ÚJ BLOG!

Hello Everyone! 

Nos új töribe kezdek bele, de ne aggódjatok ez a blog is megy tovább.

Nos még a külseje ideiglenes és még írom a prológust, ami talán holnap felkerül.

Pénteken ha minden jól megy első rész :) 

Remélem tetszeni fog. 

Itt rész fogalmam sincs mikor lesz. 

Negyede már kész, de tovább nem tudok jutni egyszerűen nem megy. 

Sorry :(((

Bell Boo voltam :))

http://bellboo-heterochromia.blogspot.hu/

itt a blog fejléce is :) 

Ez az életem 16.rész

Sziasztok! 

Hatalmas nagy mosollyal érkezem. Kiny elkészült Zayn

szemszögével ami PERFECT  <33333 lett. Egyszerűen VÁÓ.

Totál el vagyok ájulva. Köszönöm és imádlak! :) 

Most, ha ezt olvasod, hogy lehetsz velem ilyen gonosz? Hm?

Köszönöm a pipákat és az egy komit a fejinél, igyekszem 

összehozni a részt holnapig. Fele már készen is van. 

Nos nem sokat rizsázom. 

Élvezzétek és ne öljétek meg a

bétám és társíróm :P :D 

Puszi Bell Boo and Kiny ^^

"Szavak. Mondatok. Képek. Emberek.

Fájdalom. Hazugság, Megcsalás. Barátok. Örökké. Soha. Szeretlek. Utállak…. Apa."  (Zayn)

Milyen rövid, egyszerű szavak, melyeknek jelentése mást sem hagy maga után, mint űrt. Egyedül vagyok, annak ellenére, hogy sok ember vesz körül. Egyedül érzem magam és ebből a helyzetből feleségem nem jelent kiutat. Utálom? Szeretem? Nem… teljesen közönyös a számomra. Mintha egy darab, szépen megmunkált babát néznék, minden érzelem nélkül. Tényleg ilyen hideg lenne? Üres, mint egy Barbie amit levehetsz a játékpolcról, majd hazaérve a sajátodra teheted fel, mint porfogó?

Vagy az én életem és gondolataim olyan üresek, hogy nem tudok bele érzelmeket látni? Lehet, hogy szeret? Hisz tudja, hogy felesleges. Nem szeretem. Nem kell. Csak a gyerekem, amit a szíve alatt hord.

Miért lett terhes? Miért nem védekezett? Hisz tudta, hogy nem akarok másik gyereket. Másikat? Hisz egyelőre az egyik meg sem született, a másik pedig Harry "Kicseszettül Tökéletes Vagyok A Te Barátnődnek" Stylest tekinti az apjának.

Fájdalom. Ezt a szót talán akkor értettem meg a legjobban. Az én, kicsi, aranyos lányom mást hívott az apjának. Zokogtam. Ő hallotta és semmit nem tett. Nem vigasztalt, hanem még jobban ellökött. Hibáztatnom kéne? Aligha. Hisz én is eldobtam. Hátat fordítottam mikor a legnagyobb szüksége lett volna rám, és elnéztem mellette mikor felém nyújtotta a békejobbot. Elszúrtam. Hozzákötöttem magam egy karóhoz, melytől nem tudok szabadulni, de ebben a reménytelen helyzetben mégis ez az egyetlen biztos pont az életemben. A házasságom.

Hiányzik Cemy. Már nem fáj, hogy nincs velem, hisz mellettem nem lehetne jó élete. Egy roncs vagyok, akivé ő és a lányom tett. Miért nem emlékeztette rám? Az én pici, aranyos csöppségem, aki lehet, hogy már nem is emlékszik az arcomra. Styles lett a neve. Nem Malik! Miért nem Maliknak hívják? Hisz az én lányom. Az enyém. Vagy csak volt?

Az arca, a szeme, a haja. Hogy nem hihettem neki? Hisz tényleg az enyém. Ellöktem magamtól. Nem akarom beismerni, mert akkor még jobban fáj. Nem akarom elhinni, hogy én eldobtam a lányomat. Annyi ártatlan gyereket mentettem meg, erre jön valaki, aki csak az enyém és én….elhagytam.

Hazugság. Talán az is hazugságnak számít, ha magamat áltatom? Vagy ez csak egy egyszerű illúzió, hogy ne fájjon ennyire. A fájdalom szüli a hazugságot, vagy a hazugság után jön a fájdalom? És ha a kettő nem fonódik össze, akkor most miért sírok? Azért, amit elvesztettem, azért ami soha nem volt az enyém, vagy azért amit megkaptam, de nem akartam. Égek a fájdalomtól, mert hazudtam és hazudtam, mert nem bírtam elviselni a fájdalmat. Egy olyan körforgás, mely kicsit sem hasonlít a káosz pereme elmélethez. Hisz ott semmi nem ismétlődik, nem igaz? Mégis Cemy az én pillangóm, kinek szárnycsapásai engem sújtanak a tornádójukkal.

Megcsalás. Mi számít megcsalásnak? Ha azt csalod meg, akit nem szeretsz azzal, akit imádsz az nem megcsalás ugye? Vagy megint csak saját magamnak hazudok? És ebből következik a bűntudat, az elveszettség, a paranoia és a FÁJDALOM. De érdekes. Emiatt nem érzek fájdalmat. Csak egy tátongó ürességet, ha a szőke fürtökkel keresztezett arcra gondolok.

Nem szeretem. Ebben semmi új sincs. De akkor miért vettem el? Mert mást szerettem. Logikátlan nemde? Hisz azt vesszük el, akit szeretünk, és azt hagyjuk el, aki hidegen hagy. Persze…… csináld ezt végig világsztárként is. Ezzel takarózom, hisz nincs más, amivel az agyam be tudja fogadni legnagyobb hibáimat ebben a kibaszott életben. Hogy tudnám megérteni magam másokkal, ha azt sem tudom elérni, hogy saját magamnak megbocsássak? És, hogy lehet, megbocsátani magadnak. Ha hazudsz. És emiatt rohadt nagy fájdalmat érzel, mégis kisebbet, mint előtte.

Barátok. Nekem is voltak. De ellöktem őket. Mert röghöz kötöttek? Mert nem támogattak? Nem. Nem. Mert hülye vagyok, aki az utolsó személyt is el akarja távolítani az életéből aki szereti? Igen. Ekkora egy utolsó tuskót, mint én keresve is nehéz találni. Elhagyom őket. Eleget szenvedtek. Vagy éppen ezzel taszítom őket a mélybe? Hogy ennyire hülye és önző vagyok?

Hisz az vagyok. Nem bírom ki, hogy lássam Harry-t. Nem azért, mert utálom, hanem azért mert tudom, hogy jogosan vette el tőlem, azt ami nem volt az enyém. Mégis féltékenységgel nézem, ahogy átölelheti a nőt, felveheti a kislányomat és… nem ez nekem éppen elég indok, hogy irigyeljem és, hogy mélyen, a szívem legmélyén még gyűlöljem is. Nem őt, magamat.

Örökké. Ilyen szó nincs. Vagyis ha van, akkor sem jelent semmit. Ez egy olyan metafora, melyet a tudatlan, rózsaszíntől csöpögő világban élő embereknek állítottak fel, hogy nehogy megsérüljön a burok, amiben élnek. Nincs olyan, hogy örökké szeretlek, vagy örökké emlékezni fogok rád. Hisz mindenki egyszer elfelejtődik. A sírra egyszer csak nem vesznek több virágot, az ember egyszer csak egyedül marad. De ha nincs olyan, hogy örökké akkor ez a fájdalom is megszűnik egyszer? És mikor?

Soha. Mit soha? Nem szeretek beléd? Nem hagylak el? Mindenki elhagy. Aki nem ismeri azt a szót, hogy soha az hazudik. Mindenki feladott már valamit. Azért nincs olyan, hogy örökké. A soha és az örökké a két kiegészítő szó és teljesen ellentétjei egymásnak. Míg valaki az egyikben, más a másikban hisz, de mind tévednek. Nincs olyan, hogy SOHA, és olyan sincs, hogy örökké. Nőjetek fel emberek! Szakítsátok ki magatokat a világotokból és érezzétek a dolgok realitását. Mindenki követett el hibákat, mindenki hazudott az életében, mindenki tört össze néhány szívet és mindenkinek törték már össze a szívét.

Fáj ugye? Miért fáj? Mert hazudtál, vagy mert megcsaltad? Ott voltak a barátaid? Volt kire támaszkodnod? Ugye, hogy nincs olyan hogy soha? És örökké? Látod, látod…ez a Valóság.

Szeretlek. Utálom ezt a szót. Rombolás, pusztítás, holtak, élők melyek hátramaradnak akármikor kimondja valaki ezt a szót. Nem lehet teljes átéléssel mondani, hisz világok épülhetnek fel, dőlhetnek össze, emberek születhetnek vagy halhatnak meg, hazugságok felejtődnek el, vagy idéződhetnek fel, a fájdalom elmúlhat tőle, vagy fellobbanhat. Mindent egy kis szó okoz, egy szó melytől az emberek félnek és nem hiába. Mindent ez irányít, ez a mozgató rugó. Nem akarok szeretni. Akkor miért van a hangja a fejemben, a tekintete a lelkemben, az illata az orromban?

Gyűlöllek. Szinoníma a szeretlekre? Hisz azt mondják, hogy a gyűlöletet és a szerelmet egy hajszál választja el egymástól. Igaz lehet? Vagy egy újabb hazugság az önámító idiótáknak? Nekem?

Hisz reménykedem. Ezt kell tennem, mert ez hazugság és hazugság nélkül nem érzek fájdalmat. De ha nem érzek fájdalmat, akkor igazából nem is élek. Nem úgy, mint a nyálas szappanoperák főhősei, hogy kialudt a fény a szemükben, vagy összetörték a szívét. Én a sajátomat szaggattam apró, megszámlálhatatlan darabra, miközben a szemem ugyanolyan üres, mint mindig is volt. Nem égett benne semmi így nem is volt minek elvesznie, kialudnia.

Apa. Mit jelent apának lenni? Csak a spermát adod a születendő gyermekedhez és ezzel át is hárítod a dolgot az anyára? Nem. Az csak a kezdet. Jó szülőnek lenni felelősség, öröm és boldogság. Jó szülőnek lenni azt jelenti, hogy mindig a gyereked mellett állsz és gondját viseled, nem csak a pénzt kapja tőled. Jó szülőnek lenni azt jelenti, hogy nem vagy más, mint amilyen igazából, mert mellette önmagad lehetsz. Jó Apának lenni azt jelenti, hogy a fiúdat edzed a baseball meccsekre, hogy legózol vele, hogy a lányodat tejben-vajban fürösztöd, hogy megvéded őt az udvarlóktól.

Ilyen egy jó apa? És akkor mi vagyok én? Túl fájdalmas beismerni mégis megteszem.

Lehet, hogy jobb annak a gyereknek nélkülem. Lehet, hogy…..

De nekem a kislányom és Cemy kell!

Nem akarok hazugságban élni, hisz a hazugság fájdalmat szül, a fájdalom elveszi az eszem és megcsalom, a megcsalás miatt zaklatott leszek és ellököm a barátaim, amitől felhergelem magam és örökké fájni fog, mely soha nem szűnik meg. Szeretni akarok, mert átléptem a gyűlölt határát. És be akarom fejezni ezt az egészet, mert APA akarok lenni.

Eldobom a csikket, majd rátaposok és megigazítva a bőrdzsekimet visszamegyek a kórház épületébe. Egy rendelő előtt megvárom a dokit aki ki is lép hozzám, viszont szemei furcsán méregetnek.

- Uram, a gyerek…. A kismama elvetélt.

Ez az életem 15. rész

Sziasztok! 

Nos itt is a következő ilyen későn.

A kövi lehet késni fog ugyanis a héten sok melónk volt a cukiban és nem igazán volt

időm írni.

Elég sok képet kaptok bele, mivel ez különleges rész :))

Délután dög meleg volt és nem akartam tönkre tenni a gépem.

Nagyon sokat nem mesélek, elég annyi, hogy hulla fáradt vagyok.

Nos remélem tetszeni fog :) 

Zenéket tessék meghallgatni.

Puszi Bell Boo

Good Night Everyone! :) (*o*)

A megcsalás, az megcsalás!

„Akkor is szeretted amikor megcsaltad?” Cemy.

„Újból és újból érezni akartam őt. Hogy csak az enyém. Hogy többször is elmélyülhetek benne.” Zayn. 

Reggel Harry már kint ül a nappaliban. Bemegyek a konyhába és leülök. Kávézás közben az arcom a kezembe temetem és halkan zokogni kezdek. Nem így képzeltem el az életem. Letörlöm a könnyeim és bemegyek a kis cipőért. Vissza leülök és magam előtt forgatom. Aztán összeszorítom a kezemben. Harry hátulról átölel és ellazítja az ujjaim. Egy csókot nyom a hajamra és beszélni kezd.

-         Sajnálom a tegnap estét. Hatalmas barom vagyok! – kér bocsánatot.

-         Szeretlek Harry – suttogom magam elé.

-         Tudom és én is szeretlek! Szeretlek titeket! – simítja a hasamra a kezét.

-         Zayn azt mondta, hogy le fogsz lépni, mert túl sok lesz neked két gyerek – dőlök előre.

-         Nem hagylak el! Ne hallgass rá! – szorít magához.

Délután kimegyünk egyet sétálni. Rona azonnal bevetődik a hóba átáztatva mindenét. Megérek utána mászkálni. Harry csak röhög rajtam. Megállok és rá mutatok. Egy kis mutogatós után Harry is bemászik mellénk. Mi is csurom vizesek leszünk és észhez térek. A baba! Ki kell másznom, de gyorsan. Miután Rona kiélte magát a hóban velünk együtt hazamentünk. Vettünk egy közös fürdőt majd beültünk a nappaliba. Csibém a mászkálástól hamar kifáradt és elaludt. Egy bögre forró csokival összebújva ülünk a kanapén. Lassú számokat tettem be a hifibe és közepesre állítottam a hangerőt. Harry a hasamat simogatja miközben a nyakamba szuszog. Majdnem elalszom, amikor megszólal a telefonja a csípőmnél és erőteljesen rezegni kezd. Felmorranok és felkelek.

-         Ne menj el! – szuszogja csukott szemekkel.

-         Készítek vacsit. Éhes vagy? – indulok el.

-         Ne csinálj semmit se. Rád vagyok éhes - néz rám.

-         Harry! – rázom meg a fejem.

Kinyújtja felém a kezét és a tenyerébe csúsztatom a kezem. Visszahúz a lábai közé és átkarolja a derekam. Belecsókol a nyakamba és kinyomja a zenét. Két perc múlva az édes szuszogását hallgatom. Egész éjjel a kanapén alszunk. Reggel fájós háttal kelek fel a földön. Hogy a fenébe kerültem le? Tisztán emlékszem, hogy Harry mellkasán aludtam. Lassan feltápászkodom és ő is éppen akkor ül fel. Felhúz a földről és szorosan megölel. Éppen a reggelinket fogyasztjuk el a lányunk társaságában, amikor csengetnek. Felállok és kinyitom. Lesokkolódom, amikor meglátom előttem azt a személyt, akit reméltem, hogy egy darabig nem fogok látni. James áll teljes életnagyságban előttem. Hatalmas vigyorral néz rám. Ismerem már ezt a vigyorgást. Csinált valamit, érzem.

-         Szia édes – vigyorog rám.

-         Ne hívj így! Mit akarsz? Egyáltalán honnan tudod, hol lakok? – kérdezem bunkón.

-         Mindent tudok rólad édes! Mindent! Ő is tud mindent! – lép közelebb.

-         Ezt nem értem! – rázom meg a fejem.

-         A kis barátod mindent tud – nevet fel ördögien.

-         Milyen kis... – némulok meg.

-         A kis Zayn mindent tud rólunk édes! Mindent elmeséltem neki! Azt is tudja, hogyan szereztelek meg! – suttogja a fülembe.

-         Hazudsz! – lököm el.

-         Én? Soha! – rázza meg a fejét – Viszlát édes! Még látjuk egymást!

Becsapom előtte az ajtót és öltözködni kezdek. Harry értetlenül bámul rám a lányommal a kezében. Szólni akar, de egyszerűen leintem. Majd elmagyarázom neki, ha megtudom, hogy igaz volt e amit James mondott. Roham tempóban megyek anyáékhoz. Mi a fenét keresett ott az a barom? Gyorsan leparkolok és bemegyek. Zayn a konyhában ül és eléggé ideges. Nem mondhatott el neki mindent! Nem létezik, hogy elárulta a titkaim! Mit gondolhat most rólam? Egyáltalán mi mindent mondott el neki? Leteszem a táskám a pultra és nézek rá. Zayn végig néz rajtam majd mondani kezdi a gondolatait.

-         Nem értem, hogy feküdhettem le veled! – rázza meg a fejét.

-         James itt volt – jelentem ki.

-         Itt! – bólint kimérten.

-         Mit mondott? – kérdezem nagyot nyelve.

-         Mindent! – mondja röviden.

A szemeibe nézek és látom benne a csúnya igazságot. A csúnya múltamat. Azt a múltamat, amit nem tudok letagadni senki előtt sem. Remélem, hogy nem kerül ez nyilvánosságra. Látom bennük a megvetést és az undort. Remegő kézzel húzom ki a széket és leülök. Zayn előre dől és rohadt dühösen beszélni kezd.

-      Mégis miféle nő vagy te? Eladtad magad egy ilyennek? Egy drogosnak? Függővé tett és még ki is akartad nyíratni magad? Eszednél vagy te egyáltalán? Hogy voltál képes rá… Hogy voltál képes eladatni saját magad? – támad nekem.

-      Én… Szerettem őt Zayn – mondom halkan.

-      Szeretted? Annyira szeretted, hogy eladtad magad? – csattan fel mérgesen.

-       Akkoriban én nem voltam beszámítható – motyogom az orrom alatt.

-       Persze! Azt mivel magyarázod, hogy hagytad magad megütni? Az is a beszámíthatóságodra fogod? – áll fel.

Hátralöki a széket és kezdek megijedni tőle. Rátámaszkodik a pultra és kifújja a levegőt. Mit gondolhat rólam, hogy tudja a teljes igazságot? Vajon gyűlöl érte?

-         Kérlek ne mond el senkinek se! – suttogom magam elé.

-         A média miatt aggódsz? Vagy Harry miatt? – kérdezi gúnyosan.

-         Én… Miért érdekel? Megtette velem és kész! Nem tudnád lezárni magadban? Elég volt nekem a tudat minden nap! Elég volt átélnem! Ne akard még te is a fejemhez vágni! Hagyjuk már az a kurva múltat! – kiabálok rá.

-         Hogyan hagyhatnám? Egy olyan nővel voltam egy házban aki majdnem megölte az állítólagos szerelmét. Olyan nővel voltam aki éveken keresztül súlyos függő volt. Olyan, aki hagyta magát megütni és az a beteg barom még élvezte is! – csap az asztalra teljes erejéből.

-         Hagy abba! Kérlek! – hajtom le a fejem a pultra.

-         Miért, hm? Miért hagytad magad neki? – kérdezi meggyötört hangon.

-         Mert nem volt senki aki segítsen! Én… Én rettegésben éltem minden nap Zayn. Én beleőrültem a szerelmébe. Én nem voltam normális. Én féltem tőle és megakartam halni. Ezért hagytam magam neki. Ezért lettem szívtelen – állok fel.

Felkapom a táskám és kifelé veszem az irányt. Csak, hogy elkapja a csuklóm megfordít. Szorosan fog és felhúz a szobájába. Azóta nem jártam ebben a szobában, hogy elköltöztem innen és az már nagyon régen volt. Nekitolt az ajtónak és hosszas csókolózásba kezdtünk.

Eldobja a kezemből a táskám és a falhoz szorítja mindkét kezem. Elkap a forróság és újra éled köztünk a kémia. Zayn elengedi a karjaim és a derekamra fonódnak a karjai. Bezárja kulcsra az ajtót és felemeli a lábaim. Egyszerűen úgy faljuk a másikat, mintha soha nem tehetnénk meg. Külön utakon járunk mégis kegyetlenül sóvárgunk a másikra. Sóvárgunk minden egyes kis érintésre, minden szemkontaktusra, minden lopott pillanatra. Amikor csak messziről nézheted a másikat és közben végig tudod, hogy mélyen belül a tiéd mindenestül. Közben mégsem érintheted meg és ez mocskosul fullasztó. A kezei lecsúsznak a fenekemre és belemarkol gyengéden. A nyelve már az én nyelvem és szám térképezi fel. Egyszerűen csak állunk ott öt perce és csókolózunk. Aztán elindulunk az ágy felé. Zayn óvatosan ledönt rá és fölém mászik. Miközben a nyakam csókolgatja beletúrok a hajába. Kegyetlen velem az élet. Végigsimítok a puha fekete tincseken és felnyögök. Mióta vágytam már ezekre a fekete tincsekre, az ajkakon a nyakamon és erre a helyzetre. Pillanatokon belül lekerül rólam a ruha és róla is. A szoba hirtelen felmelegszik,

mintha már amúgy sem lenne elég meleg. Zayn amint meglátja rajtam a csipkés fehérneműim elmosolyodik. Lehúzza rólam és minden előjáték nélkül belém hatol. Mind a ketten egymás fülébe nyögünk az érzéstől. Zayn lassan mozogni kezd és a nyakam kényezteti továbbra is.

A hátába mélyesztem néha a körmeim, amit egy morgással jutalmaz. Egész végig egymás szemébe nézve jutunk el a csúcsra. Zayn mielőtt elmenne bennem megcsókol. Hosszúra nyújtjuk a csókot és pár erősebb mozgást csinál bennem. Miután kihúzódik belőlem és az extázis is leszáll az agyamról kipihegem magam. Lassan elalszom a karjai közt. Szorosan húz magához és belecsókol a nyakamba mielőtt betakarna minket. Mielőtt hazamennék újból egymásnak esünk most már a konyhában. Furcsán csendes a lakás.

-         Zayn… hol… van… mindenki? – nyökögöm.

-         Fogalmam sincs, de ne érdekeljen – morogja a fülembe.

Épp, hogy eljutunk a zuhanyig amikor hangokat hallok meg lentről. Perrie és anya hangja élesen hasít bele a csendbe. Zayn kihúzódik belőlem és bezárja az ajtót. Hogy a fenében fogok kijutni innen? Na és a ruháim? Perrie útja egyből a hálóba vezet. Biztos vagyok benne, hogy ott keresi Zaynt. A zuhany alatt kényeztetjük egymást kiélvezve minden percet, amíg Perrie rángatni kezdi az ajtót. Zayn felmordul és szorosan magához fog.

-         Zuhanyzom – morogja hangosan.

A bőrét a fogam közé fogom és meghúzom, amikor felszisszen és egy hatalmasat lök rajtam. Perrie csak nem hagyja abba az ajtó rángatását. Idegtépő hallgatni a hisztériáját. Zayn egyre erősebbeket tol rajtam és a falba üt párszor.

-         Zayn ez fáj – nyögök fel.

-         Sajnálom – csókol a nyakamba.

-         Egy élet növekszik bennem. Kérlek légy finom – hajtom a fejem a vállára.

Felsóhajt és kihúzódik belőlem. Kilép a zuhany alól és maga köré teker egy törölközőt. Kilépek utána én is. A mosdó kagylóra támaszkodva, lehajtott fejjel találok rá. Épp, hogy mellé lépek dühösen beszélni kezd.

-         Harry így, Harry úgy… Elegem van Harryből! Ha nem Pezz, akkor Harry. Mi értelme van ennek he? Mi értelme van nekünk együtt, hm? – tol a falnak.

-         Zayn… - csuklik el hangom.

-         Szerintem semmi! De nem tudok nem rád gondolni. Az ajkaidra és a testedre. A szemeidre, a hangodra, az alakodra… Annyira rohadtul akarlak – suttogja mérgesen a nyakamat csókolgatva.

Tudom, hogy a bűn édes, de ennyire? Kiélvezem minden percét amíg vele vagyok, hiszen nem maradhat így az egész. Egyszer ki fog derülni és félek a következményeitől. Zayn a csípőnél fogva közel húz magához. A törölköző, amit a derekára kötött már feszül rajta. Beletúrok a vizes tincseibe és rámarkolok, amikor erősen megszívja a nyakam.

-         Minden együtt perc után gyűlölni fogom magam. Gyűlölni fogom azokat a perceket, amikor vissza fogok gondolni erre. Még mindig a fejemben jársz, de nem tudom megállni. Kibaszottul kívánlak – morogja a bőrömbe.

Felnyögök a dühös szavaira. Jelen helyzetben izgató a hangneme és az utálat, ami a hangjából érződik. Mégis megbújik köztük a vágy és a mérhetetlen akarat. A másik kezem a derekára csúszik közel húzva magamhoz.

-         Zayn mi tart már ennyi ideig? Megígérted, hogy elkísérsz az ultrahangra – kántálja Perrie.

-         Baszki! – nyög fel.

Egy gyors csók után elhúzódik tőlem és kiszól Perrienek. Az ajtó mögé lépkedek és igyekszem csendben maradni. Perrie beront a fürdőbe Zayn elé áll és hírtelen lesmárolja. A tükörből látom, ahogy Zayn visszacsókol neki szenvedélyesen.

-         Ma lettünk két hónaposak – válik el az ajkaitól.

-         Nagyszerű. Mindjárt megyek – morogja az orra alatt.

Perrie kimegy és becsukja az ajtót. Zayn azonnal kulcsra zárja és mérgében bele vág egyet a falba teljesen elfeledkezve arról, hogy mögötte állok.

-         Nem jó móka! – szólalok meg.

-         Tudom – fordul meg.

-         Nos izé… Nekem khm, dolgom van – dadogok.

-         Nekem is – lép közelebb hozzám és újból magához ránt.

-         Ne Zayn! Így is túlléptünk egy határt – mondom egy nyögés kíséretében.

Újból neki esik a nyakamnak és a kezeivel a fenekem markolássza. Ahogy összeér a csípőnk lehunyom a szemem. Veszettül kívánom őt és ő is engem. Egy ideig masszírozza a fenekem majd elhúzódik és látom rajta, hogy harcol magával. Erős késztetést látok rajta, hogy kimenjen innen. Mielőtt kilépne az ajtón még visszafordul. Alig állok tőle pár méterre és képes visszahajolni. Megragadja a csuklóm és gondosan körül nézve a szobámba húz. Amint beérünk a falnak nyom és hosszasan megcsókol. Az ujjaim azonnal a hajába tapadnak és szorosan belé kapaszkodnak. Egy kicsit felemel a földről, hogy egy szintben legyünk. Perrie újból kántálni kezd és elenged. Kilép a szobámból és másodpercek alatt visszatér a ruháimmal együtt. Gyorsan felöltözöm és megállapítom, hogy totálisan Zayn illatom van. Amint leérek a nappaliba Zaynék akkor távoznak. Felveszem a kabátom és hazafelé indulok. Amint beérek a lakásba síri csend fogad. A hűtőn csak egy cetlit találok. Harry és a kicsi Annehez mentek. Nekidőlök a hűtőnek és lecsúszok a földre. Eszetlenül

vigyorogni kezdek magam elé. Tisztára úgy viselkedek, mint egy szerelmes tini. Na álljunk csak meg! Nem létezik! Megint beleszerettem volna Zaynbe? Ugyan már! Én Harryt szeretem. ’ Akkor is szeretted amikor megcsaltad?’ Szólal meg a kisördög a fejemben. Lassacskán lelohad a mosoly az arcomról és fancsali képpel nézek a tükörbe. Talán el kéne mondanom neki, hogy talán életeim újabb szebb perceit töltöttem el az exemmel órákon keresztül? Hogy újból és újból egymáséi lettünk? A nyakamon egy hatalmas lilás folt díszeleg. Harry észre fogja venni és akkor magyarázkodhatok. Hiszen nem voltunk együtt két napja vagy tudom is én mikor. Épp, hogy kilépek az ajtón Harry, akkor érkezik haza. Kisétálok eléjük és átveszem a kicsit. Megpuszilgatom és lassan vetkőztetni kezdem. Harry hátulról átölel és egy csókot nyom a hajamra.

-         Engem is levetkőztethetnél – suttogja a fülemben.

-         Csak szeretnéd Styles. Csak szeretnéd! – nevetek fel.

Gyorsan megfürdetjük a kicsit és baromi sokat nevetünk azon, hogy melyikünk vizesebb a másiknál. Rona imád csapkodni fürdés közben és imádja, amikor összevizezhet minket. 

-         Hová tűntél ma? – kérdezi a tűzhely előtt állva Harry.

-         Beszélnem kellett anyával – füllentek.

-         James járt itt! – jelenti ki.

-         Mit akart? – szorítom meg a fakanalat.

-         Téged keresett – von vállat.

-         Nem értem miért zaklat! Ő halott ügy a számomra elég régóta! – morgom.

-         Nyugodj meg! Nem tesz jót a kicsinek – húz magához.

-         Én… Csak nem értem mit akar – hazudok megint.

-         Nem fog vissza szerezni tőlem! Te az enyém vagy! – harap bele a fülcimpámba.

-         Igazán? Mióta vagyok a tiéd? – fordulok meg a karjai közt.

-         Mióta felhúztam az ujjadra azt a gyűrűt és amióta téged akarlak minden porcikámmal – csókol meg.

-         Ez hízelgő – motyogom a szájába.

Elmosolyodik és visszatérünk a vacsora főzésére. Makarónit csináltam mivel a picim megkívánta. Harry folyamatosan elvonja a figyelmem így inkább kiküldtem, hogy ne lábatlankodjon körülöttem. Úgy fél órával később készen is vagyok. Harry csak nevet rajtam, hogy mennyit eszek. Vacsora után még befalok egy csomó gyümölcsöt és csokit is. Reggel a mérlegen állva megállapítom, hogy híztam három kilót. Harry hátulról letámad és visszahúz az ágyba. A hasamra fektet és fölém fekszik. Elsodorja a nyakamról a hajam pont ott ahol Zayn kiszívta. Egy pillanatra, mintha habozna majd belecsókol pont oda. Délután hármasban bemegyünk a stúdióba. Harry velem akar tölteni minden percet ami szabaddá válik számára. Ez kissé hízelgő a számomra. Felhúzok egy fekete cica nacit, egy sötétkék, combközépig érő, kötött pulcsit, a kedvenc hosszú szárú csizmám. Gyorsan felöltöztetem Ronát is és indulunk. Amikor belépünk az épületbe megcsap a fülledt meleg. Azonnal vetkőzni kezdek és levágom a cuccaim az egyik szabad székre. Amint leültetem a picit meglátom Zaynt is. Mit keres itt, ha már kilépett? Harry elviszi a cuccainkat és kézen fogva belépünk a srácokhoz. Mindenki köszönt minket kivéve Zaynt és Louist. Louis még mindig pipa rám. Viszont a kicsinek nem tud ellen állni. A kezébe veszi és babusgatni kezdi. Harry és Zayn azonnal egy kisebb vitába kezdenek.

-         Mi a fenének jöttél te ide? Kiléptél nem? – kérdezi morogva.

-         Miért érdekel? Foglaljon le más! – néz rám.

-         Fiúk elég! – szólok rájuk.

Elhúzom Harryt és leülünk valahová. A menedzser is befut és gyorsan lepakolja a cuccait. Megakad egy pillanatra rajtam is a tekintete aztán tovább vándorol a kicsire és a srácokra. Elkezd beszélni és egyre jobban kezdem unni. Hát ilyen téren nem változtam. Az ilyen megbeszélések mindig is unalmasak. Harry a hüvelyk ujjával a bőröm simogatja. A szemem sarkából Zaynre nézek aki ökölbe szorított kezekkel mered maga elé. A lányom Louis kezében nyújtózkodik Harry felé.

-         Apa… Apa… Apa – ugrál az ölében.

Harry elneveti magát és átveszi a kicsit. Rona az ingjét kezdi el tépkedni és közben kacag. Harry felnevet és rám néz. Ejt egy hatalmas vigyort és amíg a srácok beszélgetnek Paullal, a fülembe suttog.

-         Neked is így kéne csinálnod – puszil bele a fülembe.

-         Menj már! – nevetek fel. 

-         Szeretlek! – suttogja a számra.

-         Én is szeretlek Harry – viszonzom a vallomását.

Miközben csókolózunk akaratlanul is eszembe jut a tegnap.

Megcsaltam őt pedig szeretem. Tényleg szeretem. Stúdiózás után beülünk a közeli cukrászdába. Harry a legeldugottabb asztalt kéri, de így is felismerik őt és susmorogni kezdenek. A Fotósok már nagyban gyülekeznek az ablakok előtt. Felsóhajtok és leülök. Harry ad egy hosszú csókot és leültet amíg felveszi a rendelést. A rajongói útközben megállítják és fényképezkedni akarnak. Rona lebiggyeszti a száját miközben őt nézi. Szereti Harryt nagyon és azt hiszem apás. Próbálom elterelni a figyelmét, de nem sikerül. Harry alig bír szabadulni tőlük. Rona is belekezd a sírásba. Csitítgatni próbálom, de nem hagyja abba. Harry tekintetét keresem a tömegben. Nagy nehezen kiszúrom a göndör fürtjeit a tömegben. Megkéri a rajongóit, hogy egy kicsit hagyjanak minket. Amint leül hozzánk, Rona abbahagyja a sírást. Hihetetlen, hogy nem hagynak kettesben. Már fél órája itt állnak nem messze tőlünk és mindenfélét sutyorognak. Megértem, hogy világsztár meg minden, de hagyhatnának már. Teljesen a gondolataimba merülök és turkálni kezdem a sütit. 

-         Végeztél? – szólal meg.

-         Azt hiszem – dőlök hátra.

Amikor a lányomra nézek kitör belőlem a nevetés. Csokis az egész arca és édesen a szájába tuszkolja a süti darabjait. Harry is elneveti magát és letörli az arcát. Rona gagyogni kezd neki és rám néz. Adok az orrára egy pici puszit és kiveszem a gyerek székből. Még jó, hogy raktam egy szalvétát elé. Tiszta maszat lenne. Lassan távozni készülünk. A rajongók és a fotósok is körbefognak. A kicsi arcát befelé fordítom mielőtt kivakuzzák az agyát is. Nem volt túl jó ötlet eljönni biztonságiak nélkül. Harry szorosan átkarolja a derekam és maga előtt tart. Alig tudunk lépni és egyre jobban kezdek fázni.

-         Harry kérem, egy pillanatra! – gyűlnek körénk.

-         Mit szólsz Zayn kilépésére? – kiabál egy fiatal srác. 

-         Tudja, hogy a menyasszonya megcsalta magát Zayn Malikkal? – kérdezi az egyik.

-         Mit szól a leleplező képekhez? – jönnek sorjában a kérdések.

-         Valójában együtt van Taylor Swifttel?

-         Mikor lesz az esküvőjük? – hadarják egymás után.

Harry nem válaszol egyikre sem csak húz a kocsija felé. Remélem nem hisz nekik, mert akkor végem. Vége a kapcsolatunknak és az eljegyzésnek is. Azt pedig nem akarom. Nem azért, mert félek mi lesz velem ha elhagy, mert totál szeretem őt. Azt hiszem túlléptem Zaynen a tegnap este végén és azt hiszem végleg. Nekem Harry mellett a helyem és kész. Amint hazaérünk Harry szorosan magához ölel.

-         Holnap elmehetnénk bólingozni – veti fel az ötletet fürdés közben.

-         Le foglak verni! – fordítom hátra hozzá a fejem.

-         Ne bízd el magad! – ad egy csókot.

Miután vettünk egy hosszú csókcsatát, no meg fürdőt lefektettem a kicsit. Harry a szoba közepén egy igen csak rövid, szürke boxerben feszít előttem. Megállok az ajtóban és végignézek rajta. Pár kockát már észreveszek a hasán. Egyre lejjebb siklik a tekintetem és hatalmasat sóhajtok. Rám kapja a tekintetét miközben telefonál. Elhaladok mellette és egyszer körbe is sétálom a ruháimért menve. Az ujjam végighúzom a fenekén és egy szép mosollyal vissza sétálok a fürdőbe. Felveszem a fehér rövid hálóruhám és megszárítom a hajam. Harry beáll az ajtóba úgy, ahogy hagytam és engem bámul. Egy ideig szemezünk egymással

majd kifelé veszem az irányt. Szorosan követ egészen a konyháig. Összedobok egy gyors vacsit és leülök az ölébe.

-         Harry… - kezdek bele.

-         Hm? – ébred fel a bambulásából.

-         El akarok menni innen – sóhajtok fel.

-         Mi? – kérdezi riadtan.

-         Veled! Kettesben! – nézek a földre.

-         Én meg… Mi lesz Ronával? – emeli fel a fejem.

-         Nem szívesen hagynám magára, de egy hétről lenne szó. Anyudéknál szerintem szívesen ellenne, ha nem baj – motyogom.

Úgy döntöttünk erről még később beszélünk. Most nem igazán lenne jó, ha itt hagyná a bandát. Minden felfordult az életünkben. Megkérte a kezem, Zayn kilépett, lefeküdtünk, újra babát várok, Taylor megjelent Harry életében, James kitálalt mindenről. Egyszóval minden szar kavarásba ment át. Abban reménykedem, hogy elutazunk és egy kicsit kettesben lehetünk.                 

Ez az életem 14. rész

Sziasztok! 

Huh, hát egy napos késéssel, de meghoztam a részt. 

Vasárnapig igyekszem legyártani a másik két részt, hogy ne

 kelljen szenvednetek napokig. 

Csak én vettem észre, hogy rohadt gyorsan megy a nyár? :O *-*

Mindegy is, most ezek a részek eléggé +18-ak lesznek. 

Aztán utána tele romantikával, meg minden egyébbel. 

Nem akarom nagyon kurvásra venni a figurát. 

Esetleg, ha valaki jelezné chatben, hogy írt hozzászólást az előzőhöz

azt megköszönném, mert m@ilen kimutatta, de a blogon nem. 

Köszönöm a pipákat :) Örülök, hogy tetszenek a részek.
Jaj és Taylor képe nem véletlenül került oda. 

A közel jövőben még lesz szerepe :P muhahaha
Zenét hallgassátok, elsőre imádtam. 

Nos nem beszélek sokat jöjjön a rész. 

Remélem tetszeni fog :))

Puszi Bell Boo ^^

Hiba! 

„Ott álltam kővé dermedve és sokkolódtam azon a három szón.” Cemy.

„Egyértelmű volt, hogy mire céloz mégsem vettem észre!” Harry.

„Hiba volnék?” Zayn. 

Először ledermedtem majd elnevettem magam. Még, hogy terhes vagyok. Ugyan már. Anya nem nevetett velem. Ugyan olyan komor ábrázattal nézett rám. Visszapakoltam a hűtőt majd kimentem Harry-ért és elindultunk hazafelé. Nem akartam egy kínos beszélgetésen át esni. Nem létezik, hogy újra kisbabát várjak. Hiszen szedtem a bogyóim rendesen. Útközben írtam egy sms-t El-nek. „SOS!” Muszáj lesz elkísérnie egy vizsgálatra. Amint hazaértünk máris felhívott. Bezárkóztam a fürdőbe és halkan elmagyaráztam neki a dolgokat. Miután kijöttem a fürdőből Harry elég fura fejjel nézett rám.

-         Minden rendben? Jól vagy? – fogja meg a kezem.

-         Jól – bólintok.

-         Minek mentél oda? – kérdezi.

-         Számon kérni Zaynt amiért itt hagyott titeket – hajtom le a fejem.

Felsóhajt és rosszallóan megrázza a fejét. Magához ölel és leülünk hármasban tévézni. Egy idő után bealszom a kanapén Harry karjai közt. Reggel az első dolgom elmenni egy gyógyszer tárba és venni egy tesztet. Persze a fotósok oda is követnek. Még jó, hogy hoztam magammal táskát. Így legalább nem tudnak lefotózni a teszttel. Amint hazaérek megvárom a pillanatot, amikor egyedül leszek. Fél órát kell várni az eredményre. Tudom, hogy ezek nem megbízhatóak, de most ez a legfőbb. Lehet nem normális, amit tegnap össze ettem… Lehet anyának van igaza. Harry, amint elment találkozni a barátaival áthívtam Eleanort. Odaadtam a kezébe, hogy ő nézze meg. Rá se mertem nézni már egy órája legalább. Leültem a nappaliba és feszülten várakoztam. Eleanor leült mellém a teszttel a kezében és semlegesen nézett rám. Rá bámultam rémülten mire elvigyorodott.

-         Gratulálok mami! – ölel meg.

-         Mi? – szakad ki belőlem két oktávval feljebb.

-         A jelek szerint terhes vagy egy kicsi Styles-al – mosolyog rám.

-         De én… mi… - dadogok.

Szó szerint ledermedek. Nem tudok szóhoz jutni. El csak nevet rajtam és főz nekem egy teát. Már egy órája azon kattog a fejem, hogyan? Hogy hoztuk össze a tabletták ellenére is? Jó tudom, hogy hoztuk össze, mert a hülye is tudja, hogy kell gyereket csinálni. Délután időpontot kérek, lehetőleg még a héten az orvosomtól. Legkésőbb pénteken tud fogadni. El egy kicsit elvitt vásárolni, hogy ne gondolkodjak egész nap. Nagyjából sikerült elfelejtenem a „gondom”. Hogy a fenébe nyögjem be Harry-nek? Pár napja már ezen töröm a fejem. Ő is észrevette, hogy eléggé furcsa vagyok. Eleanor és anya is elkísért az orvoshoz. Az ultrahang alatt szétszorítottam Eleanor kezét. Anya a hajamat simogatta, hogy nyugodjak meg. Az orvos vizsgálat közben hümmögött és sejtelmesen nézett rám. Halálra idegesített a hümmögésével.

-         Nos a teszt nagyon is helyes volt. Három hetes a magzat. Gratulálok – mosolyog rám.

-         Köszönjük – szólal meg anya helyettem.

-         Jól van Mrs. Malik? – kérdezi.

-         Sokkot kapott! – szólal fel Eleanor is.

-         Azt hiszem – nyögöm be.

A rendelőből hazafele tartva felsikoltottam a kocsiban. Anya azonnal a fékre taposott és hatalmas szemekkel nézett rám. Úgy vigyorogtam rá, mint egy őrült. Eleanor-ral egyszerre fújták ki a levegőt. Gyerekem lesz a legdögösebb pasitól a földön. Hazáig vigyorogtam pont, mint az eljegyzésem utáni reggelen. Előbb hazavittük Eleanort majd anya hazafuvarozta magát. Én gyorsan elmentem vásárolni egy babacipőt hátha leesik Harry-nek. Rózsaszínt vettem, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy kislány lesz. Amint megvettem hazamentem Harry-hez és a kicsihez. Egész furcsa, hogy Ronánál nem így reagáltam. Az orvos szerint túl sokat stresszeltem és a szerveztem elnyomta a jeleit meg hátrafelé van a méhem és a második baba sem fog meglátszani. Vigyáznom kell magamra, hogy ne fázzak meg vagy üssem be a csípőm körüli részt, hiszen a kicsi ott fog elhelyezkedni. Izgatottan léptem be a lakásba. Harry a konyhában ül a srácokkal. Kettesben akarok lenni vele, amikor elmondom neki. Odamegyek hozzá és egy hosszú csókot adok neki. Aztán magukra hagyom őket és felveszem a kicsit. Mikor mondjam el neki?

-         Kicsim lelépünk a srácokkal a stúdióba – szól be a hálóba.

-         Oké. Mikor jössz? – kérdezem mosolyogva.

-         Amint tudok. Szia – csukja be az ajtót.

Harry tíz körül jön haza. Bevágja maga után az ajtót, ami hatalmasat csattan. Levágja az akasztóra a kabátját és levágja magát a konyhában. Jobb lesz, ha nem szólok hozzá, amikor dühös. Remélem nem Zayn húzta fel. Kimegyek hozzá és megállok előtte.

-         Minden rendben? – simítom meg az arcát.

-         Hagyj! – löki el a kezem.

-         Harry! – szólok rá.

-         Hagyj, mielőtt olyat vágok hozzád, amit magam is megbánok! – áll fel.

Bemegy a hálóba és hallom, ahogy megengedi a zuhanyt. Leülök a kanapéra és felhúzom a lábaim. Miért viselkedik ennyire idegesen? Miért veszekedünk ennyit mostanában? Zayn miatt? Azért, mert visszajött és kilép a bandából? Vagy kezdek egy hisztis libává válni? El fogom rontani ezt is? Harry leül mellém és engem figyel a szeme sarkából.

-         Bocsi az előbbiért – nyúl a kezemért.

-         Elmondod mi volt? – kérdezem a tévét bámulva.

-         Louis nekiesett Zayn-nek, aztán nekem. Hatalmasat veszekedtünk és eljöttem – sóhajt fel.

-         Még mindig ki akar lépni igaz? – nézek rá.

-         Ki! De hagyjuk ezt – rázza meg a fejét.

Az összekulcsolt ujjainkat bámulom egy ideig majd visszaviszem a tekintetem a képernyőre. Nemsokára megjelennek a fotóim is az újságban. Remélem Harry nem lesz kiakadva és tetszeni fog neki. Lassan bemászunk az ágyba. A testére húz és betakar minket. Egy puszit nyomok a mellkasára és lehunyom a szemem. Hat körül ébredek fel. Kimászok az üres ágyból és kimegyek az erkélyre. Harry kint ül és lehunyt szemekkel. Beleülök az ölébe és egy puszit nyomok a szájára. Kinyitja a szemeit és rám mosolyog. Egy hosszú és mély csókra húz le magához. Beletúr a hajamba és masszírozni kezdi a fejbőröm. Átkarolja a derekam és elválik az ajkaimtól.

-         Felébresztettelek? – kérdezi a szemembe nézve.

-         Felébredtem. Miért nem vagy az ágyban? – ásítok.

-         Gondolkodnom kellett – dől hátra.

-         Menjünk be jó? – állok fel.

-         Oké – húzom fel.

Amint elhúzódik az ajtó, behúzom a sötétítő függönyt és letámadom az ajkait. Viszonozza a csókom és megadja magát nekem. Elmászunk valahogy az ágyig és ledönt rá. Amíg egymáséi vagyunk próbálom elfeledtetni vele a gondolatait. Miután lezuhanyzom begöndörítem a hajam és felveszem Harry egyik ingjét. Kaptam egy sms-t, hogy elkészültek a fotóim. Harryt is elhívtam magammal. Éppen rántottát csinálok neki, én csak egy egyszerű pirítóst eszek. Megetetem a kicsit is és gyorsan felöltöztetem. Leteszem a játékaihoz, amíg mi reggelizünk. Miután elmosogattam a tányérokat gyorsan felöltözök. Felveszek egy sötétkék farmert, egy hosszú fekete pólót, fekete csizmát, szövet kabátot, sálat és indulunk is.

-         Gyönyörű Mrs. Styles – csókol meg az ajtóban.

-         Maga is igazán dögös Mr. Styles – nevetek bele a csókjába.

A kocsiban ülve már eléggé izgatott vagyok. Tetszeni fognak neki a képek? Egész úton kérdezősködött, hogy hová megyünk. Csak azért sem mondtam el neki. Amint kiszálltam a kocsiból az épület előtt hatalmas vigyor húzódott az arcomra. Kézen fogtam őt és behúztam az épületbe. Megkerestem Eleanort és megöleltem. Harry kezdte sejteni miről is van szó. Amint kézhez kaptam a képeket először neki adtam oda.

-         Te nézd meg először – adom oda neki a borítékot.

Kinyitja és kihúzza őket. Lélegzet vissza fojtva várom a reakcióját. Kidülledt szemekkel nézi a fotóim. Nyelek egyet majd mellé lépek. Folyamatosan lapozgatja a fotóim.

-         Tetszenek? – nézek rá.

-         Mikor csináltattad ezeket? – kérdezi.

-         Pár napja. Eleanor beszélt rá és állati jók lettek – vigyorgok rá.

-         Ühüm – kezdi el a hümmögését.

-         Styles tudom, hogy tetszik! Ne húzd már szegény idegeit! – szólal meg El is.

Harry visszaadja nekem a képeket és elindulunk hazafelé. Egész úton nem szól semmit sem. Kezdek pánikba esni. Most meg mi van? Nem tudok kiigazodni az érzésein és lassan a sajátjaimon sem. A baba megőrjíti a hormonjaim és érzéseim is.

-         Figyelj, ha nem… Ha nem tetszik én… Kitöröltetem az összeset és a kukába dobom összevágva – kezdek bele, de leint.

-         Dögös vagy a képeken. Ne haragudj, de most nincs kedvem ehhez. Túl fáradt vagyok – mondja komoran.

Tényleg nem értem mi a fene van vele. A banda miatt ilyen? Reggel még egész boldognak tűnt. Úgy érzem, hogy mindjárt elsírom magam. Amint hazaérünk Harry le is lép. Döbbenten nézek utána. Eleanor öt körül hív fel.

-         Szia, ma este bulizni megyünk a srácokkal eljössz? – kérdezi izgatottan.

-         Nem tudom. Harry eléggé furán viselkedik – sóhajtok fel.

-         Elmondtad már neki? – érdeklődik.

-         Még nem! A megfelelő pillanatban akarom – mondom halkan.

-         El kell mondanod neki minél előbb! – erősködik.

-         Nyugi El! Mikor lesz a buli? – terelem a szót.

-         Tíz körül a Hub pubban. Most mennem kell. Megjött Louis. Csinos legyél. Szia – köszön el.

Visszaköszönök és lerakom. Harry még mindig nem került elő. Így egyedül mentem el. A bordó koktélruhám eléggé vékonynak bizonyul a téli időjáráshoz képest. Áthívtam anyát, hogy vigyázzon a kicsire. A bejárat előtt találkozunk a srácokkal. El megölelt és behúzott a pubba. A srácok azonnal elvegyültek. Eleanor rám való tekintettel rendelt valami alkohol menteset. Megforgattam a szemem és megittam. Attól, mert terhes vagyok még ihatok. Nem olyan töményet, de nem árt meg egy két pohár. Nagyban furakodtam át a tömegen, amikor megláttam Harryt egy szőke cicababa társaságában. Megfogtam El csuklóját és magam mellé húztam.

-         Mond, hogy rosszul látok – mutatok rájuk.

-         Jaj, ne már! Taylor megint itt van! – morogja El.

-         Várj, ki az a Taylor? – szorítom meg a kezét.

-         Taylor Swift. Harry és ő régebben jártak pár napig. Miután szakítottak Harry azóta nem beszélt vele. Nem értem mit keres itt. Maradj itt, odamegyek hozzájuk – indul el.

Teszek egy nagy kört és a hátuk mögé kerülök. Egyikük sem vesz észre viszont a beszélgetést végig hallom. Harry totál részeg és Taylor is. El mérgesen arrébb húzza Harryt. Mi ütött Harry-be ebben a két napban?

-         Mit keresel itt? Minek van ez itt? – bök El, Taylorra.

-         Én hívtam ide – von vállat.

-         Normális vagy? Mi van Cemy-vel? – morog rá.

-         Hagyjuk ezt most jó? – túr bele a hajába.

-         Miért? Ha meg mered csalni őt Harryt! – emeli fel az ujját fenyegetően.

-         Nem én titkolózom mások előtt Eleanor! Összeszűrte a levet Zayn-nel. Pár napja elég furcsa! – mondja.

Nem hiszek a fülemnek. Azt hiszi, hogy Zayn meg én? Gyorsan elhúzok a közelükből. Elkérem a kabátom és kifelé veszem az irányt. Úgy érzem, hogy egy szempár a hátamba fúródik. A szememmel megkeresem Eleanort, de csak Harryt szemeit látom, ahogy engem figyel. Elfordítom a fejem és kimegyek. Begombolom a kabátom és épp, hogy kiérek egy kar fonódik a csuklómra.

-        Láttál minket? – kérdezi Harry.

-       Én vagyok a furcsa Harry? – kérdezem dühösen.

-       Azt kérdeztem láttál minket? – fordít magához.

-       Mindent láttam és hallottam is! Remélem jól érezted magad a volt barátnőddel, amíg én otthon betegre aggódtam magam – mordulok rá.

-       Csak beszélgettünk! Semmi sem történt – rázza meg a fejét.

-       Aha. Te hívtad ide. Azt mondhatsz, amit akarsz – vonok vállat.

-      Tudod miért vagy furcsa? Totál olyan vagy, mint aki megint összekerült Zayn-nel! Titkolózol és bezárkózol a fürdőbe, mintha valami bajod lenne. Megértem a kezed erre te… Remélem élvezitek, hogy a hátam mögött megint együtt vagytok - hord össze mindent.

Kitépem magam a szorításából és könnyek gyűlnek a szemembe. Hogy hiheti azt, hogy együtt vagyok Zayn-nel? Igent mondtam a lánykérésére. Minden időm vele töltöm, szeretem őt és erre meg... Alkoholtól csillogó szemekkel bámul rám. Lekeverek neki egy csattanós pofont, hogy észhez térjen.

-         Azért vagyok furcsa, mert rohadtul terhes vagyok tőled! – kiabálok rá.  

-         Mi? – döbben le.

-         Elakartam mondani, amikor hazaértem! Olyan elutasító voltál mindenben. Én próbáltam mindig a megfelelő alkalmat keresni rá, de te állandóan leléptél. Mikor mondtam volna el? – kiabálok tovább.

-         Én… Sajnálom – nyögi ki.

-         Sajnálhatod is! Azt hiszed, hogy igent mondtam volna, ha együtt lennék Zayn-nel? Még egyszer nem követném el azt a hibát Harry! – vágom hozzá.

-         Hiba? Hiba lettem volna neked? – jön Harry háta mögül Zayn hangja.

Harry mellé sétál és hanyagul megáll. A szemeiben hidegséget látok. Ilyen azóta a nap óta. Szeretem Harryt és valamilyen szinten őt is, de ezt nem akartam. Sok hibát követtem el, de Zayn nem volt hiba az életemben. Miért nem tudom befogni a pofám?

-       Válaszolj! – csattan fel.

-       Igen! – hazudok neki.

-      Ezt majd mond el a lányodnak is ha felnő! Hogy hibaként könyveled el őt is! Mert ugyebár belőlem van ő is és én hiba vagyok. A hibád belőlem származik – mondja gúnyosan.

Harry időközben visszament a pubba. Zayn elég közel állt hozzám és gúnyosan folytatta tovább a szidásom. Megint itt tartunk. Megint elkövetjük ugyan azt a hibát, mint régen. Egymásnak esünk a szavainkkal és mélyebbnél, mélyebb sebeket ejtünk a másik lelki fonalán.

-         Imádkozz, hogy Harry tizenkilenc évesen ne hagyjon el. Túl sok neki két gyerek egyszerre és nem hiszem, hogy megmarad melletted – használja fel azt amit én is ellene.

-         Megkérte a kezem Zayn! Fogalmad sincs miről beszélsz! – mondom zavartan.

-         Az csak egy gyűrű – ránt vállat.

-         Mond nincs jobb dolgod, mint engem baszogatni? – lépek hátrébb.

-         Már megvolt egy párszor – ragadja meg a derekam.

Hirtelen indulatból felpofozom. Felmordul és a falig hátrál velem. Erősen nekilök és megcsókol. Visszacsókolok ugyan olyan durván és szenvedélyesen, mint ő. Amikor elválik az ajkaimtól még mindig a falnak szorít és újból megcsókol csak sokkal durvábban.

-         Ezt is könyveld el egy hibának, mert ilyent többet nem kapsz – húzódik el.

Elindul vissza a pubba ő is. Zakatoló szívvel állok egy helyben. Az ujjaim az ajkaimra csúsznak. Nem hiszem el, hogy megengedtem neki és vissza is csókoltam. Újabb hibát követtem el! Hibákat halmozok fel az életemben. Rendbe tudom ezt még hozni?

 

A szexi hiba! :P :$$