nyírt hajába. Belenyög a számba és még erősebben húz magához. Amint elválik az ajkaimról a nyakamba temeti a fejét.  

-      Bocs, hogy így rátok törtem - mormolja.

-      Semmi baj - ölelem magamhoz.

-      Tegnap óta a szádra gondolok. Szóval égető szükségem volt a csókodra - puszilgatja a nyakam.

Úgy szorít magához, mint egy rossz álomból ébredő kisfiú. Jólesik a belőle áradó nyugalom és erő. Mintha engem is feltöltene pozitív energiával. Beszívom az illatát és még jobban hozzá bújok.

-      Nem akarom elrontani az összebújást, de neked nem kéne valahol máshol lenned? - áll az ajtóban        Anabell.

-      Mindig belekotnyeleskedsz mások dolgaiba? - forgatja a szemeit.

-      Ana, öt percet kérek! - nézek rá.

-      Öt percet kaptok! - csukja be az ajtót.

-      Olyan, mint egy tyúkanyó - nevet fel.  

-      Csak félt engem - mosolygok rá.

Lágyan megcsókol és végigsimít az arcomon. Összefűzi az ujjainkat és megint úgy érzem magam, mint régen. Rámosolygok és belemerülök a zöld örvénybe. 

-      Hiányzott az a mosoly - sóhajt fel - Hiányoztál te buta nőszemély.

Könnyek gyűlnek a szemembe és elsírom magam. Magához ölel és megnyugtat. Sokkal erősebb és határozottabb lett mióta utoljára beszéltünk. Elhaladnak páran mellettünk és eléggé megbámulnak. Csak egy bugyi és egy póló van rajtam.

-      Újabban így fogadod a vendégeket? - vigyorog rám.

-      Csak a régieket - nevetek fel.

-      Holnap elviszlek randizni! Nem érdekel mit csinálsz. Tedd magad szabaddá Hófehérke - vigyorog rám pimaszul.

-      Nem vagyok Hófehérke - csípek bele a hasába.

-      Aucs - dörzsöli meg a hasát.

Komolyra változik az arca és rátapad az ajkamra. Hosszú csók után elengedi az ajkam és a fejébe nyomja a sapkáját.

-      Leléptem Hófehérke - indul a lépcsők felé.

Ana beránt az ajtón és a telefonját mutogatja. Egy perc alatt felkerültünk a világhálóra. Csak a meztelen lábaim látszanak és Harry háta. A következő képen már én is látszom. Megkezdődtek az utálkozó kommentek. Félreteszem és leülök enni. Rona letelepszik mellém és kérdezősködni kezd. Oh, basszus! Ezt még átkell beszélnünk Harryvel.

Harry szemszög.

Amint behuppanok a kocsiba megnyalom az ajkaim. Végül is nem hazudtam túl nagyot. Látni és csókolni akartam és egy kicsit rá is mászni. Még most is felizgulok, ha visszagondolok a lábaira. Igazán felöltözhetett volna, hiszen még melltartó sem volt rajta. Amint visszaérünk a szállodához ellepnek az újságírók. Nagy nehezen bejutok az épületbe és felmegyek a szobámba. Igazából edzeni indultam végül nála kötöttem ki.

-      Jó reggelt - jön szembe Louis.

-      Neked is - vigyorgok.

-      Mitől vagy ennyire feldobva? - ásít egy hatalmasat.

-      Randizom holnap - keresem elő a szobám kulcsát.

-      Mi, kivel? - kérdezi érdeklődve.

Rácsukom az ajtót és lezuhanyzom. Olyan vagyok mint egy kisgyerek. Holnap randizom életem nőjével és totál felvagyok spannolódva. Hónapok óta nem voltam így feldobódva. Mindenki más is észreveszi a jókedvem és képeket mutogatnak rólunk. Ki nem szarja le. Szeretem azt a nőt. Egész jól próbálunk és estig elvagyunk. Zayn kissé ideges állapotban toppan be hozzánk. Pezz a nyakán lóg egész nap, a kicsi meg otthon. Rona elfogad egyáltalán? Emlékszik rám vajon? Erre az egyre nem igazán gondoltam még. Újból lemegyek edzeni és hullafáradtra mozgom magam. Újabban ezt csinálom, ha nem tudok elaludni. Az elmúlt pár hónapban hozzászoktam. Igazából bocsánatot kéne kérnem Evertől. Csak hagytam úgy elmenni, hogy én boldog legyek. Mellettem volt, segített én meg úgy bántam vele mint egy útszélivel. Senki sem változhat meg egy napa alatt ugye?