Info.

Sziasztok!

Elkezdtem írni egy teljesen más történetet. Szeretném megosztani veletek.
Szavazzatok kommentben, ha érdekelne a történet.
Köszönöm. Puszi.
Érdekel vagy nem érdekel? csak ennyit biggyesszetek oda. 

23. fejezet

Sziasztok! 

Nos ez elég gyenge rész lett szerintem. Aztán majd kiderül, hogy igen vagy nem. Köszönöm a komit és, hogy olvastok. Nagyon örülök neki :D Megpróbálok valami izgisebb részt is összehozni. Ennyit tudok így most mondani :$  Jó olvasást. Várjátok  a kövit. Zenét hallgassátok közben :))

Puszi Bell Boo

Cemy szemszög.

Nos azt hiszem jogosan mondhatom, hogy még mindig odavagyok Harryért. Nem tudok neki még mit mondani egyenlőre. Azt hiszem ha megmutatom az is elég. Azt hittem nem létezhet valós, hosszan tartó szerelem és tessék. Találkoztunk, összevesztünk, felhívtam és ma este a karjaiba omlottam. Ha ő akarja és én is akkor működhet. Remélem, nem is... Akarom, hogy működjön. Első lépésként visszafestetem az eredeti hajszínem és nekiállok enni. Elrendezem magam és bugyuta vigyorral az arcomon alszom el. Másnap reggelre is átragad és az ajkaim simogatom. Kérek még azokból a puha ajkakból. Rona még mélyen alszik a nyuszijával. Ahogy hátrálok kifelé, Ana elém toppan fura fejjel és vallatni kezd.

-      Ki vele! Összejöttetek? Ki a srác? - vonszol a konyhába.
-      Harry - harapok az ajkamba.
-      Oh, hát... Hiszen azt mondtad, hogy a levél után egyikükből sem kérsz többet - ráncolja a homlokát.   
-      Tudom mit mondtam, de szeretem őt - sóhajtok fel.
-      Készen állsz egyáltalán megint erre az egészre? Ronára gondoltál? Mellesleg, ha ezt műveli veled én nem bánom  - néz rám mintha az anyám lenne.
-      Mit művel velem? - pislogok rá.
-      Vigyorogsz, mint a tejbe tök - mosolyog.

Vállat vonok és csinálok valami reggelit. Rona kifut hozzánk és mindkettőnknek ad egy puszit. Amíg felöltözik csengetnek. Ana megy ajtót nyitni és le is ragad. Kimegyek utána és hevesen dobogni kezd a szívem. Harry az ajtónkban áll egyszerű melegítő cuccban, sapkában, napszemüvegben. Ana csípőre vágja a kezét és végigméri.

-      Szóval te vagy az a híres Harry, he? Kezdjük ott, hogy jutottál be a kapun? - kezdi vallatni.

-      Bevettem a sármom egy autogrammért cserébe - veszi le a napszemüvegét.

-      Ana hagyd már! - lépek mellé.

-      Nem Cem! Idefigyelj te elkényeztetett pöcsfej! Ha megint megbántod a barátnőmet leszedem a fejed vili? - mondja halálosan komolyan.

-      Ne aggódj! Többet nem teszem - mér végig.

Nagy nehezen eltuszkolom az ajtóból és felnézek rá. Megragadja a derekam és magához húz. Becsukja az ajtót és a folyósón a falhoz nyom. Rátapad az ajkamra és belemarkol a fenekembe. Végighúzom az izmain a kezem és beletúrok a rövidre nyírt hajába. Belenyög a számba és még erősebben húz magához. Amint elválik az ajkaimról a nyakamba temeti a fejét.  

-      Bocs, hogy így rátok törtem - mormolja.

-      Semmi baj - ölelem magamhoz.

-      Tegnap óta a szádra gondolok. Szóval égető szükségem volt a csókodra - puszilgatja a nyakam.

Úgy szorít magához, mint egy rossz álomból ébredő kisfiú. Jólesik a belőle áradó nyugalom és erő. Mintha engem is feltöltene pozitív energiával. Beszívom az illatát és még jobban hozzá bújok.

-      Nem akarom elrontani az összebújást, de neked nem kéne valahol máshol lenned? - áll az ajtóban        Anabell.

-      Mindig belekotnyeleskedsz mások dolgaiba? - forgatja a szemeit.

-      Ana, öt percet kérek! - nézek rá.

-      Öt percet kaptok! - csukja be az ajtót.

-      Olyan, mint egy tyúkanyó - nevet fel.  

-      Csak félt engem - mosolygok rá.

Lágyan megcsókol és végigsimít az arcomon. Összefűzi az ujjainkat és megint úgy érzem magam, mint régen. Rámosolygok és belemerülök a zöld örvénybe. 

-      Hiányzott az a mosoly - sóhajt fel - Hiányoztál te buta nőszemély.

Könnyek gyűlnek a szemembe és elsírom magam. Magához ölel és megnyugtat. Sokkal erősebb és határozottabb lett mióta utoljára beszéltünk. Elhaladnak páran mellettünk és eléggé megbámulnak. Csak egy bugyi és egy póló van rajtam.

-      Újabban így fogadod a vendégeket? - vigyorog rám.

-      Csak a régieket - nevetek fel.

-      Holnap elviszlek randizni! Nem érdekel mit csinálsz. Tedd magad szabaddá Hófehérke - vigyorog rám pimaszul.

-      Nem vagyok Hófehérke - csípek bele a hasába.

-      Aucs - dörzsöli meg a hasát.

Komolyra változik az arca és rátapad az ajkamra. Hosszú csók után elengedi az ajkam és a fejébe nyomja a sapkáját.

-      Leléptem Hófehérke - indul a lépcsők felé.

Ana beránt az ajtón és a telefonját mutogatja. Egy perc alatt felkerültünk a világhálóra. Csak a meztelen lábaim látszanak és Harry háta. A következő képen már én is látszom. Megkezdődtek az utálkozó kommentek. Félreteszem és leülök enni. Rona letelepszik mellém és kérdezősködni kezd. Oh, basszus! Ezt még átkell beszélnünk Harryvel.

Harry szemszög.

Amint behuppanok a kocsiba megnyalom az ajkaim. Végül is nem hazudtam túl nagyot. Látni és csókolni akartam és egy kicsit rá is mászni. Még most is felizgulok, ha visszagondolok a lábaira. Igazán felöltözhetett volna, hiszen még melltartó sem volt rajta. Amint visszaérünk a szállodához ellepnek az újságírók. Nagy nehezen bejutok az épületbe és felmegyek a szobámba. Igazából edzeni indultam végül nála kötöttem ki.

-      Jó reggelt - jön szembe Louis.

-      Neked is - vigyorgok.

-      Mitől vagy ennyire feldobva? - ásít egy hatalmasat.

-      Randizom holnap - keresem elő a szobám kulcsát.

-      Mi, kivel? - kérdezi érdeklődve.

Rácsukom az ajtót és lezuhanyzom. Olyan vagyok mint egy kisgyerek. Holnap randizom életem nőjével és totál felvagyok spannolódva. Hónapok óta nem voltam így feldobódva. Mindenki más is észreveszi a jókedvem és képeket mutogatnak rólunk. Ki nem szarja le. Szeretem azt a nőt. Egész jól próbálunk és estig elvagyunk. Zayn kissé ideges állapotban toppan be hozzánk. Pezz a nyakán lóg egész nap, a kicsi meg otthon. Rona elfogad egyáltalán? Emlékszik rám vajon? Erre az egyre nem igazán gondoltam még. Újból lemegyek edzeni és hullafáradtra mozgom magam. Újabban ezt csinálom, ha nem tudok elaludni. Az elmúlt pár hónapban hozzászoktam. Igazából bocsánatot kéne kérnem Evertől. Csak hagytam úgy elmenni, hogy én boldog legyek. Mellettem volt, segített én meg úgy bántam vele mint egy útszélivel. Senki sem változhat meg egy napa alatt ugye? 

Újdonság

Sziasztok! 

Hú, hát jó régen voltak részek a blogjaimban.
Nemtudom, hogy olvas e egyáltalán valaki még vagy várja, hogy hozzak részt.
Mindenesetre egy időre abbahagyom a blogírást.
Belekezdtem egy könyv féleségbe amit szeretnék veletek is megosztani.

SyD  <--- ide kattintva megnézhetitek. 

Lessetek bele a blogba, ahová feltöltöm a részeket.
Remélem lesznek olvasóim ezután is.

Pusszantás, Bubi :)  

22. rész

Sziasztok! 

Nos hol is kezdjem soraimat. Először is remélem még maradt visszatérő olvasóm. Most hozok egy röpke részt Harry szemszögéből. Ha valamikor sikerül megírnom a kövit feldobom. Nagyon sokat nem is mondanék. Lenne mit, de ez nem a magánéletről szól. Jó olvasást és várjatok türelemmel :) Zenét saját ízlés szerint hallgassatok, én már nem tudom mit hallgattam :P 

Puszi Bell Boo  

Egy szív.

"Akkor sem érezhettem volna jobban az ajkait, ha akartam volna." Harry.

Harry.

Egész kellemes érzés járta át a testem, amikor hozzám ér. Bizsergető és hiányoló. Talán le kéne ülnünk és megbeszélni. Megakarja egyáltalán beszélni? Nem akarok tovább "játszani". Alig egy órája találkoztunk, de csak bámuljuk a másikat. Nem tudom levenni róla a szemeim. Magamba iszom a hófehér fürtöket, a csillogó kék szemeket. Tud egy ember ennyire mániássá válni? Azt hiszem tud. Csak ülünk a kávézóban egymás mellett és egyikünk sem mond semmit. Többször is végigsimítok az arcán mire megremeg. Iszonyatosan sovány és beesett az arca. Miért éhezteti magát egy hülye hobbi miatt? Legszívesebben magamhoz húznám és órákig csak ölelném. Amikor felhívott és azt mondta végzett vele a szívem zakatolni kezdett. Nyálas vagyok, de ennél jobban még nem voltam senkibe sem beleesve. Összefűzöm az ujjainkat az asztal alatt. Egészen hideg a keze. Még mindig puha a bőre és hófehér. Azóta sem sokat volt napon. Az asztalt bámulja szüntelenül. Vajon az ő szíve is úgy verdes, mint az enyém? Szinte fáj a mellkasom tőle. 

- Hiányzott az érintésed - mormolja csendesen. 

- Miért léptél le? - emelem fel a fejét. 

- Sok volt Harry... A levél... Zayn... - motyogja. 

- Dühös voltam rád, de... Francba is, érezd ezt? - húzom a mellkasomra a kezét.

Nem mer az arcomra nézni. Csak a kezemet bámulja az ő kezén. Bólint egy aprót és elhúzza a kezét. Utána kapok, de nem hagyja. Törnöm kell magam, hogy újra érintkezzünk. 

- Félsz tőlem? - kérdezem érdeklődve. 

- Nem. Igazából attól félek, hogy újból kudarcba fullad ez az egész. Nem tudom mit mondjak neked - piszkálgatja a terítőt. 

- Nézz rám - lehelem. 

Amint felemeli a fejét, az ujjaimat a hajába fűzöm és nem érdekel ki látja, vagy hány kép készül rólunk, az ajkára tapasztom a sajátom és addig csókolom amíg meg nem adja magát.
Az ujjait az enyémekre fűzi és összekulcsolja. Szorosabban markolom a haját és még közelebb húzom magamhoz. Belenyög az ajkamba, amint belemarkolok a combjába. Egészen más, kellemes érzés hozzá tapadni. Elhúzódok tőle és kint észreveszek párszáz fotóst.  Felhívom Liamet, hogy jöjjön értünk. 

- Liam nemsokára itt lesz. Sajnálom. Lehettem volna diszkrétebb is - mosolygok rá. 

- Semmi baj - rázza meg a fejét. 

- Miért pont hófehér? - játszok a hajával. 

- Csak megtetszett a színe. Hamuszürkére akartam, de meggondoltam magam - von vállat. 

- Sokkal jobban tetszett az eredeti - sóhajtok fel. 

Nem szól semmit sem. Liam a hátsó bejáraton át közeledik felénk. Biccent egyet a fejével és elindulunk. Először őt akarom biztonságba helyezni. Felkísérem a lakásajtóig és várok. Lassan megfordul és nekidől az ajtónak. 

- Tönkretettem magam Harry - néz fel rám könnyes szemekkel. 

- Sss... Csodálatos vagy. Ne mondj butaságokat - törlöm le a szemét. 

- Én... Fogalmam sincs mit mondjak neked - fogja meg a kezem. 

- Én sem, de nem is kell - mosolygok rá halványan. 

Mielőtt bemenne elkapom a derekát és a falhoz szorítom. Mélyen megcsókolom és a fal mellé szorítom a kezeim. Félek, hogy túlságosan erősen érek hozzá. Kissé vadabb lettem amióta... Amióta Evert használtam vigasznak. Egy hatalmas barom vagyok. Belecsókolok a nyakába és érzem az ujjait a derekamra vándorolni. Kimondani nem tudja, de érzem. Érzem, hogy hozzám tartozik. Megvárom, amíg bemegy a lakásába és lemegyek. Liam felkapja a fejét amint meglát közeledni. Szorgosan pötyög a mobilján.  

- Riasztottad a többieket? - ülök be mellé gúnyolódva. 

- Kiraklak az első buszmegállóba, ha nem magyarázod el mi a fasz folyik itt! - csattan fel. 

- Szeretem őt! Még mindig - kötöm be magam. 

- Aha, na és ő is? Vagy megint ingázik majd köztetek? - indulunk el. 

- Vigyázz mit beszélsz! - nézek rá villogó szemekkel. 

- Miért nincs igazam Harry? Ha megint tönkre akarod tenni magad legyen! - mormolja. 

- Már megbocsáss, de semmi közöd hozzá! - fordulok el. 

- Jó, hagyjuk Hazz. Nem akarok veszekedni. Hamburger? - néz rám vigyorogva. 

- Jöhet - vigyorgok vissza. 

Viszünk mindenkinek többfélét. Amit megérkezünk Paul elém áll és elhúz a többiektől. Átadja a telefonját, ahol éppen egymás szájában kutatunk. Megnyalom az ajkam és visszatolom a telefont. 

- Elment az eszed igaz? Ki ez luvnya? - csóválja meg a fejét.  

- Vigyázz a szádra Paul! Az a luvnya Cemy! - csattanok fel. 

- Nincs időd újra összejönni volt a nőiddel! Turnéztok Harry! - forgatja a szemeit. 

- Nem hagyom el! Többet nem! Erről többet nem beszélünk - állok fel. 

- Harry ülj vissza! - parancsol rám. 

- Jó éjt Paul! - indulok a szobámba. 

A folyosón előveszem a mobilom és letöltöm a képet. Mielőtt lefeküdnék újra megnézem és elalszom. Azt hiszem újra tudjuk kezdeni, sőt biztos vagyok benne.        

Hír!

Sziasztok!

Fent az első rész, első fele a blogomon. Itt találhatjátok meg. Jó olvasást :) 

http://engeddszabadon.blogspot.hu/

Díj.

Sziasztok! 

Hűha köszönöm/köszönjük a díjat. :) 

Jól esik, hogy végre kaptunk is valamit :D 

Örülünk neki. :) <3

Kiny, ha szeretnél válaszolj te is.

Szabályok:

Köszönet Chiarának! :D

- Köszönd meg akitől kaptad. 
- Írj magadról 11 dolgot.
- Válaszolj 11 kérdésre.
- Írj 11 kérdést.
-Küld el 11 embernek.

11. dolog rólam: 

1. Utolsó 1,5 hetemet taposom a suliban.
2. Szeretnék modell lenni. 
3. Olyan szemeket szeretnék, mint a blogban. Kék és arany.
4.Utálom a gombás kajákat.
5. Szeretem,hogy a dús hajam.
6. Cukrász leszek, ha átmegyek a vizsgán :P
7. Imádom a lüke barátaimat.
8. Imádok írni. Bár nem mindig sikerül.
9. Szeretek erotikus, romantikus könyveket olvasni.
10. Utálok várakozni.
11. Szeretem a jó zenéket. Olyanokat, amiket évek múltán is meghallgatok és úgy kezdek egy mondatot, hogy: "Emlékszel erre a jó számra?" 

Kérdések amire válaszolok: 

1. Van kedvenc bandád?

Hm, Little Mix, One Direction.

2. Hogyan képzeled el magad 10 év múlva?

Egy édes kislánnyal, szexi férjjel, modellként. 

3. A sminket vagy a természetes szépséget helyezed előtérbe?

Attól függ hová megyek. Inkább természetes szépség. 

Akinek szép a bőre ne csúfítsa el. 

Esetleg kevés alapozó, szemfesték.  

4. Mi a véleményed az abortuszról? 

Minek egy olyan embernek baba, aki egyáltalán nem akarja? 

Ne dugjon fűvel - fával aztán nincs baj.

5. elítélsz egy embert a bőrszíne miatt? 

Nem. Nekem a viselkedés és a másikkal való beszéd az ami miatt ítélkezek.

6. Van kedvenc sorozatod és ha van akkor mi az? 

Igen van egypár. Vámpírnaplók, Gyilkos elmék, Bárka 

7. Szereted a romantikus filmeket?

Régen szerettem. Most már nem annyira. Inkább a könyvek világába menekültem.

8. Játszol valamilyen hangszeren? 

Nem, de szeretnék gitározni vagy zongorázni.

9. Mi fog meg egy dalban? 

Elsőre a szövege, aztán a dallama. De van amikor fordítva van. 

Hangulatomtól függ és attól, hogy ki énekli.

10. Mi a kedvenc filmed? 

Talán amiben mitikus, esetleg történelmi  dolgok vannak. Konkrétan nincs kedvencem. 

Pl. Halhatatlanok, Pompej, Trója... 

11. Miről olvasol szívesen? 

Hát ez fogós kérdés. Mivel fent említettem, hogy erotikus könyveket így azt tartom előnyben. 

Ne nézzetek perverznek vagy ilyesmi. Egyszerűen megfog bennük az a "titkolom, hogy szerelmes vagyok beléd, de eszméletlen veled a szex. Féltem birtoklom, mintha az enyém lenne közben semmi közünk egymáshoz.  " dolgot. A másik a romantikus dolgok. Áttudom élni a dolgokat bennük. Valamiért ez a kettő fog meg a legjobban. Azt hiszem aki olvasott hasonlókat tudja miről beszélek. Egy birtokló, szenvedélyes mégis romantikus szerelemről. 

11. kérdésem: 

1. Ha lehetne hol élnél a legszívesebben?
2. Milyen blogok tetszenek ? 
3. Milyeneket olvasol szívesen?
4. Mi a véleményed a túlzottan felkapott sztárokról? 
5. Hogy látod magad a jövőben? 
6. Hiszel az igaz szerelemben? 
7. Milyen könyveket szeretsz? 
8. Szeretnél író lenni? 
9. Kedvenc zenéd, amit többször is végighallgatsz?
10. Mi a véleményed az utálkozókról? 
11. Kedvenc kaja? :) 

Blogok akinek küldöm: 

http://louistomlinson911224.blogspot.hu/
http://anegyelem.blogspot.hu/

http://prisionerl0vee.blogspot.hu/

21. rész

Sziasztok! 

Sok idő után Kiny írt nektek egy részt! :D Aminek nagyon nagyon örülök és imádom is őt! <3 

Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! 

BellBoo és Kiny

Elsétálok melletted

"Furcsa, hogy ez is én vagyok,

ki el tud menni fájdalmatlanul,

nem vádol, nem fogadkozik,

nem sóvárog az elveszett után.

Nem a csapást érzi a változásban,

törvényt, mely űri kristályszigorával

reményt hoz mégis, váratlan jövőt."

Felkelek. Mellőlem Ever már eltűnt. Talpamat leteszem a padlóra, csupasz lábam találkozik a parketta hidegével, testemen végigfut egy kisebb kellemetlen borzongás. Kezembe hajtom a fejemet, ajkamat egy gyászos sóhaj hagyja el. Tudom, hogy meg kell tennem. El kell őt engednem. Hisz mit ér velem, ha egyszerűen nem szeretem? Mit tegyek, ha már én nekem sincsenek érzéseim?  Vagyis vannak, csak nem a megfelelő ember iránt.

Egy szál boxerben is pólóban indulok ki a konyhába ahol az ajtófélfának dőlve nézem barátnőmet, ahogy éppen a reggelit készíti gondtalanul semmit sem sejtve.

-Ever- szólítom meg bizonytalanul, halkan, rekedten, ő mégis meghallja és teljes testével felém fordulva sugárzó mosollyal közelít, miután elzárja a gázt az éppen készülőben levő rántotta alatt. Jó reggelt- duruzsolja a fülembe miközben szájával az enyém felé közelít azonban kitérek csókja elől. Ezt már rossz jelnek veszi, és csak értetlenül néz rám. Kezemmel lassan és gondterhelten beletúrok barna fürtjeimbe, míg szemem makacsul a kinti tájra függesztem. Nem akarom látni. Nem akarom tudni, hogy mikor éri el a felismerés. Azonban szavainak hangot ad.

-Miatta van, ugye?- kérdezi hihetetlen kedvességgel a hangjában melyet rosszabbul kezelek, mintha üvöltözne velem. Olyan jó ember ez a nő, olyan szerető feleség válhatna belőle, melyet minden férfi csak kívánna magának én mégsem…én mégsem tudom szeretni. S, mialatt én saját magam süllyesztem önismereti lelkiismeret órába ő csak mellém lép és két kezével átölel. Alsó ajkamat beharapva próbálom visszatartani kitörni készülő könnyeim, hisz nem érdemlek ekkora szeretetet, ekkora együttérzést.

-Kérlek, ne tedd….kérlek gyűlölj..-hangom megbicsaklik, de még mindig hősiesen fojtom vissza érzelmeim, arcom egy átláthatatlan maszkba rendeződik miközben óvatosan lefejtem a kezeit magamról. Ő nem ellenkezik, nem kiabál, nem pofoz meg, csak kedvesen kuncog egyet. Tudom, hogy fáj neki, mégis az én érzelmeimet tartja többre, nem akar még ezzel is terhelni. Hát nem látja, hogy ez így sokkal rosszabb?!

-Nem tudlak gyűlölni Hazz. Lehet, hogy ez így értelmetlen neked, de ha lehet most még jobban szeretlek – sóhajom egy keserves nyögéssé alakul szavait hallgatva- azonban tudom, hogy te sosem szerettél igazán. És tudod mit? Én pontosan tudtam és éreztem ezt. Mégis…mégis melletted maradtam vállalva ennek az eshetőségnek a kockázatát. Tudom, hogy mit akarsz mondani. Ez a fél év csodálatos volt még akkor is ha a te érzelmeid csak barátiak is voltak végig felém. És bár tudom, hogy nehéz lesz, de Hazz….szerezd meg őt.

-Nem! Nem értheted. Ő nem szeret engem. Ő elhagyott. Nem kéne szeretnem. El fogom felejteni. El fogom csak…- elnézően néz a szemembe mintha egy anya állna a gyermekével szemközt. Én is érzem és ő is érzi, hogy ez mekkora hazugság a részemről. Lehajtom a fejem és csak bólintok egyet majd hátat fordítok neki és csak lépteinek csattogását hallom ahogy benyit a hálóba és felöltözik. Az itt levő holmijait összeszedi , az ágyat még utoljára beveti, majd mikor egy fél óra múlva végez mellém lép és velem együtt nézi  velem az általam 30 perce szemlélt tájat.

-Hazz, elmegyek. Légy boldog és kérlek..ne hazudj többet magadnak-nyom utoljára egy csókot az arcomra és elhagyja a házat kezében a sporttáskájával. Mielőtt végleg kihajt a Mercedessel a kertből még látom, ahogy egy könnycseppet sok másik követ nedves nyomokat hagyva arcán. Visszamegyek a szobámba és leheveredek a tökéletesen bevetett ágyra.

-Sajnálom Ever, de meg kell szegnem az ígéretet. Cemy nélkül nem leszek boldog- sóhajtom és bal kezemmel eltakarom a szemeimet mintha így nem lenne fájdalmas a körülöttem levő világ.

Cemy

Rona kelt ki az ágyból egy pohár kakaóért könyörögve nekem, így kénytelen kelletlen, de feltápászkodok és megcsináltam neki az áhított nedűt ami után kegyesen visszavonul a szobájába engem egyedül hagyva a gondolataimmal. Ránézve az órára majdnem leesek a székről hisz az még csak 8.00-át mutat és én még mindig itthon ücsörgök!

Gyorsan a szobámba sietek, felveszek valami használhatót, vagyis egy kék leggingset egy fekete csillámlós felsőt, egy fekete tornacsukát, majd a fülembe akasztok két csillag alakú fülbevalót. Kezemre felrakom az órát és mielőtt kilépek a lakásból hagyok egy cetlit az asztalon An-nek és Ronának, hogy hol is tartózkodom. Kocsiba ülve bekapcsolom a rádiót és a legmagasabb megengedett sebességgel hajtok vissza az ügynökséghez ahol ma van az utolsó napja a fotózásnak.

A mágneses kártyámat lehúzom, így könnyedén jutok be az épületbe ahol futva közelítem meg az éppen becsukódni készülő liftet, amit éppen hogy még elérek. Vagyis valaki megvárat a lifttel engem. A fémdobozba lépve szembe találom magam egy igencsak ismerős hölggyel, de csak pár másodperces fáziskéséssel esik le, hogy ki is áll velem szemben. Ő azonban azonnal reagál és meglepően kedvesen köszönt engem.

-Szia, tudtommal te vagy Cemy. Ever vagyok-nyújtja felém szépen manikűrözött, kis kezét melyet óvatosan megrázok és viszonzom halvány mosolyát, nem tudva, hogy most hogy is kéne reagálnom. Azonban olyat tesz, amire még én sem vagyok felkészülve. A lift gombjaihoz lép és megállítja a szerkezetet félúton a negyedik és az ötödik emelet között, miközben visszasétál elém. A várttal ellentétben azonban most sem küld el melegebb éghajlatra, csak csendesen lekuporodik a lift jobb sarkába és könnyezni kezd. Sajnos fogalmam sincs, hogy mi lehet a baja, csak teóriákat tudok felállítani, viszont mindegyikben én vagyok a hibás, melytől rosszul érzem magam és mintha a klausztrofóbiám is most éledezne bennem.

-Nem akarlak megijeszteni, ne haragudj, de valahogy ki kell adnom magamból. Tudom, hogy nem éppen illendően viselkedem most előtted, de miután reggel szakítottunk Harryvel-szipog egyet-nem vagyok éppen csúcsformában- mosolyog rám mégis kedvesen, de cseppet sem őszinte mosoly ez. Inkább bánatos és csalódott. Azonban mielőtt bármit is mondhatnék, belekezd az eddig eltervezett mondandójába.

-Tudod Cemy, szerintem nem vagy te egy rossz ember. Mindenkinek vannak tévedései, mindenkinek vannak rossz döntései. Hogy kinek mennyi azt az emberek illetve a sors dönti el. Azonban a sorozatos ballépések már nem megbocsáthatóak. Legalábbis szerintem. Hazz viszont még mindig szeret, amit így elnézve téged teljesen meg tudok érteni- tiltakozni szeretnék, de csak belém fojtja a szót- Hidd el nekem, hogy így van kérlek. Tudod, hogy mit nem értek kettőtök kapcsolatában? Azt, hogy ha mindketten szeretitek egymást, miért kell külön utat járnotok. Igen, tudok a levélről, tudom, hogy mi volt Zayn-nel azonban Cemy, könyörgöm, ébredj már rá, hogy kit is szeretsz igazán! Zayn már rég nem része az életednek és te is pontosan tudod, hogy miért! Nem szereted, csak még kötődsz hozzá. Azonban azt soha nem bocsátom meg neked, ha még egyszer megbántod Harry-t egy egyszerű berögződés miatt-majd tehetetlenségemet látva újra elindítja a liftet ami az ötödiken meg is áll és ő kilép belőle. Azonban mielőtt a két fémlemez újra rám zárulna, utána kiáltok:

-Ever!- megfordul, tekintete már mosolyog. Tudja, hogy elért hozzám a mondandója. –Köszönöm-majd a fémdoboz újra becsukódik, és én kényelmesen megyek fel a tizedikre ahol kilépve egyből Zayn-be botlok, aki megáll, és mindent tudóan néz, várakozóan mosolyog rám. Belsőm megrándul és… visszamosolygok. Ezzel azt hiszi, hogy nyert ügye van, de én tudom, hogy itt a vége. Már nem szeretem úgy, ahogy az elején, már végleg elengedtem.

Elsétálok mellette csak két szót mondva neki: -Mindent köszönök.

A megfelelő öltözőt megkeresve késlekedés nélkül benyitok és tárcsázom a még mindig meglevő, jól ismert számot. Remélem, hogy nem változtatta meg. A telefon kicsöng háromszor, majd a gazdája felveszi, ám mielőtt beleszólhatna közlöm az egyszerű üzenetemet.

-Sajnálom, de nem adhatlak fel. Szeretlek. Zayn-nel végeztem. A tiéd vagyok- majd leteszem a telefont válaszra nem várva és nekiállok készülődni a fotózásra.

20. rész

Sziasztok! 

Hát újból itt vagyok. Sikerült brutálisra megírnom ezt a részt. Nem tudom, hogy lesztek vele, de nekem nagyon bejön. Köszönök a sok sok pipát és a komit is *-* :D. Nagyon örülök neki. Igyekeztem titokzatos lenni és majd szépen sorjában kibogozni a szálakat. Remélem nem baj. Nos de akkor jöjjön is a rész. Ja és aki chaten írt, hogy kaptam egy díjat az legyen szíves belinkelni magát, mert nem találom :// köszönöm *-* :). Kaptok hozzá képeket ha találok és pont hozzá illő zenét. Ja és új fejlécet is és háttért :) Na, de tényleg ennyi. Jó olvasást. Puszi. 

Bell Boo 

(imádom ezt a számot)

„Tátongó mellkassal mindenki sebesülté válik.” Harry.

„Most itt vagyok megint, a közelében és szinte érzem őt. Érzem a jelenlétét és ez megrémiszt.” Cemy.

Minden egy fotózással kezdődött. Mielőtt beléptem volna az ajtón furcsa érzésem volt. A tudatalatti szinte megérezte őt. Azonnal jelzett egy egyszerű illattal. Nem ismert fel. Persze, hogy is ismert volna fel. Az egyik továbblépett a másik fel sem ismer. Gratulálok magamnak. Sikerült elfelejtetnem magam életem szerelmével. Csak én nem felejtettem el…

Éreztétek már úgy, hogy egy égető szempár lyukat váj a hátatokba? Hogy hiába is akarod nem észrevenni, mégis ott van az érzés? Én is ezt éreztem miután elmentem onnan. Szinte égette a hátam a tekintete. Most itt vagyok megint, a közelében és szinte érzem őt. Érzem a jelenlétét és ez megrémiszt. Már teljesen feladtam az egészet. Most megint látom a barna szemeit, a borostás arcát, a fekete tökéletesen beállított haját. Kétségtelenül ő az. Mit keres itt? Miért pont itt? Miért öltözött így ki? Miért itt kell újra látnom őt. A szívem hirtelen ezerrel kezdett el zakatolni. Természetes módon még mindig hatással van rám. Alig állok tőle pár méterre mégis olyan az egész, mintha újból érezném a testét az enyémhez simulni. A hangja lágyan simogatja a fülem. Dühös lesz, ha újra látni fog? vajon teljesen elfelejtett már? Egyet biztosan tudok. A kémia sohasem szűnik meg közöttünk. A vonzalom és vágyak amiket egymás iránt éreztünk, érzünk nem fog megváltozni. Tudom, hogy tudja. Érzem, hogy érzi. Megőrjít ez az egész. Nem tudok semmit sem tenni. Lehunyom a szemem és visszatér a régi sóvárgás. Szinte vágyom rá, hogy megcsókoljon. Hogy birtokoljon. Hogy újból az enyém legyen. Sajnos ez már nem az enyém. Akkor nem számíthattam rá. Vajon most számíthatnék rá? Ezernyi kérdés, amire többet nem kapok választ.

-         Cemy kezdődik a fotózás – kiáltanak ezzel elárulva engem.

Felsóhajtok és elindulok a fotósom felé. Már régen eldöntöttem, hogy modell leszek. Rona egyenesen imádja, ha körberajongják az utcán. Én egyenesen szívbajt kapok, ha közel mennek a lányomhoz. Sohasem szerettem a felhajtást. Ahogy lépkedek a tíz centis magas sarkúmban, a lépteimre felkapják a fejüket. Találkozik a tekintetünk és sikerül elárulnom magam. Láttam! Láttam azokban a csillogó szemekben, hogy felismert. Egy percre nem figyelek és máris belefutok valaki karjaiba. Mintha a napok ismételnék egymást. Most is ugyan úgy fonódnak körém a karjai, mint pár nappal ezelőtt. Csak sokkal több ruha van rajtam. Egyik múltamtól belefutok a másikba. Néha úgy érzem, ugyanaz történik meg velem csak kisebb változtatásokkal.

-         Gyönyörű vagy – suttogja a fülembe.

Elengedi a derekam és kikerülve engem odamegy a többiekhez. Pislogok párat majd tovább sétálok. Leülök a székre és a szemem feléjük vándorol. Többször is rám szólnak. Visszafordítom a fejem és teszem a dolgom. A fotós megvan elégedve a képekkel nem úgy, mint a menedzserem. Végig ordít velem megalázva mindenki előtt.

-         Egyszer kéne azt csinálnod, amit Joe kér! Miért kell ennyire agyatlan ribancnak lenned? – kiabál vöröslő fejjel.

-         Azt csinálta, amit kértem – szólal meg Joe is.

-         Te ebbe ne szólj bele! Kénytelen leszek leváltani, ha ennyire ocsmány képekkel állsz elő. Holnap újra megcsináljátok! Tökéletes képeket kérek a modelljeimtől. Ezt várom el tőled is! – dobja földre a képeket.

Beletúrok a hajamba és felsóhajtok. Megszoktam már, hogy egy seggfej. Akkor nem ordítozik velem, amikor Rona is itt van. Igyekszik visszafogni magát. Ledobálom a cipőim és felveszem a köntösöm. Futólépésben közelítem meg a legközelebbi tetőteres ajtót. Tudtam, hogy nem könnyű a modellek élete, de ez már nekem is sok. Legszívesebben kikaparnám a menedzserem szemét. Kivágom az ajtót és nekidőlök a falnak. Lecsúszok a mentén és elsírom magam. Egy feltétellel fogadtak be a céghez. Negyven kilóra le kellett fogynom. Alig voltam több ötvennél amikor idejöttem. Ma már vasággyal nyomok annyit. Cigi szag csapja meg az orrom és puha ujjak fonódnak a kezeimre. Túlságosan ismerős a helyzet. Valamikor ugyanebben a pózban voltunk ő és én, csak éppen én voltam az aki előtte állt, nem ő. Felemelem a fejem és belenézek a szemeibe.

-         Gyere! Fel kell kelned – mosolyog rám.

-         Miért jöttél utánam? – kérdezem halkan.

-         Valamikor ugyan így szükségem volt rád és ott voltál – húz fel.

-         Nézz rám Zayn. Egy anorexiás, agyatlan ribanc vagyok – hajtom le a fejem.

Rám teríti a bőrdzsekijét és felemeli a fejem. Egy papír zsepivel letörli a könnycseppjeim és rám mosolyog. Hiányzott ez a mosoly.

-         Egyik sem vagy! – simogatja az arcom.

Elveszi a kezét és behúz az épületbe. Leülünk a lépcsőre és beáll közénk a csend. Magam köré szorítom a kabátját. Hiszen alig van rajtam ruha. Azt hiszem fogalmam sincs, hogyan álljunk a másikhoz két év után. Folytathatnánk úgy, mint a legelején. Maradjunk idegenek egymásnak, de az sem menne. Egyikünk sem ismeretlen a másik előtt.

-         Csak én érzem magam ennyire hülyén? – kérdezi felém fordulva.

-         Miért? – bámulok magam elé.

-         Itt ülsz tőlem centikre és nem tudom mit tegyek. Megakarlak csókolni, de fogalmam sincs helyes lenne e… - rázza meg a fejét.

-         Nem teheted meg! Nem lenne helyes! – állok fel.

Visszaadom a kabátját és elindulok lefelé. Alig, hogy beérek az öltözőkhöz elkapja a karom és a falhoz szorít. Az ajkait az enyémekre tapasztja és percekig, mélyen egymásba gabalyodva csókolózunk. A szívem vad dübörgésbe kezd és valahol belül, furcsa érzések indulnak el bennem. Jobban hasonlíthatnám egy feltörő vulkánhoz. Annyi érzelem árasztja el a testem, hogy kedvem lenne addig vigyorogni, amíg el nem fárad a szám. A csókunknak a levegőhiány vet véget. A nyakamba temeti a fejét és ott szuszog levegőért. Az ujjaim szinte a hajában ragadtak. a karjai olyan erősen szorítanak, hogy meg sem érzem, ahogy az ujjaival a bőrömbe mar. Szinte szabadnak érzem magam a karjai közt. Kényszeríteni kell magam, hogy kihúzzam az ujjaimat, a fekete, kócos hajából.

-         Nem akarlak elengedni – zihálja – Soha! – suttogja a nyakamba.

-         Nem kell… Én itt bent vagyok… – simítom le a kezem a mellkasára.

Lassan elenged és még egyszer végig néz rajtam. A telefonja ebben a pillanatban szólal meg. Amíg előkutatja besurranok az öltözőmbe. Leveszem a ruháim és megmosom az arcom. Ez most… Ez most tényleg megtörtént? A csók, az ölelése… Örökké ott tudtam volna állni. Visszatért a sóvárgás. Sóvárgok olyan dolog után, amibe nem lenne szabad beleásnom magam. Igyekszem összeszedni magam és elindulok haza. Ugyanis otthon egy gyönyörű kislány vár rám. Kint a stúdió előtt egy csomó fan várakozik a srácokra. Két biztonsági kísér el a kocsimhoz és megvárják amíg elindulok. Amint leparkolok a lakás előtt felsóhajtok. Előkutatom a kulcsaim és elindulok felfelé. Egy négy emeletes házban lakunk. Van egy lakótársam aki szintén modell és imádja Ronát. Szívesen vigyáz rá, amíg bent vagyok. Van egy közös, fekete szőrű perzsa macskánk Lucifer. Annabell imádja az angyalokat és így egyről nevezte el. Szerinte illik hozzá.

-         Anyuci – fut elém Rona.

-         Hiányoztam hercegnő? – kapom fel a karomba.

-         Ana néni elég unalmas – vág szomorú fejet.

-         Hallottam ám! – kiált ki az említett.

Felnevetek és megölelem. Beköszönök Anának és levetkőzök. Rona elég szépen beszél, ahhoz képest, hogy két éves. Valószínűleg ezt is Zayntől örökölte. Én sem voltam dadogós. Úgy látszik ő sem az. Rona tudja, hogy ki az apja. Sohasem titkoltam el előle. Odáig van érte. Tipikus Zayn féle imádás. Ki is tudna ellenállni neki? Már akkor is szerette, amikor fényképről látta őt.  

Harry szemszög.

Furcsa volt őt látni. Teljesen más lett két év alatt. Amikor megtudtam, hogy elhagyta Londont rendesen kibuktam. Jobban, mint Zayn. Őrjöngött a próbák alatt és totál szétesett. Nem láttam őt még ilyennek. Miután kilépett a bandából a többi koncerten még ott kellett lennie. Perrie időközben megszülte a kisfiúkat. Nem hasonlít Zaynre. Rona annál inkább. Láttam a szemeiben az ürességet. Üres? Tényleg ez lenne a legjobb szó rá? Megérdemelte, hogy elhagytuk mind a ketten. Nem ingázhatott közöttünk. Tudtam, hogy szeretett mégsem én voltam az igazi. Olyan volt, mintha meg sem ismert volna. Mintha egy idegen lennék akinek véletlenül nekiment. Furcsa őt látni majdnem hófehér hajjal. Stílust váltott ami nagyon nem áll jól neki. A szállodába visszaérve a srácok a tévét bámulják. Az aktuális barátnőm Ever letelepszik a fotelba és rám mosolyog. Inkább lelépek egy kicsit sétálni. Miért pont itt találkozunk? Miért most? Kérdéseket kéne feltennem neki. Miértekkel kéne kezdenem, de nem megy. Hiányzik… Tátongó mellkassal mindenki sebesülté válik. Azonnal tudtam, amikor megérintettem, hogy ő az. Sohasem felejtem el a bőrét sem a hangját. Eleinte utáltam magam. Utáltam azt a levelet is, ahogy gyűlölködve beszéltem vele mielőtt eltűnt volna két évre. Legszívesebben magamhoz szorítottam volna az utca kellős közepén a rajongóim szeme láttára. Sohasem tudhatom meg, hogy érez e irántam valamit. Sohasem leszünk együtt. Többet már nem. Fáj, még mindig de bele kell nyugodnom. Sőt azt hiszem már belenyugodtam. Órákkal később megyek vissza. Zayn idegtépően vár a szobám ajtaja előtt. Valami történt a fotózás után. Eltűnt bő két órára.

-         Hello – lépek elé.

-         Visszafogom szerezni és azt akarom, hogy ne legyél  a képben! – néz rám undorodva.

-         Nagyon elvagy tájolódva! Azért léptem ki a képből, mert TE sohasem tudtál kiszakadni a képből. Azt hiszed nem hallgattam éjszakákon át a te neved az ő szájából? – gúnyolódok.

-         Már nem vagyunk bandatársak, sőt haverok sem! te meg a hülye leveled miatt tűnt el. Remélem él még benned az emlék, hogy bármikor kórházba tudlak jutatni! Ne menj a közelébe! – mordul rám.

-         Még mindig le vagy ragadva a múltban haver! Ugyan úgy átfog baszni, mint engem is! Sok sikert! Amúgy sem kellene – vonok vállat.

-         Fogd vissza azt a hatalmas képed! Ő az enyém Styles! Mindig is az enyém volt! Remélem megértetted! – indul el.

-         Azt hiszed kellesz neki? Egy potyagyerekkel együtt? – dőlök az ajtófélfának.

Hírtelen történik minden. Egy hatalmas jobbost kapok és felreped a szám. Ever felsikolt a folyosó végén és kiszaladnak a srácok a szobájukból.

-         Csak azért tűrlek el, mert jóban voltunk! – lép arrébb.

-         Harry nem volt még elég? – lép mellém Liam.

-         Nem én kezdtem az egészet! – forgatom meg a szemeim.

-         Nem kellett volna visszaugatnod Styles! – néz rám gyilkos szemekkel.

-         Elég! Mindenki húzzon a szobájába. Harry azt kezeld le! Húsz perc múlva eligazítás a szobámban. Zayn neked is! – morran fel Paul is.

A srácok visszavonulnak a szobájukba. Ever azonnal hozzám siet és lekezeli a sebem is. Muszáj levezetnem a feszültséget. Elszedem a kezéből a fertőtlenítőt és hátradöntöm az ágyon. A nyakát csókolgatom és kigombolom a nadrágját. Amint lehunyom a szemem két kék szempár bámul rám. Megfeszülök és kifújom a levegőt. Lemászok Everről és bemegyek a fürdőbe. Bevágom az ajtót és lecsúszok a mentén. Meddig kínzol még?